Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-01 / 18.szám

tán a jobban megválogatható emberanyag, addig Esztergom hátrányára szolgál, mindjárt első sorban a máshaíóság alá tartozó szomszédvárosrészekkel összeépített volta, a házak gyér lakottsága, a közönség minden rétegének, még a jogképzetteknek is, valóságos irtózása a tanuságtételtől, az alsóbb néposztály nagy hajlandósága gyanús tárgyak megszerzésére, anélkül, hogy azért üzletszerű orgazdák lennének, a detektiv-intézmény kicsiben behozatalának is, majdnem lehetetlensége, az alkalmazott rendőri személyzet majdnem potomnak mondható dijjazása ' s nem állandó, nyugdíjigény nélküli alkalmaztatása s végül a tulajdonképpeni- rendőri teendőkhöz nem tartozó egyéb teendők: mint köztisztasági, közegészségügyi, ál lategészségügyi, vágóhídi, vásári és mezőreudőri, ugy a rendőri legénységnek a városi egyéb hivatalokban a hivatalszolgai teendők teljesítésével történt terheltetése. Hogy a városrészek összeépítéséből mily hátrányok háramolnak városunk rendőrségének működésére, csak annyit hozunk fel: hogy Esztergom sz. kir. városnak tulajdonképpeni koldusai, csavargói és az úgynevezett «piaczi betyárjai* nincsenek, ezeket neküuk mind Szenttamás szolgáltatja, hol a leggyanúsabb búvóhelyek tömegesen találtatnak ; ez ellen pedig városunk rendőrsége mit sem tehet. Hogy városunkban városi rendőr gyilkost és tolvajt nem fogott ol soha, oly valótlan állítás, hogy azzal komolyau nem érdemes foglalkozni, mégis a legutóbbi 10 év gyilkosságai közül ugy emlékezetből a Ruska- és Kromperger-fólét említjük fel, mint olyat, hol a rendőrség szolgáltatta át a tettest a büntető bíróságnak, Midőn még felemiitjük azt: hogy magában Esztergom városban a közbiztonság daczára, az alsóbb néposztály ez időszerinti nagy nyomorának ez ideig meglehetős tűrhető állapotban van s a hangoztatott ki nem derített gyilkosságok — köztük a legutóbbi is — a már emiitett Stúr-félén kivül, e város rendőrségének terhére fel nem hozható, reméljük, hogy képviselőtestületünk a felsorolt hiányok megszüntetésére készségesen kezet fog nyújtani. Közlekedésünk érdekei. Esztergom, márez. 1. Régi, elemi alapigazság az, hogy jó közlekedés nélkül nincsen jólét. Esztergom városa régi átka a közlekedés biztosságának és folytonosságának hiánya s ennek következtében természetesen a minden évben körülbelül tíz hónapig tartótéliálom következéseképen: pangás, kicsiszerüség, fillérkedés, szatócskodás, nekilendülés s bátrabb vállalkozási szellem helyett. Néhány önzetlen és buzgó esztergomi polgár egy-két év előtt, ha nem is az összes közlekedési hiányok, de legalább a napi apróbb szükségletek födözésére egy szerény kis közlekedési-vállalatot alapított. Kezdte egy kis propellerrel, melyre a kisvárosi ólczelők hónapokon keresztül gyártották a legrosszabb viczczeket. A kirándulók hajlamának inkább, mint a közérdek érdekeinek kedvező filigrán vállalat azonban rögtön nekilendült s a társulatot, mindig báirabb és bátrabb kezdeményezésekre lelkesítette. Következett egy második propeller s ennek kedvező forgalom. A harmadik lépés már szokatlanul merésznek, de azért igen szerencsésnek nevezhető. A társulat kibérelte a herczegprimási uradalomtól a nagydunai hidat. Erre már elnémultak a kávéházakban jeleskedő kritikusok s a vállalat részvényei ér:ékpapirokká váltak. Az önzetlen szellemű s áldozatkészséggel koczkáztató alapítók most már üzlei szellemmel s kecsegtető vállalkozási kedvvel fogtak a dologhoz. És a folyton izmosodó társulat érdekei folyton gyarapodtak. Most még tovább mogy a vállalkozó szellemű társulat. A közlekedés érdekeinek magasabb színvonalra emelése végett alkudozni kezdett a primási uradalommal a nagydnnai hid megvásárlására. A százakkal kezdődő, ezrekkel folytatódó vállalkozási szellem most már százezresekkel dolgozik. A primási hid ő Eminencziája gondjai folytán mindig kitűnő karban vo!t. Kitünőbbé már a társulat sem igen hozhatja. De míg a primási uradalom nagyszabású gazdaságai miatt a város magasabb közlekedési érdekeit a hid föntartásánái nem vehette kiválóbb figyelembe, addig a propeller-társulat, melyet nemsokára méltán nevezhetünk «közlekedési társulatnak» egyes egyedül a közlekedés érdekeinek szentelheti minden erejét és buzgóságát. Ha a hid megvételénél nagy munkája be van fejezve, akkor a társulat olyan hatalmas eszközök felett rendelkezhetik, melyekkel Esz ergom anyagi érdekeit rövid idő mnlva virágzásra juttathatja. Segítse a derék társulatot az Isten áldása s ő Eminencziája rokonszenve megyénk és városunk legelső érdekeiért kifejtet", önzetleu és tiszteletreméltó buzgalmában! HÍREK. Az egybekeltek könyvébe Lefebre des Rumbrye Xavér marquis nevén vezették be. A lakodalom után egy nappal Neptun Xavérhoz jött. Hátán egy csomag, kezeiben bot volt. — Fiatal uram! — szóla ő — istenhozzádot jöttein mondani önnek. — Istenhozzádot akarsz mondani?! — ismétlé Xavér — kedves barátom, te nem beszélsz most okosan. Mától kezdve nem szabad elválnunk. A néger szomorúan mosolygott. — En is «izt kívántam volna, uram — monda ő — de el kell mennem, mert már befejeztem a munkámat. Mindent megtettem, a mit az uram megparancsolt. Most újra testvéreimhez kell visszatérnem, a kik már szabadok. Elmegyek San-Domingóba. Xavér minden erejét fölhasználta, hogy eltérítse Őt e gondolatától, de a fekete koldus rendületlenül megmaradt kitűzött szándéka mellett. — Hát te már nem szeretsz engem ugy a mint testvéreidet szereted, ugy-e, derék Neptun ? Neptun megragadta a fiatal ember kezét és gyöngéden az ajkaihoz emelte. — Nem! . . . nem testvéreim miatt megyek oda — válaszolá 8. Testvéreim már elfeledtek. Azért megyek oda, hogy elmenjek az éti uram sírjához és megmondjam neki, hogy az utolsó akarata teljesült , . . Ott akarok térdelni, a hói őt meghalni láttam ... És ha egykor végórám üt, ugy mellette akarok pihenni! . . . A koldus szavai reszkettek, midőn ezt mondotta. Ekkor fölemelte szemeit az égre, szivére szoritotta kezét, mig térdei leborultak. — Én jó uram! — rebegte halkan, kimondhatatlan érzelemmel — ha itt kellene meghalnom, akkor nagyon távol lenne az én lelkem tetőled. De ott meg fogod hallani utolsó sóhajomat és szolgádat, a te hü szolgádat magadhoz fogod hivat! . . . Még egyszer megcsókolta Xavér kezét, egy könyet törült ki szemeiből, azután elment, hogy többé vissza ne térjen. — Balázs Sándor irodalmi hagyatékából a jövő számban egy eddig még kiadatlan tárczát fogunk bemutatni. — Hymen. Lindtner János tekintélyes fiatal kereskedő és esztergomi polgár, ki a napokban jegyezte el kubiczai Kubicza Ferencz köbölkuti néptanító és földbirtokos szép és kedves leányát, a megye egyik legszebb jelenségét, kubiczai Kubicza Irma kisasszonyt. Az eljegyzést nemsokára boldog nász követi. — A vízivárosi hidat a propeller-társulat Pfalcz József építőmester teryei szerint és vezetése mellett házilag szándékozik megépíttetni. A hid ugyanis kettős nyitóra készül s egészen fából lesz épitve. A munkálatokhoz már nemsokára hozzá fognak. — Horánszky Nándor országgyűlési képviselői!ket látogatta meg a napokban derék polgártársunk Kubovies Ignácz, kinek azt a nyilatkozalot tette, hogy nemsokára, régibb óhajtásához képest, meg fogja látogatni választóit. — A Kereskedelmi Társulat titkára eddig di*. Földváry István volt, kinek magvas évi jelentéseire még élénken visszaemlékezhetnek olvasóink. A jeles titkár azonban sokoldalú elfoglaltsága miatt lemondván hivataláról, a titkári teendőkkel az egyesület méltó utódként Takács Gézát bízta meg, a ki azt el is fogadta. — Lukács Piroskától, egy kiváló tehetségű fiatal színésznőtől, a ki a mnlt nyáron Nagy-Maroson szerelmi bánatból öngyilkossá lett, mai Csarnokunkban egy érdekes kis farsangi történetet mutatunk be. — FÚZIÓ. A Kereskedelmi Társulat s a Kereskedő Ifjak Egyesülete fúzióra készül. Nagyon sok oknál fogva örömmel üdvözöljük az érdekes egyesületi eseményt, melyről a lap élén mondjuk el észrevételeinket. Az esztergomi egyesületi élet zsibbadtságát épen a túlságos sok egyesület okozza, mely valamennyi élni és szerepelni akar. Esztergomnak pedig minden jóra és áldozatkészségre csak egyetlen egy közönsége lévén, a társadalmi adó a legkülönfélébb egyesületek föntartására már is elviselhetetlen. Ugy rendezte be nálunk az összetartás géniusza, hogy minden jótörekvésü egyesületből egyszerre kettőt, adót. Igy van két zenei egyesületünk, két tűzoltóságunk, két temetkező klubbunk, két kereskedelmi egyesületünk satöbbi a sok közül. Az ilyen bifurcationak rendesen egyéui hátterei vannak, de bármint alakultak legyen is a dolgok, a tisztelt közönség mindig duplán meg van adóztatva. Nem lehet mindaddig szó erőteljes egyesületi életről, mig az összetartozó egyesületek össze nem olvadnak s a tfviribus unitis» királyi jeligéje testté nem válik. Már csak ebből a szempontból is mindenki örömmel üdvözölhetni a két esztergomi kereskedelmi egyesület összeolvadását. A Kereskedelmi Társulat érdemes elnöke Rudolf Mihály s a Kereskedő Ifjak egyesületének tevékeny vezetője, Brutsy János elnök már megkezdték az összeolvasztás eszméjének tárgyalását. — Az Olvasó-Kör vasárnap este megismételte a február hatodiki farsangi műkedvelő előadást s ez alkalommal a nagy számú érdekeltség újólag szűknek találta az egyesületi helyiségeket. A Garay Alajos után Tátos János esztergomi földműves által készített «A rossz társak megvesztegetik a jó erkölcsöket» czimű három felvonásos falusi életképben tudósítónk kiválóan kiemeli Tátos Jáiiosnét, Tátos Jánost a cziniszerepekben, Tóth Imrét a molnár legényben, Vörös Jánost a csikós legényben. De megállották a helyüket a többiek is még pedig Béták János a fiatal paraszt gazdában, ifj. Horváth Mihály az obsitosban és Szóda Ferencz a juhász legényben, ugy hogy a nagy közönség nem egyszer adott zajos kifejezést tetszésének. A közbeeső dalokat is szabatosan adta elő az Olvasó-Kör dalosköre. A felülfizetőknek az egyesület elnöke ez utou mond hálás köszönetet. Felülfizet ek: Havasi rin.re 2 fríöt, Szeeskay Őrnél l frt 60 krt, Frey Fereucz 1 frt 60 krt, Ur. Kapcsa k Imre 60 krt, Bárány János 60 krt, Dr. Fehér Gyula 60 krt, Dr. Palkóvics Jenő 60 krt, Grosz Ferencz 60 krt, Fekete Pál 20 krt és Hajabács Albcr, 20 krt, A földműves családok hátával ti/évet látogatták a sikerült műkedvelői estét. — Halálozás. Nógrády Zsimond esztergomi illetőségű fővárosi tanító élete ifjúkorában tüdővészben elhunyt. A megboldogultat tegnap hozták haza Esztergomba, hogy itt eltemessék. — A Vidéki Olvasók közül sokan azzal a kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy miért zárkózunk el a vízivárosi kettős rablógyilkosság nyilvános tárgyalásától. Ennek oka nem annyira adataink elégtelenségében, mint inkább a vizsgálat érdekében feküdt. Mai számunkban azonban készségesen teljesítjük az interpellálok óhajtásait s a legilletékesebb forrásokból közöljük a szörnyű bűntény ujabb adatokon nyugvó részletes leírását. — A vízivárosi kettős gyilkosság nyilvánosságra hozatala napján, a nép felfogása szerint a véres bűntett gyanúsított alakjai között első sorban egy fiatal nyomdászt, Heffner Jánost, a meggyilkolt öreg ur édes fiát emlegették. A gonosz nyelvek mendemondája olyan részletességgel állapodott meg a kiválasztott fiatal ember mellett, hogyha az esetleg nem igazolja fényesen alibijét, akkor minden ártatlansága mellett is m-eIIten kibukik a becsületes emberek sorából. A vízivárosi véres história legközelebb érdekelt alakja csakugyan Heffner János betűszedő, a ki évek során keresztül dolgozott az esztergomi nyomdákban. Igénytelen, de szorgalmas; egyszerű, de becsületes fiatal embernek ismerték. A kettős rablógyilkosság földerítése napján az esztergomi központi szolgabi róság megkereste a nyitrai rendőrkapitányságot, vájjon az ott dolgozó Heffner János nevezetű nyomdász nem hagyta-e el a várost. A nyitrai rendőrkapitány a fiatal ember munkaadójától és szállásadóját)1 arról értésült, hogy Heffner János már huzamosabb idő óta Nyitrán tartózkodik s állomása helyét még csak egy órával sem változtatta. Egy másik távirat azonban felvilágosította a nyitrai rendőrséget, hogy miért érdeklődnek a fiatal emberért Esztergomból. A Nyitrán dolgozó fiatal embert villámcsapásként érintette az a hir, hogy édes atyját a tehetetlen aggastyánt agyonütötték. A mint a rendőri igazolványt megkapta, rögtőn útnak indult Esztergomba, de ide már csak a temetés után érkezett. A fiatal ember megkeresésünkre megjelent szerkesztőségünkben s a következő érdekes és tanulságos nyilatkozatokat tette: A rablógyilkosokat mindenesetre az öreg ur vagyoni jólétének hire csalta a házhoz, melyben az aggastyán egy éltes asszonynyal teljesen elzárkózva élt. Utóbbi időben annyira elhagyták erői, hogy rosszul hallott. Piszmogó napi munkája végeztével mindennap buzgóan imádkozott s szörnyű halála órájában is imakönyve mellett ült. Vízivárosi rozzaut házába sohase jártak idegenek, inert az öregek nem igen voltak bizodalommal senkihez. Laktak a rozzant ház pinczeszobájában. Fölül volt a parádósszoba. Alul a műhely s a rendes tartózkodás. Nyolcz lépcső vezetett le a rejtett takácsműhelybe, honnan a legnagyobb kiáltás sem hallható fel az utczára. A ház dunai oldalán, a 'régi bástyafalban van egy nyilas, melyet azelőtt egy ajtó zárt