Esztergom és Vidéke, 1888

1888-02-09 / 12.szám

ESZTERGOM, X. ÉVFOLYAM. 12. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1888. FEBlíüAR 9. Az iskolatakarékpénztárak. Esztergom, febr. 8. Az iskolaJakarékpénzlárak veterán apostola, Weisz Bernát Ferencz kir. tanácsos megküldte lapunknak tanulságos jelentését,, melyet jellemzőbb vonásaiban, méltó helyén, a következőkben mulatunk be : Folytonosan és ismét csak örvendetest jelenthetek áldásteljes és hasznos in tézményün k hal adása ró I. Különösen két örvendetes kitüntetésről szólhatok, mely legnagyobb tanúságul és elismerésül szolgál intézményünk mellett. T. i. 1. A Magyar Tud. Akadémia azzal tannsitá és elismeré az iskolatakarékpénztárak hasznos voltát, hogy közérdekű kiadványaiból 50 becses munkát ajándékozott az iskola-t akarékpénztárakat kezelő tanítók jutalmazására. 2. Az országos erkölcsnemesitő egyesület magáévá tette intézményünk érdekeit, és azt számos fiókjainak mennél szélesebb körben való.terjesztésére ajánlotta, Reméljük, hogy e két kiváló és nagyhatású intézmény rokonszenves segédkezése intézményünknek ujabb dicséretére válik és az iránta talán még itt-ott táplált kételyeket is eloszlatja. Ezek mellett szolgáljon még ösztönzésül az örvendetes haladás, melyet az 1886/7. iskolaév reális eredményeiben észlelünk. Megindittatván ugyanis az 1875/76. iskolaévben 13 helyen, 15 iskolábau, volt akkor 32 kezelő tanitó, 2,621 takarékoskodó tanuló, a ií,,EsitírjöiísTiÉ"lárízija. - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára fiancziából fordította : MARISKA. (Tizennegyedik közlés.) Ifjú homloka mindig felhős volt s egész alakja megtörött. Éjjel-nappal csak ő rá gondolt. Végre megkönyörült rajta az ég. A nagy folyam partjainál történt. A föllazított négerek ránk törtek. A fehérek csak ötszázan, a négerek tízezren voltak. Ilyen veszély közben uj erő szállott uram lelkébe. Rohamot fúvatott s ő maga rohant először az ellenségre. Irtóztató tusa volt az, hősi harcz, mert az én testvéreim is vitézek ám. Reggeltől estig tartott az óriási viadal. Az elkeseredett négerek többször betörtek a franczia sorokba, de ott volt az én uram. Valahányszor csak előbbre nyomult, a feketék mindig visszavonultak. "Olyan hős volt, mint a mi néger harczi istenünk, kit a mi atyáink óriási bunkóval a rettentő alakú férfinak képzelnek s akitől minden néger retteg. Testvéreim legyőzettek. Holttetemeik.befödték a folyam partját Az élők úszással mentették meg el töket". Sokan a széles levelű fák közé rejtőztek. megtakarított összeg pedig 13,337 frtot tett. És most évről-évre gyarapodván, az 1886/7 — azaz, az utolsó — iskolaév következő számokat mutat: 428 helyen 616 iskola-takarékpénztár létezik (81 bejelentett és nyilvántartott iskolától nem érkezett kimutatás), a takarékoskodó tanulók száma 28,900, a megtakarított összeg 80,300 frt, a kezelő tanitók szájna pedig 977. Összegezvén intézményünk kezdetétől fogva az eredményeket, kii tinik, hogy ez idő alatt 176,495 iskolás tanuló 966,564 frtot takarított meg. Mint már előbbi jelentéseimben is mondottam, a fősúlyt nem a forintok számára — mely már közel egy millióra rug — kell fektetnünk, hanem a takarékoskodók számára. Közel 200,000 gyermek elszokik a pazarlástól, tékozIástól és megtanulja a takarékosság erényének gyakorlását, könnyelmű vágyainak legyőzését, megszokja a krajczárnak krajczárhoz való csatolását, a vagyon megbecsülését, de — a mint több kezelő tanitó megjegyzéseiből kitűnik — megtanulja azt is, hogy a megtakarított fillérekkel jótékonyságot is lehet gyakorolni — mint valóban a tűz és viz által károsultak javára adakoztak is — sőt némely esetben még szüleiknek is segítségére lehetnek. Ha nincs iskola-takarékpénztár, a gyermek elfecsérli a pénzt és «semmiből semmi sem lesz». A kezelő tanitók javára eszközlendő sorsolás alapjához ez évben adakoztak: 1. Trefort Ágoston . . 1000 frtot, 2. Gróf Széchenyi Pál. 500 ...„ 3. Weisz Bernát Ferencz 1000 frtot, 4. Pesti hazai első péuztáregyesület . . . 100 ,, 5. Pesti m. keresk. bank - 100 ,, 6. Id. b. Wodianer Alb. 50 „ 7. Détsi Albert ... 50 „ 8. Ráth-Weisz, provízió 34 „ Ezeken kívül a M. Tud. Akadémia 50 közérdekű munkát, a «FraukIin»társulat 4 4 munkát, a Földrajzi társaság 10 évi kiadványait és Weisz B. F. 5506 kezelési ivet. A készpénzek sorsolás utján osztattak el, a jutalomkönyvek pedig a bizottság határozata alapjáu fognak elosztatni. Helyén valónak tartom ez alkalommal még az iskola-takarékpénztárak némely előnyeiről, fontosságuknál fogva megemlékezni, intézményünk nagy szolgálatot tesz a postatakarékpénztárak intézményének, a mennyiben a gyermeket általában takarékpénztárhoz szoktatván, ezek számára klientélát nevel. Feljegyzésünk szerint már az idén is 113 iskolatakarékpénztár a posta-takarékpénztárnál gyümölcsözteti betéteit (nagyon sok helyen, hol az iskolákban betéteket gyűjtenek, még nincsen posta-takarékpénztár). — Dicséretfel kell különösen kiemelnem, hogy Aradon a posta-takarékpénztár főnöke : báró Purezei Béla az ipariskolában hetenkint személyesen adja át a betéti könyvecskéket a takarékoskodóknak a betétek átvétele alkalmával. Ugy Magyarországon, mint Ausztriában a postatakarékpénztár! hivatalok jelentik, hogy az iskolai betétek nem csekély mértékben járulnak a sikerhez és igy a két testvériutézmény szerencsésen karöltve jár egymás mellett, egymást elősegítendő. Nem tagadhatjuk, hogy még most is léteznek egyesek, kik intézményünkkel szembon hitetlenek, ellenségeskedők. Szerintem ez annyit tesz, mintha valaki tagadná, hogy a nap világit, a tűz melegít, a viz nedvesit, vagy a jég hűt. Itt-ott akad még olyan, ki az intézmény ellen valamely lapban ir, természetesen Íróasztala mellől, nem kísérletből, tapasztalatból hanem csak tiieoriából beszél, pedig már Goethe is azt monda: „Szürke, barátom, az észnek bármi theoriája, De zöld az élet arany fája!" Igaz, az iskola-takarékpénztárak intézménye valóságos aranyfa, melyet az országos magyar gazdasági egyesület gondozása alá vett, évek óta nevel, ápol, és róla majdan arany gyümölcsöt fog szedni, erkölcsileg és anyagilag yagyonosságof, gazdaságot és boldogságot szerezvén a hazának. Gyermek-bálok. -s Esztergom, febr. 8. Nem csekély jelentőségű észlelotekre ád alkalmat nálunk a földmives osztály gyermekeinek farsangolása, Az idétlen; alig hat éves iskolai gyerkőczök, a felnőttek kiváltságait utánozva, belemennek a farsang örömeibe, a mi nekik nem annyira öröm, mint inkább veszedelem. Ez az állapot betegségre mutat, melyben a mindinkább lazuló erkölcs Jó uram nem. akarta, hogy üldözzék Őket. De azon pillanatban, midőn ö kíméletet parancsolt, a gesztenyésből, még egy lövés dördült el és az én jó uram egy golyó által mellén találva, összerogyott. A koldus kissé megpihent. Mély fájdalom tükrözött arczán. Xavér hajolt fővel, összekulcsolt kezekkel szintén hallgatagon ült. — Ekkor kiragadtam egy katona kezéből a kardot — folytatá a fekete — és előrohantam. Eddig még nem bántottam sohasem testvéreimet, de most meg kellett bőszülnöm jó uramat. - MidÖn vizszaérkeztem, kardomról a vér csorgott alá. Testvéreim vére volt ez. Az én jó uram meglátott engem és intett a többieknek, hogy távozzanak el. Miután ezek nem akartak eloszlani, igy szólott: — Sebem halálos, érzem azt. Hagyjatok magamra Neptunnal. Legott hozzá léptem. — Neptun ! — szóla ő már elhaló hangon — reád hagyom a fiamat, te lész az atyja. Föl fogod keresni azután azt az asszonyt, a ki fiam édes anyja, érted'? Addig keresd, mig meg nem találod. Ha fiam árva, legyen legalább gazdag, mert annak a nőnek sok java van. Teljesíteni fogod-e akaratomat? — Igen, uram ! — válaszolám. — Élni, halni fogsz-e azért a gyermekért V — Igen, uram. — Es fölkeresed az édes anyját? — Megtalálom, uram. Mi a neve ? Beszélni akart, de erői elhagyták. Mégis meg tudta mondani, hogy hol van az árva gyerek. Már mint ön, fiatal uram. A mi pedig anyja nevét illeti, annyit tudomásomra adott, hogy annak a neve azon a papíron van, melyet keblében találok. Azután meghalt. é A néger fölkelt, kinyitotta a ládát és kivette abból azt a darab papirost. — Itt van az a darab papír, melyet az én jó uram szive fölött találtam, mikor az megszűnt dobogni — mondotta Ő. — Éz az Ön keresztlevele. |, Xavér a szomorú történettől annyira meg volt hatva, hogy egyetlen szót sem bírt mondani. Husz évig titok volt előtte születése és most nagyobb mérvben elcsigázta a kíváncsiság, mint a fájdalom. — Keresztlevelem ! •—• szóla végre és kezét az irat után nyújtotta — de ön mégis azt monda, hogy ismeri anyám nevét. —• Igazat szólottam — válaszolá a koldus Ekkor kitárta a papirt, melynek közepén golyó által okozott lyuk volt — Az én jó uram ezt az iratot a keblén viselte — monda a fekete koldus a halál útjára mutatva. — Itt fúródott át az a golyó, mely halálát okozta és ez a golyó épen az édes anyja nevét tépte ki az okiratból ... Xavér bevesen a papir után nyúlt. A golyó épen e két szó előtt tépte ki a családi nevet: Angéla Florence . . . A vezeték nevet nem lehetett látni. Xavér az egész papirost átkutatta. — Semmi! de a legkisebb nyom sincsen rajta a vérből — mondotta végre. De mi közöm is hozzá ! Én nem szorulok annak a nőnek a vagyonárai - Ez az édes atyja lakarata ! — kiáltá fel a koldus. — Visszautasíthatom... — Visszautasítja, fiatal uram ? — kérdé az öreg. — Atyja utolsó akaratát nem akarja teljesíteni ? Lássa, fiatal uram, én a meddig csak egy csöpp vérem lesz, engedelmeskedni fogok. Hallja ezt ?• Ő mondotta és én teljesítem, mint egykor, mint mindenkor, akaratát ! Parancsai törvények, szigorú törvények, melyeket sem átlépni, sem megbírálni nem szabad. Nem mondtam-e már ? Én még mindig rab vagyok, az emlékezés rabja. Mig igy beszélt, fölegyenesült óriás alakja, szemei ragyogtak és arczán ak minden vonása a legnagyobb meggyőződésről beszélt. Xavér csodálattal tekinté azt a határtalan odaadást. Nem akarta megkeseríteni azt a férfiút, a ki jótevője volt. • • — Tehát keresni fogjuk — mondá'ő. — De ha ön már huszonkét évig hiába kereste ... — Megtettem azt, a . mit tehettem — válaszolá a fekete. — Azt mondottam neki hogy : fölkeresem ! És vagy meg kell találnom Őt, vagy meghalnom. Uram halála után megkezdettem művemet: kerestem öt. A győzök elhajózának. Velük kellett mennem. Ekkor meg lehet, hogy megtaláltam volna San-Domingóban, vagy legalább hírt vehettem volna tartózkodása helyéről. Elhoztam tehát önt arról a helyről, a hol volt. A hová az édes atyja adta ápolás alá.