Esztergom és Vidéke, 1888
1888-02-05 / 11.szám
KRZTURfiOM, X. IÍVFOLYAM. 11. SZAM VASÁRNAP, 1888. FEBRUÁR 5. Törvényszéki fogházunk. Komikom, febr. 3. Az esztergomiakat is csak olyan közelről érdekelheti, mint minket komáromiakat, hogy milyen statistikai adatokat bocsátott ki a komáromi törvényszék a fogháü mult évi állapotáról. Ezek az adatok az egész törvényszéki terület erkölcsi viszonyairól bű képet tárnak elénk s igy szomorú tanulságuknál fogva is lekötik a szemlélődő figyelmét. A komáromi törvényszéknél ugyanis a mult évben jogérvónyes Ítélet alapján le volt tartóztatva 390 egyén ; ebből 342 férfi 48 nő; kik a fogházban összesen 63,369 napot töltöttek ki; és pedig ezek közül hatóság, vagy bat. közeg elleni erőszakért 23, magánosok elleni erőszak miatt 9, választási jog elleni vétségért 1, hamis tanuzás, eskü és vád miatt 3, szemérem elleni bűntett- és vétségért 5, rágalmazás és becsületsértésért 25, gyilkosságért 2, szándékos emberölésért 7, felindulásból okozott emberölésőrt 1, gondolatlanságból okozóit emberölésért 4, gyermekgyilkosság- és kitételért 4, magzatelhajtásért 5, súlyos testi sértésért 78, haláltokozó súlyos testi sértésért 22, könnyű testi sértésért 20, lopásért 152, rablás és zsarolásért 4, sikkasztás, zártörés és hűtlen kezelésért 6, jogtalan elsajátításért 1, orgazdaság és bűnpártolásérti5, csalásért 4, gyujtogatásért 2, idegen vagyon megrongálásáért 3, okirat- ós egyéb hamisításért 8, foglyok szöktetéseért 1, hivatali és ügyvédi bűntettért 1 egyén. Jogérvónyes Ítélet alapján kihágásért letartóztattak a fogságbüntetés kiállása mellett és epedig: az állam ellen 8, hatóság és közcsend ellen 33, a vallás szabad gyakorlata ellen 1, a közbiztonság ellen 10, szerencsejáték által elkövetett 4, a közegészség ellen 1, a tulajdon ellen 19, a véderő törvény ellen 1, a vadászati törvény ellen 1, erdőrendőri törvény ellen 1, a cselédrend törv. ellen 2, egyéb törvény, miniszteri rendelet, s hatósági szabályrendelet ellen 9, összesen 91 egyén, 606 napot töltvén ki. Letartóztatott vizsgálati fogoly volt és pedig: a bűncselekmény súlyosságánál fogva 49 férfi és 7 nő; a vádlott személy megbízhatóság hiányából 98 férfi 15 nő; a bűn vizsgálat sikere érdekében 55 férfi, 9 nő, összesen 202 férfi, 31 nő, kik összesen 19,660 napot töltöttek ki. A mult év végén letartóztatva maradt 158 férfi és 8 nő, fogságban maradt 52 férfi 7 nő. Maradt tehát a mult év végén a törvényszék fogházában összesen 225 egyén. Az 1886-ik évi kimutatással szemben a mult év szaporulatot tűntet föl a foglyok számát illetőleg. 1886-ban összesen 333 egyén lett letartóztatva, mig a mult évben 300, tehát 57-el több. A vizsgálati foglyok száma 1886-ban; 175 volt, a mult évben 233, tehát 58-al több; csupán a kihágásért letartóztatottak száma csökkent, amennyiben 1886-bau 126 volt, mig a mult évben 91, tehát 35-el kevesebb. A fogház lakóinak ilyetén szaporodása által a fogház administrativ követelményei is megfelelő arányban hatványozóduak: a felügyelet, az ellenőrzés, a rend és tisztaság fenntartása és az élelmezés, mely egyik főfeltétele a fogház egészségügyi jó állapotának, miként azt a tapasztalat is igazolja, és melyet az orsz. statisztikai hivatalainak a kir. főügyészséggel egyetemben nemrég kiadott munkája általában kedvezőtlennek jelzett. E tekintetben törvényszéki fogházunkban sem volt különb az egészségügyi állapot, mi főleg a rossz élelmezésnek volt tulajdonitható. A lefolyt évben azonban — és ezt örömmel constatáljuk — némi javulás cons tatálható, mely ugy az igazságosztás, mint a hu mauismus embereit méltán megnyugtathatja. Emlékezzünk régiekről. (1700. Lévai Borbélyok.) 18 A műhelyben való mesterlegény, ha szerte széjjel való járása, vagy részegeskedése, vagy kártya játéka avagy tisztátalan rosz személyekkel való társalkodása miatt sokáig kinn maradván, sőt ugyan kinn is hálván az ura kárt vallana 's valami sebes jőne hozzá 's otthon nem léte miatt más mesterembert keresne a sebes, tartozik a legény megfizetni a menyit másnak adna azon sebes. 19. A mesterlegény tartozik az ura házánál hálni, mivel mind éjjel, mind nappal a műhely körül várakozni kívántatik; ki ha ura házánál nem volna és hálna: elsőben in poena egy forint, másodszor két for., harmadszor is ha elköveti öt for., ha többször is cselekszi, megcsapattassók 's menjen dolgára. 25-ör. Az ifjabb szolgáló mester rendszerint szolgáljon, a ki szokott lenni, ugy, hogy ha czéhgyülés lenne, akkoron tartozik szolgálni és meg nem részegedni, hogy az öreg mesterek megborosodván, reájok vigyázhasson. (E szerint tudjuk, hogy akkoriban az ifjú mesterek megrészegedni, az öregek pedig csak megborosodni szoktak. Duo-dnm faemnt idem, non faciunt idem. Itt is megbecsülték az öregeket, gyarlóságaikat palástolva.) Ha parancsol neki a czéhmester és nem fogadja szavát, csak kisebb dologban is, poeuája (büntetése) egy forint 's tartozik azon ifjú mesterembor mindenekben engedelmes leuui. 29-or. Ha ftredős mesterember készülne a városba és a mesterségét akarná folytatni, különben nem szabad lészen dolgozni, hanem czéhbe állással 's a czéhnek eleget tegyen arttculiis szerűit. (1727. Czeglédi Szűcsök.) 23-or. Senki ezen czóhbon, a ki csak nem Kálvinista ember, be ne Vétessék. (1741. Lévai Vargák.) Ha valamely vándorló legény a becsületes czéhbe adja magát, az articulus rendi szerint, ha esztendő alatt meg nem házasodik, mesterségét űzni ne legyen szabad, munkája föltiltassók. — Ha valamely szűkölködő mesterember megbetegednék, magával jót nem tehetne, a ezeh ládájából segitessék iz M Esítcrpiiiés!iÍB íí iározája. VALLÁSOS ÉNEKEK. (Mutatvány Kiss József sajtó alatt levő „Ünnepnapok" czimű legújabb müvéből.) I M A. Rabszolganépet vittél a pusztába, Nyakas, hitetlen, léha tömeget, S nevelted őket népirtó csatákra, Hogy megvehessek igért földedet. Elhullott mind, ki homlokán viselte És lelkében a rabság bélyegét, De támadt uj sarj, a mely megismerve, Hiredet egy világra vitte szét. Mtiló dicsőség, nyári éjnek álma Volt tűzhelyünk a Jordán mentiben, Nemzeti létünk napjai számlálva, Trón s hatalom oda lett — de mi nem ! Az Omladékok felcsapó lángjából, Mely nyaldosá szentélyed ó-falát: Egyet menténk meg a nagy pusztulásból, Téged uram ! javaink legjavát! S mikor a vihar szétszórt a világra És lettünk a vadnál védtelenebb És a hontalanság keseríi átka Bölcsőtől sirig ránk nehezedett; Mikor rettegés volt az űzött álma Véres, villamos hosszú éjszakán : Akkor tűntél fel teljes glóriádba', Meg akkor ismerénk csak igazán ! Hogy nagyságod nem oltárkövön épül S nem templomok márványán az erőd, Ó, hogy te nagy vagy minden jelkép nélkül, S eltörpül tér, idő szined előtt! Hogy mit népednek szántál örökségül, Nem elmúló, veszendő földi kincs, Nem láng, mely elhuny, nem jog mely elévül: De hűséged, melynek határa nincs. Leborulok im előtted a porba, Fönségnek istene, te hü vezér ! Kinek nagyságán se folt, se csorba S halandó mérték hozzád föl nem ér. Vezess, vezérelj tovább is bennünket A lét harczában, a mely végzetünk : Mig szemeink bizva te rajtad csüggnek, Egy világ üldhet — el nem veszhetünk ! II. ÉNEK. Dicsőség néked, ó, urunk ! Kit imád a föld pora. Hirdetőd a magas égbolt. S a föld, lábad zsámolya. Egy vagy ! hatalmas ! szent! dicső ! Névvel meg nem nevezhető. Diadalunk te ! reményünk ! Bizodalmunk szirtfoka ! A kibe bizunk s remélünk S nem csalódhatunk soha. Kegyelmed itt égbe fenn örökké tartó ! végtelen ! - REGÉNY. Az „Észt. Vid." számára fianeziából fordította: ^ MARISKA. (Tizenharmadik közlés.) — Ugy van — monda Xavér .— az ön szeretete túllépi a határt. Nem leszek hálátlan, drága barátom . . . — ön az ő fia, ne háláljon meg semmit sem. Ő parancsolta, hogy igy tegyek. És én engedelmeskedtem. Ekkor a fiatal embert szegényes ágyára ültette, mig maga a padlóra telepedett. — Ne beszéljen most — szóla a koldus kezét homlokára tevé, mintha mindenre vissza akarna emlékezni — majd elmondom az ő történetét, azután a magáét is, fiatal uram. Xavér figyelmesen hallgatá. A fekete koldus lassú és komoly hangon kezdé : — Húszon négy év előtt történt. Guadeloupe-nál azt a hírt vettük, hogy a feketék San-Domingóban újra föllázadtak az ültetvényesek ellen. Két év előtt még véreim között lehettem volna, de már egy évig szolgáltam uramnál, ki fölszabadított és én kész lettem volna mindent megtenni érette. Egy, napon az én jó uram egy hajóra ült, hogy San-Domingóba evezhessen. Én is vele voltam. A fokvárost jelölték ki tartartozkodása helyéül. Derék, rettenhetlen és fáradhatlan harezos volt. Minden reggel velem ment ki a szemlére. Átkutattuk a lapályokat, megmásztuk a titkos hegyeket. Ha ő beszélt, ugy testvéreimnek lefordítottam a beszédét. Hiven beszéltem, habár beláttam, hogy e szavak testvéreim romlását czélozák. De ő parancsolá és én engedelmeskedtem. Később a zendülés teljes veszedelmében dühöngött. Mi mindennap fölfegyverkezve kutattuk a vidéket. Ha este magányosan voltam, ugy megkértem atyáim istenét, hogy bocsásson meg nekem, mert véreim árulójává lettem. Gyakran ránkütöttek és megtámadtak. Az én jó uramnak olyan bátorsága volt, mint az oroszlánnak. A harezban mellette állottam. Ha valami nyíl vagy dárda volt a szivének szánva, azi is inkább én akartam fölfogni. És sokszor föl is fogtam. Ekkor a fekete koldus félrevonta rongyait és megmutatta azt a mély sebforradást, mely végig vonult rajta. Azután folytatá : — Uram nagyon jól tudta a négereket álláspontjukból kiszorítani és ő mindig győzött. Én nem harczoltam véreim ellen, csak uramat védelmeztem. Midőn egy. ütközetből megtértünk, mind ketten ki voltunk merülve. De a nyugalom helyett uram felöltözék és eltávozott. Követni akartam. Ő parancsolá, hogy maradjak és én engedelmeskedtem. Ezóta minden este eltávozott a nélkül, hogy megengedte volna, hogy én is vele mehessek. Majd szomorúan, majd vidáman jött ismét haza. Az én jó uram szeretni kezdett.
