Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-13 / 100.szám

tói megvette s katonatiszti lakásoknak szánta, utóbb azonban a tanulmányi alapnak engedte át. A sz. Benedek-rend ugyanis a visszaálliiási oklevél értelmében az esztergomi gymnasium vezetését 1809-ben átvette s mivel ugyanezen oklevél rendelete szerint a tanulmányi alapot, illette a kötelezettség, hogy a tanároknak alkalmas lakást, szerezzen : ez okból a székházat a várostól huszonötezer forinton megvette, és a tanároknak lakásul átadta. 1852-ben bold. emlékű Scitovszky János kardinális, esztergomi érsek kezdeményezése Esztergom városának a rend beleegyezésével föl terjesztett kérelmét, hogy itt az uj tanrendszer értelmében főgymuasium szerveztessék, ő cs. és kir. apostoli felsége legkegyelmesebben helyben hagyta; miért is az előbbi székház — mely a tanárok megszaporodott számát nem volt képes befogadni — kellő terjedelemre lőn nagyítva azáltal, hogy az említett bíboros herczegprimás nemes adakozásával sz. kir. Esztergom városa a székház szomszéd épületét megvette és újra építvén az előbbihez csatolta,. 1880-ig a főgymuasium helyiségéül a városház egyik szárnya szolgált. Minthogy ez a szűk hely a fokozódott kívánalmaknak nem felel meg, égető szükséggé vált a czélnak megfelelőbb alkalmas épületről vaió gondoskodás. Azok buzgóságát, a kik e czélra törekedtek, óhajtott siker koronázta, mert Esztergom városa a maga áldozó készségével, Simor János biboros herczegprimás és Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát bőkezű támoga ása, a kormány és egyesek adakozásával palotaszerű* iskolát emelt, mely a mondott! óv szept. 8-án történt ünnepélyes felavatása és megnagyitása óta a főgymuasium helyiségéül szolgál. Az esztergomi székház Villányi Szaniszló házfőnök és főgymasiumi igazgató vezetése alatt tizennégy tagból áll; ii tanulóifjúság száma 319. A hazafiasságról és tudományosságról nevezetes taniiórend feje Vaszary Kolos főapái. A rend összes tagjai között három apát, száznegyvenhárom áldozópap, négy fogadalmas szerpap, tizennyolcz fogadalmas növendék és tiz noviczius van. Vezetése alatt áll egy főiskola negyvenhárom hallgatóval, három fogy muasium ezerszázhuszonegy tan u Ióval, három algymnasinm négyszázharminczegy növendékkel továbbá huszonöt plébánia, hetvenöt fiókközséggel és egyéb csatolt részszel, negyvenhárom templom és kápolna. Patrónusa harminczöt községnek. A rend működése területén levő egyházi lakosság száma több mint negyvenezer. «Kezeit csókolom!» Neményi Ambrus országgyűlési képviselő irja az Ország Világ pompás karácsonyi számába a következő apróságot, melynek egyes részleteiről már mi is adtunk valamit: «Nincs bensőbb hódolat, mint a, kézcsók. Nincs lisztelotteljesebb üdvözlet, mint mikor a férfi a koros hölgy kezét ajkaihoz emeli. Nincs a galantériának olyan sokat jelentő nyilatkozata, mint mikor az érett férfi lehajik a szép asszony kezére. Nincs olyan kedves jele a boldogságnak ós az összeforrásnak, mint mikor a férj felesége kézszorítását; kézcsókkal viszonozza. Es mi lett a mi «finom» társaságunkban ebből a nemes hódolatból? A legtöbbet taposott frázis. A férfiak neveletlenségének és a, nők együgyüségének szánalmas kifejezése. Uton-utfélen, szalonban, színházban, omnibuszban, mindenütt csak ezzel érkéznek meg az emberek, ezzel távoznak. Vau olyan élhetetlen, a ki mindig kettesével adja és elegáns könnyedséggel hajtogatja, hogy «kezeiket csókolom!» A nők pedig ezt egész természetesnek veszik, sőt akadnak hölgyeink közül, kik nem is sejtik, hogy a férfira nézve az nagy kegy, ha kezüket csókra átengedik. Megcsókolhatja azt minden visite, hisz megcsókolta máireggel szakácsné, inas, számláthozó czipész, kocsis és házmester. Vannak olyan nők is, kik rossz néven veszik a cselédektől, ha nem sietnek eléggé a kézcsókkal. En olyankor csak a tisztelt férjeket tudom csodálni, kiknek még kedvük van nejök kezét, érinteni, miután ilyen válogatott társaság minden egyes tagjának jutott az öröm és az élvezet, hogy rajta végig sétáljon. Mindez csak nevetséges; de egyenesen illetlen, mikor a fiatal leány engedi, hogy férfiak a kezét csókolják. A nyugati jó társaságban nincs ilyenre példa. Nem jutna ott eszébe fiatal embernek soha, hogy magának ilyen szabadságot vegyen, hacsak feleségül nem akarja megkérni az illető leányt. Mindezeknek a koronája pedig az, mikor férfiak között, használják ezt az üdvözletet, a mint ez nálunk szélűben történik. (Lásd Esztergomban a kedves «kisztihand» rendkívül szellemes divatát. A szerk.) Képzelheti tán valaki, hogy azok az emberek, kik a, 48-iki csatákat vivfák, még kedélyes társalgás közben is azt mondiák volna valakinek «Kezeidet csókolom» vagy épen «Kiss die Haud», a mit Bécsben ugyan hallani pinczérektől, de azontúl aztán senkitől. Látóit már valaki franezia embert, ki valamelyik társának vagy feljebbvalójának az ilyen bókot csapta volna a fejéhez? Vagy gondolja, valaki, hogy a német intelligencziához tartozó ember józanul igy beszélne a társával? Nem, ez a nevezetes szólásforma egészen a mi társadalmunké, annak is csak legutolsó divatja. Mintha az udvariasság ezen kopott, aprópénzének minden egyes darabjára rányomták volna valami «ellenállhatatlannak» a kecses ábrázatát. Hiszen nálunk sem volt az mindig igy, nem is fog mindig igy maradni. A «kezeit, csókolom» csak mottója egy egész társadalmi felfogásnak. A mikor majd megszűnnek magázni a nőket és pajtásoknak tekinteni a leányukat, a mikor kivész a szalónbetyár és nem lesz többé chic az uri bálokon utánozni a kurta kocsmák arszlánjait nyelvben, viseletben, tartásban és gesztusban : akkor a férfiak sem fognak többé egymásnak és az egész világnak kezet, csókolni. Addig, persze még, ugy látszik, jó idő van. Esztergomi írók. (Folytatás.) 60. Dr. Róder Alajos. Született Esztergommegyében Kisbényen 1812. szept. 4-én. A gymasiumot Tatán s Fehérvárott, végezte. A bölcsészeti tudományokat Nagyszombatban, a hittaniakat Pesten hallgatta. Fölszenteltetett 1835. évben. Segédlelkész volt Budavárban. 1840—41 hely. pesti egyetemi szónok s hittanár, 1841. végén felső-ludányi plébános; 1853. márcz. 29. egyetemi hittanár s szónok. 1859-ben a felsőbb neveléstudományok ny. r. tanárává neveztetett ki. 1860- -4-re megválasztatott az egyetemi bölcsészeti kar prodékánjává. Ezen időben ő Felsége által tudori czimmel disziltelett fel. 1861-ben a Szent-István-Társ. másodelnökévé lőn; 1862-6 a budapesti főgymn. és reáliskolák ér* Az újhold sarlója magasan járt már az égboltozaton, midőn Wenczel ur magához vévén «Kristóf»-nak nevezett kincskereső könyvét, háromkirály-krétát, szentelt vizet, s négylevelű lóhert, útnak indult. * * * Sürü sötétség borult Csejthe mezővárosára, midőn egyszerre dobpergés riasztá ki házaikból a csendes lakosokat. Az éjjeli bakter sokatmondó taglejtések kőzött magyarázhatá a kiváncsi tömegnek, a várban történt szerencsétlenséget. Megjelent az érdemes elöljáróság is. A kellő rendszabályok megtétettek s alig fél óra múlva lehetett látni egy zajongó, türelmetlen csoportot, a mint egy-két fáklya ijesztő fényénél, ki botot, ki kötelet, deszkát, hágcsót, ásót, kapát czipelve, törtet a — várromhoz. A kép, melyet ezen látvány nyújtott, hasonlított ahhoz, midőn a pribékek a gethsemáni kertbe indultak, prédájukat keresve. A tömeg előtt okvetetlenkedett az «érdekelt fél*, Wenczel urnák felesége. Nem sok időbe telt s a várromok megélénkültek a Wenczel-mentők zajától. Nincs mulattatóbb, mint egy babonás tömeget ilyen foglalkozásban nézni. Kiált, ordit mindenik, mintha sikra merne szállani a pokol Összes hatalmaival: de azért mindig — a másikát tuszkolja előre s fél a maga árnyékától is. De csitt! szentelt helyen, a kápolnában vagyunk, melynek talapzatából tompa jajkiáltás hallatszik. A tömeg megrémül. A bátorság inaikba • száll, s ha nincsenek annyian, megszöktek volna ez átkos helyről mindannyian. A törmelékből a fáklya fényénél kilátszott egy üstök. A okosabbak ugy okoskodtak, hogy a hol üstök van, ott valószínűleg fejnek is kell lenni. Nosza rajta! Most vagy soha! A mentő munka megkezdődött s a mely ritkán szokott elmaradni, a szorgalmas munkát — siker koronázta. "Wenczel ur megnyomorgatott testének körvonalai lassankint kivehetők voltak. Állva sülyedt el, saját állítása, de a hozzáértők egybevetése szerint is. Már csak a lába szorongott a törmeléktölcsérben. — Itt megakadt a munka a népet páni félelem szegezte a földhöz. «Alighanem — mondák többen — a gonosz tartja lábánál fogva! Ugy lesz, semmi kétség benne!» A mentő gondolat, habár rendesen későn, némelykor mégis idején szokott megjönni. Egy hang hallatszik a tömegből: « Van-e csizma a lábadon, Wenczel ? — Van hát, hogy ne volna! — volt a válasz. — Huzd ki íziben a lábadat belőle s hadd ott! — Hogy is ne, hát! — csizmadia vagyok, tudom a csizmámnak az árát; kár volna ott hagynom; már csak húzzatok ki, ha lehet, csizmástól!» S ki is húzták. Leültették a gyöpre. Nagyott sóhajtott s még nagyobbat húzott a jegyző butykorából melyet az «elővigyázatból» hozott. Azután elmondta, hogyan esett, hogy ő az üregbe esett. A «perszóna» hamis egy jószág. Lóvá tette; pedig ő szentül hitte, hogy az álom igazat mond. Puppadt arczczal, dagadt testtel fektették egy hordó-ágyra s vitték nagysebesen hazafelé. S mikor ágyára helyezték, kitört belőle a józan filozófia s elkeseredetten csak annyit mondott: Schuster: bleib bei deinem Leisten, a mi latinul annyit tesz, hogy: Varga, maradj a kaptafádnál. HOLLADY JENŐ. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. Sokkal nehezebb megszakítani egy viszonyt, mint ujat kötni tizenkettőt. * Sok nő, mikor «örök hüséget» fogad, záró-jelek között rendesen hozzágondolja, hogy — «ha időközben meg nem szegném.» * A nők saját jogaik ismereteiben a legkitűnőbb jogtudósokon is túltesznek. Legjobb barátaink is ritkán fáradnak érettünk annyira, mint a mások ellenségei. (Láng Lajos.) * A. ki az életelveket könyvekből sajátította el, az tudós; a kit az emberek és események ismerete tanított meg arra, az bölcs. * A fiatalság rohan a veszélybe, az öregség ugy pottyan bele. * A czim néha csak aranytető a szemétdomb felett. seki biztosa, cz. kanonok lett és 1866. febr. a budapesti tanúim, kerület kir. főigazgatói teendőinek vezetésével bízatott meg. 1867-ben a pesti egyetem reetorává választatott, meg. U. a. évben neveztetett ki nagyváradi kanonokká, majd széplaki apáttá; 1869-ben a nagyváradi püspök oldalkanonokja, s a szent József-intézet igazgatója ; 1870ben a nagyváradi, 1872. a bpesti papnevelő int. kormányzója lett. 1872-ben a szt. László-Társulat alelnökévé egyhangúlag választatott meg. Műveivel különösen a bibliai irodalmat gyarapította. Önállóan megjelent művei : 1. Egyházi énekek a k. hivek számára. Pest. 1837. 2. Der christliche Bürger in einer Kanzelrede am Festtage des beiIigen Stephan ersten Königs von Ungarn, geschildert in der Festung Ofen 1839. von Alois Roder. Ofen, gedruckf mit kön. ung. Uuiversiiais-Schriften, 8-r., 16 I. 3. Szózat a kath. keresztény hívekhez. Buda. 1848. 4. Bibliai történetek gyermekek számára. Pest. 1850. 1852—5. 42-ik kiad. Eger 1882. 5. Bibliai történet. Nagyobb gyermekek számára. Pest, 1852. 6. Egyházi beszéd, midőn a cs. k„ pesti m. egyetemnek uj fénybe öllözött temploma ő Eminencziája Scitovszky János bibornok herczegprimás által, ő cs. kir. fensége Albrecht főherczeg, M agy a r o r s z ág fő k o r i n á n y z ój a j e I e 111 ó t é ben 1858-iki decz. 28-án az isteni szolgála! nak újra megnyitiatott. Pest 1859. 7. Egyházi szózat, melyet fönségesKároly cs. kir. főherczeg elhunyta felett az Eszteigom-Szenttamás mezővárosi kápolnában Turszky lovag nevét viselő 62. számú magyar gyalog-ezrednek helyben tanyázó 7. századja állal tartott egyházi gyászünnepély alkalmával mondott. Esztergom. 1817. ívrét. 8. A magyar nemzet nagyságának és dicsőségének megalapítása, első ap. királya Szent István által. Országos ünnepén 1860. aug. 20-án egyházi beszédben elmondva a budavári főtemplomban. Pest. Emich Gusztáv m. akad. nyomdász. 1861. 8-rét, 20 1. 10. Beszéd a m. kir. egyetem újjáalakításának 88-ik évford. Budán. 1868* Nyom. az Egyetemi nyomdában. 8-rét, 62 lap. 11. Egyházi éneklűzér a m. kir. egyetemi isteni szolgálathoz. Pest. 1861. Nyom. Emich Gr. 12 i\, 100 1. 12. A Deharbe négy : elemi-, kis-, közép- és nagy-katekizmusa. 13. Szent beszéd Andód helység uj templomának fölszent élésekor. Komárom. 1858. 8-rét. Azonkívül szerkesztette a Szt.-IstvánTársulat, kiadásában megjelent «Páztnányfüzetek»-et, egyházi beszédek, homiliák, templomi és iskolai katekezisek gyűjteményét 1855—9-iki években. Számos czikket irt; többek közt : Tanítások az Istenről. Pesti Újság. Munk. III. 1836. A földi ínségek becse, vigasztalásul napjainkban. M. Sión. 1838. Még barátaink is csábitóink lehetnek. M. Sión. 1838. Jézusnak már halálakor történt megdicsőitéséről. Egyh. Tár. 1839. Néhány szó az egyh. szónoklatról. Kel. 1856. 1. 2. sz. VII. Pius pápa s Napóleon Fontaineblatiban. Kel. és Nev. 1841. Szóttekintés a homiletika és kateketika irodalmában. Pázm. füz. 1859. 3 kötet. 61. Dr. Sebének István. Született Esztergomban 1830-ik évben. Itt végzé a gymnásiumot, a gyógyszerészeti tanfolyamot pedig 1851—3-