Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-13 / 100.szám

ban Bécsben. 1855-ben ugyanitt a felsőbb chemiai tanfolyamot mint tanárjelölt és állami ösztöndíjas. 1856. év végén a bécsi chemiai tanszékéhez assistenssé lett kinevezve, mely állásában bárom évig működött s vegyésztudori rangot is nyert. 1859. októberben rendes tanárrá neveztetett ki a kassai főreál!anodához. hol 1867. jan. végéig mőködött, a mikor a, keszthelyi gazd. felsőbb tanintézetnél mini rendes tanár a vegytan s technológia tanszékét elfoglalta. 1870. év február havában a selmeczí bányászati és erdészeti akadémiához rendes tanárrá kineveztetett, hol jelenleg is kizárólag szakmájának élve, kir. báuyatanácsosi rangban működik. A németországi gazd. tanintézetek és vegykisérleti állomások szervezéséről való kimerítő tanulmányát sajtó utján is nyilvánosságra hozta. (Terin. Tud. Társ. Közlönyében.) Egyéb dolgozatai is elszórtan tudományos művekben és szaklapokban láttak*)napvilágot. A bányászati és kohászati lapokban : A színképelemzésről (Spectral - Aualyse). A szomolnoki czementvizekről. A másodrendű galvánelemekről (Akkumulatokról) jelent meg egy-egy czikksorozat. Dingler's Politechnisches Journalban : Abhandiung über dio elektrischen Akkumulátoron : Dr. Boleman «Fürdőtan»-ában : Az esztergomi hévviz, A velejtei sóskút, A bukovinai savanyúvíz, A vichnyei artézi forrás vegyelemzése. Kerpely «Magyarország vaskövei* cz. művében : Többféle vaséreznek vegyelemzési eredménye ; Selmecz városa Monográfiájában : Selmecz városa ivóvizeinek vegyelmezése (mások köz működésével) stb.; stb. (Folyt, köv.1 ~~~CSAÜÖKdig a fejedelmek közül ki-ki mennyi emberrel járuljon a fenti számhoz, erről tanácskoztak még a pápai kövot a fejedelmek köldöttei s a magyar követek a következő (1455.) év február havában Bécs-Ujhelyen, de V. Miklós pápának halála, ki lelke volt mindeme törekvéseknek, a megegyezni nem tudó, jobban mondva nem akaró idegenekre elég ürügy volt, hogy a tanácskozásokat elnapolják — örökre. E pontban emlékezem meg Y. Miklós pápáról is. V. Miklós egyike volt a legnagyobb pápáknak. Vele a ker. renaissance lépett a trónra. Alkotásai a művészet s a tudomány terén bámulatra ragadták nemcsak kortársait, hanem az utókort is. Midőn a híres angol történetíró Macaulay 1849-ben elfoglalá a glaskowi egyetemen rektori hivafa'át, oly remek dicsbeszédet modott e pápáról, hogy lelkesebbet katholikus ember alig mondhatna róla. Azt azonban feledé ő s vele sokan, hogy V. Miklós első sorbau nem humanista, hanem pápa volt s nagy érdemei a kultúra körül a pápaság magasztos vallási küldetésben gyökereznek «V. Miklós — irja Dr. Pastor — a művészet s iradalom ápolására irányzott nagy terveiben is első sorban szemei előtt tartván az egyház javát, melynek feje vala, dicsőséggel övezni Krisztus mysíikus aráját a szellem s művészet alkotásaival, volt rá nézve pápaságának legfőbb czélja. Érette, az ő dicsőségére akarta ezen, belső áhítatával, erényeivel, sokoldalú műveltségével egyaránt tiszteletreméltó pápa kifejteni vállalataiban ama fényt s nagyságot, melyek müveit, vagy inkább — mert müvei rövid uralkodása alatt befejezetlenek maradtak — terveit, jellemzik.» 0 a vatikáni könyvtár megalapítója. Nagy másoltatta az ókori remekírók műveit. De mint Pastor, kimutatja., V. Miklós az irodalomra fordított lelkesült fáradozásai nem a pogány klasszikus művek egyoldalú ápolására, hanem az összes kath. tudomány lendülésére irányultak, mint az valódi keresztény humanistához illett. E pápa a tudósok és művészek egész seregét tartá udvarában. De a hit terén is fáradhatatlan buzgalmu voit a schisma megszüntetésében (ílórenczi zsinat,) a szükséges erkölcsi reformok létesítésében.Nagy fontosságú életében az 145Ö-iki nagy jubileum kihirdetése s tartása, mely alkalomkor egész népvándorlás volt Rómába. A török veszély elhárítása érdekében s a ker. népek közötti egyetértés helyreál Utasában, különösen Konstantinápoly bukása után, sokat fáradozott, habár, eredménytelenül. Hogy pedig ii magyarok segélykérését a török ellen 1449-ben, a rigómezői megveretés után megtagadta, ennek okát fentebb adva, most nem ismétlem; csak azt jegyzem meg, hogy az csak a többé-kevésbé kimerült s bel viszályokba keveredett nemzetnek hasznára volt, mint az események további lánczolatából eléggé kitűnik. Mindezek mindmegannyi bizonyítékok trra né ve, hogy V. Miklós dicső alkotásai a művészet s a tudomány terén 3sak kifolyásai ama mélyen vallásos, komoly, messzelátó felfogásának, melylyel 3gyházi feladata küldetéséről bírt. S ízért utolsó imáját is az egyházéit ;ebegé ajkai: «Mindenható Isten, adj i szentegyháznak pásztort, a ki fenn;artsa s gyarapítsa!* SINKA FERENCZ. Hunyady János. (Hunyady J. fórok hadjáratai és a pápák.) (Vázlatos korrajz.) XII. Esztergomi levél. (Az ezredik szám.) Ma jön tizedszer lapunk századik száma. Benne vagyunk tehát az ezerben, abban a csodálatos számban, mely már ürügyül szolgál egy kis jubileumra — még dédunokáiban is: a százban, ötvenben, negyvenben, huszonötben. Nálunk a hiúság jubileumai már tízesztendős pályafutásoknál kezdődnek. Pedig semmi se emlékeztet jobban gyarlóságunkra és elmúlásunkra, mint mikor azt hiszszük, hogy érdemeinket örökítjük meg apró-cseprő jubileumaink által. Mi semmikép se jubilálunk, mert hála az isteni kegyelemnek, nem érezzük még, hogy kopoftabbak lettünk tiz esztendővel, csak az olvasók erezik, hogy tiz esztendővel — okosabbak lettünk. Es ez jubileumnak igen is elég. Tiz esztendő nagy stáczió egy olyan vidék hírlapirodalmában, a hol az irodalmi vállalatok nem igen élnek fiz esztendeig. Páratlan pedig épen a mi vállalatunknál, mely hetenkint kétszer bátorkodik «újság gyanánt* megjelenni. Ugyanaz a cserép, ugyanaz a föld, ugyanaz az ültetvény, csak a gyökerek erőseb bek s ha az ágak nem is gyarapodtak, lapunk minden száma egy-egy levél a virágos lombokon. Sok küzdelem, sok izgalom, sok keserűség jutott osztályrészünkül tiz esztendős szolgálatunk közben; de némi vigaszul s biztató öröm gyanánt szolgált, hogy tiz esztendeig is meg tudtunk élni s szerény viszonyok között ugyan, do biztosítva van az ut a következő évtizedbe Is. Az ezredik szám megjelenése nyilvános nyugfatványa küzdelmeinknek, de nyilvános kötelezvénye hivatásunk és kötelességünk további teljesítésének is. Az ezredik szám már nagy köteleknek az apja s ezek a kötetek Esztergom tiz esztendős törtóuetóhez szolgáltatnak anyagot. Teljes tiz kötet már nem sok lesz belőlünk, de az országos hirlap-könyvtár s a nemzeti múzeum mégis tökéletesen birja s őrzi azt, a mit eddig termeltünk: s megőrzi az időre is, mikor már a túlvilágon leszünk összes előfizetőinkkel és olvasóinkkal. Ez a mi saját külön halhatatlanságunk. A ki még erősen benne van a munkában, az irtózik a jubileum gondolatától; de a ki már megérdemli a pihenést, az megérdemli a jubileumot is. Ezredik számunk tehát nem ünnepel. De hálás köszönetet mond jóakaróinknak, munkatársainknak és előfizetőinknek, hogy egyáltalán megjelenhetett. Az első ezres szokta kezdeni a vagyont. A mi első ezresünk már tiszta megtakarítás az eddigi ötös, tizes vagy százas számú egy-két évig, hónapig, sőt gyakran csak néhány hétig lólekző esztergomi lapok mellett. Adjon az Isten melléje minél több ezrest. Hazafias, valláserkölcsös és gondos irányban fogjuk tovább szolgálni Esztergom érdekeit. Nem akarunk több lenni a harangnál, mely minden örömet és bánatot el szokott mondani, de kevesebb sem a harangnál, mely munkára és hálára serkent. A hálát visszahagyjuk, a munkát pedig magunkkal visszük a második ezerbe. Ki tudja, hogy ki éri meg tiz esztendő múlva a második ezret? Örüljünk egyelőre — minden jubileum nélkül — hogy az Isten segrtségével az első ezret is megérhettük. Gf ASTON. OLVASO-ASZTAL. — Az Orszá g-V i 1 á g angyal fia. A kitűnő képes hetilap igen értékes meglepetésben részesítette előfizetőit. Ötven iró-képviselő arezkópét, dolgoza tát s aláírása mását közli egyszerre. A szellemes gyűjteményhez foghatót még nem adott magyar illusztrált lap. A hecses füzet, melyet még díszes műmelléklet is ékit, mindössze csak ötven kr. — A Budapesti Hirlap írjévtől kezdve Jókai Mórtól egy uj regényt indít meg, melynek czime. «A ki a szivét a homlokán hordja.* A legkitűnőbb magyar napilap előfizető ára évnegyedre 3 frt 30 ki\ Kiadóhivatala Bpest, Kalap-utcza 16. — Házi K ö n y v t á r czim alatt a Révai Testvérek egy páratlanul gazdag és sokoldalú katalógust állítottak össze, melyet minden könyvkedvelő díjtalanul megrendelhet. HÍREK. — A herczegrimás pöre. Forster János volt primási jószágigazgató a herczegprimás ellen negyedmillió forint erejéig indított pőrében már beadta elleniratát. A fővárosi sajtóban publikált elleniratban Forster János az ő kereshetőségi jogát az osztrák polgári törvénykönyv 512 és 517 §-aira alapítja, melyeknél fogva a prímás elődjével kötött szerződése a mostani prímásra nézve is kötelező s ő csak hűtlen kezelés esetén lett volna elbocsátható. Forster végül megkínálja a herczegprimást a főesküvel a prímás által tagadásba vett valamennyi ténykörülményre nézve. Az ellenirat azt állítja még, hogy a herczegprimás birtoka szá z h uszo n e gy ezer kii e n czszá z h u szo n n égy holdnyi kiterjedésű, mely Forster minimális számítása szerint tizenötmillió forintot ér, holott a herczegprimás maga csak nyolczmillió forintra becsüli jószágai ér

1 ékét. — Adakozások. Ő Eminencziája a herczegprimás a fővárosi apáczáknak karácsonyfára háromszáz negyven forintot küldött, mely összeg a terézvárosiak, a józsefvárosiakba ferenezvárosiak, a krisztinavárosiak s az ó-budai apáczák között oszlott inog. — Mai VezérCZikkÜnkhÖZ. A Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának megalakítását czélzó felhívásokat első helyen gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter irta alá, a mi a vállalat sikerét teljesen biztosítja. Megyénkből az aláírók között van Csupor István m. k. közalapítványi főerdész is. A nevezetes törekvésű egyesületnek kétségkívül városunkból és megyénkből is számos hive lesz. — A Zenei Kör hétfőn tartotta meg alakuló közgyűlését. Elnökké újra megválasztották Reviczky Gfyőzőt, a ki hivatalos elfoglaltsága miatt már egyszer leköszönt. Alelnök lett Widmann Alajos lovag, titkár Schedel Ar'nulf, háznagy Pethes Lajos és pénztáros ifj. Brunner Ferencz. A Zenei kör minden szombaton este társas estélyt fog rendezni a Fürdő-vendéglőben levő egyesületi helyiségben. Az első ismerkedő estélyt már most, szombaton este tartják meg. — Haynald jószívűsége. Wafzek főhadnagy ügye a sikkasztással összefüggésben álló egyéb dolgok miatt még mindig vizsgálat alatt áll, de a legrövidebb idő múlva már befejezést nyer s a vádlott illetékes bírósága elé kerül. Igen érdekes epizód fűződik a rendkívüli esethez. A főhadnagy szállásadója özv. Deszáth urnő volt, Haynald Lajos kalocsai bibornok testvére. Watzek már a katasztrófa előtt néhány nappal elpanaszkodta a nemesszivü úrnőnek, hogy elvesztett ezer forintnál nagyobb összeget s e miatt végzetes sors várakozik reá; baján csak ugy lehelne segiteni, ha valakitől gyorsan ezerszáz forintot kaphatna, különben nemcsak gyalázat, hanem megsemmisüiés éri. Mikor az elvesztettnek híresztelt hivatalos összeg becsületes megtalálóját dobszóval kerestette a város rendőrsége, a jólelkű Hazaérvén, Nándorfeliérvárott ünnepélyes hála-istentiszteletet tartottak s a hős lovaggá ütötte «Is (ennek, a szent Szűznek, szt. Istvánnak és Lászlónak nevében* tizenegy éves fiát Mátyást, a magyar nemzet későbbi nagy királyát. Nándorfehérvárról szólitá aztán fel egy levélben Frigyes császárt is, hogy mint a kereszténység világi feje, egyesítse a ker. fejedelmeket a közös ügy zászlaja alá. Most igen alkalmas az idő a törökök fennhéjázásának szárnyát szegni; ha ez nem történik meg, az elbízott ellenség nemsokára nagy veszélyt hozhat az egész kereszténységre. Hunyady azt hitte, hogy e kérelemnek most jó sikere lesz, mert utóvégre az egész kereszténység érdeke kívánja j annak teljesítését. De Frigyes a lehető leghanyagabbul járt el a fontos ügyben. A következő tavaszon ugyan összehívta az egész birodalom rendéit Regensburgba, hol meg is jelentek többen; igy a pápa követón kivül s burgundi berezeg, ki legtöbb buzgalmat tanúsított, a brandenburgi őrgróf, Lajos bajor berezeg stb., de ő maga sem ott, sem Frankfurtban nem jelent meg, hol a rendek másodízben gyűltek össze, mert a regensburgi gyűlésen semmi eredményre sem jutottak. Frankfurtban még számosabban jelentek meg, de itt sem volt, tapasztalható nagyobb lelkesedés, Aeneas Sylvius s Kapisztrán János szentferenezrendi szerzetes gyújtó szónoklatainak, Albrecht Achilles brandenburgi őrgróf lángbuzgalmának köszönhető, hogy mégis határozatot hoztak. Elhatározták u. i., hogy 30 ezer gyalogost és 10 ezer lovast állítanak ki s küldenek Magyarországba. Hogy pe-'