Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-25 / 95.szám

keresetük csak krajczárokra van alapítva, meg azért, mivel sok krajczárorokat kell kiadnunk. A krajczároknái szükséges megtakarítani azokat a forintokat, a melyekkel a tűz vagy víz által károsultakat kell segitenüuk, mert már arra az emberbaráti szeretet kötelez, hogy azoknak többet adjunk, vagyis mindenki annyit, a mennyit tehetsége engedi. Hogy tehetségén tul terjeszkedjék valaki, azt még az Isten sem kívánja. Ha már elmondtam, miként utazik a művelt külföldi, mit saját tapasztalatomból tudok, mert külföldi utazásaim alkalmával volt alkalmam a vasúton nem egygyel megismerkedni, a kikkel azután a nagyobb városokban egy vendéglőbe szálltam. Most el kell mondanom: minő a külföldön a háztartás- és vendéglátás, és pedig azt is saját tapasztalatom szerint. Egykor tanulmány-ntra indulván, beszóltam Bécsben Sehwartzer tekintélyes nagy borkereskedőhöz, a ki magyar születésű és magyar jellemű ember lévén, de engemet, mint olyat, a ki a borászati irodalommal foglalkoztam, jól ismert és. szívesen fogadott. Schwartzert arra kértein: adna nekem egy-két porosz- ós szászországi nagy borkereskedőhöz ajánlólevelet, hogy az ottani barászati viszonyokkal mogismerkedkossem, mit szívesen teljesített. Első látogatásom Lipcsében volt egy nagy borkereskedő és kereskedelmi tanácsosnál. 0 Schwartzerrel régi összeköttetésben állt s annak leveléből megtudta, hogy író, lapszerkesztő és bortermelő vagyok, tehát látogatásom igen érdekelte őt. Ez pénteki nap délután volt. Hosszabb beszélgetés után HZÍ mondotta: hogy kész az üzletét megmutatni, de erre ma már az idő rövid, azért lennék szíves másnap tetszésem szerinti időben megjelenni. En szombaton reggel ott termettem. 0 pedig azonnal elvezetett a város szólón levő nagy üzlet-telepére, ott bemutatta a fiát, egy csinos fiatal embert, a kit felgyűrt ingujakkal és a nyakába akasztott köténynyel, épen egy hordó tovább hongeritésóvel elfoglalva találtuk. Az öreg ur előbb néhány faj bort, kóstoltatott meg velem, közöttük régibb tokaji borokat, melyeket ő — mint monda — személyesen vásárolt a Hegyalján a gróf Andrássynak ós báró Vay Miklós pinczéjóből, azután fia kalauzolására bizott, de búcsúzás közben ezt monda: «Szivesen hívnám meg uraságodat ebédre, ezen, majd azon részében keresett megélhetési módot. Azonban szeretetreméltó tulajdonságai mindenütt előtérbe léptek s ő kénytelen volt tovább állani. Az apai átok megfogamzott. XI. Egy boldogságtól áradó családi hajlékba vezetem kedves olvasóimat. Réti kényelmesen ül egy puha karszékben, mellette egy másikon Ilka s kimondhatlan gyönyörrel szentelik a lábaiknál játszadozó kis fiút. A gyermek föltápászkodik atyja térdére s oly szépen kéri, meséljen neki egyet. Az pedig elérzékenyült szívvel mondja el szerencsétlen barátjának sorsát s hozzá teszi: — Azért kis fiam, ne csak idehaza tanuld, miképen kell apádat tisztelned, hanem ha nagyobb léssz, szorgalmasan járj a templomba. Figyelemmel hallgasd a tisztelendő ur beszédjét s a szerint cselekedjél. Jól vésd szivedbe ezen szavakat, melyek apádat is a végromlástól mentették meg: «Jámbor fiatalból válik áldott öreg !» HOLLADT JENŐ. — Halászlé-estély. Holnap (nov. 30-án) Jónás Pali zenekarának hangversenyével összekötve a Fürdő-vendéglő földszinti helyiségeiben szegedi halászlé-estély lesz, melyre friss balatoni fogasokat, továbbá kecsegéket, harcsákat, tokokat, rajnai lazaezokat, friss osztrigákat és kaviárt fog fel szolgáltatni a bérlő. de mi hétköznap dolgozunk, miénk csak a vasárnap, ha tehát holnap szerencséltetni akar, igen megtisztelve fogom ezáltal magam érezni.» A meghívást vissza liem utasíthattam és nem is bántam meg. Az ebéd rövid volt, csak három ételből állt, a mit sajt 'és gyümölcs követett, de az idő a legkedélyesebb hangulat mellett telt el, mit rajtam kivül még két vendég jelenlétének is tulajdonítottam. Ebéd után azt monda az öreg ur, hogy ha tetszik, befogat és a fiával kocsizhatok. Nemsokára előállt egy csinos' fogat, melyben ráismertem azon lovakra, melyek előtte való napon ócska szerszámba, nagy ládákat és hordókat szállítottak a vasúthoz, a kocsis is ugyanaz volt, csakhogy most igen illendően és tisztán öltözve, előbbeui napon pedig bőrköténynyel a nyakában és a ruházata is erős munkára mutatott. Ezt gazdag embernek ismerte mindenki, nagy jövedeleminél rendelkezett, de azért fényt semmiben sem űzött; fiára nagy örökség várt, e mellett igen müveit fiatal ember volt és mégis egész héten dolgozott. Be azért bírtak annyi életbölcsességgel, hogy géppé át nem változtak; vasárnap megadták a nyugalmat a testnek és a szellemi táplálékot is a léleknek, ekkor az illendő szórakozást és élvezetet nem tagadták meg maguktól. A délelőtti időt az Isten tiszteletének szentelték, a délutánt társalgással, séta vagy kikocsizással, az estét színház vagy hangverseny látogatásával töltötték, hétfőn azonban újra kezdődött a becsületes m unka. Ez a tisz'ességes takarékosság. Igy él a külföldön a müveit osztály, igy vagyonosod!k, de vagyonának rabjává, mámonimádóvá soha sem lesz, vagyonszerzésének czólja csak családja jövőjének biztosítása és az, hogy a haza, a közös méhkas erejét nevelje. Es ez boldogítja őket. Esztergomi levél. (A munka nemessége.) Nekem nincsenek őseim s góthal almanachom az ó-testamentom, a hol Ádámban és Évában mindenkivel tökéletesen egyenrangúnak tartom magam chronologiai értelemben. A nyolczvanas évek érdeme, hogy az ősöket megint emlegetik. Es ez — legyen koszorús a nagy ősök nagy emléke! — nem nagy bók a mostani nemzedék kiválóságaira. A magyar polgári osztály — Zsigmond király óta — egy igen érdekes jelszóval dicsekedik. Azt mondja azóta a magyar mesterember a fiának, hogy: légy külömb az apádnál! És a magyaz mesteremberek gyerekei iparkodnak is az apai végrendelethez képest különbekké lenni. Petőfinek az apja mészáros volt, Munkácsy asztalosnak készült. Elég lesz csak két ilyen évezredekre szóló lángészszel is példálózni. Mindegyik külömb lett az apjánál. A dsentri még most is ezt testálja a fiának, a ki különben minden osztályt megismétel, hanem a matúrán azért mégis átlábol valamikép, hogy: — Légy őseid követője ! És mi lesz a fényes família sarjából. Verekedő, könyvkerülő, adósságcsináló és folyton őseire hivalkodó don Quixotte. Teli van már a fajtájával az ujabb társadalom s alig lehet már fölöslegesebb hivatalokat komponálni számukra, hogy méltók legyenek őseikhez. (Már minthogy legalább éhen ne haljanak.) Európát a hiúság öli meg. Rangkorosabb és hivalkodóbb évtizedek még sohase voltak, mint ezidőszerint. Tessék megnézni napjaink rangosabb arczképeit. Európa legnagyobb férfiai valóságos papagályok s olyan kitüntetéseket hordoznak, mintha ők csinálták volna a keresztes hadjáratakat; pedig mindössze is vadászatokban és kalandokban keresnek virtust. Amerika gúnyos mosolylyal néz reánk. A legdivatosabb franczia, a «köztársasági» Boulanger mellén nincsen posztó. Teli van aranyból és ezüstből ötvözött cotillionokkal. A legújabb napi botrány Parisban ez idöszerint a rendjel-üzlet. A mostani amerikai egyesült állami üj elnök kabátján pedig semmi sincsen. De annál több van a kabát alatt. Ez a józan és férfias polgári szellem, mely a munka gyakorlásában s a szellem tevékenységében keresi dicsőségét, megveti azt, a miért mi elkopott európaiak halunk. Nem ismerik ott még a hiuság%t, a gyöngeség és hanyatlás látható jeleit annyira, mint nálunk, a hol már megszűnt minden komolyság az érdem magyarázatában. A napokban nagy csoda történt, mely az ujabb magyar társadalom történetéhez Igen érdekes adalék. Nem is egy dsentri, hanem egy mágnás leány szakított azzal az elavult jelszóval, hogy: — Légy őseid követője ! Egy elszegényedett pozsonyi mágnásleány, mindössze tizennégy esztendős, beszegődött egy budweiszi gyárba közönséges munkásnőnek. Keglevich Melanienak hívják ezt a hősi leányt, a ki a munka nemességéhez szegődött s eldobta ősei rangos nemességét, hogy ne szoruljon gőgös alamizsnára. Ez nem európai, hanem amerikai vonás elpuhult napjaink történelmében, midőn .kitűnőségeink java inkább operettebe, mint eposba való. Nálunk az élösdiek és előkelő koldusok Eldorájában, ilyen bámulatos elhatározást legalább is megdöbbenéssel fogadunk. Amerikában ez hétköznapi példa s nem okoz feltűnést. Kalapot emelek én is a rendkívüli munkásnő előtt s nem kérdezem, hogy mit cselekszik az a szegény fiatal magyar mágnás leány a csehországi gyárban. Vájjon őseit követi-e, vagy különb akar lenni azoknál? A zakatoló gépek s a munka lázas serénysége megadja arra a régi rozsdás és veszedelmes magyar társadalmi kérdésre a lélekemelő fenséges választ. Az a szegény munkás leány különb akar lenni, mint az uralkodó társadalmi felfogás, mely ez időszerint nem egyéb a kisérteni járó ősök századunk szellemébe már sehogysem illő sugalmainál ! GASTON. HIIIEK. *— 0 Eminencziája a herczegprimás a király uralkodói jubileuma ügyében az esztergomi főegyház megyéhez pásztorlevelet intézet, melyben elrendeli, hogy a fejedelem tróraléptének negyvenedik évfordulója alkalmából decz. 2-án az összes templomokban istentiszteletet tartsanak. Megjegyzi a főpásztori levél hogy bár ő felsége mindennemű ünnepséget vagy zajos mauifesztácziót mellőzni kíván, az alattvalók imái annál őszintébb és kedvesebb hó dolatul szolgálnak. — Kitüntetett tűzoltók. Dr. Helcz Antal polgármester ur, mint a városi tűzoltó-egyesület elnöke vasárnap (decz. 2-án) délutánra rendkívüli közgyűlést hiv egybe, mely alkalommal kiválóbb tűzoltóinknak sajátkezűleg tűzi fel a kiérdemelt szolgálati kitüntetéseket. A szolgálati érem tulajdonosaivá válnak : Beszédes Imre alparaucsuok 15évest.o., Cziglényi Lajos gőzsz. h. vezető 10, Dóczy Ferencz főparancsnok 15, Deutsch Adolf szivattyús 5, Halter Péter kürtös 5, Hajnaly Gyula segédtiszt 5, Kitzinger József gőzsziv. h. vezető 5, Krechnyák Ferencz mászó 5, Laiszky János gőzsziv. oszt. parancsnok 15, Mídler Gusztáv mászó 5, Nagy Béni csővezető 15, Porubszky József sziv. 5, Róth Ferencz mászó oszt. parancsa. 10, Rottár Márk gőzsziv. 5, Rauch József sziv. 10. Schuller Pál gőzsziv. 10, Szerencsés Mihály mászó 5, Tierrichter Vincze mászó 5, Tóth Ferencz mászó 5 és Vanitsek Rezső II. sz. oszt. par. 5 éves t. o. Éljenek! A városi hídmérleg ügyéhez. Brutsy János városi képviselő ur interpelláczióját a váresi közgyűléshez, a városi hídmérleg ügyében mi közöltük s igy kötelességünk is a nyilvánossá tett kérdéshez Sehönbeck Imre ur következő válaszát kiadnunk : «Tek. szerk. ur! Becses lapjának folyó hó 22-ki számában a «Nyilváuos mérleg ügye» czim alatt megjelent közleményre kötelességemnek tartom ngyancsak az eladó és vásárló közönség érdekében világositásul adni* miszerint a f. hó 13-áu tartott városi közgyűlésünkben Brutsy János képviselő ur által hídmérlegemre vonatkozólag előterjesztett interpéllátiója folytán a következő jelentést adtam be Esztergom sz. k; város közgyűléséhez: Hivatalos jelentés. A folyó hó 13-án tartott városi közgyűlésben hivatva érezte magát Brutsy János képviselő ur hatósági felügyelet alatt álló hídmérlegem ügyében a tekintetes polgármester úrhoz interpellátiót intézni, melynek folytán határozatba ment, hogy hídmérlegem megbízhatósága hivatalos vizsgálat tárgyává fog tétetni. Ugyanakkor mint állítólag érdekelt félnek nem engedtetett meg, hogy felszól al hassak és ennélfogva kötelességemnek tartoltam önigazolásom czéljából a jelen hivatalos jelentést Írásban előterjeszteni. Hídmérlegem városunk kapitánya lek. Sarlay Ede ur által, tek. E ter Nándor ur (mértékhitelesítő) közbejöttével f. év novemb. 8-án, tehát az interpellátiót több nappal megelőzve szakszerűen megvizsgáltatott és az minden tekintetben pontosnak és a közforgalom érdekében jól használhatónak találtatott, erről tanúskodik a tek. kapitány urnák a tek. városi Tanácshoz beterjesztett jeleutése, mely jelentést ugyan ő a tek. városi közgyűlés elé meneszteltetni kért. Ezekből tehát kétségtelen, hogy Brutsy János urnák interpéllátiója nem birt jogos alappal ; és hogy azt meg is tette, nem tulajdoníthatom másnak, mint annak, hogy az inlerpellátiót megelőző időben előttem kifejezett kívánságát nem teljesítettem. Ugyanis f. év okt. közepe táján megjelent iBrutsy János ur hídmérlegemnél, hol Haulik József tanulómat felszólította, hogy a részére mórt szénánál «Gutgewicht»-tel mérjen, azt nevezett tanulóm eskü alatt is bizonyíthatja. F. év okt. 20-án ismét megjelent Brutsy János ur nálam és pedig irodámban, hol engem személyesen kért fel arra, hogy a neki mért szénánál, mert az eladók belőle lopnak, etetnek ós elszórnak, ugy történjék a mérés, hogy ez által a kár megtérüljön, ezt azonban én megbotránkozással, határozottan viszzaufasitottam, mire ő hídmérlegem megbízhatóságát kétségbe voná és engem fenyegetve, hogy majd megmutatja következést, mérgesen távozott ; mindezt az üzletemben jelen volt Zenke Lajos segédem és Haulik József tanulóm tanuk, eskü alatt bizonyíthatják. Brutsy János ur 2—3 nap múlva ismét megjelenvén nálam, egy méretési jegyzéket mutatott fel, melylyel igazolni akarta, hogy a másnál történt méretes folytán hiányt konstatált ennélfogva az én hídmérlegem nem megbízható, én azonban Brutsy ur jegyzékét figyelembe nem vettem, mert meg voltam győződve hídmérlegem jósága, pontossága és megbízhatóságáról, a mint egyébként is a később teljesített hatósági szakszerű vizsgálat teljesen igazolta, mely jelentésem után vagyok mély tisztelettel a tekintetes közgyűlés alázatos szolgája Esztergom, 1888. nov. 27-én, Sehönbeck Imre.» Ezen jelentésből ugy a tek. szerkesztő ur, mint a n. é. olvasó közönség be fogja látni, hogy Brutsy János városi képviselő ur interpellációjának nem volt jogos alapja. Ki egyébként vagyok smert tisztelettel Esztergom, 1888. nov. 28-án Sehönbeck Imre. •— Karácsonyi és újévi hirdetéseket igen mérsékelt áron vesz fel ós közöl a kiadóhivatal. - Nyílt kérdés. A téli saison beáltával szükségesnek tartjuk, sőt nagyon is elérkezettnek látjuk az időt, hogy a közönség által felkarolt dal- és zenekedvelők-egyesülete eddigi rideg s vissza^ vonult magatartásából valahára a te,-