Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-25 / 95.szám

tése. A társadalomban egyes egyedek rendeltetése nem egyéni, hanem közös czélu, mindenkinek azon körben, mely­ben rendeltetése szerint jutott, kéli tár­sadalmi kötelességeit teljesíteni. Olyan a társadalom, mint egy nagy gép, mely­nek nemcsak erőt kifejtő kazánja, moz­gató rúdja, fogas kerekei, hanem fog­laló pántjai, csavarjai és apró szegei is Tannak. És az apró szegeknek csak ugy megvan a rendeltetésük, mint a nagy kerekeknek és haj tó-erőnek. A társadalombau is mindenkinek megvan a maga rendeltetése és a társadalmi nagy gépezet működése is attól függ: megfelel-e mindenki rendeltetésének, akár a nagy kerek, akár a csavarok vagy foglalópánfok, vagy pedig az apró szegek föladatát kell teltesiteni ? ha nem, akkor a társadalmi gép is csak zakatol. Kisbirtokosoknak, a kik a művelt osztályhoz tartoznak, megvan az ő szép és magasztos föladatuk, nekik azt kell teljesíteni, nem pedig a fényűzésben majmolni a gazdagokat. Ok az értelmi­ség terjesztői, nekik nemesebb eszmé­kért kell lelkesedni, nekik az állam­íentartó középosztály megerősítéséhez kell hozzájárulni, ez osztálynak kell uj nemzedéket nevelni. A kisbirtokos, az a kinek a mezőgazdasággal való foglal­kozás életét képes megaranyozni, a ki a természetben közel az őserőhöz tölti életét, a kinek testét megedzi a friss levegő, a nap éltető sugara és lelkét föleleveníti a szántóföldjéről fölröppenő pacsirta dala, rétjeinek hímes virága. És a ki a természetben, a hová csak tekint, mindenütt ott látja a Teremtő halalmának és szeretetének jeleit, az megtanul nemesen érezni és megtanul szeretni, szeretni az emberiséget, a mun­kát és mindent, a mi szép, nemes és hasznos. Annak a birtokosnak érzelmei­vel, erkölcseivel össze nem fér a léha élvezetek hnjhászása, a külső fényben ragyogás, a fényűzés, a mi által sokan csak a valóságot akarják elámítani és megcsalni. Ezt nem leheli az, a kinek a mezőgazdaság adja a kenyeret. És mégis hányan vannak, a kiknek eszmevilága nem terjed idáig, a kiket ferde nevelés, a korszellem hibás ér­telmezése vagy azon körnek a hatása, melyben mozognak, vagy épen a szen­vedély annyira vakká tett, miként azon életmód, melyet folytatnak, kétségessé teszi elméjök ép állapotát. Vájjon nem-e őrültség nz, midőn az, a kinek százszor kevesebb a jövedelme, ép ugy költ, mint az, a kinek százszor több van? Ezt látni lakásaik költséges bebúto­rozásánál, vendégeik ellátásánál, a kár­tya-asztalnál, a fogatoknál, utazás köz­ben, és mindenütt, a hol alkalom nyílik gavallérságot tüntetni fel. Vasúton első osztályú kocsiban utazik az is, a kinek jól meg kellene számítani a krajczá­rokat; ha bérkocsira van szüksége, egy­fogatuba ugyan bele nem ül, fogadóba világért sem szállna udvari szobába, a borravalók osztogatásában épen nagyon is bőkezű; a hol a czigány húzza, fa­lusi birtokos tesz legtöbbet a tányérba. Ha a falun barátját látogatja meg, a szolgálónak is 1 forintot ad azért, hogy a czipőit kitisztította, és ha az állomás­hoz viszi ki a kocsis, annak is egy forintot, pedig egy-két hatos is bol­doggá tenné Őket. Ez valóságos urzási hóbort. A véderö-javaslat. Budapest, nov. 24. A hadsereg kérdése, mely jelenleg nemcsak a parlamentet, hanem az or­szág összes gondolkodó, beszélő és író közvéleményét is foglalkoztatja, elvitáz­hatlanul a legkényesebb, mely valaha nyilvános megvitatás alá vonatott. Sehol sincs akkora veszély, hogy a legcsekélyebb észrevételnél jobbra vagy balra, fenn vagy lenn összeütközünk, mint ennél. Ily alkalomnál az lenne a legegyszerűbb, ha az ember bölcsen hallgat s másokat enged beszélni. De ez nem lenne férfias és legkevésbé illenék a közvélemény szol gátasához. A mi az egyéves önkénytesekre vo­natkozó uj határozatokat illeti, a szol­gálati évnek a főiskolai tanulmányok részére való haszuálhatására vonatkozó gondoskodás a közoktatási minisztérium illetékességéhez tartozik, nem pedig a hadügyi vezetőséghez és megnyug­vással konstatáljuk, hogy gróf Csáky Albin, az általánosan tisztelt uj mi­niszter már megígérte, hogy az e te­kintetben alkalmas intézkedéseket meg­teendi. A mi a tiszti vizsgán megbukoltak utánszolgálatát illeti, nem lehet nyo­mós ellenvetést tenni: a mit a vizs­gázótól kivannak, azt egy egyetemi hallgató, technikus, vagy művész némi jóakaiattal okvetlen megbírhatja és a hanyagság részére csak nem tűzhet ki dijat a törvény. De ha csupán azért bukik meg, mert nem tud elég jól 'németül ? — igy szól az ellenvetés. Egyelőre ugy segí­tenek a dolgon, hogy mint báró Fejér­váry határozottan megígérte, a jelöltnek meg lesz engedve, a vizsgálatot ma­gyarul letehetni. Ez méltányos, de ne titkoljuk el magunk előtt az igazságot : nem hasz­nos, magasabb szempontból nem is előnyös, hogy intelligens ifjúságunk nem tud elég jól németül. A hadsereg közös; de ha abban erős, vagy éppen domináló pozicziót akarunk magunknak ki küzdeni, akkor a legelső és legelen­gedhetlenebb előfeltétel az, hogy az i egész hadsereg részére kvalifikálva le­gyünk, a mi a német nyelv jó ismerete nélkül még sem képzelhető Itt is ér­vényes, a mit annak idején Szlávy koronaőr, mint kereskedelmi miniszter mondott a posiakocsik színe fölötti vi­tánál : az mindegy, hogy a kocsi sárga vagy zöld, fekete vagy vörös; az a fontos, hogy jól legyen készítve és gyorsan menjen. Gazdasági levél. (Az Anker.) Ausztria-Magyarország biztosító-inté­zetei közt az «Anker» a legainerikaiabb, legkedvezőbb értelmében véve a szót. Vagyis: az «Anker», mint az óriási| amerikai intézetek, az «Equitable» ós «New-York», melyek üzietszálaikkal Magyarországot is körülszőtték, kizáró­lag az életbiztosításnak szenteli magát, folyton uj meg uj kombinácziókat lép­tetve életbe, melyeknek czólja a nagy közönség részére lehetőleg hozzáférhe­tővé, olcsóvá s hasznossá fenni a biz­tosítást. Csakhogy az «Anker» nem folyamo­dik a «Tontine» és «fól-tontine» rend­szernek ama nagyon kétes eszközeihoz, melyekkel az amerikaiak oly roppant sikeresen édesgetik magukhoz a közön­séget ; eszközök, melyek arra spekulál­nak, hogy a biztosító közönség egy részének a nyeresége legyen az, mit a gyöngébb, szerencsétlenebb rész veszni enged azért, mert nem képes az inté­zetnek a dijakat fizetni. A rosz ösztönre, az emberek rideg önzésére nem számit az «Anker» ; el­lenkezőleg, mint barát, igazi bécsi ke­délyességel bánik klientelájával, és ha valamelyik biztosítottjának idővel meg­szorul a lélegzete s a köteles fizetése­ket teljesíteni nem képes, az intézetnek a legkülönfélébb koinbinácziók állanak rendelkezésére, hogy a gyöngét az ideig­lenes fennakadáson átsegítse s az ab­solut fizetésképtelenné váltaknak leg­alább egy megfelelő részt juttasson a biztosított összegből a már teljesített fizetések arányában. Az «Anker» üzlet­vezetését eltöltő szellem az, mely az eredetileg szerény intézetből a konti­nens leghatalmasabb és legelterjedtebb biztosító intézeteinek egyikét teremtette, moly intézetnek nemcsak a monarchiá­ban, hanem a külföldön is, különösen Romániában s a többi balkán államok­ban sok ezer kliense van s rész vény e­iseinek évről-évre fényes dividendát fizet. Az «Anker» valóban sok ezer család­nak igazi remény-«horgonya.» A pénzvilágból. Budapest, nov. 24. A míg a külföldi tőzsdéket a leg­mélyrehatóbb politikai, gazdasági és pénzügyi hirek tartják izgatottságban, addig a budapesti tőzsdén csendesen folynak a napok, melyek pangás tekin­tetében feltűnően hasonlítanak egy­máshoz. Berlinbeu egyre komolynak tekintik a helyzetet az orosz csapatvaltoztatások miatt, melyek okvetlenül a német had­ügyi budget jelentékeny megterhelését fogják maguk után vonni. Az orosz kölcsön kérdése is folyto­nos izgatottságban tartja a német és franczia köröket. Ezekhez járul még a nemzetközi pénzpiaczuak valóban aggasztó helyzete, mely valószínűvé teszi, hogy a pénz árát ismét még job­ban fölemelik. Ily körülmények között a mi függő­ben lévő nagyszabású pénzügyi műve­leteink alighanem halasztást fognak szenvedni. A tőzsdeüzlet e mellett a lehető legnagyobb mértékben pang és az árfolyamok — az üzlettelonség kö­vetkeztében lassan lemorzsolódna^. Járadékok és befektetési értékek aránylag jól tartják magukat ós az ár­folyam csökkenések itt a legcsekélyeb­bek ; különösen a magyar járadékok iránt igeu jó a hangulat. Bankrészvények iránt apiaczon tartóz­kodó a magatartás. Az árfolyamok e téren meglehetősen nagy mértékben csökkentek. Közlekedési vállalatok részvényei ta­lán az egyedüli értékpapírok, melyek iránt feltétlenül jó a hangulat. Főleg a garantirozott magyar vasutak rész­Nem tanulta ő e szent érzelmet ismerni. S mert nem ismerte, nem tudhatta be­csét sem. S ha az emberi elme igen szerencsés a gonosz tervek főzésében, ugy ezen tehetséget kétszeresen Ítélhetjük oda az «eszes» La­czinak. Pár nap múlva fontos arczczal monda el vitéz társainak észlelt tapasztalatait. Tervével készen lenni egy perez müve volt. A jövő héten ugyanis tánczmulatság leszen a Vigadóban, melyen Kéti is s ké­relmére valószínűleg Ilka is részt fog venni. Neki (már t. i. László úrfinak) van pénze s módja is a sziveket ostromolni Mit tö­rődik ö azzal, ha egy-két száz forint elmegy. Telik apja zsebéből. Miért ne játszhatna hát az urat. Majd visszaadja kamatostul. De ha a kékvérnek megengednek olykor egy stiklit, miért ne tehetné ő ép oly joggal, a ki az egyenjogúság századjának egyik­nagyreményű fia? Es ha a kecses Ilka nem engedne? Oh ezen könnyű segíteni! Igen veszélyes a hízelgés tükre; de veszé­lyesebb, ha fensőbbektÖl alacsonyabbak iránt használtatik mint viszont. S ki merné kétségbe vonni az ő előnyeit Héti Emil fölött? Laczi ezt jól tudja. — Különben nem is oly messze terjednek vágyai. Mind­össze is csak az a szándéka, hogy vérig sértse Emiit, s azután vele tisztázza a dolgot a kor fogalma szerént. Hangos éljenzéssel s helyesléssel talál­kozott Laczinak ezen indítványa társai ré­széről. Az nap köriikbiM) fogalmazta a pénzkérő levelet. — Mivelhogy ilynemű és minőségű körül­mények eloadtával az ember nem maradhat üres zsebbel, szét kell néznie, honnan sze­rezze meg a világ emeltyűjét. ő tehát, mint már annyiszor, a jelen alkalommal is teljes fiúi bizalommal fordul forrón szeretett atyja ismert és tapasztalt jóságához s erősen hiszi, hogy ez, valamint mindig, ugy ez esetben is iparkodni fog eleget tenni ezen szerény igényének. De a pénzre sürgős szüksége volt. Mig a levél haza s onnan megint vissza felé jön betelik egy pár nap. S még hagyján ha csak ez volna a baj. Hanem Laczi ta­pasztalásból tudta, hogy ha apja meg is felel kérelmének, nem szokta azt tenni kiszámított pontossággal. Legalább az időre nézve nem. Igy ha a hónap elsejére kérte a pénzt, bizonyos lehetett róla, hogy csak tizedikén kapja. De volt hitele, Mert ki ne adna kölcsönbe egy gazdag ember fiának, — és ő ilyennek mutatta'be magát min­denütt, — a ki sokat ád nevének tiszta­ságára s a felvett kölcsönt pontosan ki­fizeti ? Zavarából mindig az emberséges uzsorás Vári mentetette ki, kinek Laczi törzsven­dége vala. Most is ahhoz fordult. Az nem szabódott. Mert hiszen nemsokára jő a levél hazulról. Meg volt tehát az emeltyű. A többi, az most már magától jött. VII. A tánezterem fényesen ki volt világítva. A bálrendező tagok testhez simuló frak­ban s összenyomott köcsögkalappal kezök­ben hadonázva ugyancsak el voltak foglalva a még mindig érkező vendégek elfogadá­sával. 4 A legügyesebbnek egy sugáralaku, fekete körszakálas uri embert kell 'mondanunk, a ki valódi elegantiával forgott a fényes padlózaton a hölgyek körül. Nyugtalanul tekintett ide s tova. Keresni látszott valakit szemeivel. Nem találta meg s egy kissé elfogulttá tevé. Nem állhatta meg többé: oda fordult a mellette állóhoz e szavakkal: — A meghívottak már majdnem mind itt vannak s csak őt nem látni! Félni kezdek hogy nem jő ! — Gondolod ? — volt a válasz, — az idén ez az utolsó tánczmulatság, s ő még kevésben fordult meg a télen. Kétségtelen­nek vehetjük, hogy nem marad el — Hátha mégis ! — tervem . . . — Ne szaporítsd a szót hiába. Biztositlak, mindjárt itt lesz! Valóban, a lépcsőn épen most iparkodott föl Emil által megelőzve Ilka. Nyomban utánuk jött Ilka édes anyja, egy a közép­koron már tul levő asszonyság. — Vivát! — siklott ki e pillanatban a fekete szakálas szájából. De csakhamar észrevette hibáját. Ujját ajkára illeszté. Sokat jelentő pillantással hagyta el társát s szeretetreméltó gyengédséggel fogadá az újonnan érkezett vendégeket. Minek imám le a tánczmulatság lefo­lyását? A vig-, vagy ha ugy tetszik, szo­mornjátékot, ezek is épen oly pontossággal játszották le, mint elöttök sok más. A zene fölhangzott s elkezdődött a tor­nának azon neme, melyet a bölcs Cicero egy cinicus órájában vagy a részegség' vagy a kábaság kifolyásának nevez. Emil a boldogság árjában úszott, midőn Ilkával karján végig lejte a hcsszu termen. Nem vevé észre a boszu villámait, melyeket reá két sötét szem szór. A fekete szakálas csak várni látszott a perczet, mely Emilt, ha egy pillanatra is elszólítja kedvese oldalától. Ez nem késett sokáig. Ilka hűsítőt kért, s ez volt a válság. A fekete szakálas mintegy akaratlanul ke­rült melléje s meghajtván magát igy szólt: — Megengedi nagysám bemutatnom ma­gammat ? KŐszeghy Arthur, alföldi földbirtokosnak mondta magát s fölkérte Ilkát a legközelebbi négyesre. — Nem vagyok szabad — válaszolt Ilka ártatlan elfogultsággal. — S ki rendelkezik ily angyali lény szabadságával ? — foly tata Arthur. — Im itt jŐ — válaszolá Ilka, miközben a hűsítőkkel érkező Emilre mutatott. — Ugy hát szabad kérnem a legközelebbi füzértánezra ? — monda nyájas, udvarias hangon. — Ilka ezt nem utasíthatta vissza s el­fogadta. Kőszeghy bemutatta magát Emilnek s Ilka elmondá, hogy elfogadta fölhívását a legközelebbi füzértánezra. Emilnek ez ellen nem lehetett semmi kifogása. Kőszeghy szemei folszikráztak. Társainak intett sze­mével. S a négyes után újra fölhangzott a zene. A párok ismét forogtak. HOLLADY JENŐ, (Vége köy.)

Next

/
Thumbnails
Contents