Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-22 / 94.szám

tőgombák és a különböző betegségeket előidéző szervezetek górcsövön; néhány jobb szőlőművelési eszközök, gyéritési gépek, erjcsövek, szürőgépek, deritőszerek s azok használata. Az előadások támogatása s a gyakorlati látókör szólesbitése ezéljából kirándulás (étetik a vinczellérképezde telepére, a budafoki amerikai szőlőtelepre, a minlapinczébe s esetleg egyéb tanulságos berendezésű telep megtekintésére. Sport levél. (Magyar találmányú korcsolya.) A a rendkívül nagy mérvű változás, mely az utolsó két évtized óta a jégpályákon észlelhető kétségkívül az ismert Halifax-koresolya érdeme. Ma már azonban egy egész uj, a tisztán egészségi szempontból való felfogás merül fel, mely lehetségessé igyekszik tenni, hogy a korcsolyázást korkülönbség és veszély nélkül mindenki élvezhesse. A korcsolyák fejlődésének történetében, számítva ezt azon időtől, midőn a Halifax létrejött, nem látunk rendszeres fokozatos fejlődést; vagyis nem látjuk ama különféle igényeknek kielégítését, melyek a korcsolyák minél könnyebb kezelhetésre, azonkívül a kezdet, nehézségeinek, s az ezzel összekötött fáradalmaknak s veszélyeknek elhári tására vo n atkoz u ak. A német birodalomban, mely a létező korcsolyáknak lulnyomó részben hazája, s mely nemcsak egész Európát látja el korcsolyával, hanem még az Egyesült-Államok nagy részét is, az utolsó évtizedben százharminczöt-féle korcsolyát szabadalmaztak s e majdnem hihetetlen szám között ^gyetien egy sincs, mely a Halifax ismert gyakorlati előnyeivel birna. Ha most már azon elveket vizsgáljuk, melyek az egyes korcsolyák tervezőit vezérelték, — két lényeges körülmény tűnik elénk. Az első az, hogy a tervezők korcsolyájoknál igyekeztek, ha a meglevőknél nem is jobb, de változatosabb szerkezetet létre hozni. A második, különösen fontos körülmény, pedig az, hogy az egyes tervezők mindig egy gyakorlott műkorcsolyázó igényeit tartották szem előtt. Hogy az aránytalanul legelterjedtebb Hali fax létrejötte husz év óta teljesen eredeti alakjában még mindig uralkodó, annak oka az, hogy tisztán a sport szempontjából indul ki, melyet csak azok űzhetnek, kik a kellő fizikai erővel s ügyességgel rendelkeznek. Kötiynyeu érthető, hogy ez a felfogás akkor még helyes lehetett, a midőn valósággal csak ügyes férfiak vállalkoztak a korcsolyázásra, mig ellenben nőket látni a jégen, kivéve nagyobb városokat, legnagyobb ritkaság volt. De napjainkban a viszonyok egészen mások, mert midőn mai nap már orvosi tekintélyek sem győzik eléggé ajánlani a korcsolyázást, mint a legegészségesebb testmozgást üde levegőben s mert másrészt épen a korcsolyázás az, melyet mint olyat korés nem-különbség nélkül mindenki élvezhetne, a mit eléggé mutat az az egy körülmény is, hogy a korcsolyázás híveinek számát évről-évre oly nagy mértékben látjuk szaporodni, hogy most a nővilág számban már majdnem túlhaladja a férfiakét, s végül tekintve, hogy mily sokféle kellemes mulatságokkal összeköthető szórakozásul szolgálhat, — ily viszonyok közt amaz emiitett felfogás, mint magában egyedül álló, tovább nem állhat fent. De a mily mértékben látjuk e jelenségeket a mondott irányban fejlődni, ép oly mérvben látszanak szükségeseknek bizonyos kívánalmak, melyek a kezdet nehézségeinek, s az ezzel összekötött veszélyeknek s fáradalmaknak elhárítására vonatkoznak. Ha van korcsolya, mely a műkorcsolyázó igényeinek felel meg, ugy a mai viszonyokat véve tekintetbe, annál inkább kell, hogy legyen oly korcsolya is, mely a kezdő és gyönge korcsolyázó igényeit elógitse ki. —- De határozottan állitható, hogy ily korcsolya egyátalában nincs, s csakis ez az oka annak, hogy mig öt éves gyermekeknél a korcsolyák jelen alakjai miatt a tanulás anuyira meg van nehezítve, hogy még gyönge lábizmaik nem képesek az említett nehézségekkel megküzdeni, addig másoknál, különösen a nőknél e nehézségek abban nyilvánulnak, hogy a jégpályának alig egy-kétszeri körülfut ása utáu annyira elfáradnak, hogy uj erőnek gyűjtése ezéljából kénytelenek pihenni, mely pihenés oly felhevült állapotban s még hozzá (élnek idején sok bajnak okozója. E mellett a legnagyobb mértékben vannak kitéve az elesés veszélyeinek, a mi főoka annak, hogy a korcsolyázástól oly sokan idegenkednek. A 40—60 éves egyének pedig majdnem teljesen ki vannak zárva a korcsolyázás élvezetéből. Valóban megfoghatatlan tehát, hogy napjainkban, midőn a modern technika a nagy közönség mindenféle igényeinak kielégi!ését oly nagy mértékben mozdítja elő, e téren ott vagyunk, hogy a nagy közönségnek kell alkalmazkodni a korcsolyák hoz ós nem megfordítva. A magyar találmányú uj ExcelsiorHalifax a korcsolyázástól mint bravúrossporttól eltekint és tisztán az egészségi szempontok által megkívánt föltételek szerint; akként vau alkotva, hogy az öt éves gyermek minden veszély s fáradság nélkül könnyen megtanulhasson rajta korcsolyázni, hogy igy ez által elérhető legyen azon, bizonyára leghelyesebb rendszer, hogy ha a gyermek nem-különbség nélkül öt éves korában elkezd korcsolyázta, ugy 8 — 10 éves korában, a mellett, hogy ez ideig is élvezi az egészséges testmozgást, kifejlesztheti erejét és ügyességét, hozzáfoghat az ezen feltételeket megkívánó műkorcsolyázáshoz. Főleg fontossággal bir ez a nőkre nézve kiknél a későbbi korban való tanulás oly sok nehézséggel jár. Végre pedig a 40—60 éveseknél is lehetségessé tétetik a korcsolyázás élvezése. Az Excelsior-Halifax nem tekintve, hogy hosszas kísérletek és tapasztalatok, valamint a mochauika ide vágó törvényeinek alapján terveztetett, gyakorlati életrevalósága fölött kétség csak "Bzért sem lehetne, mert már egy egész korcsolyázó saison alatt a közönség körében eredmény telj' seu használtától t. A megejtett szakértői vizsgálat eredményéül* konstatálták, hogy a kezdők kor- és nem-különbség nélkül, pár nap alatt könnyűséggel és veszély nélkül élvezhetik a korcsolyázást. Gyönge korcsolyázók pedig, kik megelőzőleg már más rendszerű korcsolyáu tanultak, ezeknél a kezdet ezen uj korcsolyáu szokatlannak tetszik, mely azonban talán egy félóráig tart, a mi legjobb bizonyítéka a czélszerü alkoi ásnak. A budapesti korcsolyázó egyesület meleg hangon ajánlja a sajtónak s minden sport- és egyéb társas körnek. A magyar találmányú uj korcsolyát Pirovich Aladár mérnök lervezte s a gyár képviselője az osztrák-magyar birodalomban Wanke J. S. Budapesten, VI. k., Andrássy-ut 38. sz. A magyar korcsolya már rövid idő inulva bizonyára Esztergomban is polgári jogot fog nyerni. Fővárosi levéli (Sarah Bernhavdról.) Kedves kívánságához képest asszonyom, megpróbálkozom Sahrahról valami ujat (!) valami kevésbé banálisát irni, főleg Franciilon és Tosca után. Sarah ő Fensége zsidóvérbe ojtott ideges franezia nő, a ki a hypnotizálás tapogatózásaiban óriási haladásra késztetné akisérieteket, ha ugyan valamikor reá szánná magát, hogy csodálatosan iskolázott idegrendszerét a hypuózis tanulmányául szenté nyelné. Nincs izma, mert csupa ideg. Hírnevét amerikai szerszámokkal dolgozó őrült reklámok előzik meg; de művészete inkább a hypnotizálás bizonyos válfaja, mint a színészeté Médiuma a publikum. 0 maga a csodálatos delej. A sugártermetű csúnya nőt megszépíti az ihlet, mikor színpadra lép. Hangjában elbűvölő varázs van. Az érzelmek melódiája, a szenvedélyek akkordjai, a kitörés viharai színésznő orgánumán még aligha szólaltak meg művészibb árnyalatokban. Művészete azonban nem annyira a szívnek, hanem inkább az idegeknek vau czimezve. Es ez a Sarah Beruhard1 áznak titka. Bámulom a francziákat, s alig várom, hogy nemsokára minél hosszabb időt tölthessek Parisban. Ok az újkor görögjei. Szinte örülök már annak a kiábrándulásnak, hogy a geniális franezia társadalomban aligha élnek olyan nők, a milyeneket Dumas, Sardou, Daudot, Zola és más hatalmas keletű írók mintáznak. Mert ha olyan idegesek és^ hóbortosak, olyan histerikusok és megfejfhetetlenekvolnának,amilyenek főkép Sardou és Dumas sensatiosabb nőalakjai, akkor Sarah Bernhard óriási hatását csakugyan hű másoló geniejének lehetue tulajdonítani. Ezek az állhatatlanságukbau hűséget s folytonos tévedéseikben erényeket követelő idegbeteg alakok aligha élnek másutt, mint az agy sejtjeiben és Sarah Bernhard kiviteli tehetségeiben. A mire ez az asszony képes, főkép az olasz . halálhörgésü Toscában, arra már alig képes a túlcsigázott naturálismus ós idegfeszités. Sarah még előbb van, mint irodalma Undor és bámulat, borzalom és gyönyör utálat és kéj keveredik bennünk, ha Saraht látjuk, a ki ideges korunk leghíresebb kifejezője s a tébolyhoz közel álló lelkiállapotok históriájának legszerencsésebb ezermestere. elkárhozik !» De nem csak hitben áll hivatásunk itt e földön : mert ismét meg van írva.; «Nem a törvény hallgatói igazak az Istennél, hanem a törvény cselekvői igazulnak meg. S a törvényt hol tanulhatnátok meg inkább, mint itt az Isten házában ? Ha valaki akarja a czélt, kell hogy akarja az arra segitő eszközöket ú>. Es ha a törvény ismerete a mi czélunk, hogy azután szerinte éljünk, az eszköz pedig az Isten házának szorgalmas látogatása és a szent igének figyelmes hallgatása : ugy erre mindenki kötelezve van ; mert törvény szerint, Üdvözítőnk által rendelt törvény szerint kell élni. Nekünk, papoknak mondta az apostolok személyében üdvözítőnk : ^tanítsatok minden nemzetet; hirdessétek az evangéliumot, az én igéimet!* De ha nekünk kötelességünk a szent igének hirdetése, a viszonylagosság reátok azon kötelességet hárítja, hogy ti is eljárjatok szorgalmasan a templomba ! . . .» Héti Emil különös arczkifejezéssel hallgatta e szavakat. Erőszakkal akart kicsinylő mosolyt vonni ajkaira; de az igazság morzsoló hatása győzelmet vőn nemtelen bajlamain s ő, ki mióta kiszabadult a szülői •ellenőrzés alól, nem hallott sz. beszédet, s nem látta belülről a templomot — bele nem sértve azon eseteket, midőn fényes -esküvőt akart megbámulni — mintegy leszegez<ve állott egy helyben. A jó — sokáig tartó szent beszéd hihefclenül rövidnek látszott neki B ő, ki azelőtt csak azért vette szájába a szegény barátok tiszteletre méltó nevét, hogy -esufot űzzön belőlük, most az égymer máskép kezdett gondolkozni. Jdidöa a begzéd végével a templomból kilépett, önkénytelenül is kisiklott ajkain : — Ennek a papnak igaza volt! Több év mult el azóta. Barna László úrfi elvégezte a nyolez osztályt s egyetemi hallgatónak iratkozott be. Mint ilyen pedig csak nem élhetett szegény deákkoszton. A deák elélhet még száraz kenyéren is ; de egy reményteljes fiatal ember, a kit az ügyvédi oklevéltől legföljebb négy év választ el, csak nem élhet filiszter módon. A deáknak lehetnek conditiói, a melyek behoznak egy pár garast havonkint. Laczi úrfinak ilyenek most már nem lehettek. Igaz, voltak, hanem sokkal költőibb színezetűek ezeknél, melyek értelmében majd itt, majd meg amott, ezen vagy amazon órában kellett pontosan megjelennie. S hogy itt is a pénz játszta a főszerepet, fölösleges is mondani. S hol szerezte ezt ? Egy pillanatig se kételkedjünk rajta, hogy az «eszes» gyerek tudott magán segíteni. Meg sem mondhatnók azon elemi és nem elemi csapások számát, melyek őt deákkorában érték s a melyeket ő természethiven megirt apjának. Nem kevesebb mint öt ízben törtek be lakására tolvajok s elvitték mindenét, még csizmahuzóját és csibukszárát is ; egyszer a tüz, máskor vizáradás tette tönkre összes vagyonát, s döntötte végtelen nyomorba, melyet ő elég szerencsés és eszes volt élénk színekkel jóhiszemű apja előtt lefösteni s ezek alapján majd nagyobb, majd kisebb összeget tőle kérni. A deákéletnek most már vége szakadt. A törvények alatt élő fiúból szabad polgár lett, a ki csak azon töri'a fejét, hogy mi módon férhessen hamarább apja szivén keresztül — tárczájához. Leveleinek ünnepies hangja bizonyos komolyságot kölcsönözött azoknak. Nyilván jele, hogy többé nem akarja magát azon modor hívének vallani, a mely a «kérem» szót is sajátjául tekinti. E szó nem fordult elő leveleiben. Bl volt sorolva bennök a rendes kiadás, a színház, látványos mulatságok, hangversenyek, estélyek ára s különösen hangsúlyozva azon körülmény, hogy a ki ezekben megjelenni akar, üres zsebbel ne jöjjön. Mivel pedig ő, már mint jövendőbeli (és itten különféle méltóságokat nevezett meg) tekintélyének föntartása ezéljából ottlétét szükségesnek tartja, ehhez pedig ilyen és ilyen összegre van szüksége, reméli, hogy gondoskodó öregje e csekélységet tőle meg nem tagadja. Most ilyen levélre várt választ. Társai körében találjuk őt. Hívek maradtak egymáshoz, az egy Réti Emilt kivéve, a ki azon jelenet óta, melynek tanúi valánk, velők egészen szakított. Az inkább tévútra vezetett mint romlott fiu azon izgalmas jelenet után, melynek tanúi valánk, kiérvén az utczára, sötét bosszutervekkel foglalkozott. A tanárokhoz akart sietni, hogy bántalmazói életmódját előttük lefösse, de ezt nem teheté anélkül, hogy magát is a bajba ne keverje. Mert hát mí tagadás benne : azelőtt ő sem volt jobb a deákné vásznánál. Akarta kipuhatolni a forrást, melyből oly bőven özönlik a pénz László úrfi zsebeibe. Tudta, hogy pénz nélkül nehéz forogni a társaságban.! És igy talán még helyes lett volna számítása, ha a nevezett forrást betömnie sikerül. De hollétét nem tudhatta meg. Laczi minden bizalmassága daczára sem árulta el neki titkát. Az eszes fiu ugyanis minden eshetőséget számba vett. S ha azt kérdezték tőle, honnan kapja ezt a sok pénzt, rendesen ezzel válaszolt: a postáról. Olyan felelet, mely pocsékká képes tenni minden további kérdezősködési hajlamot, kivált ha a jó egyetértés föntartása forog kérdésben. Emil most már annál kevésbbé tudhatta ezt meg. Körülbelül idáig szöhette gondolatait, midőn őt a ferencziek templomába lépni láttuk. Hogy mi tortént ottan, jól tudjuk. Réti Emil letett minden bosszutervről és átgondolván előbbi életmódját, keserű könyeket hullatott annak gonoszságán ; de szive megindult istentelen társain is. Csak sajnálni tudta őket. Egyebet ugy sem tehetett. Laczi s czimborái vak gyűlölete lehetetlenné tett minden jóakaratú közeledést. Tett mégis valamit. Imádkozni kezdett társai megjavulásáért azon Istenhez, kivel azelőtt ő sem nagyon törődött. Nem volt nap, hegy ne látta volna Őt az ájtatoskodó nép, mint küldi térdre borulva az Ur oltáránál forró fohászait az éghez. Szerény volt és szorgalmas s nem csak hogy önmagát tartotta fön tanítása s egyéb mellék foglalkozása után, hanem még szegénységbe jutott öreg anyját is segítette. Mert fölidézte emlékezetében a tőle sokszor hallott közmondást, «jámbor fiatalból válik áldott öreg.» (Folyt, köv.) HOLLADY JENŐ.