Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-15 / 92.szám

Komáromi szempontok. Az esztergom füzitői vasut ügyében az előengedólyesek e vasut létesítése érdekében kért hozzájárulás ügyében a következő kérvényt intézték Komárom vármegye közönségéhez: Mélyen tisztelt bizottság! Édes hazánk megyéi és városai páratlan buzgósággal és áldozatkészséggel működtek közre a már most is tetemes viczinális vasúti hálózat létrejöttéhez. Tisztelettel alulírottak remélik, hogy az őshirű, azintelligenczia és vagyonosság csúcspontján álló Komárom vármegye az idő követeléseit teljesen megértve, az általunk tervezett és már szépen előrehaladt füzitő-esztergomi helyi érdekű vasúttól sem fogja megvonni hathatós, ugy erkölcsi, mint anyagi támogatásait. Miután az általunk tervezett vonalnak, melynek hosszasága |42*6, illetőleg 47 kilométer, több mint egy harmadrésze Komárommegyét érinti, két oly hatalmas és forgalomdús községnek, mint Neszmélynek és Duna-Almásnak eddig sajnosán nélkülözött vasúti összeköttetést kilátásba helyezvén, bátorkodunk a tekintetes vármegye hozzájárulását 50,000 frtig kérni, melynek fizetése sok évi törlesztés utján, nagyon megkönnyebbíthető. Bátorkodunk indítványunk támogatása és indokolása végett a következőkre hivatkozni. Mi az esztergommegyei részt illeti, amelyhez előbb tartottuk tanácsosnak fordulni, ott az ügy oly buzgón felkarol tátott, hogy ma már a tetemes hozzájárulást, mely ott 300,000 írtnál többre fog rúgni, biztosítottnak állíthatjuk. Nevezetesen a megye az ügy fontosságát a bánya és gyári termelésére nézve, belátván, nagylelkűen 100,000 frtot szavazott meg, e nemes példát Esztergom városa követvén, erejéhez mérten 30,000 frtot ajánlott fel, az egyes kereskedők, földbirtokosok, gyárosok, kőbánya-birtokosok pedig a többire kötötték le magukat, egyesek még 25,000 frtnyi terhet is vállalván magokra. Csak miután Esztergommegye ily szép példával ment előre és az ügy nagy-j részben már biztosítva látszók, bátor-; kodtunk t. Komárommegye elé mint érdektárshoz egy nagyon is arányos hozzájárulási indítvány nyal lépni. De különben is sürgetős már ez ügy, miután a részletes tervek november 3-áii bemutatva leitek a magas közm. és közlekedési minisztériumnál és a bejárás november végére kéretett. Ha tehát azt akarjuk — és ezt bizonyára mindnyájan akarják — hogy az építés már 1889. tavaszán kezdődjék, akkor a hozzájárulási kötelezettségnek mindeu oldalról már legközelebb is kell kimondva lennie, nehogy az engedélyezési és financirozási tárgyalások, melyek az építést megelőzik, késleltessenek. Az elősorolt indokokból kiviláglik, hogy miért fordulunk épen most az arányiag\ csekély hozzájárulás végett a megyéhez és miért intézzük hozzá alázatos kérésünket, miszerint már a legközelebbi közgyűlésen kérvényünket tárgyaltatni és elfogadtatni óhaj íjuk. Mi maga a dolog kívánatosságát és kivihetőségót illeti, azt elég lesz egy pár szóval érinteni. Ámbár a Dunaforgalmat élvezvén, Neszniéíy és DunaAlmás nagy hasznot húzna, főleg a kedvezőtlen időszakokban, az egyenes és mindig pontos, szakadatlan vasúti összeköttetésből. A mindennemű ipar kétségkívül nagy lendületet nyerne, De a tatai összeköttetés is ugy a parti telepekkel, mint a magyar Rómával kellemes hatással volna, A megye székhelye nyerne a könnyebb összeköttetés által a parti felekkel ugy közigazgatás, mint törvénykezés tekintetéből. " Mi a hozzájárulás kivihetőségét illeti, bátozkodunk feltenni, hogy a közmunkaalap 50 éves kölcsön utján abban a helyzetben lesz, hogy évenként 2500 — 7000 forintnyi törlesztéssel amelyet könnyen elviselhet. Megjegyzendő, hogy ugy az almás-füzitői, mint az almás1 tatai megyei utakból a vasut által tetemes megtakarítások érhetők el, melyek könnyen vasúti czélokra fordíthatók. Amennyiben talán a tatai járás kOzmunkaalapja e hozzájárulást meg nem bírhatná, vagyunk bátrak a megye j közérzületéhez fordulni, mely bizonyára| szívesen fog áldozatot hozni oly vállalati számára, mely benső természeténél fogva nem csak az egyenesen érintett helységeknek, hanem a nagyobb egésznek van hivatva szolgálni. Mert nemcsak, hogy pl. az almási bányaipar emelkedésénél fogva a megyei bevételek is fognak szaporodni, hanem főleg a jó doroghi kőszén fog a tekintetes mogye közönségének sokkal olcsóbban és kényelmesebben rendelkezésére állni. Végül legyen még megengedve egy utolsó, de nem a leggyengébb szempontot megérinteni, mely a megye általános érdeklődését kihívja. Ez t. i. abban áll, hogy az esztergom-komáromi összeköttetés természetes folytatását a komarom-szerdahelyi, ül. pozsonyi vasut képezi, amelynek létesítésében alulírottak szintén fáradnak. Ha erre, amit nemsokára remélünk, jő a sor, ép ugy lesz a többi megyei járás hozzájárulása' kieszközleudő, mint most a füzitő-esztergomihoz. De az általános megyei hozzájárulást az is indokolja, hogy az alapítandó vasut-társulat módjában lesz az aimás-zsitvaíői kompátkelést megváltani és egy gőzkompot létesíteni, mely a bal- és jobbpart közötti közlekedésre és a szóu megolcsóbbitására beláthatlau befolyással lesz. Ezen csakis a vasúttal egyetemben kivihető terv Létesítésére az alkalmas előkészületek szintén megtétettek a tisztelettel atólirottak által. Egyszóval a nagyhorderejű vasúti forgalmat ne méltóztassanak járási hanem inkább solidáris megyei ügynek tekinteni. Végül legyen megjegyezve, hogy bárminő nagy legyen is a befektetés, az mindig biztosítva van azáltal, hogy a megye egyenlő névértékű törzsrészvényeket kap, melyeknek kamatozása épen ezen nagy szállítmányokon alapuló vasut forgalma által biztosítva van. E ' törzsrészvények kamatai fogják a törlesztési részleteket idővel teljesen fedezni, ugy, hogy a megye nemcsak a vasúttal, de nemsokára befektetett tőkéjével is fog rendelkezni. ikjsilorjoiiiísfíiölárűúji á s^badságh^rca leánya. (Deák Ferencz levele és I. Ferencz József kiáltványa.) II. Egyátalán báró Horváth Teréz mindenütt azt tapasztalta, hogy

r azok a nemzetiségek, melyek a szabadságharcz alatt az osztrák mellett harezoltak, az osztrákok által szervezett győzelem után megundorodtak a kétfejű sastól, úgyannyira, hogy ha akkor újra kibontják a magyar harczi zászlót, mindnyájan arra esküdtek volna. Hogy az ingerült népet lerázzák magukról, a kisérő tiszt egy vendéglőbe hajtatott, hol a bárónőt a kocsiról leszállítva, az étterembe vezették. A tiszt félig boszusan, félig biztatón mormogta : «Csak türelem, méltóságos asszonyom, eljó a fizetés órája Ausztriára e szégyenteljes eljárásért !» Csakhamar ismét tovább hajtattak s a legközelebbi pihenőt egy kis falu korcsmájában tartották, hol három magyar urat találtak, kik a katonák minden tiltakozása daczára szóba álltak a bárónővel. KérdezŐsködéseikre elmondotta, hogy mily gálád módon került fogságba, hogyan üldözi az osztrák a magyarokat a nemzetközi jog megsértésével is. Innen egyenesen börtönébe vitték. A gyulafehérvári várkapu fölött szűk czellába zárták, hol 6 hónapot töltött a legkínzóbb bizonytalanság között. Ezalatt majd a katonai bíróság, majd a nagyszebeni polgári törvényszék tárgyalta ügyét s bár semmi bizonyítékot sem találhattak ellene, mégis 15 évi börtönre ítélték. Báró Horváth Teréz a legteljesebb nyugalommal hallgatta végig az Ítélet kihirdetését s kijelentette, hogy az ítéletet ugy is mint magyar nő, ugy is mint angol alattvaló törvénytelennek tartja. A kegyetlen büntetést azonban nem kellett átszenvednie, mert a királyi kegyelem feltörte börtöne zárait. A kegyelmet oly feltétellel fogadta el, hogy a kormány vagyonát visszaadja s kárait megtéríti. Meg is ígérték néki, mert hát az Ígéret könnyű, különösen akkor, midőn Gyulafehérvár olyan messze esik Bécstől. Rögtön Bukarestbe utazott, hol minden vagyonát feldnlva, pénzét elharácsolva találta. Sietett az akkori osztrák konzulhoz, báró Ederhez, hogy fogsága előtt följegyzett vagyonát szolgáltassa vissza. Kikaczagták. Erre Grhika Sándor román herczeghez fordult, ki ügyét megvizsgálva, követelését teljesen jogosnak ismerte el, érdekében az angol és orosz követbéghez fordulva, e két hatalom védszárnyai alatt báró Horváth Teréz 1858. óv november 24-én Bécsbe ment, hogy az osztrák császártól magától kérje jogtalanul elharácsolt vagyonának visszatérítését. A vagyon értékét a román kormány az angol konzulátussal egyetérfcöleg 1.500,000 frtban állapította meg. Hogy mit nyert itt Horváth Teréz bárónő, az Viliim tanácsosnak már előbb idézett szavaiból kiviláglott. Igy lett ez a lelkes honleány vagyonából kiforgatva, folyton onánál hurczolva mind mai napig. Csoda-e tehát, ha annál a nemzetnél, melynek ártatlan nőit is ugy üldözték, mint báró Horváth Terézt, nem talált viszhangra ez a kiáltvány, melyet Mária Terézia példájára 1866-ban intéztek a nemzethez : «Eölhivás Magyarország hű népeihez. A gondviselés keze súlyosan nehezedett reánk. A harezban, melybe nem enakaratom, hanem a viszonyok kényszerűsége, ejtett, minden emberi számítás meghiúsult, egyedül azon bizalom nem, melyet derék hadseregem hősi vitézségébe fektettem. Annál'fájdalmasabb ama súlyos veszteség, mely e bátrak sorait érte, és atyai szivem minden érdeklett családdal együtt érzi az e csapás fölötti fájdalom keserveit. Hogy az egyenetlen küzdelemnek véget vessek,, hogy* időt és alkalmat, nyerjek, a hadjárat áital. támadott [hézagokat pótolni, és a haderőt birodalmam északi" részein duló ellenséges csapatok irányában összpontosíthatni, nagy áldozattal fegyvernyugvás megkötése iránti tárgyalásokba egyeztem. És most teljes bizalommal fordulok Magyarországom hű népeihez, nehéz időkben ismételten tanusitott áldozatkészségükhöz. Ennek birodalmam minden népei erőfeszítésével kell találkoznia, hogy az óhajtott békének méltányos feltételek alatti megkötése biztosítva lehessen. Erős a hitem, hogy Magyarország harczképes fiai az ősöktől öröklött hagyományos hűség érzete által vezéreltetve, önként fognak sietni zászlóim alá véreik segélyére és a hadi események által közvetlenül is veszélyeztetett hazájuk oltalmára. Seregeijetek tehát minél számosabban a megtámadott birodalom védelmére, legyetek méltó fiai vitéz elődeiteknek, kik hős tetteik által hervadhatlan babérkoszorút fűztek a magyar név dicsőítésére. Bécsben, 1863. Július hó 7-én. Ferencz József s. k. . Báró Horváth Teréznek volt-e s mennyi része volt abban, hogy ez a felhívás hatásra nem talált a magyar népnél, arról még korai volna a leplet lerántani; de annyi tény, hogy a midőn Viliim tanácsos őt a politikai eszközökhöz utasította, ezeket megszerezni hazája érdekében is kötelességének tertotta, úgyannyira, hogy* vagyonának jó barátjai által megmentett romjait, mintegy 200,000 frtot, az utolsó fillérig a haza oltárára áldozta. Talán az áldozat nem esett volna hiába, ha ekkor Deák Ferencz igy nem ir : »Remélni tudnék, de nem merek ; visszatartanak a politikai aggodalmak.* (Deáknak ismeretlen, de még most kiadhatatlan levele.) Megtörtént a kiegyezés s Pereczkey Istvánné báró Horváth Teréz most már az alkotmányos magyar kormány » előtt folytatja perét elrabolt vagyonáért. Ügye érdekében Deákhoz is fordult levélben, melyre Deák szintén levélben válaszolt. A válasz különösen azért nagy fontosságú, és közérdekű, mert egyetlen auten. tikus nyilatkozata Deák Fereneznek arra i nézve, hogy befolyása a kormányra a kiÍ egyezés megkötésével mejszűut.