Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-15 / 92.szám

Mind e felsorolt indokok és érvek alapján alapos reményünk van, hogy a legközelebbi megyei közgyűlés az •50,000 frtot az alapítandó fűzi tő-esztergomi vasúttársaságnak kötelezőleg megszavazza és igy egy nagyfontosságú és szépreményű ügy elősegítésében közreműködni fog. Kegyes értesítésüket várván, maradunk a nagyontiszteit komárommegyei bizottság kész szolgái Dr. SILBERSTEIN ÖTVÖS ADOLF. a „Pester Lloyd" bel munkatársa, BEUTUM IGNÁCZ, nyergesujfalusi téglasiyár-igazgató mint előengedélyesek. A magyar dohány. (B. J.) Hazánk igen sok helye minden tekintetben alkalmas a dohánylermolésre. Az Eszéktől Monokig egyenesen képzelt vonalnak olyan éghajlati viszonyai vannak, hogy a dohánytermelésre ennél alkalmasabbat az egész világon nem találunk. Másodrangú bár, de szintén igen alkalmas a BalassaGyarmattól Ipolysághon, Léván, Bars és Nyílra vármegyéken át Komárom északi részén Sopron felé vezető vonal. Es ilyen talaj és éghajlati vonal számos van az országban, a hol egykor hires minőségű dohányt termeltek. Békés és más vármegyék terményei a legkitűnőbb szivarspeczialitás-anyagot nyújtották, mely a mostani tengerentúli szivarok anyagát sok tekintetben felülmúlta. A jólét-korszakában készített Gschvindtés Fuchs-fólc egy pengd' krajezáros szent-andiási szivarokat még most, 36 év után, is emlegetik azok, a kik élvezték. Toron tál és Bács vármegyék a legfinomabb cigarettedohányt, termelték. Pestmegyének a Duna és Tisza közötti részén termelt dohány a párisiak kedvelt czikke volt. Ipolysághon Sághi Tóni, a jeles zeneszerző s színész, Bihari volt tanítványa, kiíünő sárga burnót készítésével is növelte hírnevét. Az ismert kitűnő fajú erdélyi és kerti dohányokat talán felesleges is emlegetnem. Mennyire megváltozott minden a trafik behozatal után. A beváltásnál nem az anyag minőségét, hanem kizárólag csak a klasszisokat vették figyelembe és ezeket is igyekeztek a hivalaluokok, csupa buzgalomból, meg mert nem értettek hozzá, lehetőleg leszorítani. És ez ítélet ellen nem volt apelláta. Természetes tehát, hogy a termelő ezután nem minőségre, hanem mennyiségre dolgoztatott és igy a qualitás évről-évre mind gyengébb lett. És mi ennek az oka? A rossz rendszer a beváltásnál, a rossz rendszer a termelésnél. Már a rómaiak idejében úzussá vált a három évi velés-forgás és ez hazánkban majd ezeréves korszakon át — kivévén a háborús időket — ugy az allodiális, mint az urbariális területeken jónak és okszerűnek bizonyult és uralta a mezőgazdaságot az ötvenes évek elejéig. Ekkor a gazdasági reformátorok e rendszert rossznak találták és helyette más gazdasági rendszereket hoztak be, melyek időjáratával az ország legnagyobb részében rablógazdasággá fajulván, a földeket kizsákmányolták, azokat ősi termő erejüktől megfosztották és csaknem teljesen meddővé tették. E rendszerek mindinkább lábra kapnak, és azzal ki sem törődik, hogy ilyen abnormális viszonyok következtében milyen sorsuk lesz a jövő nemzedékeknek. Azokra termő erejétől megfosztott föld, feltört mezők, kipusztított marhaállomány jut örökségkép, és ezeken kivül rájuk szállanak a temérdek állami, községi és magánadósságok, elviselhetleu közterhek, gyakori elemi csapások, drága munkaerő ós fölül rá a termények rossz ára és keleté. Ezek a viszonyok a részünkről elátkozandó jelen korszakban már tönkre tettek pár százezer földbirtokos családot, vagy egy millió munkásnak és 50—60 ezer székely leánynak vándorbotot nyomtak kezébe és kivándorlásra kényszerítőitek őket, és ha gyorsan és gyökeresen nem segítünk, talán sírba temetik a még fennálló tengődést is Magyarországon. Ezek meggátlásához, javításához akartam csekély erőmhöz mérten hozzájájárulni és ha szavaim viszhangra találnak ha bármi csekély eredményt érnek el, gazdag jutalma lesz fáradságomnak. SzÖlögazdáink érdekében. Mult hó 31-ik napján Dr. Helcz Aulai polgármester ur elnöklete alatt a városház tanácstermében közgyűlés tartatott, mely alkalommal: A város tanácsa bemutatja Mercz Imre kir. főmérnök ur által a városi közlegelőből kihasított homok területekre vonatkozó helyszíni rajzot, részlet könyvet, hiteltelekkönyvi kivonatot, részletes felosztási leírást és a szőlővé átalakítandó Nyárosd, Kolozsuli és Kolozsuton tuli, nemkülönben a kissátorkői dűlők elkülönített rajzait. Végzés: Hivatkozással a város közönségének folyó évi augusztus hó 2-án 42. szám alatt kelt abbeli határozatára, mely szerint a ín. kir. állami vegykisérleli állomásnak, 1888. évi január hó 27-én 3150. sz. alatt kelt átiratában, biztosan ellentálló homoktalajoknak osztályozott 491. katastrális holdterület elidegenítésére vonatkozólag, az 1886. évi 22. tezk. 110. §. szerinti törvényes eljárás hirdetményileg foganatosíttatott és azon határozat ellen a törvényes határidőben felfolyamodás be nem adatott, a mérnökileg elkülönített Nyárasd, kolozsuti, kolozsutontuli és kissátorkői homokterülefekiiek, a mérnökileg feloszlott egy katastrális holdankint és örök áron való eladatása — művelési ágazatban szőlőtelepekké vaió átalakítása czéljából, — ezennel egyhangúlag elIiatároztatik, mihez képest az árverési feltételek a következő pontokban állapittatnak meg ugyanis: 1. Kikiáltási ár a nyárosdi területekben fekvő egy katastrális holdra nézve 120 frt — a kolozsufci és kolozsuton tuli dűlőkben fekvő egy katastrális holdra nézve 100 frt, végre a kissátorkői dűlőben fekvő egy katastrális holdra nézve — a várostól való távolságok figyelembevételével, 50 frtra álla* pittatik meg. 2. Köteles lesz vevő a kikiáltási ár 10. százalékát, — a városi kiküldött kezeihez az árverés kezdetén, vagy folyama alatt készpénzben bánatpénzül letenni; mely bánatpénz a vételár utolsó részletébe számítandó be. 3. Vevő 5 éven át a vételár 6%kamatát lesz kötelos óvenkint a városházi pénztárába befizetni. 4. A vételár egyötödrészét, vevő a hatodik évben fizetendi, az egész vételár után esedékes 6% kamataival együtt a városi pénztárba, a vételár 2-ik, 3-ik, 4-ik és 5-ik részletét, a 7-ik, 8-ik, 9-ik és 10-ik évben törlesztőn di, mindig a hátralékos vételár 6 százalékos kamataival. 5. Vevő köteles leend, a megvett homok területet, négy év lefolyása alatt szőlőterületté, vagy gyümölcsössé átváltoztatni, illetve azt gyökeres, vagy sima szőlővesszőkkel beelletni, vagy gyümölcsfákkal beültetni. 6. Kötelességévé tétetik vevőnek, hogy megvett területét, az árverés napjától számított fél év alatt, a tulajdonjogilag nevére és egyúttal a vételárt, valamint annak kikötött 6% kamatait, zálogjogilag a város javára saját költségén bekebleztesse. 7. Vevő köteles lesz tűrni azt, illetve eladó városnak jogában áll and az, hogy bármely fizetési kötelezettség elmulasztása esetében, — avagy az 5-ik pontban kikötött művelési feltétel nem teljesítése esetében, a feltételek teljesítése érdekében kibocsájíott megintés eredménytelen lejárta után, — a megvett terület, — vevő kárára és veszélyére újból elárvereztethessék. 8. A város és az esztergomi kőszéntársulat közt fen álló szerződés érvényének időtartamára, az ásványszéu kutatási jog, illetőleg az eddigi állapot fentariik és érintetlenül hagyatik, 9. Köteles lesz eladó város a kihasított homok területeket adó telekkönyvikig, a közlegelőből elkülöníteni, az erre szolgáló engedélyt a kormánynál kieszközölni és a tulajdonjog átíratására alkalmas okmányt megszerezni. 10. Az eladó város épen oly módon mint az jelenleg is gyakorolatban van a sző'ő hegyeken köteles leend, a szőlő és dűlő utakat jó karban fen tartani. 11. A szőlő és gyümölcs müvelésre elkülönített homokterüleleken található ültetmények, nevezetesen akácz és topoly erdőcskék, a város tulajdonában megmurádnak, azok feletti szabad rendelkezési jog fen tart alik. Az ekkép megállapító!t árverési feltótelek után határozatilag kimondatik az, hogy miután ezen szőlő és gyümölcs művelésre kihasított homok területek a város törzsvagyonához tartozó ingatlanságból adatnak cl, a mely ingatlan törzsvagyon jövedelme közköltségek fedezésére fordíttatott, a lefolyandó vételár jövőben mint ingó törzsvagyon csonkitatlan állapotban megtartandó és kezelendő lesz és csak az abból befolyó kamatjövedelmek fognak oly módon

r mint eddig a legelő jövedelme, a közjövedelmek közé soroztatni. Ezen határozat az 1886. évi 22. tezk. 113. szakasza rendeletéhez képest kifüggesztetni s a kihirdetés napjától számított 30 nap után a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett felterjesztetui határoztatott. Kelt niiut fent. Kiadta TAKÁCS GÉZA, főjegyző. Deák ezen (eddig kiadatlan) levele igy hangzik : «Pesten, febr. 4-én 1868. Különösen tisztelt mélt. bárónő ! Tudja méltóságod, hogy én a kormány tagja nem vagyok, s a miben sem ő felsége, sem a kormány nem segített méltóságod baján, abbén nékem sipcs erőm s hatalmam sükert eszközleni. Én egyszerű képviselő vagyok az országgyűlésen, hatásköröm nem terjed többre, s a mi a végrehajtó hatalom köréhez tartozik, abban én nem rendelkezhetem, s tettleg be nem folyhatok. Miért irja Méltóságod éppen nekem levelében a keserű szemrehányásokat, vádofcat és fenyegetéseket, nem tudom, miután én sem az okozott károsításoknak oka nem vagyok, sem azoknak visszatérítése tőlem legkevésbé sem lögg. Fogadja Méltóságod tiszteletem kijelentését, melylyel vagyok Méltóságodnak alázatos szolgája Deák Peren ez». Számos nagy érdekű s hazánk legújabb történetére fontos mozzanatokban gazdag Pereozky Istvánné haró Horváth Teréz élete, melynek az elmondottak esak halvány vázlatát képezik. Az ö élete is egyik, eddig ismeretlen lapját képezi a szabadságharcz ós elnyomatás történetének. A mily szomorú és magasztos ez a történet, épp oly szomorú és magasztos az Ő élete ; s a mily nagyok e nagy idők emberei, oly nagy, kiváló jellem ö is. Esztergomi levél. (Csinált prófétáink.) Nagyon sok olyan szerepelnivágyó emberünk van, a ki mindenben részt vesz, hanem azért semmire sincs befolyása. Odahaza, szűkebb családi körben elismerik «kezdeményezö» tehetségét, «eszmetermelö» képességét, sőt izmos «kiviteli» erejét is. De erről sem a hivatalos akták, sem a helyi lapok hasábjai sohasem tudnak semmit. (Elég hanyagság és figyelmetlenség !) A közélet ezen «jó nevü» nullái a teremtés munkájánál még csak a szavak sodró hullámai között tartanak. Tettekhez, még csak liliputi nagyságú tettekhez 'is, nincsen szerencséjük. Már pedig régesrég megmondotta a legelső magyar a legutolsóknak, hogy «a hol csak szó van, ott nincsen tett.» Hanem azért száz nyilvános nevü s «közéletű férfiu» között kilenczvennél nincsen idea, nincsen eredetiség, nincsen tehetség. Ez a kilenczven ember tizet másol, a ki csakugyan gondolkozik, a' ki csakugyan tehetséges, a ki csakugyan jól felfogja a város jövőjét s programmot teremt tiz esztendőre. De azért a többi kilenczven szedi a dicsőség eprét s a többi néz bele a halhatatlanság- napvilágába. Bemutatok néhány ilyen komikus hamis prófétát. A mult napokban meginvitáltak valami névnapi ünnepségre. Irtózom az olyan mozgalmaktól.-*, melyekről azután haliiatatlanitó jelentéseket, több árkust emésztő dictió kinyomatását várnak cserébe. Megkértem a főrendezőt, hogy engedjék el bennem az újságírót s fogadjanak a társaságba, mint legutolsó, szerény vendéget, a ki bámulatos türelemmel s óriási emésztőtehetséggel rendelkezik. (Valóságos süketnéma.) A kontraktus meg volt kötve. Elmentem — czeruza és toast nélkül. Már az első pohár bornál megnyíltak a mi szónokolási dühünk hatalmas zsilipjei. Az első egész komoly toaszt a házigazdának szólott. Az áradozó szónok nem azt emelte ki, a mi a derék egyszerű polgártárs ragyogó jellemvonása, hogy kitűnő családapa s kiváló hazafi, hanem azt, a mit csak végzetes hiperbolákkal ráfogtak, hogy «apostola a haladásnak s a kultúrának.» Neki tulajdonították a kaszárnyaépités eszméjét, neki a vasút gondolatát s neki a városrészek egyesítésének ideáját. Pedig világéletében nem ért rá, ilyen ideákkal törődni a kitűnő mesterember. Es a csinált próféta megható érzékenységgel köszönte meg városunk korszakalkotó ideáit s valamennyit gyermekéül fogadta. (Milyen árvák nálunk az ideák, hogy olyan könnyen elvállalják azok, a kiket apául keresnek !) Erre fölkelt egy másik toastozó —szintén az ismert kilenczven közül — és felfödözött még egy prófétát közöttünk. A derék szatócs szinte oda lett elragadtatásában. A sulykos szónok köszönetet mondott neki azért, hogy országgyűlési képviselőnket egyes-egyedül az ő «hazafias áldozatkészsége s lelkes közreműködése* vezette diadalra. Egy voksnyi igazságon kivül nem volt egyéb a beszédben, hanem azért a megaranyozott szatócs nem szerénykedett s kimondhatatlan boldog volt a reá diktált érdemek súlya alatt. Szinte csiklandozta már kidomborodott mellét valami várandós ragyogvány. A harmadik szónok már tuczatszámra avatta fel a város prófétáit. Valami komissiót keresett ki, mely a Széchenyi-tér szépítése ügyében járt el valamikor— az «ad acták* szerint. De tizenkét ember lévén jelen a kiküldött tizenötből, a théma rendkívül alkalomszerű volt. Jaj valamennyinek. A zamárdhegyi ihlettől elragadtatott szónok mind a tizenkettőt Széchenyivel, Kosuthtal és Tiszával emlegette egy periódusban. És a tizenkettő közül csak a tizenharmadik tiltakozott. És ez — szerencsétlenségemre — én voltam. Mindenkire rásütötték már a prófétai tehetség kellemesen csiklandó bélyegét. Erre már kénytelen voltam fölemelkedni s — szerény bocsánatkérések között — toasztot mondani azokra, a kik még toasztot nem kaptak. Már csak ketten voltunk mindössze a feledés homályában. Én és a város jelenének — tragikomédiája. (Hanem azért hatalmasan megéljeneztek félreértett metaphoráimért a csinált próféták, a kik még az én toasztomat is magukra vették.) — Ne mérjük, uraim, a dicsőséget méterszámra — akárkinek! OASTON.