Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-08 / 90.szám

Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-AIIIIA-UTCZA 3!7. SZÁM, Imvá ;» Inp H/.clliuiii ins.iU illntíí k(i/.l«ii)«iiyol< UiiJ11«iiilíilt. KIADÓHIVATAL : - SZÉCHFJ IYI-TÉR ivs\- SZÁM, liovfí. ;i hivatalos H :I magán hirdetései, a iiyil'lérlie H/,ánt IUÍK1 uinúIIv«lt, olőli/.efósi pénzük ()H i(i(ilii,tii:iliÍHok inlts'/.oiiilíík. A tél küszöbén. Esztergom, nov. 7. A szegény emberek réme, a kietlen tél már küszöbünkön van. A náddal födött kunyhók népes családjai aggodalmasan néznek az emésztő gondok elé, gondosan összekuporgatják a gazdátlan gallyakat s a vizhozla tuskókat, hogy legyen mivel legalább fölmelegíteni a nyomort. Nyáron még csak megkeresi az izom a kenyeret. De télen semmi foglalkozása sincs az esztergomi szegénységnek, mely még nem tud könyörögni és koldulni. Gyáraink nincsenek, a háziipar csak a legszükségesebbre szorítkozik, a nagymarosi szőlőkereskedés számára évenkint szükséges százezer kosarat egész más vidékről szerzik, se háziszövés, se faragás, se játékszerkészités nem tanult mestersége a téli tétlenségnek. Milyen üdvös lenne, ha a háziipar egyszerűbb és hasznosabb ágait nálunk is tanítanák. Hány szegény család Ínségét enyhitenők vele s hány hónapos semmittevés találna jövedelmező foglalkozást! Mennél szigorúbb a tél, annál nagyobb a nyomor. Megérzi a hosszú telet még a jobb módú iparos is, mert el van szigetelve a világtól. A város közöksége a tél hosszúságával lépést tart a takarékosságban s könnyen mellőzheti azt, a mit nyáron inkább meg tud venni. Átalános lesz a pangás. A nép nyomorát, az iparos küzködését megérzi a kereskedés is, mely szorosan össze vau olvadva az ő érdekeikkel. Pedig a valódi városi élet, az igazi városi kultúra gyáraival, iparával s százféle kenyérkereseti módjával épen télen ád legtöbb és legjobb dolgot a munka embereinek. Nálunk még nem tartunk ott, hogy a termő földdel versenyezni tudjunk a szegénység el látásában. Nincsen gyáriparunk, nincsen gyári munkánk, nincsen nagyban exportáló kereskedelmünk. Még minden a csirájában van. Adja isten, hogy ez legyen a keresetképtelenség utolsó tele! Jövőre már biztos vasúti kapcsolatunk lesz, összeköttetésbe lépünk a kiaknázható vidékkel s a világgal; jól megforgathatjuk azt, a minek itthon alig van ára; népünk munka után nézhet akár a fővárosban, akár a kőszén telepeken; szóval a kilátások és remények egész lánczolata vigasztalja meg a jövőbe tekintő szemeket. Induljon ez a vigasztalóbb korszak az esztergomi nép, az esztergomi ipar s az esztergomi képesség teljes fölhasználásával és alkalmazásával, mikor vasúti sineiuket rakni kezdik! A pénzvilágból. Budapest, nov. 7. Pénzügyi és gazdasági eseményekben gazdag hónapra tekinthetünk vissza s ha azt akarjuk vizsgálni, hogy a jelentékeny nagy horderejű események minő befolyással voltak az értékpapír piaczra, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a tőzsde irányát igen csekély mértékben változtatták meg. A nagy államkölcsön konverziójának megkötése, a regálé megváltási törvényjavaslat benyújtása, a rendkívül kedvező költségvetés beterjesztése, a kassa-oderbergi vasút elsőbbségeinek konverziója és még öbb más pénzügyi müvelet mindegyike elégséges lett volna máskor arra, hogy teljesen megváltoztassa a tőzsde irányát, mig most ez a sok pénzügyi esemény együttvéve sem okozott nagyobb változást. . Ennek egyedüli oka, a pénzpiacz helyzetében rejlik, a mennyiben már régen nem volt oly szűken a pénz, mint az utóbbi időben. Azonbau igen-alapos a remény, hogy a legközelebbi napokban e téren teljes fordulat fog beállani, mert egyrészt az októberi ultimo, mely sok pénzt tartott lekötve, már szerencsésen elmúlt, másrészt meg a novemberi szelvények sok milliót tesznek szabaddá, mely összegek rövid idő múlva ismét a tőzsdén fognak elhelyeztetni, miáltal az üzlet kétségtelenül élénkülni fog. Járadékok és befektetési értékekben legélénkebb volt a mozgalom, mert a converzió hatása itt érvényesült leginkább és bizalmat keltett a helyzet iránt az is hogy a kassa-oderbergi vasút elsőbbségi konverziójára is létre jött a megegyezés. Bankrészvényekben szintén jelentékenyek voltak az árfolyamingadozások, de az utóbbi napokban mindinkább megszilárdult az irány. Közlekedési vállalatok részvényei általában igen szilárdak. Iparvállalati értékek közül csakis malomrészvényekben volt élénkebb a forgalom, még a többi értékekben meglehetősen pangott az üzlet. Sorsjegyek szilárdak. Különösen tiszai sorsjegyek és magyar nyeretnónykölcsön, valamint minden fajta kis sorsjegyek igen keresettek és élénk forgalom mellett emelkedők is. Valuták és érczváltók emelkedők, de ugylátszik, hogy ez az áremelkedés a pénzpiacz javulásával meg fog szűnni^ Esztergomi levél. (Egy vendég, a ki nem ereszti el a gazdát.) Estefelé lehetett ugy hét órakor, mikor már se hajó se külön vonat nem szállít hozzánk elkallódott recitatorokat s különféle európai udvarok előct föltűnt bűvészeket. Statistikai jegyzeteim szerint minden tizedik napon okvetetlenül elvárok ilyen alakokat. Egészen elkészültünk a lappal, mikor egyszerre csak bekopogat egy vadonat idegen ember. Nagy megvetéssel viselkedhetett a kalendárium iránt, mert novemberben is egész juliasan öltözködött. Nagyon jeles föllépése volt. Bátor és hangos. — Színész vagyok, kérem, FelsőKubinból jövök. A direktorom felakasztotta magát s azután eltűnt; a direktörné nyolcz élő gyermek hátrahagyásával valószínűieg külföldre menekült. Én, mint a nemes-patányi sport-klubb egykori tagja, gyalog jöttem el egyenesen Esztergomba. Nem hallottam még vidéki hős szerelmest, a ki olyan pompásan el tudott Azj5itcrpiÉlfíÉB'

<

tárcsája. Szerelmeim. (Egy fiatal férj vallomásai.) (Vége.) Teljes elszántsággal válaszoltam reá, hogy valóban csodálkozom ezen, miután e kávéházban nem is szabadna egyéb likőrnek fogynia (íme kedves, újra az az esprit!) Rózsik a megérteni látszott szellemes czélzásomafc. azt hiszem, igen meghatotta ügyes bókom. Annyi legalább is bizonyos, hogy e naptól fogva minden időmet a kassza róvében töltöttem el s az eddigi táv-tanulmányok helyszíniekké váltak. Elmondottam kötelességszerűig szebbnél - szebb bókjaimat, melyek kitalálásán egész éjjel a fejemet törtem és valamennyi szerelmi levelezőt áttanulmányoztam érettök s e mellett a rózsalikört szopogattam Rózsa kisasszony egészségére s a kávés örömére, de tárczám keservére. Felette fontos és irigylendő perszonának kezdtem magamat tartani, mióta ismerőseim sorba gratuláltak bódításomhoz. Megelégedett ember voltam. Hogyis ne í . . . Rózsika kegyes volt irántam és kedves. Napról napra szebbnek és fiatalabbnak találtam Őt. Rövid idő alatt kijelentettem barátaim előtt mindenféle mende-mondák megczáfolásara, .hogy ő felette szende és gyermeteg lény. Soha két értelmű szót nem ejtettek ki (kissé húsos) eperajkai, elpirult, ha csak a «Pikáns Lapok* tartóját megpillantotta, s ha bókoltam neki, szemérmesen lesütötte szemeit. Tűzbe mentem volna erényeért, amit be is bizonyítottam, midőn Gergelyi Abris kételkedni mert ebben előttem. Természetesen kihivattam a szemtelen ficzkót s csinos karczolást kaptam tőle karomra (hogy kissé hosszabb legyen, tollkésemmel titokban megtoldottam) s így lehetővé vált, két hétig felkötött karral sétálhattam a váczi utczában. Mind e körülmények természetesen csak nevelték értékemet szemeiben. Én legalább nagyon meg voltam elégedve elért sikeremmel, legfeljebb az erszényem nem. Mert az bizony krónikus pillanatnyi zavarokban kezdett szenvedni. Rendesen már a hó első napjaiban végkimerülésbe esett s csakhamar alkalmam nyilt tapasztalni, mily könnyen szerezhet kölcsönt Budapesten az ember, ha órája, gyűrűje, felesleges ruhaneműje van. Gazdag lettem bizonyos kék és sárga színű értékpapírokban. De ne gondolja, hogy ennek Rózsika volt az oka. Isten ments 1 . . . ő rendkívül igénytelen leány volt. Soha semmit seiu kért tőlem, amit felette 'nagyra becsültem benne s éppen ezért boldog voltam, ha elejtett szavaiból valahogy megérthettem, hogy most. pl. egy uj kalapra, egy pár 12 gombos keztyűre, néhány piros szallagra volna szüksége. Természetesen vettem neki. A világért sem akarta elfogadni, s minden rábeszélő tehetségemet elő kellett vennem, hogy ajándékomat vissza ne utasítsa. Szivem egyre jobban megtelt szerelemmel, éppen e mily mértékben ürült a szekrényem s fogyott a tárczám és a hitelem. Hónapok multak és én még mindég bókoltam neki, ő pedig pirult és hallgatott. Természetesen számtalanon akadtak, akik esengtek utána. A fényes nap körül sohasem hiányozhatnak a bolygók. Boldog megvetéssel, szánakozva néztem hasztalan epedésüket. Különösen egy löcslábu czingár buszárönkénytesen mulattunk isckat Rózsikával, valami Bahejti Balázson, aki felette sokat lábatlankodott a kassza körül. Rózsika jóízűen felkaczagott, valahányszor csak meglátta. Én természetesen kontráztam neki. Mert elhiheti kedves, hogy nincs nevetségesebb alak, mint a szerencsétlen szerelmes ! Egy délután megint a kassza tövében piccollómat szürcsölgettem, (ezt még kaptam hozómra), midőn hirtelen a telefonhoz hívták Rózsikát, Éppen mikor mellettem elhaladt, esett ki egy összehajtogatott papírlap kezéből. Ez csak nekem lehetett szánva ! . . . Hirtelen felkaptam és remegő ujakkal csempésztem zsehembe, Nem is mertem előbb elolvasoi, míg odahaza nem voltam. Valóban az ő drága kézvonásait pillantottam meg a tulipántos papiroson (ezeket is én vettem neki), azokat az arisztrokatikusan girbe-gurba vonásokat, milyeneknek csak a «Jó sziv» újságjában akad párja. Legelőször is össze-vissza csókoltam minden betűt rajta. Csak azután fogtam vihurosan verő szívvel olvasásához. Hanem mindjárt a megszóllitásnál erősen fen akadtam. »Kedves Blázikám !» Hm, bm ! . . . igy sohasem nevezett '. Iszonyú sejtelmektől megkapatva olvastam tovább : «Ma este szabad vagyok. Várlak édes muczuskám a Lipót- s Szerb-utcza sarkán. Veled akarom az estét tölteni. Ha te nem jöhetsz, elmegyek én tehozzád. Dobos tortáról- és kaviárról meg ne feledkezzél ! Ázt a bolondos Enyedyt (saját becses nevem) majd csak valahogy lerázom nyakamról. Mihelyt megkapom a tavaszi toilettet tőle, végleg kiadom neki az utat. Addig légy türelemmel !....• Hisz tudod, hogy a tied vagyok egészen. Pá — ölel számtalanszor Rózsi.» Minden vérem arczomba szökött. Szörnyű perczek voltak ezek. De férfiasan tartottam magamat, összehajtottam újra a levelet s cs,ak e pár szót írtam reá : «ön megcsalt asszonyom ! . . . Vége közöttünk mindennek , . . Vegye boszum gyanánt — megvetésemet. Enyedi.» Valami regényben olvastam e kifejezéseket. Gondolom Ponson-éban. Tehát bízhattam hatásukban. Leibhordáromat az illető utczasarokra állítottam azon utasítással, hogy ha Rózsikát megpillantja, adja át neki a levelet. Magam kissé távolabbról leskelődtem. Meg voltam győződve, hogy nagy hatása lesz soraimnak. Rózsika megilletődik, belátja hibáját, eltaszítja az alattomos csábitót, s neki megy a Dunának. Én utána, a döntő pillanatban megragadom, a mentők megjelennek s a többi, s mi boldogok leszünk. A hatás nem maradt ki, de nem volt egészen olyan, a milyennek én reméltem. Elolvasta a levelet, de el nem ájult. Kaczagva adta át a lőcslábn Cassionak. Azután mindketten kaczíigui siettek tovább.