Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-04 / 89.szám

Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZttllT-AIllIA-UTCZA ÍJ!7. SZÁM, IMIvsí ii hip fl/.itlUiiii r«w/.<H lllistí) kÖ/,l»íttléuy«lí kiiIil<MI<l(íl{. KIADOilíVATAL : szfcci.n

;

;iiYi-'i'ÉR íiííi- .SZÁM, . hová. !i liivfifalos s ». m;ig;ín liinlelésui, a uyilM-érlm Hxáut !<<>/,leiiiúnyek, tilííli/.d ósi ítéii/.ok ÚR lueiíuii.-'tliÍHok iiifézoinlíílí. Az értékpapírok beszerzésének költségei. Budapest, nov. 3. Mindennapi eset, hogy a nagy közönség, midőn tőkéjét értékpapírokban óhajtja gyümöiesöztetni — kevés kivétellel — nincs kellőleg tájékoztatva ama források iránt, melyeknél ezen vásárlások megbízhatóan, pontosan s érdekeinek megóvásával eszközölhetők volnának. E tájékozatlanság rendszerint megkívánja ugyan a maga árát, de azért a vásárló közönség még mindig nem okul. a maga kárán és előszeretettel fordul értékpapír beszerzéseinél gyak•: ran oly forrásokhoz is, melyek a tul. számítás mesterségében kiapadhatatlan ok. E ezikk keretén kivül esik különben nem nagy péuzpiacznnk egészségtelen kinövéseit fejtegetni, mert hisz ha .másutt nem is, de itt mindenesetre indokolt ama kereskedelmi felfogás, hogy ki-ki ott szerezze be és ott adja el áruit, a hol azok legolcsóbban vehetők, illetve a legelőnyösebben értékesíthetők. Ebből kiindulva, csakis összehasonlító adatokat kívánunk nyújtani azok számára, kik értékpapírokat vásárolnak, hogy ez adatokból a következtetéseket saját előnyükre levonhassák. Hogy egy vásárlandó értékpapír tulajdonképi áráról tiszta képet nyerhessünk, nem hagyhatjuk figyelmen kivül a budapesti pénzpiaczou fenálló usancekat (szokásokat). Ezekkel már csak azért is számot kell vetnünk, mert csak ezeknek figyelembevétele mellett állapithatjuk meg az illető értékpapír vételárát. A budapesti pénzpiacz usance-ai szerint az értékpapír árfolyamán kívül megtérítendők az illető értékpapír folyó kamatai (a szállítás, illetve átadás napját délelőtti 12 óráig be nem számítva), minthogy a szel vénybe váltásnál azok a vevőnek megtéríttetnek, továbbá fizetendő az usance szerint megállapított «courtage» (jutalék), mely rendszerint 100 frt névérték után 5%, azaz 5 krt lesz ki és végül számításba hozhat az eladó bank vagy bankár provisio (kezelési koilségdij) ezinien, ha a vevő és eladó közt előzetes külön megállapodás nem jött létre, y

l0

, 7

6

, V*7o-ot. Felesleges megjegyeznünk, hogy a folyó kamat megtérítése csak ott áll be, a mikor kamatozó, tehát szelvényívvel, avagy részvényeknél osztalékjegy gyei ellátott értékpapírokat vásárolunk. A provisió és a folyókámat megtéri- j téséuek számításba hozatala azon tér,! melyen az eladást eszköziő félnek bőséges módja nyílik saját előnyeinek kihasználására, a mi, fájdalom, igen sok esetben a vásárló fél érdekeinek csorbításával azonos. Félreértések kikerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai, jelesen a fővárosi bankok rendszerint sohasem számitanaak többet az őket jogosan és méltányosan megillető courtage és provisió czimén és a folyó kamatoknál is csak a tényleg lejárt kamatokat téritettik meg maguknak. Máskép áll azonban ezen számítás a nagy garral és kis tőkével dolgozó úgynevezett «bankárok»-nál — tisztelet a kivételeknek — kik kevesebb tekintettel szoktak lenni ügyfeleik érdekeire, hisz néha egy nem sikerült spekuíáczió amúgy is kioltja létezésüknek különben is homályosan pislogó lángját. Hogy tehát állitásunk indokolására visszatérhessünk és hogy a számításban mutatkozó különbözeteket gyakorlati példával megvilágítsuk, számításaink alapvetéséhez társul veszszük a törvényhozás egyik legújabb alkotású intézetét, mely törvényszabta korlátain belül épp ugy teljesiti az értékpapírok vásárlását, mint akármelyik bank vagy bankár, azzal a különbséggel, hogy a törvény intézkedései értelmében ügyfeleinek sem provisiót, sem pedig courtaget nem hozhat számításba, tehát a vásárlást, díj és jutalékmentesen eszközli. Értjük ez alatt a m. kir. postatakarékpénztárt, mely legutóbbi havi kimutatása szerint közel 1 millió névértékű értékpapírt vásárolt ügyfelei, illetve betevői részére, rövid fenállása óta. Ha most a különbségek felderítése végett három csoportra osztjuk azon intézeteket vagy magánosokat, melyeknél, illetve kiknél beszerzéseinket eszközölhetjük, következő képet nyerünk : Alapul vesszük pl. 6000 frt 5%-os magyar papirjáradéknak leszámolását folyó év október hó 20-iki átvétellel 90 írt 50 kros napi árfolyam mellett. A jóhirnek örvendő szolid pénzintézetek következően fogják vásárlási és költségjegyzéküket bemutatni : 6000ftnévértókű5%-os papirjáradék á 90 frt 50 kr 5430 frt — kr Folyókámat f.é. jun. 1-tŐl (legutóbbi szel vény-esedék)f.é. okt. 20-ig (19ikót be nem számítva 115 frt 83 kr Courtage 3 frt — kr Provisio (rendszorint) V/o • 7 frt 50 kr Főösszeg . 5556 frt 33 kr Azok, kik a vevők tájékozatlanságát kizsákmányolni hajlandók, ugyanezen értéket következőn fogják leszámolni : 6000 frt 5%-os papirjáradék á 90 frt 50 kr 5430 frt — kiFolyókámat f. é. június 1-től (felhasználva a vevő jóhiszeműségét) beleszámítva a szállítási napot is ... . 116 frt 67 kr Courtage ....... 3 frt — kr Provisio y

4

% (mérsékelten számítva) . . 15 frt — kr Összesen . 5564 frt 67 kr A m. kir. postatakarékpénztár ellenben ugyanezen árfolyam mellett a vételárt következően számolja le : 6000 frt 5%-os papírjáradék á 90 frt 50 kr 5430 frt — kr 5%-os kamat f. é. jun. 1-től folyó hó 20-ig (a szállítási, illetve a beszámolási napot bele nem számítva .... 115 frt 83 kr Összesen . 5545 frt 83 kr CSENDES DALOK. (Feleségemnek.) I. Míg mások egymást eltiporva Kohannak bolygó fény után Én bizva hitembe' s csillagomba' Megálltam, bátran a tusán. Mig" mások roskadozva, Á czél előtt már összeesnek, ím ojága nőmmel kis lakomba Fészket rakok a szerelemnek. H. Künn járunk olykor a ligetbe' — Ugy szeretem az őszi tájat! — Alattunk sűrűn hintegetve Levelei a rózsafáknak. S mig elnézzük az ócska fészket A lombját vesztett kis bokorba' Szivünk titkon szeretni késztet, Boldog tavaszról álmadozva. III. Sokan vannak, a kik űzik, hajtják Mint vadász, a sürü erdők vadját És a mikor vélik, hogy elérték, Akkor látják, hogy csak muló ködkép. Én nem űztem; csak szivemet kérdem Soh'sem járva ingoványnak szélén, Szememből kiolvashatjátok Az igazi föl Hí boldogságot. IV. -Tegnap még nyílott és ma hervadt, A szirmai is mind lehulltak, |Egy-két szál leng még a haraszton: Emlékei az édes múltnak. S mig elnézzük a hervadt rózsát, Szivemre zárlak, remegve, titkon, S nem tudjuk mért a könny szemünkben, Miért a sóhaj ajkainkon." V. A kandallónál üldögélve, öledbe hajtom fejemet, Oh van-e boldogabb énnálam, Van-e, kit hive ugy szeret ? Csókba fürösztve szemed, ajkad Elgondolom te jó, te szent, Mi más lesz, ha egy piczi gyerek Játszik körültünk idebent . . . LÉVAI SÁNDOR. Szeleiméiül. (Egy fiatal férj vallomásai.) Nos hát, kedves, legyen a kívánsága szerint! . . . Megint csak engedek, mint tegnap, mint tegnapelőtt, mint rendesen, folytonosan elősegítve a papucs megkészitését, a melyben körülbelül már benne is érezem magamat. Ah, csak ne béllelné azt oly kellemessé és puhává édes mosolyával, esengő kérésével, hogy szinte kívánkozik bele az ember, — majd erősen tartanám ón is magamat. De igy bizonyos vagyok benne, hogy a legrövidebb idő alatt a papucshősök dicső gárdájának legalább is generálisává fogok válni. Az ön lelke rajta asszonyom! . . . önt teszem felelőssé azért, hogy m. kir. nópfelkelőtiszt létemre idegen vezényszó előtt gyáván kapituláltam. De hát mit is kivan tulajdonképen tőlem? . . . Oh igaz; őszinte vallomásokat. Hogy föllebbentsem a fátyolt legény kori életem egy némely a szivemre vonatkozó titka felett. Szivem múltjába óhajt pillantani. Kegyetlen! . . . nem elégszik meg azzal, hogy a jelenben minden gondolatom az öné, még a multamat is magáévá tenni akarja. Nos hát, isten neki! . . . Üljön ide mellém a pamlagra, hajtsa szépen a fejecskéjét a vállamra s azután hallgassa végig töredelmes vallomásamat. * Első szerelmem felette rohamos lefolyású volt a maga nemében páratlan eset, amennyiben azonnal megkéréssel kezdődött. Valami hót esztendős legényke lehettem akkortájban, a ki természetesen már nagyon is fel tudja fogni a saját becsét és értékét. Még ma is emlékezem, hogy ama dicső napon a szemüveges Mili néni volt nálunk látogatóban. Akit én furcsán sipogó hangja és sárga máslis főkötője miatt kanári tant-nak hívtam. Juczika leányát is magával hozta, a kit én már nagy kisasszonynak tartottam, amennyiben nemcsak hogy a pólyából kikerült, de sőt egy-két év óta már járni is tudott. Gömbölyű, mosolygó portéka volt, csak ugy gurult tömzsi lábain. Nem csodálhatja tehát, hogy első látásra teljesen meghódított. — Mialatt a mamák a szalonban maguk között egy kis ártatlan traccsparfchiet rögtönöztek, addig mi — az arany fiatalság — a mellékszobába vonultunk. Főzősdit játszottunk. Természetesen Juczika volt a háziasszony, én meg a vendég. A mamától kikunyorált mandulából, mazsolából, csokoládéból Juczika pompás kotletteket, pástéi o nokat, beafsteakot, szóval Ínycsiklandó menüt állított össze. (")''megcsinált mindent, én meg megettem mindent. S mikor már mindent felemésztettem s a pléhedénykék fenekén is eredménytelenül kapargattam, nagyot nyeltem s a

v Juczika főzésében való nagy megelégedésben, komoly ünnepélyességgel hozzája fordultam.'

u

'

í

t — Juczita, mada nádon jól tüd" főzni, Én elveszem madát felesédül . , . • Juczika lesütötte szemeit, de csak tovább rendezte és tisztogatta az edényeket. Ugy látszik meglepte váratlan nyilatkozatom. Bizonyára gondolkozóba ejtette *'

;

az" adandó felelet. De végre ís kellő nyugalommal válaszolta: — Jól van, pubi! Én a mada feleszéde Ieszet. Azután körülbelül tizenhat évig nem láttuk egymást. S mikor újra találkoztunk, Juczika menyasszony volt, én pedig vőlegény. Csakhogy ő nem az enyém, én meg nem az övé. De mindennek daczára sem vádoltuk egymást hűtlenséggel. Csupán annyi czélzást tettem előtte néhai belső viszonyunkra vonatkozólag, hogy odaszól tam távozásakor hozzája. — Azután Juezikám, majd ha a magad asszonya lészsz, hívj meg néha-néha engemet is vacsóivira, Emlékszem,' micsoda remek szakácsnő vagy! ...