Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-18 / 84.szám

Az uj munkaév. Budapest, okt. 16. Megkezdődik ama nagy mű második fejezete, mely az ötéves képviselői mandátum behozatalával lett alkotva, oly mű, melyhez nemcsak a legközelebbről érdekelt Magyarország, hanem az egész művelt Európa, a mennyiben alkotmányosan érez és haladó, nagy várakozásokat fűzött, sőt a melyet egy oly jelentőségű államférfi, mint,Bismarck kerczog, életbeléptetése 'után azonnal, auég mielőtt kipróbáltatott volna, utánzásra érdemesnek talált. A pártatlan általános kritika megegyező abban, és bizonyos, személyes és természetes egoisztikus tekintetek által diktált fen tartások mellett a hazai •ellenzék is elismeri, hogy országgyűlésünk utolsó ülésszaka, elseje az ötéves cziklusunak, törvényhozási tekintetben teremtő s tartalomdus volt. Es amaz első év, mint egy uj aeráwak kezdőkora, természetesen inkább csak gerjesziőleg s magvetőleg, semmint virágot s gyümölcsöt hozólag működhetett: szilárdabban tagolt alkotásokat állaadóau továbbképző organizmussal csak az országgyűlési cziklus további évei, a nagy törvényhozási mű következendő fedezetei hozhatuak. A programm, melylyel Tisza miniszterelnök az ismét összejövő képviselők és főrendek elé lépett, nagyon tartalmas volt, a reorganizáció és regeneráció művének második munkaévére, második fejezetére; szorgalmasan kell tanácskozniok s dolgozuiok a képviselőknek s a főrendiház tagjainak, ha jókor gondos tető alá akarják helyezni mindazt, mit az alkotni szerető állami építőmester ezúttal eléjük rajzol. Nemcsak az oly messze s mélyre ható pénzügyi szanálást kell foganatosítani, melyet a miniszterelnök, mint a pénzügyek vezetője oly bátran s erélyesen kezdeményezett s már az első évben oly sikert igérőleg előbbre vitt, hanem közlekedési ügyünk impozáns átalakítását s uj beosztását is meg kell koronáznunk azon szellemben, mely az erős Baross-t műveinél eddig is inspirálta, a mi a vasutak befejezése, a viziművek újra szerkesztése, a közmunka szabályozása ós kodifikálása által történik, végül a| küszöbön levő munkaévben az igazságügy terén is többszörös, már halaszthatlanná lett javításokat és pótlásokat kell végezni. A véderőjavaslatok, különösen azok, melyek a nemzet szivével o

]

y bensőleg összeforrott honvédintézményüuk tökéletesítésére vonatkoznak, szintén bőven fogják foglalkoztatni a törvényhozók eszét és szivét, idejét és belátását. Nagy megelégedéssel nézzük, hogy a mérsékkelt ellenzék határozottan jóakarólag s a szélsőbal is kevesebb elfogultsággal közelit az uj sessio napirendjére tüzötc teondői ezen részéhez. A kormány igen szorgalmas volt a szünet alatt s midőn szünetei munkájának eredményét az országgyűlés elé terjeszti azon bizonynyal jogosult várakozással áll eléje, hogy a törvényes munkaidőnél ugyanoly szorgalmat fog tanúsítani, minőt tanúsított azon tikkasztó nyári napok alatt, melyeket a képviselő és a főrendiházi tagok falusi tuskukunban, csendes nyaralásban álmodhattak keresztül. Az országgyűlés összeült s dolgozni fog megint oly irányban, hogy munkája megtisztelő lesz a törvényhozásra és hasznos a Szent István birodalmának népeire. Az iparos szövetséghez. i. Bakay Nándor, mint az orsz. iparos szövetség ideigl. végrehajtó bizottságának elnöke körlevelet küldött be hozzánk azon esztergomi iparosokhoz, a kik az országos iparos szövetség tagjai. A körlevélben nemcsak igen figyelemreméltó eszmékkel találkozunk, hanem azzal a tónussal is, mely a vezérlő eleinek között uralkodik s mely az ősi magyar bajt, a viszályt, itt is beplántálja az ogyesüloti viszonyok közé. A Ráth. Károly ellenes körlevél a következő: A mult évi népfölkelési csapatok szervezése alkalmával sürgősen szükségessé vált katonai ruházatok gyors elkészítésénél Magyarország kézműiparosai olynemü versenyképességet tanúsítottak, a mely a legtúlzottabb követeléseket is kielégíthette. Az azon év június havának végével lejáró s a honvéd ruhá,zati szükségletek beszerzéséről szóló szállítási szerződések fölmondási határidejére azonban a szétszórva is igen tekintélyes hazai iparoserők nem voltak annyira szervezve és csoportosítva, hogy az erre nézve szakértekezletet összehívó honvédelmi miniszter ur a honvéd ruházatok szállítására vonatkozó szerződéseket nyugodtau föl mond hattá volna. Ugyanazon évi július hó elején a budapesti kereskedelmi és iparkamara által tartott összülésbou Ráth Károly kamarai alelnök ur által ugy a szakértői értekezlet, valamint a miniszter ur eljárása élesen biráltatván egyben a szakértekezlet némely tagjai Ráth ur által gyanusittatásnak voltak kitéve. Ezen alelnöki fölszólalás után alól irt mint kamarai tag azon loyális fölszólalást tette, hogy a mitsem tevő gyanusitgatások teréről lépjünk a tettek terére és szervezzük azonnal a hazai iparos-erőket a közvállalkozásokra szükséges alakban ós mér!ékben. Mire nézve akkor a kamara Ráth ur elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek alólirt is tagjává neveztetett. Ülés végévei alólirc fölkérte Ráth urat, hogy a hasonló kinos és nem illő jelenetek és okok elhárítása végett a lcikiildött kamarai bizottság jövőre nézve azonnal kezdje meg munkálkodását. Ráth ur erre három heti haladékot kért s megígérte, hogy a bizottságot azonnal össze fogja hivni, ón pedig kijelentettem, hogy mint a bizottság tagja s mint a már Szegeden megalakult jól szervezett és folyton működő katonai közszállitó-szövetkezet elnöke azonnal hozzáfogok a vidéki iparos-erők tömörítéséhez, a szervezkedéshez. Ezen kiindulási esemény óta egy év és három hónap mult el s Ráth ur a Üzjszler;iísfiie1árc2ája. áhít ÍE Mgf szeretek I Már engedelmet kérek! Ha a versificátortól megkövetelik, hogy eizengedezze töviről-hegyire, hogy kicsoda, micsoda, milyen, szőke vagy barna, ábrándozó vagy mélabús az 6 ideálja? akkor mért ne engednék meg nekem, a ki prózában pusztítom a papirost, hogy leirjam az én szivem titkát; hogy eláruljam hogyan s miként s végre, hogy ki az, akit én ugy szeretek ! Alig egy hónapja láttam f

tneg először, midőn az ablakon kinézett. Ő nekem rögtön megtetszett s talán én is neki, mert midőn megpillantott, mosolygott. Közeledtem felé, ö nyájasan fogadott. Megkérdeztem nevét. — Majista vadok — felelte mosolyogva s — a mint látni tetszik — selypítve. Igen, az én kis Marika ideálom, ki oly hamar lefoglalta szivemet, kissé nagyon is selypített. De ki venné ezt tőle zokon, mikor olyan szép? Kis gömbölyű orczáján az élet tavaszának minden bája egyesítve! Azok a bogár jszemek; a sötét árnyalatú szemöldök ; a piczike rózsás ajkak; göndörén hullámzó hajfürtöcskék! Oh! ezek szerettették meg őt szivemmel. Elébb néhányszor csak az ablakon át váltottunk pár szót s akkor is az én kis aranyosom talán mert selypitését szégyenlé — igen keveset beszélt; azután szivem nem elégedett meg ezzel s valami varázserő kény szeritett, hogy szobájába belépjek. Az ablakon át adtam értésére ebbeli szándékom s Mariskám picziny, bársonypuha kacsóival hivólag intve, monda, vagy ha ugy tetszik, selypité cteszszét czat! tesszét! itt a mama isz U Ez ugyan nem valami bátorító szózat, ha az első légyott hátterében ott van a rémítő kommentár — itta mama is! de hát elvégre ugy is jó! Beléptem. Az én ideálom anyja, egy még viruló asszonyka, arczszine után ítélve, mondhatnám menyecske — mosolyogva, udvariasan fogadott; és nem hogy haragudott volna tulmerész lépésemért, de még bátorított is ! — Ha ugy tetszik uram — nekem távoznom kell, de azért mig vissza jövök, mulasson kedvére egyetlen kis madárkámmaU — Magamra! Egészen magamra maradtam hát a kis madárkával és a velem együttlét nem rémité őt meg. Mit szoktak ilyenkor tenni, akik szeretik egymást ? Minek leírni ? hiszen talán mindenki volt már ily helyzetben ! Kezembe vettem azokat az iczi-piczi kacsókat, enyelegve játszadoztam bársonypuha ujjaival; s ő, a kit én ugy szeretek, nem tiltakozott, csak mosolygott. Talán éppen e mosoly bátorított fel, hogy . . . Kimondjam ? Ne mondjam? . . . hogy magamhoz vonván a gyengéd termetet, egy igazi csattanós csókot nyomjak azokra az eper ajkakra! s Mariska nem haragudott; hanem kaczagva nyujtá felém ujra bibor ajakát- Azután ujaimmal játszadozni kezdtem göndör fürtjei közt; s ő viszonzásul pajzán enyelgéssel csimpaszkodott bozontos szőke üstökömbe es csinált olyan frizurát, hogy bármelyik fodrász megcsodálta volna ! Majd ismét ellenállhatatlan vágytól ösztönöztetve, magamhoz vontam a kis pajzánt s ajkaink egy hosszú [csókban egyesültek, midőn — — hírtelen váratlanul belép Mariskám an}

r

ja! . . .. Eergeteget! Villámlással vegyes dörgést! Veszekedést! Ijedelmet! Sikolyt! Éppen jókor. Beköszöntő ájulást s heves kiutasítást vár most az olvasó ? Nem! ez a regényekben igy szokás, de most a belépő anya Önkéntelen tanuja levén a csóknak, hangosan s vidáman fölkaczagott: «Csak rajta uram, ugy látszik nem unatkoznak.» Nem haragudott a jó asszony, de nem is haragudhatott, mert tudta, hogy Mariskáját az ö kedves madarát, az én szép kis angyalomat ugy szeretem ! Nem haragudott a jó asszony, pedig (becsületemmel merem erősíteni) házasságra sem gondolt. (Pedig a leányos anyák közt 100 közül 101 ugy gondolkozik: «Ha szereti a leányomat, vegye el.») — Észtére is tetszik eljönni ? kérdé, midőn távozni készültem. En kérdőleg tekintek anyjára. — Csak tessék bátran bármikor. — Este tehát ismét ott voltam, s mig a jó asszony férjével szórakozásból kártyázott, addig én félrevonultam s mulatoztam azzal, a kit én ugy szeretek ! S talán e tétel bizonyítása; «az igaz szeretet nem ismer gátat,» — a mi szeretetünk sem vette tekintetbe a szülők jelenlétét ; csak ugy enyelegtünk, nevetgéltünk — sőt csókolóztunk, mint egyedül, ölembe vontam gyengéden a szép leányt s ö (különös!) üstökömet exercziroztattáhol jobbra, hol balra csinálva picziny ujjaival a hajválasztékot, mig végre a sötét árnyalatú szempillák rázárultak a bogár szemekre ; a kis kezek megszűntek dolgozni s a szép leány ölemben, mellemre hajtott fővel (szégyen, nem szégyen, de elmondom) — elaludt. Az anya észrevéve a katasztrófát. — Uram! ha az ön ölében aludt el, akkor önnek is kell öt lefektetni . . . s ezzel a leány hálófölkéjére mutatott. Ne mondják kérem, hogy ez a jó asszony tigrisanya volt, amiért megengedte, hogy az angyalt karjaimon vigyem hálófülkéjébe ; hogy ott ruháitól én foszszam meg a hófehér testet; hogy megengedé látnom a fedetlen karokat, hallanom az alvó mell lassú zihálását; hogy megengedé az angyalt saját kezem által levetkőztetni, általam lefektetni: mondom, ne vegyék ezt rossz néven a jó asszonytól; mert ő tudta, hogy Őt szeretem ; de meg Mariska, az Ő kis madárkája, az én szép angyalom, a kit én ugy szeretek — életkorára nézve összevisszakét éves, vagy ha igy szebben hangzik, huszonnégy hónapos. (A legújabb magyar társadalmi alaktanból.) A napokban egy feltűnően viselkedő idegen fiatal ember érkezett Esztergomba, Gazdagon sujtásozott fekete kucsmát, meglehetősen ép atillát, szűk magyar nadrágot, hegyes orrú sarkantyús magyar csizmát és aranyrojtu fekete nyakkendőt viselt. A kucsmájáról a sastoll se hiárjzott. Az