Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-18 / 84.szám

Iriküldött kamarai bizottságot mai napig sem hivta össze. E helyeit az általa szerkesztett «Iparügyek» czimu lapjaiban folyton agitált az ál tahim lojálisán megindított közvállalkozó-szövetségi mozgalom ellen. Korainak állítván a kezdeményezést, holott mái* a bizottság kiküldetése is bizonyos káros késedelmeskedés mulasztásának pótlására nézve tör! éut. Azóta alólirt, íaint ez idő szerint már az országos iparos-szövetség ideiglenes végrehajtó-bizottságának elnöke, folytonosan a hazai kézműiparos-erők 'őszinte tömörítésével s a szövetség szervezósév el fogial koztam. Másrészt az ezen szervezkedés ellen folytatott agitácziók leküzdésével is keltett az általam szerkesztett «Alföldi Ipadap» utján foglalkoznom. A szövetség szervezésénél vezérelvül tűztem ki, hogy ugy a hazafias magyar kormány iránt, valamint a kiegyezési törvények szerint közössé vált bécsi cs. kir. hadügyminisztérium iránt rs ÍIZ őszinte, nyílt, de lojális ós kérő hangot és a tiszteletteljes viseletet beusőleg megőrizzük, azou követelő «kijelentések* -ben áradozó formával szemben, a mely a magyar iparos-ügyek önként és jogtalanul foltolakodó úgynevezett országos vezérei szoktak tanúsítani. Másrészt oda is törekedtem, hogy főleg a közöshadsereg ruházata szállításának méltányos megosztására irányított szövetségi mozgalom a haza legjelesebb férfiai által a delegáczióknak m irányban tett hivatalos lépésekkel egy irányban haladjon s hogy a szövetkezést mozgalom a nyomott és nehéz anyagi viszonyok között élő s igy szerte iiuző iparos-polgárság között Ráth ur •elleu agitácziója folytán le ne lohadjon, de a lépésről-lépésre való haladásban az ügyek hivatalos mozgatásával lépést tartson. Továbbá meg oda is irányoztam a mozgalom vezetését, hogy a tőkét és munkát a gazdag és szegény iparosok, vagyis a nyersanyagy-készitők és a földolgozó iparosok érdekeit kibékítsem, a mélységeket áthidaljam. Erre nézve hatalmas támaszul szolgált nekem a szegedi ipartestület, az «nnek kebelében alakult bőr- és posztóipari közvállalkozó-szövetkezetek, több tekitélyes józan és értelmes gyakorló iparos és főleg néhány jeles hazafi és mindenekfölött maga a magyar királyi honvédelmi miniszter ur, kiknek midőn ezennel a közjó nevében hazafias elismerés legőszintébb kifejezésével adózom, végre is egész nyíltan kell föllépnem Ráth Károly urnák, mint kamarai és . iparegyesületi alelnöknek ezen állásához nem illő viselkedése ellen, Egyesületi szellemünk. Esztergom, okt. 17Az esztergomi (ársasélet egyik különös jellemvonása az, hogy az egyesületi teher, a társadalmi adókivetés sokkal nagyobb, mint a megfelelő egyesületi élvezet vagy előny. A fővárosi egyesületek nemcsak az egyesület helyiségeiben nyújtanak szórakozást s emelik a társadalmi élet kellemeit, de tagjaikat mérsékelt utijegyekkel, fürdőjegyekkel, színházjegyekkel s egyéb leszállított áru kedvezményes dolgokkal kecsegtetik. Nálunk ennek alig van nyoma. Sokszor rámutattunk már a túltengés káros társadalmi következményeire s az a felfogás, hogy igenis túl vagyunk terhelve mindenféle fölösleges egyesülettel, kezd átalánossá válni. De vannak viszont egyesületek, melyek a fölöslegesek miatt mostoha sorsra jutnak. Életereiket elvonják a fölöslegesek, melyek, mintha éreznék, hogy nem teljesítenek társadalmi hivatást, a befouás mindeu körmönfont mesterségével fogdossák össze tagjaikat. Van nekünk csakugyan néhány egyesületünk, melyet meg kellene alapítanunk, ha nem volna. Ilyen például a torna-egyesület. Élénken emlékezünk még azokra az időkre, midőn átalános volt az óhaj: bárcsak módot nyújtanának a nagy közönségnek egy kis testedző tornára! Most meg van a mód, de az óhaj emberei nem mennek bele az egyesület által nyújtott egészséges előnyök használatába. A ^torna-egyesületet csakugyan az alapszabályok szigorúsága tartja föu. Olyan kötelező erővel bilincselik le a tagokat, hogy nem szabadulhat ki többet az alapításra vállalkozottak közül semelyik sem. A nevezetes egyesület néhány nap múlva közgyűlést tart. Rövid egy esztendő óta működik. De máris szép eredményekre hivatkozik. Tornafolyamot nyitott a város legdúsabb fölszerelésü torna1 iskolájában, a főgymnasium torna-csarnokában. Vivó-iskolát nyitott a maga egyesületi termében. Megalapította a jégpálya reudszeres haszn alatat s a • korcsolyázó közönség számára olyan előnyöket biztosított, melyeket eddig egy külön egyesület, a boldogult korcsolyázó-egyesület tudott csak biztosítani. Szóval az egyesület minden vonalon megtette a magáét s így méltó lenne arra, ha a nagy közönség nagyobb bizalommal és pártfogással venné körül, hogy kitűzött czéljainak annál foganatosabbaii meg tudna felelni.. Irodalmi levél. (Magyar nyelvtörténeti szótár.) A nyelvészek, az irodalomba rá* ok, az iskola emkerei s a szaktudományok művelői rég érezték egy nyelvtörténeti szótár szükségét, mely biztos fölvilágosítást adhasson mindazon esetekben, melyekben a magyar kifejezések korára vagy történetére nézve kétségek merülhetnek föl. A nyelvújítás annyi s oly messzemenő változtatást eszközölt irodalmunk nyelvében, hogy a hagyománynak számtalan szála elszakadt s nyelv-; érzékünk is annyira megzavarodott, hogy gyakran cserbenhagyott vagy álutra vezetett annak a megítélésében, mi helyes, mi helytelen, mi régi kincse nyelvünknek s mi ujabb szerzeménye. Hogy az égető szükségnek eleget tegyen s hogy nyelvtudományunknak megvesse a legbiztosabb alapot, a Magyar Tudományos Akadémia megbízta Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szakembereinket a Magyar nyelvtörténeti szótár szerkesztésével. A nagy mű, melyet számos évek munkája érlelt, immár elkészült, ugy, hogy gyors megjelenése biztosítva van. Magában foglalja a nyelvújítás előtti gazdag irodalomnak lehetőleg teljes szókincsét, elősorolja pontosan a szók alakjait, jelentéseit, mondatbeli szerkezeteit, azon fölül a velük alkotott állandó szólásokat és közmondásokat. Mindez pontos idézetekben vau előtüutetve, melyek az árpádkori nyelvemlékeken kezdik s elkísérik a szótörténetet egészen a mult század végén megindult nyelvújítás küszöbéig. A szerkesztők kritikával dolgozták ugyan föl az anyagot, de a legnagyobb tárgyilagossággal közölnek mindent s óvakodnak a szubjektív magyarázgatástól. Még a szók latin s német fordítását is, a mennyire lehetett, a régi szótárakból merítették s a szóknak történetét magukkal a jól megválasztott idézetekkel beszéltetik el. Hogy az összetartozó szók egymást is megvilágosítsák, a M. ;T. Akadémia az etimológiai sorrendet alkalmaztatta, de csak annyiban, a mennyiben a kétségtelen s nyilvánvaló származékok és összetételek tárgyalása mindig közvetetlen az alapszóé után következik. Számos régi szavunk e szótárban van először kiemelve a feledés homályából, sok más itt jelenik meg először valódi alakjában" s jelentésében. Sok szép és velős szólás és közmondás magyarázódik meg e korszakos munkában. Számos alig ismert kifejezés vau itt a mai költői nyelvnek s a mai műnyelvnek rendelkezésére bocsátva, úgyszólván csak válogatni kell benne. S igy e szótár a tanulságnak dúsgazdag forrása lesz mind a szófejtés, mind a mondattan s mind a nyelvészet, mind az irodalom számára. Nem is kételkedünk, hogy a magyar közönség e tudományos és hazafias vállalatot megérdemlett támogatásban fogja részesíteni. A Magyar nyelvtörténeti szótár 10— 12 íves füzetekben jelenik meg, rendesen öt-hat heti időközökben. Egy-egy füzet ára 1 frt. A füzetek száma körülbelül 30 lesz s ezek három nagy kötetet fognak képezni. A korszakos vállalat Hornyáuszky V. akadémiai könyvkereskedésében rendelhető meg. arcza még feltűnőbb volt. Torzonborz szőke haja a vállára lógott, tüskés bajusza zilált, világos kék szemei zavarosak, nagy ajkai formátlanul [nyitva. A hóna alatt valami hat darab rongyos könyvet czipelt. Garabonciásnak nézték a kerektemplom táján. A fiatal ember mindössze huszonnyolez esztendős s a legújabb magyar társadalom azon gyászmagyarjai közé tartozik, a kiket mi újságírók teremtettünk csupa jókedvből, bolondságból. Kezdtük Hazafi Verái Jánoson, a kinek szabadalmat adtunk, sőt legtöbbször útlevelet arra, hogy bekószálhassa szent István birodalmát s őrült verseivel jótékony piezulákat gyűjthessen. Hazafi Verái János «hazánk koszorús vándor dalnoka,* az újságírók patronátusa alatt a hazai rendőrség különös és rendkívüli pártfogásában részesült s s'/örnyű verseiért jóformán learatta a magáét. Hát eleinte még csak megjárta ez a bolondság. Nevetett rajta a publikum, nevetett rajta az ország s hagyta a bolondját tovább futni.*Nemcsak a,középkori fejedelmeknek, de a népnek is irfegvan olykor az a királyi passziója, hogy szereti az udvari bolondot. Ha aaine&eji< hát keres magának, de szüksége van néha Paprika Jancsikra, Bohó Misikre, Bolond Istókokra s egyéb nevezetű nemzeti udvari bolondokra. Ilyen számba vette Hazafi Veray Jánost js, ezt a miűdeonapi ortografiától egészen elátalkodott s.zer,eiicsétleu futóbolondot, a ki ifjabb éveiben mint zsákos kereste neh zebb,de egyúttal tisztességesebb kenyerét. Hol nem ismernék széles e hazában azt & keskeny eüzfi kis emberkét, a ki nem veszi rossz néven, ha gúnyt űznek belőle, csak azután megfizessék. (Professionátus udvari bolond természet.) Eogalma sincsen a helyesírásról és verseket gyárt, hóbortja mellett még annyi költői ér sincsen benne, a mennyi egy halandó cserebogárban és mégis «vándorköltőnek» nevezi magát. Gyerekkoromban láttam már egy ilyen futóbolondot, a ki azonban szánalmas volt, mert vén napjaira kellett ebből a szomorú kenyérkeresetből megélnie. «Wrabely vándorjogásznak» hivták s Magyarország összes korcsmáiban nagy népszerűségnek örvendett. Hazafi Verái János más kaliberű alak. Semmit se tanult, de fölemelkedett; nem méltó az elzüllésre és megél dolog nélkül, nem is öreg ember még s már mindenesetre félrerakta a maga piczula-nyugdiját azon kor számára, a melyben már nem szabad tovább a nemzet bolondját adni. Most már késő kivágni a magyar költészet fájáról ezt a meghonosodott bolondgombát. Eleget nevetségessé tette idevalósi és idegen ellenségeink előtt a magyar költészetet, melyből még a leghivatottabbak is alig képesek gondtalanul megélni. Hanem most már legalább üldöznünk kell azt az iskolát, mely Hazafi Verái János nyomdokában keletkezik. Ennek az iskolának legújabb tagja valami «Hazafi Keresztessi Pál népköítő*, a M a legfrissebb futobolondok fajtáját szaporítja. Ez a nevezetes alak tévedt a uapokban Esztergomba. Csakhamar nagy csődület vette körül. A gyerekek ujjongtak az ingyengaraboncziásnak, az asszonyok megnevették bolondos szemforgatásait s a gazdák bizonyos álmélkodással nézték, hogy milyen virtussal hadarja Össze a legképtelenebb rímeket. A futóbolond munkájához látott s szavalni kezdett, rémséges nyomtatványaiból, melyeket piczulaszámra árult. Mint élelmes tanítvány, mestere (Verái János) ócsárlásaval kezdte bemutatóját. — Ide nézzetek, oh jólelkű magyarok ! én nektek dalt mondani akarok ; nem vagyok olyan svindler, mint Veráig János, kinek műveltsége igen hiányos. Én igen tanult ember vagyok, már majdnem fölszenteltek a papok; de hát az a dicső hivatásom jutott sorsomba, hogy a dicső magyar népet oktassam dalban azomba' s a többi. A «költöt» erre etetik, itatják, lökdösik, nevetik s szavaltatják óraszámba. Valóságos ntezai botránynyá fejlődik már az uj futóbolond ünnepeltetése, midőn végre megjelenik a gondviselés két alakja: két városi rendőr képében. A futóbolond tiltakozik, ő a «magyar irodalom* vértanuja, ő «becsületes népköltő*, ne bánjanak vele ugy, mint valami «csavargóval*, mert nótát csinál róluk, melyből majd megtudja az egész ország, hogy «Esztergomba milyen goromba a rendőr azomba!» De a rendőrök mindamellett behozzák a futóbolondot a városházára. Eleinte el volt keseredve, később azonban nagyokat kezdett hazudni s mikor igazoló okiratait kérték, azok rendesen elvesztek. Volt ugyan a szerencsétlennél valami négy kötet különféle korcsmákban Íródott elismerés, buzdítás, csodabogárgyüjtemény és tintává vált bolondgomba; hanem egyéb szánalomra méltó adat, mint hogy huszonnyolez éves, büntetlen előitéletű, törvénytelen gyerek s volt vasúti raktárosszolga, nem igen akadt a futóbolond mozgó irattárában. A szegény ember teljesen Hazafi Verái János tanítványa. Éppen ugy ir, éppen ugy bolondul, s éppen ugy piezuláz. Ez ellen a kenyérkereset ellen végre is tenni kell már valamit, különben a verselő futóbolondok egész szabadalmas társasága el fog szaporodni Magyarországon. Az esztergomi rendőrség megtette a magáét. «Hazafi Keresztessi Pál vándordalnokot* a kórház megfigyelő osztályába szállította, a hol másnap csakugyan konstatálták rajta azt az ujnemü hóbortot, melynek még nincsen neve s melyért még nem lehet valakit az őrültek házába származtatni. j Keresztessi Pál azonban megesküdött arra, hogy soha többé Esztergom felé nem [jött s hogy visszatér a fővárosi pályaházba két kezével keresni kenyerét, mert nagyon [ elkeserítette őt a rendőrség. | Lehet, hogy a kijózanitás szerei kissé erősek voltak; de mindenesetre jóakaratnak. Tegyenek vele s futóbolond pályatársaival hasonló módon s ak

7 or nem sokara kipusztul a magyar irodalom szép virágos kertjéből a bolond gomba. A futóbolondok ellen minden vidéki város sajtója és rendőrsége tegye meg a magáét s akkor ez a szomorú faj nem sokára visszatér elkerült régi foglalkozásához s a becsületes munka tiszteletreméltó verítékével fogja tovább czipelni a zsákot. Mert szellemi és testi ereje csak erre a kenyérre kvalifikálta. Adjuk vissza az elCSARHOK. Hunyady János. (Vázlatos korrajz.) III. Elterjedt az egész keresztény világban a szebení és vaskapui csaták híre, melyekről találóan jegyzi meg Salamon Ferencz, hogy sem a XIV—XV. századbeli sveieziak, sem az orleansi szűz idejebeli francziák nem mutatnak fel ütközetet, mely stratégiai s taktikai tervezetben s mesteri kivitelben csak távolról is hasonlítana Hunyady János ezen csatáihoz. E fényes győzelem után kétségtelen volt, hogy a szultán ismét megtámadja hazánkat s kérdés: képes lesz-e akkor ismét csupán a magyar a rendkívüli haderőnek ellenállni, — nem lenne-e alkalmas most mindjárt, mig az teljes erejét össze nem szedi, végetvetni európai terjeszkedésének? Átlátta a helyzet komoly, de egyúttal előnyös voltát IV. JeuŐ pápa is. Buzdító levelekben ecsetelte a nyugati fejedelmek előtt a keleti kereszténység válságos helyzetét, s különféle Ígérete-