Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-29 / 9.szám
KszramoM, x. KVFOLYA.M. 9. SZAM VASÁRNAP, 1888. JANüAli 29. MP71.1E \.tZ\X\K M! : :.'I' KII l< IN T Kf'.'I'SZFF? VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. K|.OKI/1 :'I'K,SI A\i fél évre . 114'jjyeiltivi •« •i frt — kr. 3 fit -- kr. I frt, r,() kr. Egy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZS1JT-ANNA-UTCZA .'i!7. SZÁM, li»iv:í M H/.i»lI<• m> részét illető kíi/,|('iniMiy«k knl'l«ii<lőlt. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR SZÁM, liov.'V n lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttéibe szállt közleméiivek, előlizetési pén/.ulc és reelantálások inlézeiulők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllfDKTKSKK MAfiAN-llllflMímsKK 1 szólói 100 Hzói<r — fit 75 kr.lii megállapodás szerint legju. • J00-200 ig . I frt ")(> kr.ili lányosabban közöltetnek. : 200 - .HOO-ig . 2 frt %n kr.i j i , Hel.y^g.lij m kr. íj NYIliTTKB sora 20 kr. Közérdek. Esztergom, jan. 28. (k. 1. dr.) A nagy Széchenyi mondotta, hogy « minden időben volt, van és lesz panasz, ez igen természetes ; de igen különbözik a javítani kívánástól. Amaz magával, embertársaival; kormánynyal, szóval mindennel való elégedetlenségből folyt s többnyire alacsony haszonkeresés vagy romlott epe nyavalyája. Emez azonban embertársaihoz, hazájához s a tökéleteshez vonzó szeretedből ered és szebb lelkek sajátja.» Ilyen szebb lelkek panaszának adunk kifejezést, midőn azt mondjuk, hogy nálunk a közügyekért való csoportosulás és önzetlen lelkesedés rendkívül ritka tünemény. A közügyek kétféle katonákat követelnek : olyanokat, a kik kigondolnak, kitanulmányoznak s kidolgoznak valamit komoly tanulmányokkal s gyakran a testi erők kíméletlenségéig; azután olyanokat, a kik a szellemi munkások Önzetlen müveit anyagi tehetségükkel gyámolilják. A közügyek előbbi emberei napról-napra fogynak s az utóbbiak az önzés csigaházába bújva, elzárkóznak minden áldoztkészségtől. A milyen tiszteletreméltó elv közérdek szempontjából szolgálni hasznot hajtó intézményt díjtalanul, mig az annyira meg nem erősödik, hogy már nem kell elnémítania a kritikát ezért a könnyen félremagyarázható «ingyeuszolgálatért», olyan siváran praktikus szellem kezd a közéletben lábrakapni. Ez a ! sivár szellőm nem ismer tiszteletbeli állást s díjtalan munkát. Teszi azt, a miért megfizetnek s csak annyit, a mennyit épen a paragraphusok előírnak. És ez a szellem átcsap a közélet minden mozgalmára s az önérdek nem egészen tiszta hullámaival árasztja el a jóakarat és önzetlenség tiszta forrásait. Alig van közérdek a szó nemesebb értelmében. De azért van sok közérdek, melyért szívesen mutat lelkesedést a magánérdek, ha kecsegtető kilátásokat kinál. A közélet s a közérdek iránt való régi nemes és tiszta buzgalmat visszavarázsolni nem könnyű feladat. Csak vissza kellene állítanunk azon tényezőket, melyek valamikor a közérdek sugarait képezték. Tisztességben, megbecsülésben és nyilvános kitüntetésben kell részesíteni a közérdek valódi előcsatárait, a kik nem hiúságból s számításból viszik előttünk a zászlót. A közönség legműveltebb része buzdítsa és lelkesítse a közérdek azon szószólóit, a kiket a mindennapi érdekek hangos szavú emberei úton-útfélén csüggesztenek és lohasztanak. Állítsuk fel azután a legszebb polgári erények közé a közérdek tiszta oltárának tiszteletét, adjunk nimbuszt az önzetlen előcsatároknak s mindenekelőtt különítsük el a magánérdeket s a közérdeket egymástól. A milyen haszonnal jár a tisztességes magánérdek, járjon olyan dicsőséggel az öuzetlen közérdek, melynek napjainkban már olyan szánalmas ázsiója van* Vasúti értekezlet. Esztergom, jan. 28. Abból az alkalomból, hogy Burány János és társa, a magyar ál Ham vasút BiaTorbágy állomásából kiinduló s Esztergomig vezetendő helyi érdekű vasút előmunkálataira szükséges kiadások részbeli fedezése iránt a városi képviselőtestülethez fordult, folyó hó 24-én d. u. 4 órára a városház tanácstermébe dr. Helcz Antal polgármester értekezletet hivott egybe, és pedig azért, — mint a hogy maga az elnöklő polgármester előterjeszté, — hogy egyrészt a tervezett vasút iránt a közönség nézete kinyomoztassék, másrészt, hogy az értekezleten nyilvánuló nézetek és megállapodásokból kifolyólag, a folyó hó 25-én tartandó megyei közgyűlésben — a hol ezen vasutügy tárgyalás alá kerül —•' a városi képviselők álláspontjának mintegy irány adassék. Eészt vettek az értekezletben Mercz Imre megyei főmérnök, Kaán János a kereskedelmi és iparbauk verrérigazgatója, Frey Ferencz, Rudolf Mihály, Marosi József, Brenuer József, Takács Géza városi főjegyző, Dóczi Antal, dr. Földváry István városi főügyész, Dóczi Ferencz, Niedermann József, Bayer Ágoston, Magurányi József ügyvéd, Pach Antal és Bruosi Jáuos városi képviselők. Takács Gréza városi főjegyző nyitotta meg a tanácskozást és rövid, de magvas beszédébeu oda konkludált, hogy az előmunkálati engedélyt nyert vállalkozók, az előmunkálatok foganatosítására a város mint erkölcsi testület által pénzbeli segélylyel nem támogathatók. Dr. Földyáry hasonló értelemben nyilatkozik, azzal toldván meg ebbeli nézetét, hogy folyamodókat ridegen elutasítani nem tartaná helyesnek, hanem szívesen hozzájárulna ahhoz, hogy a város a szükséges kézi-munkát s előfogatot magára vállalná. Mercz Imre főmérnök a város által segélyezést csakis az esetben látná helyén valónak, ha a vasút építése tényleg engedélyezve lesz, annál is inkább, mert a város által megszavazandó segély a felsőbb hatóság által is jóváhagyandó lévén, arról pedig előre is meg van győződve, hogy ez a jóvá" hagyás nem fog megtörténni. Marosi József abban a nézetben van, hogy ezen vasutügyet előbb az ügy iránt közelebbről érdeklődő nagyközönséggel kellene bővebben megismertetni, miért is felkérni véleményezi Burányt ezen tárgyban felolvasás tartásra. Ezzel aztán a tanácskozás be is fe= jeződött és a hallott nyilatkozatok alapján az elnök oly értelmű verdiktet hozott, hogy az értekezlet óhajtja ugyan a vasút kiépítését, de pénzbeli segélylyel az előmunkálatok foganatosításához nem járulhat. A jég a háztartásban. Az idei ritka kemény tél bemutatta művészetét egész mértékében. Műremekei közül ezúttal a jégre akarunk reflektálni, mely az idén tél uramnak Az,,E8atGrgomésVidéke"tárcaája. TELI VIBÍGOS. ' J / i. AMOR SZOBRA. Szobrot emeltem a kedves kis Ámornak, Pedig szép fejében pajkos dolgok forrnak; Nyilacskáit most is biztos czéllal szórja, De szivemnek aztán ő a gyógyítója. Hogyha hotelen lesz a leányka hozzám, Megvigasztalt asszony, ha hidegen néz rám, Akkor csak Ámorhoz fordul sebzett szivem, S a kedves kis isten soh'se istentelen. Uj szívbe uj lángot gyújt röpke nyilával, Uj szerelmet fakaszt egyetlen szavával, Ujabb boldogsággal felejteti multam — Neki köszönhetem, hogy boldog is voltam. Szobrot emeltem hát a kedves Ámornak, Pedig szép fejében pajkos dolgok forrnak, Nyilacskáit, a mig biztos czéllal szórja: Dicsőítő dallal hálálkodom róla. II. A HÁZASÍTÓ VÉNASSZONYOKHOZ. Házasító vénasszonyok Ha papok volnának, Nem lenne már agglegénye Kerek e világnak. Engem is megházasitott Néhány öreg asszony. Hogy kalapom mellé, arany Rozmarint fakaszszon. Csakhogy nem volt áldás rajta, Mert pap nélkül történt, S ösmeretlen menyasszonyom Ott is hagyott tüstént. Házasító vénasszonyok, Arra kérlek szépen : Hogyha már megházasittok, Szóljatok én nékem! III. EOY MENYASSZONYHOZ. Jól tetted, hogy odaszántad szived másnak, Ugy se teremtett a jó isten egymásnak, örök küzdelemre jelölt a sors engem, Nem épit tűzhelyet nálam a szerelem Csak lángot gyújt néha háborgó szivembe, Bolygó lidércztüzet sötét éjjelembe. Nem tudtalak volna sokáig szeretni, Mert nem tudtál volna engem megérteni. Menj az oltár elé, én vissza maradok S gyönyörű utadra forró áldást mondok. Itt az én oltárom, ez az Íróasztal, A hol köny vesbázam mindig megvigasztal; Előttem az eszmény örök harezra csábit, Küzdök értté, pedig délibábként amit; Hanem annyi gyönyör van ebben aharczban, A mennyi édes vágy menyasszonyi arczban. Az elért boldogság sohasem oly édes, Mint az,melyért küzdő szivünk s kezünk véres. Fényes ideálom menyországot igéi, Hogyha el nem bagyom mátka mosolyáéi"'. ...Jól tetted, hogy odaszántad szived másnak, Ugy se teremtett a jó isten egymásnak! - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára fianeziából fordította : MARISKA. (Tizenegyedik közlés.) A mint Xavér kilépett a játékbarlangból, a koldus a szegletkő vön ült és várakozók. Félóra óta látta, hogy a játékosok megriadva csoportonként hagyják el a házat. Csak Xavér nem menekült. — Remélem, uram, ön nem fogja megtenni velem azt a nagy gyalázatot — monda Xavér a mint az útra tért — hogy engem fegyveresen kisértessen végig az utczán? — Magányosan megyünk — monda a rendőrfőnök — ez a két úr csak követni fog bennünket. Ekkor titkárára és egy hivatalnokára mutatott. Xavér mélyen lesújtva ment a rendőrfőnökség hivatalába. A szegény fiatal ember érezte, hogy a szégyen föl van irva arczára. A fekete koldus távolról követte a csoportot. ~ Fogoly ! — sobajtá kétségbeesve. Es most azon törte a fejét, hogy miért cselekedett vele igy a mulatt. A szegény öreg nem tudta az előzményeket s ez okozta legnagyobb félelmét, melyet valaha kiáltott. A mint Xavérra tekintett, fájó szívvel gondolt arra, vájjon micsoda okból fogták el. De azért biztos volt benne, hogy Xavér teljesen ártatlan. A mint a bureau-ba megérkeztek, Xavér és a rendőrbiztos a királyi prokurator irodájába léptek. 1816-ban, midőn a játék monopóliuma nyilvánosan elárvereztetett, a titkos játékházak veszélyesebbek és becstelenebbek voltak, mint mai napság. A hatóság kezei tehát mindig készen állottak ezek szétrobban tására. A kit tehát ilyen titkos játékbarlangban találtak, annak a helyzete valóban megbélyegző volt. A rendörök azt tartották Xavérról, hogy nagyon elvetemült titkos játszó lehet, mert nevét is elhallgatja. A királyi prokurator fölkelt helyéről és a fiatal emberre szigorú és kemény pillantást vetett. — Uram, az ön neve Xavér ? — kérdezé. — Igen — válaszolá a fiatal fogoly. — Csupán Xavér ? — kérdé tovább a királyi prokurator. — Csupán. — Micsoda foglalatossága van? — Nincsen foglalatosságom — monda a fiatal ember, kit most szomorú kérdésekkel kínoztak. — önnek tehát nincsen foglalatossága! — ismét! é hangsúlylyal a prokurator — hát életmódjai milyenek ? Erre Xavér nem adhatott választ. Erre a kérdésre félelemmel várakozók és most elhagyta bátorsága. De rövid idő múlva határozottan monda : — Uram! ilyen kérdést csak gonosztevőkhöz szoktak intézni.
