Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-29 / 9.szám
pompásan sikerült. Oly tömör, kristálytiszta jeget, mint a milyennel az idén rendelkezünk, ritkán Tan alkalmunk láthatni. Jó lesz tehát ezt az alkalmat megragadva, magunkat nyárára jéggel el látni. E figyelmeztetést azért koczkáztatjuk, mert nálunk e kérdésben is, miként számtalan más közhasznú dologban, sok a kívánni való. A mit más országokban a kellő értelem s érzék alapján hévvel karolnak föl, hogy nemcsak a közhaszonnak, hanem magának a privát érdeknek is elég legyen téve, azt nálunk — sajnos - - a merev törvény leple alatt kell megtestesülve látnunk. Mi még nem jutottunk a jégkérdést illetőleg odáig, hogy belátva ennek nemcsak közegészségügyi, hanem pénzszerzési fontos oldalát is, önszántunkból karolnók azt föl, mint közgazdaságilag is fontos tényezőt, hanem arra várunk, hogy rendeletileg hagyják meg minden községnek, miszerint ott legalább is egy közös jégverem álljon a közszüksóglet rendelkezésére. Más országban a jég már évtizedek óta élénk kereskedelmi czikk s fontos forrása a jövedelemnek. Mi legt'ölebb drága pénzen veszünk a legégetőbb szükség esetén jeget a czukrásztól, vagy kérünk a város közös jégverméből, ha bizonyos betegségi esetekben orvosaink által rá vagyunk kényszerítve és megfeledkezünk arról, hogy a jégnek mily fontos szerepe vau a háztartásban, különösen faluhelytt vagy a birtokosok tanyáin; hol a legvégső esetben sem juthat az ember jéghez. Ha megfontoljuk, hogy tápszereink legtöbbjét a nyár forró szakában csakis jéggel vagyunk képesek conserválni s a megromlás veszélyétől megóvni; hogy az elviselhetetlenné vált nyári meleget lakásainkban ismét csak jéggel telt csöbrökben vagyunk képesek szobáink levegőjének hőfokát lejebb szállítani s egészségünket a rendkívüli bőség által keletkezhető bajok ellen védeni; hogy egy pohár jéggel okszerűen hűsített fris italtól mennyire üdül föl az ember s képes a hőséggel daczolni; hogy nagyobb sérüléseknél, belső betegségeknél, nagyobb fokú lázak n ál, hagy mázná I stb. mily jótékony a jég hatása, ha azonnal kéznél van, s nem kell távolabb helyről, városból való szerzésével órákat tölteni, mialatt a baj fokozódhatik: s sok egyéb más okból ajánljuk, hogy a ki csak teheti, gyűjtsön magának most, a kedvező alkalommal kevés jeget, hogy annak idején szembe tudjon szállani mindazon kellemetlenségekkel, bajokkal és károkkal, melyeknek e nélkül az ember nagyon könnyen ki van téve. k jéggyüjtés legegyszerűbb és legolcsóbb eljárását a következőkben adjuk: Legelőször is arról kell gondoskodnunk, hogy egy emelkedett s ha csak lehetséges, árnyékos helyen tetszés szerinti nagyságú téren jó vastag rétegben (körülbelül egy méter magasságban), szalmát, vagy a mi még jobb, kukoriczaszárat rakjunk le jól sűrűn, mire, a mennyire csak lehet, tiszta tömött jégtáblákat rakjunk akként, hogy közlük hézagok ne támadjanak Ha ez ki nem kerülhető, e közöket jégdarabokkal töltsük ki s minden egyes réteget vízzel lassan öntsünk le, hogy az egyes darabok egy egész tömeggé fagyjanak össze. A jégdarabokat akként rakjuk egymás fölébe, hogy az egész tömeg egy kúpalakú garmadát képezzen. A garmadát elkészülte után, a midőn is az a gyakori öntözés után egy tömeggé fagyott í'ssze, szalmával legalább is egy méter vastagságban be kell takarni, s hogy ez a szalma jól össze tömörüljön s ezáltal a levegő s melegség behatását a jégtömegre megakadályozza, szükséges az ekként betakart garmadát még egyszer kukoricza-szárral köröskörül sűrűn befedni s kötelékekkel a szél és vihar ellen biztosítani. Ily uton a szalma le lesz szorítva a jégre s maga az elszigetelés a kukoricza-szár, tehát kettős fedés által inkább lesz biztosítva. Hogy jegünket az esőzések ellen is kellően védhessük, mely, ha a jégig hatol, ott nagy olvadást idéz elő, nagyon szükséges, hogy a garmadát vízálló ponyvával legalább is közepéig letakarjuk. Ha annak idején szükségünk van jégre, úgy e garmada éjszakra eső oldalán nyilast csinálunk, a honnan a szükséges jeget kivesszük. Ilyenkor mindig sietve kell a munkát végeznünk, hogy az a külső meleg levegő behatásának sekáig" kitéve ne legyen. A j'gkiszedés következtében keletkezett ür u minden esetben szalmával jól ki kell tölteni. A használatra kiszedett jeget valamely hűvös helyen jó hőelszigetelő anyaggal betakart edényben kell tárta nnnk s a napi szükségletet innen fedeznünk, hogy mentől kevesebbszer nyitogassuk magát a garmadát. A kiszedett jég is, ha kellőleg van elszigetelve, eláll egy pár napig. Ez volna tehát a legegyszerűbb, legolcsóbb s minden háztartásban könnyen alkalmazható eljárása a jége!tevésének. Ajánljuk házi gazdáink figyelmébe. Megyei közgyűlés. — 1888. január 25. — A tvhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése közepes érdeklődéssel gróf Majláth György főispán elnöklete alatt tartatott meg. Mult számunk ismertette egész terjedelmében azon ügyeket, melyek határozathozatal czéljábóí előkerültek. Kedvező alkalmunk van most egész terjedelmében közölni az általános tisztelet és szeretet környezte főispánnak tartalmas beköszöntőjét, melylyel a közgyűlést megnyitotta : «T. közgyűlés! Az év fordulója rendes körülmények közt is jelentőségteljes napnak szokott tekinteti;i, mert határjelzőt képez, nyugpontot jelez az idők feltartózhatlan folyamában ; a jelen évben azonban világraszóló eseménynek jellegét öltötte magára, mert e napon tartá XIII. Leó pápa arany miséjét, nely r alkalmul szolgált az egész világ katholikusainak impozáns, eddigelé nem tapasztalt mérvbeni ováczióira, de nyilvánulása volt egyúttal a világ mondhatni összes uralkodói és fejedelmei hódolatának s tiszteletének azon férfiú iránt, ki mint pápa és államférfiú a világtörténeti alakok sorában kiváló helyet fog elfoglalni. Vajha a béke apostolának aranymiséje a béke szerencsés előjele lenne egész világrészünkön ! Hazánk közéletének egén ismét csillaghullást kell jeleznem, oly férfiú elhunytáról emlékezve meg, ki állami életünk válságos napjaiban jelentékény szerepet vitt, kinek fényes tehetségei, kristálytiszta jelleme és rendithetlen hazafisága jeleseink sorában kiváló helyet biztosított. Mmt államférfiú báró Sennyey Pál országbíró, kétségkívül Magyarország legkiválóbb férfiainak sorában foglalt helyet. Átható észtehetsétr, alapos képzettség, contemplativ mély szellem, széles latkor és elragadó szónoki tehetség képezték az elhunytnak jelességeit. Egyedül szilárd ragaszkodása elveihez volt oka annak, hogy döntő szerep csak idöközönkint jutott osztályrészéül. Midőn a nemzet nagy fiait gyászolja, illő, hogy Esztergommegye is kifejezze őszinte, benső részvétét s br. Sennyey Pál emlékét az ülés jegyzőkönyvében megörökítse S ezzel önöket ez uj évben is tiszteletteljesen és szívélyesen üdvözölve s magamat további szíves jóindutukba ajánlva, a mai közgyűlést megnyitottam.* Az osztatlan figyelem tárgyává lett tartalmas beköszöntő elvégeztevei Kruplanicz Kálmán kir tanácsos, alispán emelkedett fel, hogy ismert szónoki tehetséggel előadott szép beszédével üdvözölje a szeretett főispánt. A beszéd következő : «Engedje meg Méltóságod, hogy az uj év alkalmából Esztergom vármegye közönsége és annak- tisztikara nevében kifejezést adhassak azon mély tiszteletnek, őszinte hála és szeretetteljes ragaszkodásnak, a melylyel Méltóságod iránt viseltetünk ! Sokat, igen sokat lehetne mondanom, ha én Méltóságodnak minden e megy r e körül szerzett érdemeit kellően dicsőíteni óhajtanám. Ámde jól tudjuk azt, hogy Méltóságod inkább szeret nagyokat tenni, mint nagynak látszani ; valamint igen jól tudjuk azt, hogy Méltóságod a jótetts/.ülte édes Önérzetet a j hangzatos szavaknál nagyobbra becsüli, mert több évi főispánsága alatt folytonosan nemcsak azt tapasztaljuk, hogy államférfiúi bölcseség, higgadtság és körültekin' téssel kezeli e megye közügyeit, hanem számtalanszor tapasztaltuk azt is, hogy jó szive sugallatát követve, magas pártfogásának latbavetésével, mar számos családot tett boldoggá és megelégedetté ! Áldásunk kisérje tehát Méltóságodat nemcsak ez uj évben, hanem még évek hosszú során át, hogy ugy a megye élén, annak javára és dicsőségére, valamint magas családja élén, annak boldogitására még igen sokáig és igen boldogul éljen !» A megye közönsége elhatározta ezután, hogy a főispáni indítványhoz képest báró Sennyey Pál emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. Ezután a főispán ruházta fel dr. Perényi Kálmánt, az esztergomi járási szolgabírói hivatalhoz beosztott közigazgatási gyakornokot szolgabírói czimmel. A mult számunkban közölt tárgysorozatban érintett ügyek mind a szakosztályi és állandó választmányi vélemények elfogadásával s igy minden discusstó nélkül lettek elintézve. Egy tárgy költött csak eszmecserét az esztergomi járási főszolgabíró és Mercz kir. főmérnök között: a hectométerezés kérdése, a melyet Reviczky Győző az ideig elbalasztatni látna jónak, mig rossz utaink annyira meg nem lesznek javítva, hogy azokon a hectométerezéssel megbízandó mérnöki szakközeg munka közben a nyakát ne törje, mire Mercz is kénytelen elismerni, hogy biz azok rosszak, de javulásuk csak idő és helyes munka felhasználás kérdése. — A rendkívüli közgyűlés dél felé ért véget s utána a vendágszerető főispán asztalánál találtak üdülést a közügyekben kifáradni nem tudó megyei képviselők. Hl KEK. — Áthelyezés. Brühl márianosztrai plébánost ő Eminencziája hasonló minőségben üdvardra helyezt* át. — A fó'káptalan az ipolynyéki plébániát Tihanyi Endre nagycsalomjai pIébánqsna k adományozta. — Értesítő. Az esztergomi kisdedóvó-társulat, karácsonyi közgyűléséről megjelent az értesítő, mely az eddigiek között a huszonkettedik. Az értesítő a társulat igazgató választmányának ismertet >se utín a karácsonyi közgyűlés kérdé hide— Ez az ön válasza? gen a prokurator. — Az istenéit, kérem, ne kérdjenek ilyet tőlem — kiáltá fel Xavér — vannak oiyan dolgok, melyeket ha előadunk, költötteknek látszanak . . . — A törvény minden igaznak megtalálja az alapját — jegyzé meg nyomatékosan a prokurator. — Tán ott is alapra talál, a hol magam sem találtam ? Nem is merem elmondani ön előtt ... A prokurator kivonta zsebéből az óráját. — Még csak kevés időm van önnel — monda hozzá. — Ugy hallgasson meg — monda Xavér — és adja Isten, hogy hitelt adjon szavaimnak. Ekkor elmondotta, hogy milyen titokteljes uton kapja havonként a rendes illetéket. ' A törvény komoly embere arczán gúnyos mosoly vonult végig. — Uram, ez ha nem is teljes lehetetlenség, de igen közel áll hozzá. — Esküszöm, hogy ez igaz. — Es be tudná bizonyítani? — Csak egyetlen barátomnak szólottam róla. — Megmondhatná ennek a nevét ? — Jüan de Garral. — Idegen név. Van ennek az urnák valami foglalatossága ? Xavért uj szegyenletteljes kérdés érte. — Nem tudom, uram mi a foglalatossága — monda végre — sohasem kérdeztem . . . — No lám — vágott szavaiba a prokurator — csak egyetlen egy barátja van és ennek a bizalmát sem birja teljesen. Nem vette észre, hogy miből él ? — Uram, ezt nem értem. A rendőrfőnök visszatolta a székét és fölkelt. — Mind az, a mit mostan előadott, bir némi valószínűséggel, de én még sem hiszek el belőle semmit sem. — Uram ! . . . — Kérem, legyen nyugodt, ön hónaponkint háromszáz frankot kap. Legalább ezt mondotta. De háiomszáz frankkal nem lehet egyetlen tételre harmincz-negyven ezret adni. — Valóban ezt tettem volna én ? — kérdé Xavér, ki előtt ez az utolsó jelenet csak álom gyanánt tünt fel. — Most belátom, uram, hogy ön hazudik. Es miután olyan nagyban játszott abban a tiltott házban, kellő igazolás híján kénytelen vagyok önt fogságba helyezni. E pillanatban kinyílt az ajtó és azon egy fekete arczú, hófehér hajú és szakállú ember lépett be. De sem a királyi prokurator, sem Xavér nem vette észre. A fiatal ember meghajolt fővel állott a hivatalnok előtt. Ez a nem várt csapás, mely annyi gyalázatot vont maga után, egészen megsemmisítette Xavért. — Irgalmazzon — esdeklé Ő — ártatlan vagyok . . . Hisz ez csak első ízben történt. — Rendesen első ízben szokott történni az ilyen vétség — töré meg a biró a kétségbeesett fiatal ember beszédét — kötelesség beszél belőlem. Meg kell tudnunk az ön élete rejtelmeit, hátha ujabb ügygyei lesz dolgunk ! Különben mással nem tartozik, csak személyének földerítésével. —- De ez a fogság, uram . . . mikor fog véget érni . . . meddig . . . — Mig a hatóság megismeri életmódját, vagy mig valaki jön és bizonyságot tesz önről. Xavér ajkaira Rumbrye ur neve akart lebbenni, de a benső titkos szégyen visszatartotta őt. A prokurator befejezte mondani valóját. Erre halkan belépett a fekete koldus és megállott a prokurator előtt. — Ki bocsátott be ? Ki vagy ? Mit akarsz ? — kérdé a prokurator homlokát ránczolva — Mezítelen lábaim nem okoznak zajt — válaszolta a néger. Én a fekete koldus vagyok és ennek a fiatal embernek a megmentésére sietek. Xavér a kétségbeesés pillantását vetette a koldusra. — Mindent hallottam — folytatá a koldus — ön azt kérdé uram, hogy honnét nyeri életmódját. En megfelelek reája; ön egy becsületes embert akart tanuúl, itt vagyok én ! Ekkor a magas koldus összefonta mellére karjait és meghajolt. Á prokurator gúnyos mosolyát legott komolyság váltotta föl. — Beszélj hát! — monda és újra leült. A NÖKRÜL S A NŰKNEK. (Petőfi 1 .81.) Égi virág a szerelem. * A bor meg a leány hamis. * A szerelem sötét verem. * Kikelet a lány, virág a szerelem. Boldog, kinek J fejére Az ég oly sorsot mér, Hogy bor- és leányért éljen És haljon a honért. A kinek nincs szeretője Bort igyék, S hinni fogja, hogy minden lány Érte ég. * Az én szerelmem rengeteg vadon ; A féltés benne, mint haramja áll Kezében tőr, kétségbeesés vagyon, Minden döfése százszoros halál. Feleséghűség járatlan ut Rajta már csak az együgyű fut. * Járjunk a szerelem kertében Virág nyílik ott minden lépten. Ha megtalál tüskéje szúrni Illatja gyógyulást szerez. Szeressünk, mert erőnk, szeretni Időjártával oda lesz.
