Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-22 / 7.szám

KSZTKRfiOM, X. KY FOLYAM. 7. SZAM. VASÁHNAP, 1888. JANUAli 22. ¥ MP,r..ir;LF,MIK FíETENKINT KÉTSZF.R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ICI.OI'T/KTKSI Al! fél évre . neiíveilévi e 6 frt — kr. || 3 frt - kr. || l frt 50 kr. Eyy szám ára 7 kr. Városismegyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEVNT-AIINA-UTCZA 317. SZÁM, IHiV:V n lap K/.vllmn'' részét 111 titfí kü/.leil)(ÍMV«lí líiil<leinlíf|{. KIAQÖHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová ;i liip hivatalos s a magán hirdetései, a ii.yilllérbe szánt köss­loinúij.vok, elíílizetési pénzek és reclamálások iiifézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS liritlUíTKSKK :\\ MMiÁN-llIIfDHTKSKK J szólói 100 «/.ói}í — frt 75 kr.j i n«;g:í Halódás szerint legju­1 100 — 200-ig . 1 fit 50 kr. . tányosiildiau közöltetnek. I 200-800-ig . 2 frt 25 kr.-: ,— Uélj-^lij 30 kr. fii NYII/ÍTKIi sora 20 kr. i| Farsangi élet Esztergom, jan. 21. (k. 1. dr.) A nagy Turgenyev egyszer a maga dicsőségéről és halhatatlanságá­akként nyilatkozott, hogy szívesen oda­dobná minden koszorúját néhány boldog ifjúsági órájáért. Milyen nagy kincsnek, milyen pótol­hatatlan boldogságnak tartotta ez a hír­neves orosz író az ő ifjúságát, mikor még nem a dicsőség tövisein, hanem az örömek legszebb virágain járt. A ifjúság örömei gondolták ki a farsangot is, a jókedv ezt a néhány vidám hetét, mikor az édes gondtalan­ság verőfényes sugarai megaranyozzák minden lépésünket, minden röpke gon­dolatunkat s minden bohó érzelmünket. Énnek a kornak egész más nyelve van, mint a melyen a kijózanodott férfikor beszél. Ezt csak akkor lehet megérteni és élvezni, mikor még ma­gunk is fiatalok vagyunk. Ne 'ócsároljuk s ne irigyeljük a fiatal­ság : ártatlan örömét, vére gyors föl­pezsdülését/ajka bohó beszédét, szive csapongó kitöréseit, lábai ritmikus szök­deléseit s farsangi élete fellegtelen költészetét. Hadd forrjon ki a jó must, legalább nem lesz eczet belőle. A fiatalságé a farsangi élet, mely rózsás arczu bájos leányainkat olyan gyönyörű csokorban mutatja be a szép virágok tisztelőinek. Nincs igazuk a társadalmi élet 'fanyar kritikusainak, midőn a fiatalság szer­telen farsangoló kedvében keresik far­sangi gazdálkodásunk és mulasztásaink hibáit. fia a farsang miatt valamelyik családi körben hiba van a kréta körül akkor annak sohase a fiatalság az oka, mely nem szorul pazar fényűzésre, hogy ter­mészetes bájaival hódítson, hanem oka valamiféle hazugság, a mit akár a vi­lág ámítására túlságos fényűzésben, akár lejárt bájak ünnepeltetésére szer­telen áldozatokban ép azok gondolnak ki és művelnek, a kik a fiatalságot far­sangba vezetik. Nagyon szép és igen jelentőségteljes a farsangi élet, de csak a maga rámá­jában. A mint az egyszerű, de bájos és természetes képet a fényűzés kere­tébe foglaljuk, akkor túlzást sőt leg­többször hibát követünk el. A farsangi élet egyszerű, nemes, hazugság! al a n és vidám folyására joga és kötelessége felügyelni annak, a ki a farsangolás jelentőségét még mindig tiszteli s annak nagy hatását a társadalmi életre el­ismeri. Hány szegett kedvű s bukott han­gulatú, farsang okai mariidnak az otthon kulisszái mögött! Milyen harczok, milyen fájdalmak s gyakran milyen keserű bá­nat árán varrnak egy-egy szemetszűró báli ruhát, mely azonban legméltóbb büntetésül rendesen gyűretlenül kerül vissza a báliteremből. A szépség nem szorul fényűzésre, a fiatalság nincsen piperkőzésre utalva. A luxus, a feltünésvágy hamis fénye s a cziczoma a hervadt bájak ko­porsója. Maga a fiatalság még sohase avatott fel bálkirálynőnek egy feltűnő toilette­ben s^drága ékszerekben pompázó ba­bát. Es magának a fiatalságnak még sohasem volt eszeágában a szép lányo­kat szabókontóik különtélesége szerint osztályozni. Ez rendesen a tarkabarka társaságok kenyere. Ez a társaság már emberöltők óta kiesvén az ifjúság rá­májából, külsőségekkel hat, daczol a tisztes korral s kétségbeesik a meg­vónülés gondolatára. Pedig ez is igen tiszteletreméltó állapot, csakhogy persze nem a halhatatlau hiúságé. Vesse meg a fiatalság a fényűzést, meg a pazarlást, mert nem szorul rá. Az ifjúság bájai még a fejedelmi kö­rökben is a rózsák czikornyátlan egy­szerűségével jellennek meg és hódíta­nak. A tarkabarkaság, a föltűnő meg­jelenés rossz ajánlólevél, mert a ter­mészet is ép azokat az élő lényeket öltöztette fel a legezifrabban és leg­feltűnőbben, a melyek legostobábbak ; a rovarokat. Közgazdasági zárószámadás. Budapest, jan. 21. Minél messzebb haladunk tekintélyes számú hazai intézeteink mult évi üz­leti eredményeinek vizsgálatában, annál gyakrabban és változatosabban csillám­lanak fel az egyes világosságok, melyek az összkép komor hangulatát lényege­sen enyhítik. Kisérletkép emeljünk ki a hazai köz­gazdaság három kölönböző ágából egy­egy intézetet, a «Pestí magyar keres­kedelmi bank»-of, a «Magyar-franczia biztosító-részvénytársaság »-ot (Franco­Hongroise), a «Grauz-féle vason tő és gépgyár részvénytársulat,»-ot, és látui fogjuk, hogy az üzleti viszonyok kedve­zőtlensége az illető vállalatok egyes ágaira nem maradt ugyan káros beha­tás nélkül, az évi összeredmény azon­ban ennek daczára mind m háromnál nemcsak relatív, hanem positiv és ked­vezőnek mondható. A «Pesti magyar kereskedelmi bank­nál ugy a bank-, mint a jelzálogüzlet igen fellendült, Budán egy uj, azon­nal virágzásra jutott fiók nyittatott és a klientéla imponáló mérvekben széles­bedett. A bank betéti tőkéje 14 millió frtra, a jelzálogüzleti tőke 19y 2 mil­lió írtra emelkedett, zálogleveleiből és kötelezvényeiből 4 milliót helyezett el, a. váltóleszámítolásban 62 millió for­galmat csinált, a pénztár 740 milló, az összeforgalom 1400 millió forintnyi roppant számot mutat föl. Ezeu oly élénken ós erőteljesen mű­ködő bank serény kezdeményezését uj alapításoknál és transaklióknád 1887­ben is ismételten bebizonyította: ótalma alatt lett államosítva a telefonhálózat, ól ötbe léptetve a «Lloyd» magyar vi­szonbiztosító-társaság, uj 4 1 / 2 °/ 0-os köz­ségi kötvényeket hozott a piaezra s ! azoknak a nagy közönségnél azonnal befogadást szerzett, végre a «Budapesti közúti vaspálya-társasággal» egy á 1-/^­%-os elsőbbségi kölcsönt kötött. Daczára annak, hogy az ép oly óva­tos, mint vállalkozó szellemű igazgató­ság a tartalékokat különös dúsan do­tálta, az intézet mégis 45—50 frt = 9—-10% osztalékot fog adhatni. BÁLI DALOK. : I.. 1 '• A zene szól, a bálteremben Keringnek föl s alá a párok, Megbűvölt egy szép leányka engem, Szünetlen a nyomába járok. Mint édes álom tüneménye, Kápráztatóan leng előttem . . . Csak attól félek, hogy szegényke Elájul a — szűk meüfűzőben. II. Rohanjunk lázasan, vakon, Szövetkezzünk a táncz rossz szellemével ; Ez most a legszebb alkalom: Meghalni ifjan, égő szenvedélylyel, Mert lesz idő... a csókos ajk kihűl... A láb inog... A szívverés megáll... S a hogy didergünk, búsan, egyedül: Fagyos kezével érint a. halál... III. Igézetes keringő ! Pár lebben, pár után ; S a mig karomba' ring ő, Nem látok, érzek csupán. E boldog pillanatban, Vérem lángolva forr . . . S az ellenállhatatlan Varázs — örvény felé sodor ! IV. Bolond, ki otthon ül, Mogorván, egyedül S hátat fordít a vig napoknak De még bolondabb, Ki, midőn farsangol, Mindig a böjtre gondol. - REGÉNY. ­Az „Eszt. Vid." számára fvancziából fordította: MARISKA. (Kilenezediií közlés.) VII. A SERVA*NDONI-UT. Midőn más nap két barátunk fölébredt, már a dél ideje is elmúlt. Cárral gyorsan kiugrott az ágyból és toillettejéhez ült. Xavér lassúbb volt. A mély álom édes szendergésbe ringatta őt; álmában a Rumbrye-kastélyban volt, njra látta Helénát, de közéje és a leány közé mindig a semmit sem mondó Lefebre des Ballées Alfréd állott, ki mindig ilyen szavakkal csábította: — Tízezer font sterling ! Becsületemre, tízezer ! Xavér mégis tétovázott, midőn öltözkö­dés alkalmával arra gondolt, hogy a játék­barlangba kell mennie. De azután eszébe jutottak azok a szavak, melyeket Cárral mondott: Hbz először mindig nyerünk ! — Csak egyszer megyek oda — monda magában — mindent jó megismerni. Midőn Cárral szobájába ment, az Író­asztalnál találta. — Legott szolgálatodra állok — monda s félve nézett hátra, nehogy elolvassa ba­rátja azt a levelet — kedvesem, minden embernek meg vannak a maga titkai. Bo­csáss meg, kérlek. Xavér visszament a szobájába. Cárral befejezte levelét, ráirta a czimet és egy auvergni gyereknek intett a kinyi­tott ablakból. A fekete koldus megint ott állott szo­kott helyén, a templomnál. Az ablak kinyitásának zöreje figyelmessé tette őt, de a mint Carralt meglátta, rög­tön elfordult. — Vidd el ezt a levelet! — kiáltá le Cárral a fiúhoz, ki az ablak alá futott. Az auvergni fölkapta a levelet és a he­lyett, hogy elsietett volna vele, a templom lépcsőire ült. — Mit művelsz ? — kiáltá nyugtalanul Cárral. Válasz helyett a hegyek naiv gyermeke a levél czimét kezdó olvasni, még pedig elég hangosan. — Tisztelt . . . tisztelt ... — Csönd ! hallgass ! — kiáltá a mulatt. A koldus figyelmesen tekintett a fiúra és hallgatózott. — Tisztelt . . . kezdé újra a fiu Cárral nyugtalanul tekintett alá. — Hallgass! •— szóla elfojtott hangon —•. megtiltom, hogy tovább olvasd ! Az auvergni gyerek, ki ép ugy el volt mélyedve a czim olvasásába, mint valami tudós, nem hallgatott a parancsra, hanem olvasta: — Tisztelt . . . rendőrfőnök . . . ur­nák ... a . . . — Nyomorult! — sziszegé Cárral ma­gán kívül. Xavér megjelent az ablakon. — Mi-bajod van, barátom'? —kéfdezé. — Semmi... semmi — hebégé zavaro­dottan Cárral. . — Saint-Sulpice !. .. olvasá a fiu nyu­godtan tovább. Azután fölkelt és leemelte a sapkáját. -: — Jól van, polgártárs. Most már tudom, hová szól. Odatalálok — mondotta a fiú garmin vigyorgással— várjak-e feleletre ? — Nem kell válasz — válaszolá a mu­latt — csak siess.! Az auvergni fiu a templom mögött tünt el. «A tisztelt rendőr főnök urnák, Saint-Siil­pice városrészben* — ismételte magában a fe­kete koldus, ki mindent hallott. — Mit jelentsen ez ? Meg kell figyelnem ezt az embert! Alig távozott el a íiu, Cárral újra vi­dám lett. — Tehát elmegyünk, hogy megkísértsük szerencsénket ? — kérdé derülten Cárral. — Ma, nem! — válaszolta Xavér.. — Eluapolod ? No ez nem jót jelent, kedves barátom! — Nem-határozhatom el magamat. Itt van már a hónap eleje, de még nincsem pénzem. . — Gyerekség,'az mit sem tesz, majd kölcss«zök én neked. A mint e szavait monda, megpillantotta azt a kis csomagot, mely a balkon mellett feküdt. Cárral fölemelte és hozzátéve : — Nézd csak, az a kegyes tündér, a ki A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents