Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-12 / 56.szám

őt a szebb uél szebb köz- és magánépületek igen tetszetős s modern stílben építve. Ezek között első sorban említendő a város közepén levő városháza. Három loronynyal ellátott egyemeletes, nem éppen terjedelmes épület. A szemlélőre igen kellemes benyomást tesz, annyival is inkább, mert nem régi. Belépvén a kapu alatt találjuk magunkat, hol tisztességes táblák függnek hirdetéseknek szánva. Hátrább a bal felőli folyosó elején áll az őr a nagyon is nélkülözhető töltölt fegyver nélkül. Jobbra térve, a lépcsőházban vagyunk, mely ki van festve; általában mindenütt fellünő a csin, tisztaság. A szintén kifestett s czement-lapokkal fedett emeleti folyosón végig haladva, bőrpadokat találunk a várakozók számára ós minden egyes hivatalhelyiség ajtaja fölött tetszetős czimtáblákat. Egyik fölött ezt olvastam: városi főorvos. Az egyik hivatalnok látván érdeklődésemet, készségesen ajánlotta a polgármesteri szobák s a diszterem megmutatását. Örömmel fogadtam. A polgármesternek két szobája van: az egyik előszobául szolgál. Belső szobája valóban szubtilis: elegáns bútorzat, nagy csipke-függönyök, a parketttalajon szőnyegek, síb. — Szobájából leliet jutni a díszterembe, melybe azonban a folyosóról nyílik a főajtó, egy másik pedig a kis-tanácstereinből. E terem valóban: diszterem. Falai fehér tapétákkal vannak fedve, padlózata parkett, melyen szőnyegek futnak végig, erkélyes nagy ablakain értékes csipkefüggönyök, a világosságot két nagy csillár, a meleget két szép kályha szolgáltatja; egy hatalmas fényezett asztal s hasonló székek képezik az összes bútorzatot. A polgármester szobáján visszafelé jővén, ismételve felkelt asztala mellől az elegáns megjeleuésü s müveit városnagy és kérdezte, hogy tetszik-e nekem a díszterem. Dicsértem, természetesen. Azt mondja erre: — No, kérem, kielégíti kisvárosi igényeinket! E szerény megjegyzésre én is szerényen, de teljes meggyőződéssol mondhattam, hogy kielégítheti az akár a fővárosi igényeket is. E termek (polgármesteri szobák, diszterem, kis-tanácsterem) voltak József főherczeg lakószobái a mult őszi nagy hadgyakorlatok alkalmával, mig ő felsége a tágasabb megyeházán birta lakását. már holnap elutazunk ? Hiszen akkor nem találkozhatunk a papával. — Azt se tudja senki. — De te tudod mama. Te mindent tudsz. Hát igazán elutazunk holnap ? Várjuk meg a papát. Az majd elhozza a lovamat, ha nem felejted el megirni neki. — Ne félj semmit se, fiam, meg fogod kapni a lovat. — Megmondtam ám Parcival urnák is, a mikor elment, hogy a mint Pestre ér, menjen el tüstént a papához és mondja meg neki, hogy minden játékomat odahaza felejtettem. Mért sirt Parcival ur, mikor elment ? — Talán beteg. — No akkor nagyon beteg lehet jó mama, mert nagyon sirt és ugy csókolgatott, mintha nagyon messzire kellene utaznia. — Hiszen majd visszajön. — Azt mondta a kertész bácsinak, hogy nem tudja mikor fog ő a kertben megint rózsát ojtani. — Mit tudja azt Parcival ur! — Nem szóltál te neki valamit mama? — Mit szólhattam volna ? — Hogy ne jöjjön többet vissza. — Honnan gondolod? — Mert minden könyvét magával vitte s nagyon sokáig búcsúzkodott ismerőseitől. — Ne aggódjunk Parcival ur miatt. Haza kellett neki utaznia Francziaor szagba. — Miért? — Talán beteg a mamája. — Ugy-e nagyon beteg ? Szegény Parcival ur. De ugy-e ő el fog menni előbb a papához ? — El, fiam. A városházáról még csak azt jegyzem meg,hogy az egészet villanyos csengetyük sodronyai járják keresztül s a czélszerüségnek hódolnak ott is, midőn a földszintet a kapitányi, pénztári, katonanyilvántartási, mint keresettebb hivatalok foglalják el, az emeletet pedig a többi. A városház után a sok szép közintézetek, illetve épületek közül emiitsük még fel az állandó színházat. Kívülről nem valami impozáns épület, sőt egyszerű oszlopaival igénytelen kinézésünek is mondható, de annál szebb belől. A nem igen nagy színház két sor (földszinti és emeleti) sötétvörös bársonybútorzattal s aranykeretü tükrökkel ellátott páholylyal dicsekedhetik, az emeleten két sor hasonló erkélyszékkel. A földszinten vannak a szokásos támlás-, kör- és zártszékek, az egész azonban nagy csínnal van berendezve. A diszes színházat egy óriási csillár világítja, a zenekar helye (orchestrum) mélyített s elkülönített. A színpad elég tágas, zsinórpadlással, stb., szóval: bármelyik fővárosi színházat találjuk itt kicsibon elővarázsolva. A püspök számára, ki a színház építéséhez jelentékeny összeggel járult, s most is segiti a színházat évenként több öl fa-adománynyal, állandó páholy van fenntartva. — A szinpártolás azonban ott is olyan mint nálunk, jóllehet a városon kívül az egyes pénzintézetek is segítik a színtársulatokat. Az idén pl. Tóth Béla meglehetős deficzittel távozott Nyitráról; de jobb társulat ott is jobban boldogul. Nagy dicséret illeti Nyitrát szállodái s kávéházai miatt is. Lakner-szálló, Aranyszarvas, Aranykorona, Schiller, stb. mindmegannyi elegáns s kényelmes szállodák illetve kávéházak. Itt emiithetem fel azt is, hogy három szállodából is omnibuszok közlekednek nem csak a tiz percznyire fekvő vasúti állomáshoz, hanem a szomszéd községekbe s óránként Zoborra is. Az utczákat illetőleg, ezek tiszták, főntczája fával ültetett, kövezete a legtöbb utczán jó s nyáron ott rendes az öntözés. A sarkokon öntött vastáblák a kerület, városrész s utcza nevével, az egyes házakon is hasonló táblák az utcza nevével s a házszámmal. Az ulczáknak villanyvilágítása iránt most alkudozik a város «Ganz és társa* czéggel. Különben több téren felismerhető az erős törekvés a főváros utánzásában. Két egyenruhás biztossal biró rendőrség— És te is rá fogod még irni erre a levélre, hogy hozza magával a papa minden játékomat. Pedig a papa holnap már itt lesz. — Honnan tudod? — Azt mondta a kertész bácsi, hogy holnap a legszebb rózsákat fogja lemetélgetni. — Kinek mondta? — A komornának, a kivel egész most sétáltam. — Es miért metélgetné le? — Mert holnap, mama, neked születésnapod van. Tudok ám már nagyon szép franczia verset. Szegény Parcival ur, még ma is kikérdezte háromszor. De én hiba nélkül fölmondtam ám. Hogy meg fog örülni a papa is! A szegény asszony nem tudott topább érzelmein uralkodni. A boldogság meleg verőfénye megint feléje mosolygott s mintha mindenről megfeledkezett volna ebben az édes perczben, az anyai szeretet teljes üdvösségével ölelte magához gyermekét és csókkal halmozta el mosolygó szemét, beszédes száját, okos homlokát és tiszta kezeit. Ha ebben a perczben belépett volna az, a kinek az a végzetes levél volt szánva! Meg tudott volna-e az a forró anyai sziv rögtön hűlni ? Megfagyott volna-e a szeretet hevétől átszellemült anyai mosoly és visszautasították volna-e azok a karok, melyek egy egész menyországot át birtak ölelni? Köny és mosoly ragyogott a szép asszony szemében, midőn okos kis gyermekébe ojtotta szive legnemesebb érzelmeit. Talán sohase ölelte meg annyi hévvel, nek egyenruhája is olyan mint a fővárosi rendőröké : a mellen számtábla, fehér lószőrös föveg, stb. (csak az egyenruhában levők mihasznábbak, de nem sokkal). A város egyes pontjain, különösen végein reudes állóhelyük van. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül a kofákat sem. Ezek szét vannak egyenként helyezve a város különböző utczasarkaira s asztalukon látható kiosztott számtáblájuk is. Sok kellemetlenségnek vétetik eleje ez által is. A min csodálkoztam : Nyitráu tűzvész esetén nem kongatnak, hanem csak a tűzoltók trombitálnak. Nem merem holyesleni ez eljárást, de ha a mi éktelen kongatásainkra gondolok, kárhoztatni sem. Ugy hiszem ebben is legjobb az aurea mediocritas. Nyitráu a kereskedelmi forgalom igen nagy. Ha e tekintetbeu a távíró-sodronyokat irányadóul vehetjük (miért ne — ha Fischer Károly a subák szine után tudott a magyarok eredetére következtetői?) ugy Nyitráu a bevezetett távírósodronyok száma tizenegy, pénzintézeteinek száma pedig öt. — Az ipar ott elég virágzó; a földmives elem nagyon csekély. A mi a társadalmi életet illeti, ezen azt tapasztaltam, hogy erősen felekezeti jellegű. De nem is lehet ez ott máskép. Az ottani zsidók (a mieinknek tisztelet, becsület, mert ezek felvilágosultság tekintetében ezer perczenttel felülmúlják azokat), annyira mentek vallási fanatizmusokból magyarázható gyűlöletükkel, hogy katholikus pap karingben (snperpellicium) nem mehet végig utczájukon (paár-utcza), mert gúnyolódásnak, nyelvöltögetésnek volna kitéve. Azért is Nyitráu be van hozva püspöki engédélylyel, hogy a kath. pap a beteghez felső kabátban s kalappal fején megy minden kiséret nélkül. Bizony : sajnos, nagyon sajnos ! A kath. társadalmi élet főorgannma a « Nyitra és vidéke ker. szegénysegélyzőnőegylet» vagy röviden «Kath. Nőegylet*, mely megfelel a mi nőegyletünknek és Zenei körünknek együtt véve. E nőegylet, mely Nyitrának s vidékének legintelligensebb elemét bírja kebelében, nemcsak a jótékonyságban jár elől, hanem a kedélyes szellemi életben is. — Védnöke: Roskoványi Ágoston megyés püspök, elnöke a törvényszéki elnök neje: Thuróczy Vilmos né, tagjainak száma megközelíti a háromszázat. Ez egylet tagjai a szegémint most. Talán sohase csókolta meg annyi szeretettel, mint most. Talán sohase volt érette olyan boldog, mint most, mikor a meghasonlás óráit szenvedte. A válni készülő asszony először érezte azt az örök köteléket, melyet csak a halál tudna széttépni. Először érezte, hogy hiába szakad el attól, a kinek az imént örök boszút fogadott, mert örök kötelék kapcsolja hozzá. Nem tudná ezt elválasztani sem a szétválasztó szentszék hatalma, sem a legfurfangosabb ügyvéd cselvetése. Ez az örök kötelék: a gyermek. Kié? Van hozzá egyedül joga az anyának? Hiszen az apja neve és vére. Van hozzá egyedül joga az apának ? Hiszen az anyja szive és élete. Mind a kettőé. Azért örökkévaló ez a kötelék. Azért nincs világi hatalom, mely elvághatná. Csak a halál, a túlvilág hóditója adhatja oda egyedül ennek vagy annak vagy veheti el egyszerre mind a kettőtől. A válni készülő asszony érezni kezdte ennek az örök köteléknek a jelentőségét és hatalmát. És meghasonlott szive minden önzésével és fájdalmával mégis azt hitte, hogy csak neki van joga ehez a kincshez, melyért odaadja cserébe az egész világot. De nem tudott volna nélküle élni, mert ez a kötelék visszakapcsolta volna ahoz a házhoz, a melyet elhagyott, ha elvenné tőle az az ember, a kit el akar hagyni. Ez pedig összetörné, összezúzná, megsemmisítené. Volna ugyan ereje visszamenni, hogy lássa és szeresse gyermekét; de nem nyéknek védőahgyalai. «Menház»-ában 1887-ben 11—13 öreg és munkaképtelen egyén volt és 6—8 teljesen árva gyermek, Az öregek apáczanő felügyelete alatt, a körülményekhez képest foglalkoznak, a gyermekek óvó-intézetbe vagy iskolába járnak. Különösen a téli hónapokban havonkint 30—50 gyámolatlannak s munkaképtelennek ad napi eledelt. Hat árva leánykát a zárdában neveltet s számtalan szégyenlős s nem szégyenlős szegénynek nyújt pénzbeli segélyt. Most épül a régi helyén egy csinos emeletes «Szeretetház»-a 12 Öreg s 24 árva számára, s ez össze lesz kapcsolva «ingyeu-népkonyhá»-val. — Mindez, természetesen, tetemes összegű kiadással jár, de aránybau van a bevétellel, mely állt 1887ben: a tagdijakból; Nyitra város adott 1440 frt évi segélyt, hozzáadva a templomi perselyjövedelmeket, összesen : 3462 frt 74*kr. Adott azután: Népbauk és Hitelbank 20—20 frtot, Takarékpénztár, Keresk. és Hitelintézet 50—50 frtot s nem egy magánadakozó nagyobb összeget. Jövedelmezett továbbá az egylet által adott rococo-bál 315 frt 35 krt, az álarczos-bál 207 frtot, a városház dísztermében (hol az egylet gyűléseit tartja) tartott utolsó estély 76 frtot. A király 500 frtnyi adományát a szegények számára Nyitra a nőegyletnek adta kiosztás végett. A megye az épülő « Szere tetház» számára átengedte a «Szeretetház» czimen kezelt 28,000 frtnyi tőkokamatainak felét. A kath. nőegylet tél folyamán tagjai számára u. n. «Hölgyestély»-eket ad minden héten Nyitra legelegánsabb vendéglőjének nagytermében. Az igen látogatott s kedves estélyek állanuk: felolvasásból (sokszor kettő is egyszerre), szavalásokból, sólók és duettek énekléséből, zongorázásból, cziterázásból egy vagy két szerepű vígjátékok előadásából, társas játékokból, tréfás előadásokból, villamos s delejes mutatványokból, stb. stb., a mik az előkelő s művelt tagoknak nem egy vidám estét szereznek. Evenként egyszer belépődíj mellett szokott egy «Hölgyestély» lenni a jövedelem gyarapítására. Tavaly ezen igen változatos programmal biró estélyen finom fánkok is árusittattak 10 krajczárjával darabonként. Kettőben elrejtett egy-egy darab arany képezte a nyereményt, de ezt tulajdonosaik visszaajándékozták. — Már az idén is tartott egy «Jó sziv» — ünnepélyt a szigeten, maradna elég sokáig daczolni a házi szentélybe belopózott démon hatalmával s elmúlna szép csöndesen karjai között gyermekével, ezzel az örök kötelékkei. — De ugy-e mamám, a papa most tovább idehaza fog maradni, mint máskor? — kérdezte a kis fiu, a mint megint szóhoz juthatott. Mit feleihetet volna egyebet az ártatlan, de nagy kérdésre, mint hogy: — Sokkal tovább. — Mért nem vitt el eddig a papa magával minket? — Mert nagyon messzire kellett mindig elutaznia. — De mikor én olyan nagyon szeretek utazni. És ugy-e te is, jó mama? — Az igaz, de a papa nemcsak utazik, hanem el is van foglalva. Nagyon sok dolga van neki. — Szegény papa, hát azért volt olyan szomorú, mikor utoljára láttuk. —- De miért nem vártuk meg Pesten? — Mert még nem jött haza. — Nekem azt mondta az ispán bácsi, a ki idehozott, hogy holnap jön a mama is meg a papa is utánam. De nekem azért kell egyedül utaznom, mert még sohase utaztam egyedül. Pedig nem féltem ám semmit. Azután azt mondta az ispán bácsi, hogy a papa már uton van Pest felé. Mikor érhetett a papa Pestre? — Tegnap. — Es te is tegnap jöttél Baranyára. Hát mért nem hoztad el a papát is ? — Mert annak még nagyon sok dolga van. Lehet az is, hogy holnap egyedül