Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-05 / 54.szám

lászatunk érdekeinek biztosilóját és omolőjét, ezennel meg is ösmertetünk. A halászat jövője érdekében keletkezett törvényjavaslat kimondja mindenekelőtt, hogy a halászati jog a földtulajdon elválaszthatlau tartozékát képezi és a meder tulajdonosát illeti meg. Árvizek kiöntéseiben a halászati jog az áriéri birtokost illeti meg; azonban ily vizekből a halaknak a mederbe való visszatérését akadályozni tilos. A kik oly vizekben gyakorolnak halászati jogot, melynek medro nem tulajdonunk e jogukat jövőre is megtartják, ha azt igazolják. A ki halászni vagy rákászni akar, az halászjegyet tartozik váltani. Ilyen jegyeket a halászati tulajdonosok részére a hatóság, mások részére a halászat jogtulajdonosa állit ki. Mi lesz az ára? a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter fogja megállapítani. A halászat zárt vizekben korlátlanul gyakorolható. Egyéb vizek nyilt vizeknok tekintendők, molyek ha oly fekvésnek és ki terjedésnek, hogy rajtok a halászat a szomszédbirtokosok érdekeinek sérelme nélkül űzhető, akkor a jogosított a halászatot a törvény korlátai között önállóan űzheti, ellenkező esetben a jogosítottak azt csak társulattá alakulva gyakorolhatják. Oly viz.erületek, a melyek a halak ivarzására s a hal ivadékfejlődésére alkalmasak: kiméleti terekké nyilváníthatók, melyekért a halászati érdekeltek kártalanítást tartoznak fizetni a kiméleti tér tulajdonosának. E terek táblákkal jeleztetnek s azokon a halászat, vadászat, békafogás, csónakázás, fürdés, marháknak, kacsáknak, hidaknak Ott vizbeeresztése stb. minden időben tiltatik. A halászat nyilt vizekben tilos ápril 1-től június 15-ig: a czompó, dévérkeszeg, lomolykó, tok, süllő, gárda, kárász, kecsege, veresszemü keszeg, márna, bálin, paducz, sőreg és vizára, ápril 1-től július 15-ig, pontyra, október 1-től január 31-ig, a lazaczra és pisztrángra, márczius 1-től ápril 30-ig, a lopényhal (pérhal)-ra márczius 1-től május 31-ig a galóezára. Ezenkívül a földmivelés- és iparminiszterium bármely halfaj halászatára 3 évi tilalmat rendelhet el. Meghatározza a törvény azon méreteket is, melyeken alul levő halakat ki fogni tilos; csak a nevezetesebbeket említjük fel: faj- és szintokot 80, tetejmes tokot 100, vizát 150, kecsegét, pontyot, márnát, bal int 30, süllőt 40, dévérkeszeget, tomolykót 25 centiméternél kisebbet kifogni tilos és ha kisebb méretű hálóba kerül, az a vizbe azonnal visszabocsátandó. A hal mérete a fej elejétől a fark végéig számítandó. E méreteknél kisebb halakat áruba bocsátani vagy szállítani tilos. A rákot április 1-től május 15-ig tilos fogni ; do ez idők kivül is csak 8 cmtrnél nagyobbat. Tilos oly háló használata, a melynek nyilasai nedves állapotban mérvo 4 cmtrnél szűkebbek, tilos minden állandó halfogókószülék (pl. rekesz, kosár, zárháló) alkalmazása, mely közönséges vízállás mellett a vízfolyás felénél többet elzár, tilos a halakat elkábító, megmérgező és robbanó szerek (pl. maszlag dynamit stb. használata, a halak lövése és szúrása, az éjjeli halászat napkeltéig, tilos végül gátaktól, zsilipektől s egyéb vizimüépitvényektől 30 méternyire föl vagy lefelé horog kivételével halászni. Ezek a lényegesebb intézkedései a törvény I—III. fejezetének. Halászaink aligha fogadják jó szívvel e törvényt; különösen zúgolódni fognak az éjjeli halászat eltiltása miatt. És e zúgolódásuk jogos is, mert, a ki közelebbről s gyakorlatból ismerős a halászati viszonyokkal, az tudja, hogy különösen meleg nyárban a nappali halászat nem sokat ér; de meg hálórontó is. Vigaszukra azonban megjegyezzük, hogy a törvény felhatalmazza a foldmivelési minisztert, hogy indokolt esetekben az éjjeli halászat tilalmát rendeleti utón meg is szüntetheti. Kezdetben bizony érezhető anyagi hátrányt fog okozni e törvény a halászoknak, néhány év 'múlva azonbau minden valószínűség szerint bőven kárpótoltaim fognak. A halászati jogtulajdonosai e jogaikat csak az esotben gyakorolhatják önállóan, ha vizeik oly fekvésüek és kitejodésüek, hogy rajtok a halászat a szomszéd birtokosok sérelmo nélkül is okszerűen űzhető, ellenkező esetben tartoznak társulattá alakulni, melynek alakulási módozatát és hatáskörét, a törvény részletesen meghatározza. A ki oly vízterületen szerez halászati jogot, a mely valamely társulat kötelékeibe tartozik, azáltal a társulat tagjává lesz. Ha a halászati társulat az érdokeltek Lehel, hogy akkor vette le arczképéről modellnek az üvegfestö. Az őrjöngő Venus megállott szelíd képmása előtt. — Törje össze ezt az ablakot, Nemesváry ! — parancsolta ideges haraggal. A vén gavallér megint meghökkent. — Nem sajnálná? — Nem. Ez is tőle van. Törje össze, Nemesváry! Akarom! Nemesváry fölemelte a botját, de nem volt hozzá elég bátorsága. Eszter kiragadta kezéből az elefántcsontos hotot s két ütés után végzett a remek üveg-festvénynyel. — Nem akarok tőle semmi emléket! A gyönyörű üvegfestmény darabokra törött s az összezúzott Venus helyét vidáman bekandikáló vadszőlőiudák foglalták el. — Mindent meg fogok semmisíteni, a mi egykori viszonyunkra emlékeztetett... Még csak ez volt hátra . . . Most máiegészen egyedül lakom itten . . . Igy akarom. Meg vagyok gyalázva, édes Nemesváry, össze vagyok törve; de még élek s minden porczikám olyan éles, mint ezé az összetörött ajándéké ... Ne nézzen reám ilyen csodálkozó szemekkel. Hanem halgasson meg tovább. A mint Kovácscsal s a hírlapokkal végzett, meg fogja vásárolni Vizkeletyt. Mit gonol, mi az ára ennek a nagyképű fiskálisnak? Kifizetem, ha egész vagyonomba kerül is? — Mit akar vele, Eszter? — Azt akarom, hogy a válópört ne csak megindítsa, de keresztül is vigye. Kíméletlenül, érti? — Ezt el lehetne érni. — Nos, erre van azután szükségem. — Majd beszélek vele. — ígérjen neki annyit, a mennyit akar. — Siker esetére. — Vakon bízom benne, ha előre ki lesz fizetve. — Gondoskodom róla. — Azután még valamit. — Még? — Nem tudok eltelni gyűlöletemmel. Azután el fog menni Baranyára és át fogja adni Kovácsnénak levelemet. Üdvözölni akarom azt a meggyalázott asszonyt, a ki föl van oldva a hűség esküje alól, mert az a férfiú, a kit szeretett az én karjaim között csalta meg öt. . . Meg akarom ezt inti... Nemesváry megrémülve tekintett a szép ördögre, a ki egész a pokolba kergeti. — Ezt is megteszem magáért, szép Eszter. — Azután meg fogja venni Baranyát. — De ha nem adják el ! ? — A gyűlölet és meghasonlás elveszi a birtok árát s a meggyalázott asszony szívesen ki fog menekülni onnan. — Ezt is megteszem. — Szükségem van Baranyára . . . Majd ha egyszer oda kerülünk, akkor még megérjük azt, hogy egy koldussal lesz dolgunk, a kinek a szeme közé fogok nevetni, mikor alamizsnáért nyújtja felém a kezét . . Nemesváry a féktelen boszuvágygyal eltelt asszonytól csak most kezdett félni, mikor már nem a szép Eszter, hanem a telhetetlen rossz szellem állott előtte, a ki nem irtóznék még a vértől sem, ha más valaki emlegetné. vízterület szerint való többségével meg nem alakult, vagy ha az a társulati alapszabályokba megállapított köteleségeit nom teljesiti, területén a halászati jog hatóságilag 6 évre bérbeadandó, mely nyilvános árverés utján az alispán, illetve polgármester által történik. A bérjövedelem a vizterületiik aránya szerint a halászatra jogosítottakat illeti mely arány ha meg nem állapit ható, akkor a bérjövedelem a községet illeti. Zárt vizek és kiméleti terek megállapítása körül felmerült ügyekben következő hatóságok illetékesek: elsősorban az alispán vagy polgármester, másodsorban a közigazgatási bizottság, harmadsorban a föld.-, ipar- és keresk. miniszter. Végül a törvény hatodik fejezete a büntető határozatokat tartalmazza s elég szigorú büntetéssel sújtja, 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel a törvény rendé I kezesei írek áthá góját. Mikor lép életbe e törvény ? — az még megállapítva nincsen; de tekintve, hogy ma már az országgyűlés mindkét háza által elfogadva van, valószínű, hogy a jövő év elejétől kezdve életbe fog lépni. Eléri-e. kitűzött üdvös czélját és eredményezni fogja-e hanyatló halászatunk fellendülését? — az a jövő titka ; de a vadászati törvény üdvös hatásából követkéz'etve, remény leni lehet, hogy áldásos gyümölcse elmaradni nem fog; habár azt gondoljuk, hogy a tapasztalat nem egy rendelkezés módosítását és nem egy hiány pótlását fogja szükségessé tenni. 08AMOK. I ' Esztergomi tájkép. (Emlék.) Gyönyörű tájkép! A Dunán uralgva A büszke templom áll a hegyen ott, Hullámnak mintha irányt ö mutatna S mintha fékezné a gyors folyamot. Áll rendületlen, mint szikla a sziklán, Mint ki parancsot szerte osztogat, A nyári napnak fényes alkonyatján Bearanyozzák hunyó sugarak. S a Duna árja tova lejt sietve, Minél tovább megy, gyorsabban rohan, Csodás vidékre csalja ifjú kedve, S föl nem tekintve siet boldogan. (Esztergom, jul. 2.) PALÁGYI LAJOS. Egy kis szünet után Adlerné elborult arczczal folytatta: — Ne ítéljen el édes Nemesváry. Lássa tőlem elrabolták legszentebb tulajdonomat: becsületemet s összetiporták legdrágább kincsemet: büszkeségemet. Hát nem volnék gyáva, ha nem követelnék romlásom helyébe romlást, pusztulásom helyébe pusztulást? Nem ért-e annyit az én szerelmem, a mennyit kárpótlásul követelek ? Meg akarom semmisíteni azt az embert, a ki engem is megsemmisített . . . A szép Eszter utolsó fegyvereit is előszedte, hogy a romboló munkának teljes sikert biztosítson. Sirni kezdett s a fekete szemében fölcsillámló gyémántok megtántoritották volna a legkételkedőbb hőst is, nem hogy még Nemesváryt, a kit csak szerelme avathatott volna hőssé. Sirni kezdett s olyan szivreszólóan mutatta be végtelen fájdalmát, elmondhatatlan meggyaláztat ását, hogy Nemesváry szinte esküre akarta emelni a kezét. — Ne sirjon, szép Eszter . . . Megértem sorsát s boldog vagyok, ha akarata szerint cselekedhetem. Szembe fogok szállaui magáért az egész világgal s összetöröm azt, a mit parancsol . . . Hiven fogom teljesíteni a maga akaratát, még akkor is, ha áldozatul kell esnem . . . Eszter mosolygó könnyekkel nyújtotta a kezét. Nem az öröm szivárványa tört át csodálatos szépségű tájdalmán, hanem a boszuállás csábja, a pokol igézete. Szilaj szenvedélye pusztítani akart, eldobott szive méreggé vált, forró szerelme halálos gyüA franczia társadalmi dráma. CSIKY GERGELY-tői.*) A negyvenes évek vége felé föllépő szocziálistikus törekvések a gondolkozó szellemek figyelmét a társadalmi bajokra irányozták s minden téren történtek kísérletek o bajok föltárására és megszüli tetésére. Ez általános szellemi mozgalom a franczia színpadot sem hagyta érintetlenül s létrehozta a társadalmi drámát, mely nem egyéneket, hanem osztályokat rajzol s nem csupán az emberi jellem jó és rossz tulajdonságait mutatja be, hanem a társadalmi romlott intézmények hiányait is és ezeknek az egyéneknek jellemére és cselekvéseire. Ezen czéljáuak, megfelelőleg, mellőzve minden eszményt, tisztán realisztikus színeket használ, a valósághoz hiven festve az életet, mert csak igy mutathatja ki a létező társadalmi intézmények hiányait s csak igy szülhet meggyőződést ezek megváltoztatásának szükségességéről. Innen származik a franczia társadalmi dráma azon vonása, melyet ellenségei hiba gyanánt vetnek szemére: hogy többnyire az élet rut oldalát látja és a társadalmat rosszabbnak mutatja a valónál. Hiszen czélja azt kívánja, hogy épen ezen valósággal létező rossz oldalait tüntesse elő s bennök mint okozatokban bizonyítsa be a társadalmi intézmények hiányait. Különösen a házasság intézménye volt az, mely a franczia társadalmi iskola drámáinak a legtöbb tárgyat szolgáltatta s az úgynevezett házasságtörési drámákat szülte. Ennek oka pedig épen a franczia házassági törvény volt, moly a két legnagyobb ellentétet egyesítette magában. Mig egyrészt a házasságot merő magánjogi s polgári szerződés gyanánt fogta föl, másrészről fölbont hatatlannak nyilvánította. Es igy épen azon tulajdonságát zárta ki, mely a magánjogi *) Csiky Gergely a milyen kitűnő színműíró, olyan jeles tanár is a színészek iskolájában, hol a dramaturgia tudományait adja elő. Ez előadásaiból két kis füzetet kinyomatott Csiky a tanítványai számára, de a közönség előtt teljesen ismeretlenek azok. A jeles író egy volt tanítványa, jelenleg vidéki színész, juttatott kezünkhöz az érdekes előadások kéziratából egy részt, melyet érdekesnek tartmik nyilvánosságra hozni, miután világot vet arra, hogy a magyar társadalmi dráma megteremtője miként vélekedik a franczia társadalmi drámáról ? A szerk. löletté, mely gyönyört keres a rombolásban . . . összetörtek a bilincsek, de fölszabadultak a gyűlölet és boszú fúriái . . . Eszter szörnyű fájdalmát szívtelen boszuvágy s forró szerelmét halálos méreg cserélte ki. Pusztítani és elpusztulni, rombolni és rombadőlni akart egyszerre. Ez az asszony csakugyan félelmes volt. Nagyon tudott szeretni és nagyon tudott gyűlölni is . . . (Folyt, köv.) A NÜKRŰL FA NŐKNEK. Nevelje gyermekét erkölcsösen, Vezesse házát, tartsa rendbe' népét, Es költekezzék gazdaságosan : Ez a nők legnemesb bölcsészete. (Moliére.) * Egy világgyülölő albumából: Háromféle nő van a világon. Olyan, a ki már csalt, olyan, a ki most csal s olyan, a melyik csalni fog. Az anyai csók igazi áldás, a kedvesé csak méltó gyönyör s a hűtlen feleség utolsó csókja az átok halhatatlansága. Ha a férfi boldogtalan, rögtön megmagyarázzák, hogy : keresd az asszonyt; de ha boldog, elfelejtik megmagyarázni, hogy keresd a jó feleséget. * A hazugságot a szellemesség, az ostobaságot az igazság menti meg az agyonkaczagástól.