Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-05 / 54.szám

M F.CI 1ELn:111 K \ uz'i

1 H:I I i< 11 r i

1 K ?:rsz K:R : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. Kl.ÖW.ia'ÚSI Ált : évm . . ti fit — kr, fél évre . 8 fit — Itr. u«g.V«tlévre I fit>.

r

)0 kr. Euy szám árai 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE'.NT-AII1IA-UTCZA 3!7. SZÁM, lmv:i :i H/.i'lli'H|i réM/.ét llltítő közllillléliy <*k l< ii lillilldíílc. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHISNYl-TÉR 331- SZÁM, hová. ;i l;t|> hivatalos s a magáu hirdetései, fi uyilüérbe szánt közteiné 11 vek, elölizelési pénzek és reelamálások iiitézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMiKTKSKK 1 szótól 100 szóig — frt ?"> Itr, íoo-aoo-ig . i fit r,o kr. SUO-SlOO-ig . . % frt %» kr. líélyMgdij .'10 kr. iMA(J,\N-llllf|)KTKNKK megiíll;i]><nl;ÍH szerint legjn táiiyosiilik-ui kö/.iilldliit'k. NYIl/l'TÍJIi sora. 20 kr. Esztergomi értesítők. Esztergom, jul. 4. (Fögym'iasium.) A tanévről vezolott nyilt beszámolások a nagy közönség előtt vannak nyilvános értositők alakjában. Ezek közül az első a főgymnasiumé. A főgymnasium értesítőjét egy praktikus közlemény vezeti be, mely eredetileg az ifjúsági könyvtár katalógusát közli. A négy felső osztály ifjúsági könyvtára ezerkétszáznyolcz műből és több mint kétezer kötetből áll hat csoportban. Az alsó osztályoké ötszáznegyven műből nyolczszáz kötetben. Az egész ifjúsági könyvtár értéke közel hatezer forint. Hogy milyen nevezetes tényező az ifjúság önképzésénél az ifjúsági könyvtár, azt bővebben bizonyítgatni fölösleges. A tanulságos és imeretterjesztő könyvek gyűjtése azonban sokkal üdvösebb a szórakoztató regényeknél. Az intézet ifjúsági könyvtárának katalógusa arra vall. hogy a gyarapítás czélirányos s az ismertető és tanulságos ifjúsági müvek komoly száma lényegesen ellensúlyozza a szépirodalmi termékek nagy számát. Figyelemreméltó gyarapodást mutat föl a tanári könyvtár is, mely tudvalevőleg az előadó tanárok forrásgyűjteménye s mint ilyen minden intézetnél a tudományosság és haladás tükre. A közel hatezer kötetből álló tekintélyes tanári könyvtár az idei tanév alatt százhatvanöt művel és huszonegy folyóirattal gazdagodott a vegyeseken kivül. A segítő-egyesület száznegy venkilencz tanuló sorsát enyhítette ruhanemüekkel és iskolai könyvekkel. A segitő-ogyesület tekintélyesen gyarapodó alaptőkéje már közel áll a tizenkétezer foriuthoz. De a főgyinnasiumnak még számos segítő forrása is van, melyekből a szegényebb sorsú tanulók hathatós gyátnolitásra találtak. Tizenkilencz tanuló ezerkilonczszáztiz forintra rugó ösztöndíjak élvezett. Összevéve minden segitő forrást, a főgymnasium az idén közel ötezer forint erejéig segitotto a jó törekvésű szegényebb tanulókat. Mindenesetre örvendetes és lélekemelő. Az ifjúsági egyesületek közül a dal-egyesület szép eredményeket mutatott fel ; a francziát s a gyorsírást, mint magán tárgyakat szintén szépen hallgatták. A tanulók száma volt az év elején 34.7, év végén 295, köztük negyven szláv és tizenkilencz német, a többi magyar. Esztergom városa ötvennyolcz, a megye hatvanöt tanulót adott az intézetnek. Jeles tanuló volt összesen huszonhárom, elégtelen negyvenhét, jóvisetü pedig kótszáznegy venhót. A tanári kar Villányi Szaniszló igazgatása alatt tizenöt benczés tanárból állott. (Reáliskola.) A reáliskolai értesítőt Obermayer György rövid, de tanulságos intelme nyitja meg a távozó tanulókhoz. A tanulók száma az idén száznegyvenuyolcz volt, tehát huszonöttel több, mint a mult tanévben. Esztergom városa tizenhét szegénysorsu tanulónak engedte el a tan dijat. A takarékpénztár száz trttal gyarapította a reáliskolai alaptőkét s az iparbank husz forintot adott szegény sorsú szorgalmas tanulók jutalmazására. Egyetlenegy tanuló volt, a ki a Szlávyféle alapítványból száz forintnyi segítséget kapott. Sokkal vigasztalóbb az a mozgalom, mely a tanév folyamán segítő-egyesület alapítása ügyében megindult s mely rövid idő alatt hétszázötvennégy forintot gyümölcsözött. A reáliskola aránylag túlnyomóan szegény tanulói annyira rá volnának utalva némi jótékonyságra, hogy a segitő-egyesület szervezése az intézet egyik életkérdése. A közel jövő bizonyára meg fogja teremteni a régi óhajtást. A tanulók túlnyomó többsége magyar ajkú volt; száznegyvenhat közül Esztergom városi negyvenhárom és Esztergom megyei negyvenhét, a mi csak a mellett bizonyít, hogy a reáliskola városunk és megyénk közművelődésének egyik mellőzhetetlen tényezője. (Az irgalmas nővérek iskolái.) A herczegprimás pártfogása alatt működő vízivárosi leányiskolákba a tanévbenháromszáznegyvenhat növendék leány járt és pedig a külső tanoda osztályaiba kétszázhuszonnégy, az externátba ötvennyolcz s a belső intézetbe hatvaunégy. A kir. városban a Szt. Annánál levő kath. leányiskola négy osz'ályát kétszáztizounyolcz leányka Játogatta; az ovóintézetet száznegyvenöt fin, százötvenhárom leány; a munka-osztályt husz s az ismétlő iskolát ötvenöt. A kerektomplomnál működő telep tehát Esztergom földműves osztályából közel hatszáz gyermeket nevelt és tanított. Az intézet áldásos működését ennél a hatalmas számadatnál fényesebben már semmisem bizonyíthatja. (Ipariskola.) Esztergom városa, Szenttamás, ErsekVizi város és Szent-György mező városok államilag segített közös iparos tauulóiskolájának ez évi értesítőjét Hromoda János tanitó elmélkedése nyitja meg az ipariskola fontosságáról. Az ipariskola virágzását a következő adatok hirdetik. Beiratkozott 383 inas, maradt év végén 304. Ezek közül legtöbb volt a csizmadia : 68 ; azután a czipész 61 ; szabó volt49; asztalos ós lakatos: 24; hentes 20 ; ács 11; kőműves 10. A többi iparág képviselői tizen alul. Az iparos tanulók közül Esztergom vidéki 274. — A munkakiálitásban 57 tanuló vett részt; jutalomban részesült 34. Az ipariskola virágzása Esztergom jövőjének egyik igen biztató jele. Halászatunk jövője. Esztergom, jul. 4. Az esztergomi halászat valamikor nagyon nevezetes iparág volt s az esztergomi pontyok, az ebedi vizák s a garami harcsák messze földön ritkították a párjukat. Részint a gőzhajózás, részint a rablóhalászat azonban néhány évtized óta tönkre tette a virágzó esztergomi halászatot s halászaink kénytelenek voltak idegen halastavakból szerezni piaczi készletüket. Halászatunk érdekében a törvényhozás egy törvényjavaslatot dolgozott ki, mely főbb vonásokban már előttünk fekszik s melyet, mint elhanyatlott haií

M

Esitirjoiísviiíkí"tárGzája.Í FELREVlíRT HARANGOK REGÉNY. — Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Huszonötödik folytatás.) A bilincsek összetörtek, a rab megszabadult s a szép zsarnok elvesztette hatalmát. Nagvon nehéz, hanem azért férfias munka volt. De szabadságot hirdetett-e ez a szabadulás ? Nem -kezdődött-e ott a gyülötet, hol a szerelem végződött s nem támadt-e föl ott a boszú, hol meghalt a rokonszenv'? Eszter nem tagadta, el, hogy mit fog tenni. Nem vonult vissza vérző szívvel, hanem tomboló gyűlölettel s nem könnyeiben, hanem boszujában keresett enyhülést. A mint haza ért, nem omlott össze, hogy kizokogja szive halálos sérelmét, hanem rögtön Nemesváryt hivatta s addig is darabokra tépte azt az arezképet, mely eddig az íróasztalát ékesítette. Még a rámáját is összetiporta parányi lábacskájával. Azután egy egész csomó levelet dobott a kandallóba s apró kacsóival égette el legédesebb emlékeit. Majd egy pompás vázát borított föl, de olyan haraggal, hogy az ékes majolika csörömpölve vált cserepekre. — Ezt is tőle kaptam. Ne emlékeztessen itt többet semmi sem reája! . . . A megrémült szobaleány tisztában volt a rombolás okával. A váza cserepei, a ráma romjai, az összetépett könyvek, a foszlányokra szaggatott legyezők, a legkedvesebb apróságok szilánkjai mind azt beszélték, hogy összetört sziv van a háznál ... Az összetört bilincsek töredékeivel rombolta össze a szép trónjavesztett kirá'ynő egykori hatalma és boldogsága összes diadaljelvényeit. — Semmise emlékeztessen többet azokra a napokra, a melyeket örökre el akarok felejteni! Gyáva szivü emberrel volt dolgom, a kiben nincs erő, nincs elhatározás . . . a ki eldobta szivemet, mikor már megunta, mint gyerek a játékszert . . . égek a gyalázattól, megsemmisülök a szégyentől! Hát nincs már többet szüksége az én őrült szerelmemre, az én bolond szivemre?! Jól van. Majd kicserélem halálos gyűlölettel, megtorló boszuval Ha nem akart boldog lenni velem, ne legyen boldog soha senkivel ! Hol marad az a szerencsétlen Nemes váry ! Siessen kérem, már alig várom. Nemesváry épen a salonha lépett. Megdöbbent, mikor a színéből és természetéből kikelt haragos asszonyt maga előtt látta. De nem ért rá sokat eltűnődni az előzményeken, mert Eszter szigorúan, parancsoló hangon kérdezte : — Szakitott-e már teljesen Kovácscsal? — Még nem. — Ügyetlen! — Bocsánat de még nem volt alkalmam összeütköznöm véle s igy a szakadás is képtelenség lett volna. — Ön össze fog tűzni azzal a gyáva emberrel! Érti? Nemesvárynak rögtön elmaradt a lélekzete. — Igen. Akarom! Parancsolom! ön elégtételt fog szerezni nekem, mert az az ember engem galádul megsértett . . . Nemesváry hiába kapkodott szavak után. — Nos, van-e elég bátorsága? Bizonyítja be, hogy van. Igaz-e, hogy tisztel ? Bizonyítsa be. Most mutassa meg, hogy kicsoda! Nemesváry végre szóhoz jutott. — Mit kivan tőlem ? — Jelentse ki Kovácsnak, hogy ön irta a hírlapokban megjelent közleményeket. — De mikor még sohase írtam ilyen dolgokat . . . — Mindegy. A ki össze akar valakivel tűzni, annak nem igazságra, hanem vakmerőségre van először is szüksége. Megteszi? Igen vagy nem? — Megteszem — magáért. — Ki fogja nyilatkoztatni, hogy a mit eddig tett s a mit még ezentúl tenni fog, azt az én érdekemben teszi. — Kinyilatkoztatom. — Azután számon fogja kérni tőle, hogy miért alázott meg annyira, mint egy becstelen nőt, a kinek a szerelmét ki lehet űzetni, niert én nem akarok többet azzal a gyáva emberrel találkozni. Megteszi ? — Megteszem. — Ön tehát meg fog verekedni érettem ! — Megverekszem magáért. — De életre halálra! — Életre halálra ... — mondta gépiesen a hüledező vén gavallér. — Azután nyilvánosságra hozza az okot: Ádlernéért verekedett, érette sebesült meg. Érti ? Ezt meg fogja iratni, hogy azt a baranyai asszony is átérezze a gyalázat azt a fájdalmát, a mint én. Igy akarom. Azután . . . Nemesváry megtörülte kopasz homlokát illatos kendőjével. — Azután lesz még egyéb tenni való is, édes Nemesváry. Én most már csak önben bízom, lássa nekem senkim sincsen; ön az egyedüli férfin, a ki mellettem maradt s akire védtelenségemben számitanom szabad. Bizhatom-e lovagiasságában, számithatok-e védelmére ? Ellenállhatatlan varázszsal szédítette bele a gyámoltalan imádót a hősiességbe. Nemesváry egész lelkesedéssel kiáltott fel: — Megteszek mindent az ön becsületéért! — Igy tetszik nekem a férfiú! Mikor mindenét koczkára teszi azért, akit tisztel s a kit szeret. Ilyen pártfogóra van nekem most szükségem, midőn galádul cserben hágy az, a ki szivemet kirabolta, ön tehát nem fog visszariadni az akadályoktól? — Nem, asszonyom. — Megengedem, hogy ezentúl ugy híjon, a mint eddig csak neki volt joga. Nevezzen Eszternek. Nemesváry nekimámorosodott, — Mindent meg fogok tenni magáért, szép Eszter! A féktelen indulatában vergődő asszony ekkor észrevette, hogy van még egy emlék az ő salónjában attól az embertől, a kivel ma szakított. Szép üvegfestmény volt a sálon középső ablaka. Az igéző medici Venust ábrázolta remek kivitelű műben. Nagyon hasonlított Eszterhez, a mikor nem haragszik . . .