Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-17 / 49.szám

nevét, a. kiállítandó tárgyak részletes felsorolását, annak árát, eladó-e, igen vagy nem és a tárgyak kiállítására vonatkozó esetleges kívánalmakat. ( A bejelentési iv kitöltését, mindennap a délelőtti órákban az ipartestületi jegyző is megteszi.) 7. A tárgyak helyét annak mikénti elhelyezését a kiállítási bizottság eszközli. 8. A kiállítandó tárgyak ériéke vagy eladási ára, ugy a kiállító segéd vagy tanonez iparában foglalkozásának évszáma az iparkószitmónyeu feltüntetendő. 9. A tárgyak eladását a kiállítási bizottság közvetíti, s a megvett tárgyak a kiállítás befejeztével azonnal elvihetők. 10. A kiállított kiválóbb tárgyak készítői, az ipartestület kebeléből kiküldendő szakértő bizottság véleménye alapján kitüntetésben részesülnek. A kitüntetés nemei: 1. Elisnierőmoklevél, 2. pénzjutalom. Az elismerő oklevelet a kiállítás védnöke, az ipartestület elnöke és jegyzője írja alá. 11. A kiállitás befejezte után 48 óra alatt el nem vitt tárgyak, nyilvános árverés utján eladatnak s az ekként befolyt pénzösszeg felében a kath. iparosítják önképző- és betegsegélyző-ogyesületo alaptőkéje gyarapítására fordít tátik, másik felében pedig a tanonczok jutalmazására a városi pénztárban kezelt alaptőkéhez csatoltatik. Esztergomi írók. (Folytatás.) 21. G r a e f f e l J á n o s. Született Esztergomban, 1833. évi ang. 6-án. Középiskoláit u. itt elvégezvén, mint esztergomi fő o. m papnövendék Bpestre küldetett a hittudományok hallgatására; fölszonteltetett 1856szept. 15-én. Rövid ideig volt segédlelkész, azután nagyszombati főgymn. tanár, majd Hidassy Kornél után igazgató lett. Érseki convictusi kormányzó, tiszt, kanonok, sz. széki ülnök is lön. A nagyszombati fogymuásinainál 30 évig működött. 3888. évi febr. 12-én pozsonyi kanonoknak nevezte ki 0 Felsége. Müvei: 1. A szeretet gyöngyei. Budapest. 1855. Mint növendékpap négy társával fordította. 2. Adjutorium nostrnm ni nomine Domini! seu Selecta pietatis exercitia. Sub tuum praosidium confugimns (képpel) Tirnaviae Typis Sigism. Winter. 1858. 8-rét, XIV és 663 1. 2- ik kiadás. 1864. 8-rét, 36 sztb. rs 748. 1. 3- ik kiadás 1881. 8-rét, 36 szl. és 504. I. 3. Ugyanaz. Két hasábos magyarlatin-szövegü kiadás. 1881. 8-rét, 18 osztl. és 314. 1. 4. Függelék az «Adjutorium Nostruni» czimü imakönyvhöz. 8-rét, 52 és 2. 1. 5. A sas vári háromszázados nagy bucsujárat. Nagyszombat, 1865. Ny. Winter Zs. 8-rét, 222. 1. Irt több bírálatot és néhány értekezést : pl : A phil. tankönyvek czélszerü szerkesztésének szervezető. A «popule meus» kifejezés helyességéről a classicusok nyomán. Tanod. Lapok. (Folyt, köv.) Iskolai jutalmak. Esztergom, jun. 16. A tanév berekesztése alkalmából azt a helyes és méltányolandó szokást követik iskolai hatóságaink, hogy az óv folyamán kiváló szorgalmat tanúsító tanulók közt jutalomtárgyakat osztanak szót. — E tárgyak rendeltetése, hogy egyrészt a kitüntetett ambitióját kielégítsék és tevábbi kitartásra sarkalják, másrészt pedig társait hasonló törekvésre és nemes versenyre buzdítsák. A jutalomtárgyak helyes megválasztása azonban ép oly lényeges, mint maga a jutalmazás ténye s mi sem képes veszélyeztetni a kitűzőit ezé11, mint ha az iskolai érdemek elismerése oly alakban történik, mely az észszerű elvekkel ellenkezik s a mely talán az ellenkező eredményt képes előidézni, mint a melyet a kitüntetéssel elérni szándékoztunk. Egyes iskolákban ujabban azon eljárást követik,hogy a szorgalmas tanulóknak szánt jutalmakat postatakarék pénztári betétkönyvecskék alakjában osztják szót. — Ez újítást legmelegebben üdvözölhetjük. — Az ily postatakarékpénztári betétkönyvecske a takarékosság erényénok syinboluma, s mi sem kívánatosabb mint ez erényt már jó korán az ifjúság lelkébe belecsepegtetni s igy előkészíteni oly tulajdonság gyakorlására, melynek az életben kitűnő hasznát vehetik. — Az iskolai takarékpénztárak létesítésének egyik főindoka Eszter sziveién lakott. Ha Nemesváry érzelegni kezdett, akkor egy érzéketlen aszszonynyal volt szemben, a ki a távollevővel Deszélt s a ki mindig érette rajongott, mikor az elkésett szerelmes már le akart borulni. A mikor a boldogtalan asszonyt adta, akkor mindig megtalálta Nemesváryt maga előtt a ki pedig boldogulni akart. Boldogulni szerelmével, szépségével ifjúságával és vagyonával, mint már a mibe az ilyen kopott világfiak bele tudnak bolondulni. Eszter még sohase foglalkozott egész komolyan Nemesváry diszkiadásban megjelent érzelmeivel. Mert akkor talán igen is nevetségesnek találta volna. Neki szüksége volt erre az emberre, ha mindjárt ügyetlen szerszámnak is, de mindenesetre szerszámnak tartotta maga mellett. Hatalmas ügyetlenségei szerelmi vallomások voltak. Elfogultsága, zavara, sőt ostobasága ugyanegy forrásból fakadt. A szerelem tiszta forrásából, a hol azonban nem egyszer csúnya hüllők is laknak. De leginkább bizonyította s elárulta szerelmét véghetetlen tehetetlensége, sőt gyámoltalansága. Nemesváry nagyon czinikusau szokott bánni a nőkkel, különösen azokkal, a kiket meghódított. De Eszterben valami szentet csodált, valami fenségest tisztelt. Káprázott szemei nem látták benne azt a csábító asszonyt, a ki egy házasságtörés drámájában lépett föl néhány óra előtt. Nemesváry olyan kész volt a bocsánattal, a milyen kész Eszter kezének és szivének elfogadására. Behozták a theát. Eszter észrevette a meghatott gavallér elérzékenyülését, a mely csupa boldogsággal volt kihimezve. Csintalan játékot kezdett vele. Mulattassa legalább, ha már nem érdekli. — Mondja csak édes barátom, volt már maga szerelmes? — kérdezte, mikor igézően ragyogó fekete szemeivel gyermekiesen mosolygott s tündöklő fehér fogai valóságos nevető gyöngysorok voltak. Nemesvárj' a kis arany kanállal kezdett tanácskozni. Nem soká elmélkedett. Ilyen válságos perezben minden hóditó rabszolga ezt szokta válaszolni: — Még nem! Eszter kaczagni kezdett, csengő színarany vidámsággal. — Es rá fog még érni a kárpótlásra? Nemesváry megint az aranykanálra nézett. Előkelő nyugodtságot szeretett volna hamarjában valahonnan kölcsönözni, de nem sikerült. — Rá, szép asszony, ha meghallgat. — Beszéljen, édes barátom. — Vannak perczek, midőn . . . — Mjdön érzelmeinket kifejezni szavakat nem találunk satöbbi. Tudja mit édes barátom, igy kezdődik a szerelem nyelvtana a bakfischeknél. És igy ömleng minden fiatal ember, mielőtt rossz verseket kezdene.írni. Beszéljünk esak a szerelem prózáján. Hát mit akar maga? — Azt akarom, hogy szeressen. — Edes Nemesváry, ön visszaél egy kicsit tanácsommal. Ne beszéljen kérem parancsolómódban. Ehez csak a férjeknek van joguk — néha. — Tehát szeretném, ha szeretne . . . — Ez már valamivel enyhébb óhajtás.

1 mindenütt azon törekvésben keresendő, hogy az ifjúság még az iskolában tanulja meg a takarékosságot ismerni és elsajátítani; s igy látjuk, hogy ez intézményt mint pádagogiai rendszer egyik kiegészítő alkatelemét tekintik és alkalmazzák. — Vannak ugyan sokan, a kik részben az iskolai takarókpénztárak körül követett eljárásnál, részint más okoknál fogva az intézményt nem tartják a pádagogiai elvekkel összeegyeztethetőnek, de nem hiszszük, hogy még azok is megtámadni volnának hajlandók magát az elvet, t. i. a takarékossági szellem emelésének és fejlesztésének szükségét. — Az iskolai takarékpénztárak legnagyobb ellenségének se lehot kifogása az ellen, ha ily takarékpénztári könyvecske a tanév végén és az érdemek jutalmazása fejében adatik. Mert a betétkönyvecske nem pusztán jutalom s pedig oly jutalom, mely nem törékeny játékszer vagy üres tárta'mq képes könyv, hanem a reális élet oly tárgya, mely természeténél ós tartalmánál fogva a jutalmazottra nézve valódi értéket képvisel s mely felette alkalmas arra, hogy a jutalmazott előtt megerzékiise a takarékosság eszméjét és e felett való komolyabb elmélkedésre és ennek alapján a gyakorlatban való érvényesítésre rábírja, mert egészen biztosra vehető, hogy az ily jutalomban részesült tanuló gyarapítani is fogja a betétösszeget. E helyes szempontok vezérelték közoktatásügyi lelkes miniszterünket, midőn a közmunka- és közoktatásügyi miniszter ur kezdeményezésére a magyar posl ata karékpónzt árral idejekorán fe 1 hivta a hatásköre alá tartozó nevelésügyi tényezők figyelmét s a midőn ujabban is az illetékes iskolai hatóságokat annak a czélszerüségóre figyelmeztette, hogy az iskolai jutalmakat lehetőleg postatakarékpénztári betétkönyvecskék alakjában nyújtsák az arra érdemes tanulóknak. — S hogy a miniszter ur üdvös intentiói a gyakorlatban megvalósíthatók legyenek, a kir. postatakarékpénztár igazgatója külön rendeletben utasította a közvetítő postahivatalokat, mikép a kitűzött czél elérésében segédkezzenek. — Maga az eljárás igen egyszerű. — Az iskolai hatóság vagy tantestület által megbízott tanító a jutalmazásra szánt összegeket a közvetítő hivatalnál már előzetesen lefizetvén, a betétkönyvecskék ezen összegekről - mint első betétekről — a tanító által kijelölt — Szeretem is, ha valamivel szerényebb. De mondja csak édes Nemesváry, hogyan szeretné, ha szeretném ? Akarja, hogy jó barátnője legyek; akarja, hogy még több? — Hogy mindenem legyen! . . . — Ne ragadtassa el kérem magát! — Nem bifok tovább magammal! Nemesváry leborult a kaczér bálvány előtt s összekulcsolt kezeit a suhogó selyemruhára tette. Eszter gyorsan fölállott s nevetve mondta: — Ne ismételje kérem azokat a régi fogásokat, melyekkel a mindennapi nőket szokás elbolonditani. Keljen föl édes barátom, mert nagyon megdöbbenne a komornám, ha ilyen jelenetet látna az ártatlan thea csészék között. Nemesváry térdein csúszott Eszter elé s megragadta apró kezeit. Nagyon nevetséges volt. T- Legyen elég a vallomásokból, édes barátom. Felelni akarok önnek, de szükségem van egy kis komolyságra. Nincs deritŐbb jelenet, mint mikor egy férfiú egész komolyan egy nevető asszony* előtt térdel. Lássa, én sokkal józanabbul fogom föl a szerelmet. Üljön le kérem, szépen ide mellém s gynjtson rá egy cigarettere. Nemesváry engedelmeskedett. Nagyon megnyilallott valami, nem annyira a szivében, mint inkább kopott lábaiban, a mint fölegyenesedett. Eszter kínálta meg cigarettel. — Ez a helyzet már sokkal méltóságosabb. Igy már nincs mitől tartanunk. Lássa kérem a komorna elöl nem lehet elzárnia kulcslyukakat. Hiszen ón meg fog érteni ! engem . . . névre állíttatnak ki, a betótkönyvecskék törzs ós nyilatkozat-lapjain azonban az aláírásra szánt hely üresen hagyatik. — Az igy kiállított betótkönyvecskék az illető tanítónak átvételi elismervény ellenében kiszolgáltatnak, mely elismervényen minden egyes betétkönyvecske száma, az első betét és a megjutalmazandó neve pontosan kitüntetendő. — Az átvevő tanitó köteles azután gondoskodni arról, hogy a betótkönyvecskék törzs- ós nyilatkozatlapjai a jutalmazott ak által akkor, a midőn azok nekik kózbesittetnek, aláírassanak s a személy azonosságra vonatkozó, esetleg még hiányzó adatok is kitöltessenek, mig a kivágott nyilatkozat-lapok az átvételi elismervény ellenében a közvetítő hivatalok által lesznek átszolgáltatandók. Látni való, hogy s postatakarókpénztár szervezetébe nagyon is beilleszthető a betétkönyvocskék kiállitásának ez a módja, mely egyszersmind czáfolatául szolgál azon tévhitnek, mintha a postatakarékpénztári intézetbe való beléphetés felettébb meg volna nehezítve. — Tekintve ezen körülmény s főleg a kitűzött nemes czólt, bízvást remélhető, hogy iskolai hatóságaink az év folyamán magukat kitüntető növendékok szorgalmát már ez idén a postatakarékpénztári betótkönyvecskék épp oly alkalmszerü, mint hasznos ajándékával fo gj á k meg juta! mazui. CSAENOK. A német császár életéből. Esztergom, jtm. 15. Rövid idő alatt második császárja hunyt el Németországnak: Vilmos után III. Frigyes a ki a császári koronát csak ez óv márczius 9-ike óta viselte. Nagyon rövid idő ez arra, hogy neki mint császárnak életrajza lett volna, hiszen alig adhatott ki pár rendeletet és már elragadta a halál. De mint trónörökös eseményekben gazdag életet élt le, melyről számos könyvet is írtak már. Nem volt már valami nagyon fiatal ember, mert 1831 okt. 18-án született a potzdami királyi palotában, a melyet méltán nevezhetnénk a Hochenzollernek családi születési helyének, mert majdnem minden herczeg itt született. Még az uralkodók jelleme is jobban függ a nevelőjüktől — s azért nem egészen érdektelen tudni, hogy — Várva várom válaszát. — Hát csak várja. De kérem, hogy velem azon a régi bizalmas hangon folytassa, a melyhez már mind a ketten hozzászoktunk. Önnek tudnia kell, mint jeles világhóditónak, hogy sohasem tanácsos elárulni egy asszonynak azt, ha szeretjük. Hát ön nagyon is elárulta. Jól van. Nincs asszony a világon, a kit még a visszautasított szerelem is gondolkodóba ne ejtene. Hát még olyat, a milyen például a magáé! Nemesváry türelmetlenül füstölt. — Tudja mit édes barátom, nekem egy kis gondolkodásra van szükségem. Maga nagy dolgokról beszél s azt egy cigarette füst alatt nem lehet elintézni. Megkérem tehát hogy várjon. De azután arra is, hogy

r a holnapi lapokban meg legyen irva Kovácsné távozása. Megemlítheti az okot is, el kell * mondani, hogy Vizkelety ügyvéd már megindította a válópört és meg kell Íratnia az eseményt olyan formán, hogy Kovácsné az egész világ előtt rá legyen kötelezve arra a lépésre, a mire készül. Megteszi ? Nemesváry nem sokáig gondolkodott. Rögtön készen volt a végzetes válaszszák — Megteszem. Nagy összeköttetéseim vannak a napilapok szerkesztőségeivel. Egészen a kegyed parancsa szerint fog történni. Holnap ország-világ megtudja, hogy Kovács Lászlóné eltűnt s megindította már a válópört is, mert meggyőződött róla, hogy a férje elidegenedett tőle . . . — Jól van, édes barátom . . . Csak mentől feltűnőbben/ Ne kímélje az én nevemet sem. Akarom, hogy bele legyek keverve a botrányba. (Folyt, köv.)