Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-17 / 49.szám

ESZTKRfiOM, X. ÉVFOLYAM. 49 SZAM. VASÁRNAP, 1888. JÚNIUS 17. MF'.G.IRLENIK ÍJETEMKINT KfiT'SZRR : VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. I<;I/H<T/IGTÚSI k\i ; egéH'/ ÓVIH . . . ........ ti fit — kr. fél évre 'ó frt — kr. negyedévié . I frt ">() kr. Ejjy szám ára 7 kr. . Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZRMT-AIIIJA-UTCZA ÍÍÍ7. SZÁM, llói'tlt :i L*p M/,i'lli'ii|i rtis/.ét lllotő l<íi/,|(MIHMIV«k l(Ül>l(H|i|<"k. KIADÓHIVATAL : SZÉCMIDHYI-TÉR álíi. SZÁM, : hová a lap liiviifiil<»H s » magán hirdetései, a iiviliíérl»e szánt köz­leniénvHli, <íl("p|i/.nl('iHÍ |njir/.i'k és roiUan»ál;í.Hok intó'/.oiidílk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HllíDKTMSMK :j| J szólói 100 HZÓÍJÍ — frt 75 kr.i| 100—200 ig . 1 fit 00 kivi ty)ö- 300-ig . 2 frt 25 kr.il llülr«g<lij StO kr. ij M A (i A N -111 If I) KTlí.SNK inegííllíipoil.ís szerint legju tanyosabbáu közöli ötnek. NYII/ITÚIÍ sora StO kr. Városi mérnök. Esztergom, jun 36. Tizenötezer forintot szavazott inog erre az évre Esztergom város közgyűlése kövező munkálatokra. Valóságos áldozat volt ez a várostól. Esztergomnak ugyan még egyszer szüksége lenne egy kis csiszolt kökorszakra, modern értelemben; de egyelőre meg kell elégednünk szerény anyagi tehetségünkkel s meg kell al­kudnunk a nyomasztó gondokkal. Körös­körül vagyunk véve kőbányákkal, Esz­tergomniegye kövei nélkül alig képesek palotát építeni Budapesten s mégis szégyenletes kövezetünk van s legszebb utczáink -szánalmasan nevetségessé van­nak téve. Ott vau az elhanyagolt Oyninasium­ntcza, a Bottyán-utcza, a Városház-utcza, a Duna-köz s a, Klastrom-uícza, hogy a világhírre méltó Szt-Anna-utczát ne is említsük. Valamennyi kriminális kti­vezetü s az idecsöppent nagyvárosi em­bereket valóságos golgothai keservekkel gyötri. Olcsó a kövünk, do nagyon drága az ambicziónk az emelkedés felé. Konzervatívok vagyunk egész a kétségbe­esésig. Irtózunk az njitástól s a rend­kívüli munkától, sőt még a hétköz­napiasság határain túlszárnyaló gondol­kodástól is. Azért marad mindeu félben s mig más városokban június derekán már serényen rombolják a rút épületeket s szorgal­masan emelik a modern házakat, addig a mi építészeink kénytelenek a szél­rózsa mindeu irányában kenyér után látni s fölösleges épitő munkásaink más városokban napszámot keresni. Ná­lunk még a kövezés munkálataihoz se fognak hozzá nyár derekán, hanem azért még jó formán elsiethetik ősszel vagy tél elején, mikor az illető szakköze­geknek egy-két jóakaratú gondolatuk támad. Kihez forduljou a város közönsége felvilágosításért, mikor nincs városi mérnöke, a ki kizárólag Esztergom elég bonyodalmas műszaki kérdéseinek szen­telhetné minden erejét ; a ki a mese­szerűen elhanyagolt homokterületet va­lahára kimérné; a ki az egy év óta készen hentorgő városi határjelkövekot valahára fölhasználná; a ki az öreg tó körül elbitorolt harmincz-negyven hold­nyi bitang területet a város javára visszahódítaná ; a ki a négy hónap óla elvégzett kövezési munkálatokhoz vala­hára hozzáfogna s a ki a város hcgyi­utjainak építését és* föntartását a ret­tenetesen drága kontár kezekből kivenné. Szóval Esztergom városának épen most, midőn a haladás szellemét igen szép tehetségű s jó akaratú vezérférflak kép­viselik, a haladás és fejlődés érdekében szüksége lenne egy olyan szakértelmes és képesített városi mérnökre, a kivel dispouálhasson. Nem szándékoztunk a más irányokban elég bokros elfogul tságu kir. főmérnök kiváló érdemeit legkevésbé sem csor­bítani ; de mindenesetre propagandát óhajtunk csinálni egy rendkívül fontos városi közügynek : egy olyan nevozfétes városi tisztviselői széknek, melynek pontos és lelkiösmeretes betöltése a város emelkedésének ogyik nélkülöz­hetetlen alapfoltétele lenne. Ipar-ki^llitásunk. Esztergom, jun. 16. Esztergom sz. kir. város területén, a képesítéshez kötött mesterséggel foglal­kozó iparosokhoz az iparkiállitást ren­dező végrehajtó bizottság a következő felhívást adta ki : A helybeli ipartestület, folyó évi márczius hó 18-án .tartott rendes évi közgyűlésében egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy még ez év folyamán segéd- és tanoncz-muukakiállitás ren­deztessék. Hgy mily jótékony hatással van az ily kiállítás az ipar fejlesztésére, a segédek és tanonezok munkakedvének fokozására, az iparkészitmények tökélo­tesilésére, nem tartjuk szükségesnek bővebben indokolni. Hivatkozunk csupán arra, hogy más hasonló városokban már rég felismerték a kiállítás üdvös voltát, s nem késtek ezen, az iparosok érdekét előmozdító intézményt többszö­rösen kiaknázni. A hozott határozat, iparosaink becsü­letbeli ügyévé vált, és igy mindnyájunk­nak közre kell munkálni, hogy olyan ki­állítást rendezzünk, a moly novénok teljesen meg is feleljen. Az iparos-mesterektől függ, hogy a segédek és tanonezok a kiállilásban minél nagyobb számban és minél tö­kéletesebb munkával résztvegyenek. Ha­zafias ügy ez, melytől egy .segédnek és tanoneznak sem szabad elmaradnia. Arra kérjük tehát iparosainkat, tegyék lehetővé .minden segédnek és tanonez­nak a kiállításban való "részvételt, hogy a közönség — mely Ítéletet fog telettük mondani, — azon meggyőződésre jusson, miszerint a kézműipar városunkban oly jelőhaladást mutat fel, a melynél fogva nincsen arra utalva, hogy hasonló készít­ményeket külországból szerezzen be. Az ipartestület által rendezendő se­géd- és tanonczmunkakiállitás tárgyá­ban kiadott szabályzat a következő: 1. Az esztergomi ipartestület folyó évi augusztus hó 19. és 20-án a vá­rosház tanácstermében az ipartestület kebelébe tartozó segéd- és tauoncz­muukakiállitást rendez. 2. Ezen kiállítás czélja, hogy egy­részt a segédek és tanonezok saját iparukban való haladásra serkentessenek, másrészt, hogy a helybeli kézműipar termelésének Jehotőleges képe, a fo­gyasztó közönséggel minél szélesebb körben megismertessék, hogy ily mó­don s azok készítésének tökéletesítésé­vel az illető iparág fejlődése előmozdit­lassék. 3. A kiállítás helyi. 4. Kiállító csak a tárgy készítője lőhet, erre nézve az ipartestületi elöl­járóságnak jogában áll meggyőződést szerezni. 5. Kiállításra csak a gyakorlati szük­ségnek megfelolőleg készített iparczik­kek fogadtatnak el. 6. A ki mint kiállító részt venui óhajt, ebbeli szándékát az ipartestület jegyzőjénél bejelenti. A bejelentés tartalmazza a kiállító nevét és foglalkozását, a munkaadó De profundis. Ide hallik szomszédomból A halotti ének, Szól a pap búcsúztatása S belevegyül zokogása A gyászoló népnek. Vájjon ki volt, hogy oly nagyon Keseregnek érte? Tán egy fiatal leányka? S apja, anyja boldogsága Száll a sirba véle? Vagy talán egy öreg asszony? S a koporsó mellett, . Kiknek arcza könytől ázik Valamennyi mind egy szálig Unoka és gyermek?! Akárki volt, e zokogás Jele hógy szerették, Midőn már mindketten Fáradtan, törödten Megpihenni vágyunk, S ott a temetőben Vetve siri ágyunk: A midőn te, mint én . Túl leszesz már szintén Minden édes álmon, E hervadt virágot Majd eledbe tárom! LITHVAY VIKTÓRIA. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE 1 ' számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Huszadik folytatás.) XV. A ZAVAROSBAN. A minisztertanácsosné előkelő salonjaiban találkozott társaság csak másnap volt képes Ítélkezni és pártállást foglalni. De a vál­ságos fordulat még azon éjjel bekövetkezett. A megcsalt asszony kitért férje elől s az ügyvéd kiséretében birtokára utazott. Senkise érezte jobban a készülőben levő vihar kitörését, mint a szép Eszter, a ki a távozó vetélytárs minden mozdulatát éber szemekkel leste. Hogyne vette volna észre, hogy Kovácsné kocsija az estélyröl épen nem tart hazafelé. Eszter a szerelmes Nemesvary furcsa vallo­másait meg se hallotta,olyan feszült kíváncsi­sággal kisérte az előtte robogó kocsifordulatát Még az este kiadta a rendeletet kocsi­sának, hogy Kovács László fogatát ne té­veszsze el szeme elől, mikor a társaság oszlani kezd. Eleinte ki kellett várni az indulást, ami azátalános távozás kuszált zűrzavarában épen nem keltett feltűnést. Nemesvary nem volt a szép Eszter ter­véhe beavatva. Csak azt vette észre, hogy Eszter nem hazafelé hajtat s hogy kérdéseire nem ér rá válaszolni. Mint a ki teljesen alárendeli magát egy szép asz^ouy szeszélyének, hűségesen ki­várta a czélpontot, mely mindenesetre leg­több magyarázatot igér. Megérkeztek a pályaházba. Adlerné kocsisa megállott. Az épen előt­tük levő fogatból Kovácsné szállott ki s hidegen fogadta a reá várakozó hires fis­kális üdvözletét és kíséretét. — De most már csak felvilágosit titok­zatos kanyarodásainkról szép asszony! — kezdte Nemesvary egy kissé követelő hangon. — Csak valami hasznát is vehetnem ennek a felvilágosításnak. Kovácsné épen most távozik Baranyára az ügyvédje kísé­retében. Megérti már most a helyzet rej­telmeit minden magyarázat nélkül?­Nemesvary satyrikusan mosolygott s hiúz szemekkel nézte a jelenetet. — Valóban asszonyom, önnek kitűnő érzéke van a legpikánsabh jelenetek tanul­mányozásához. — Szálljon ki és tudjon meg egyetmást! Nemesvary rögtön elakadt. —.De szerencsétlen rövidlátásom ... . azután mivel tudnám igazolni, hogy közé­jük csöppentem? — Önnek sohase volt egyetlenegy lele­ményes gondolata is. — Kegyed mellett valóban. — Szálljon ki, váltson jegyet a legköze­lebbi átloinásra, ne tudakozódjék semmi felölj hanem azért rögtön lépjen az utazók -társaságába. Nemesvary tépelődni kezdett. — Engedje el azt a nagy kiküldetést asszonyom, mert ugy is tudja az eddigi­ekből, hogy semmit se birtani tökéletesen elvégezni. Elég azt tudnia, hogy Kovácsné szökik. A mint a vonat eltávozott, majd meggyőződöm róla, hogy csakugyan Bar ranyára utazott-e. , Eszter megvetően mosolygott. — Nincs szükségem ilyen utólagos meg­figyelésekre. Csak azt ismétlem,'hogy Önnek teljes világéletében nem volt : egy étlen-egy leleményes gondolata. — Majd be fogom bizonyítani az ellen­kezőt ... A vonat elrobogott, Kovácsné tétovázó kocsija visszatért, Adlerné kocsija is meg­fordult. Nemsokára megállapodtak. Ádlei-némost már mosolyogva szánakozott a kemény leczkében részesített elkopott gavalléron, a ki minden mozdulatával, min­den tekintetével s minden szavával egy eleven szerelmi vallomás volt. — Kíváncsi vagyok az ön egyetlen lele-p menyes gondolatára, melyet kilátásba he­lyezett — kezdte a szép asszony,. midőn tökéletesen elbolonditott imádója karját elfogadta. Nemesvary véghetetlen boldogságtól su­gárzó arczczal válaszolta: — Meg fogja látni asszonyom, hogy pompás eszmém van. Napokon keresztül foglalkoztam vele de nem tartottam még tanácsosnak elmondani. Nemesvári végtelenül nevetséges helyzet­ben vergődött a szép Eszter .szeszélyei kö­zött. Szerelme ellen kelleifc;doígozina, hogy némi- érdeklődést keltsemr-. maga iránt s olyan gondolatokkal foglakoznia, .melyek inkább eltávolították tőle a szép asszonyt. Mindig köztük volt az a harmadik, a ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents