Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-20 / 41.szám

minthogy alaptalan vádjait adatokkal czáfoUam meg, a n. é. olvasó közönség is kegyes lesz, a czikkiróval folyta­tandó hírlapi polémiáktól a felmentést nekem megadni. Ipolyság 1888. máj. 18-án. Tek. szerkesztő urnák teljes tisztelettel, Bonczeller Márton. — Ekkert Antal budapesti polgári iskolai tanár Természettan és Csillagá­szati Földrajz czim alatt a felsőbb )olgári leányiskolák negyedik osztálya jámára, valamint magánhasználatra jen becses tankönyvet irt, melynek ra 80 kr. Barta Árpád hátrahagyott kéz­atai között vau néhány megható köz­3tlenségii költemény, melyet a szeren­étlen sorsú fiatal ember emlékére leg­vzelebb be fogunk mutatni. — Andrássy Gyula gyivai föld­rtokos, volt esztergommegyei ország­ülési képviselő, ki a szabadkőmüve­it névsorában, mint egyetlen eszter­mmegyei szabadkőműves szerepelt, épett a testület kötelékeiből. — Bírósági tolmács. Az igazságügy­niszter Szenttamási Béla keresett *$védet a járásbírósághoz magyar-né­t tolmácsnak nevezte ki. — A mai kirándulás a kereskedő­ik egyesülete rendezésébon részben árvízkárosultak javára mogy s igy íiélhotő, hogy a nagy közönség fé­rő! tömeges részvétel által fog si­ülni. — Megnyitás. A Fürdő-vendéglő sjjpen berendezett uj nyári kertjét rdán este nyitották meg a leg­bbkelő közönség impozáns részvétele llett. — Hatóság elleni erőszak vétsége Ktt lettek Tóth Mihály Prettner Lipót, umauu József, Olló G-ergely ós Uj­:y József, piszkei lakosok vád alá lyezve. Nevezettek ugyanis Mészáros fán, csendőrkáplárt, ki ott hivatalos üldetésben eljárt, bántalmazták, fegy­|t elvették és sértő kifejezésekkel tték. A kir. törvényszék az előlne­3tt három vádlottat 3—3 heti fog­ra, Ujváryt 5 frt pénzbirságra Ítélte, í Gergelyt pedig a vád alól felmen­ti. Vádlottak, s Kossár, kir. ügyész abbeztek. — Érdekes kéziratok. Somogyi Ká­, volt esztergomi kanonok, a ki y áldozatkészséggel ritka becsű i az igazi szerelem üdve és átka egy­re. szellő virágok illatától mámorosan olgatta a kerti lak ablakait és eltakaró zölö indákat; a geríiczék véghetetlen ogságról turbékoltak egymásnak s a esen tündöklő csillagok mintha az üd­lés rejtelmes történetének betűi lenné­A hegyi patak folytonosan csobogó iése- zuvárta egyedül a tündér éjszaka yalmát. Ugy érezte magát a szép Észter, iba legédesebb álmai valósulnának meg tett szerelmesével valamelyik csillagban >zülne. A világ zaja, emberek nyoma se hallott feléje. ost raár hatalmában volt az a férfin, eddig olyan messze állott szivétől. ihetett vele azt, a mit akart. Mámoros a szerelemtől, megtántorodott az igé­>I. • T7gy-e, te is véghetetlenül boldog , édesem? — kérdezte a szép Eszter ' suttogással, sután megszólalt belőle a démon. Ne hagyj el- engem soha . . . En (Odra születtem ... Te voltál a szí­jén, mikor egy férfiúhoz erőltettek, a csak gyűlölni tudtam ... Te voltál niben. mikor elszakadtam tőle. Te il szivemben, mikor elitélt a világ s tetettek azok, a kik becsültek. Féltékeny un reád s megirigyeltem annak az •nynak boldogságát, a ki közénk lépett, -e nem fogsz elhagyni miatta? A dicsőség es sugarai világítják meg a te neved, igy-e nem cseréled el a muló káprá­ft a mi forró szerelmünk örökkévaló­t? könyvtárt ajándékozott a rekonstruált Szegednek, nagy_ 4 érdekű kéziratokat hagyott hátra. A megboldogult ugya­nis, mint kiváló képzetségü és sza­badelvűén gondolkodó tud-'s, több rendbeli egyházi és társadalmi kér­désről irván terjedelmesebb dolgo­zatot, a melyeket azonban, valószínűleg ismert szerénységénél fogva, a nyilvá­nosság elé nem bocsátott. Most, hogy a tudós főpap hagyatékát az örökösök átvették, Gubody Ferencz czeglédi pol­gármester, mint egykori rokon, elhatá­rozta, hogy a szer fölölt érdekes kéz­iratokat sajtó alá rendezi. — Halálozás. Miklósy Gyula élete 21-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult fiatal embert május 17-én temetlek. — A postatakarékpénztárról. Ta­pasztalati tény, hogy náluak a mobil tőke iránt való érzék még kevéssé van kifejlődve, s hogy annak jelent őségét nem méltányolják kellőképen. Renge­teg sok tőke létezik, a melyeket tu­lajdonosaik nem tekt élhetnek be sem mezőgazgasági ipar, vagy egyéb vál­lal latokba, s a melyek gyümölc^özetle­nül, vagy legalább nem teljesen ki­használva hevernek azért, mert a tő­keértékesitésnek az értékpapírok formá­jában nyilvánuló alakja még meglehe­tősen ismereretleit nálunk. Pedig ugy általános, mint egyéni érdek, hogy ezen a tőkegyűjtésnek és takarításnak kül­földön nagyon szokásos módja nálunk is elterjedjen. Meg keli gondolnunk, hogy az állainjáradék czimleteknek a belföldön való elhelyezése azt hozza magával, mikép az államadósági köt­vények után az állam által fizetett ka­matok nem a külföld, hanem saját pol­gáraink zsebébe vándorolnak. Mert ha az államnak saját polgárai hiteleznek, ugy azt a mit a kincstár az állam­adóssági kötelezettségek teljesítésére elvon a nép jövedelméből, azt más részről ugyanazon népnek az államadó­sági kötvények kamataiban viszzafizeti. Minél nagyobb arányban vándorolnak tehát e kamatok külföldre, annál in­kább nő a nemzeti vagyon vesztesége, mely viszont kisebbedik a szerint a mint, nagyobb körű elterjedést nyer­nek állami papírjaink bent az ország­ban. Do ezen általános szemponttól el­tekintve, az egyéni érdek is a mellett szól, hogy tőkéink állampapírokba fek­lettessenek be. Oly tőkéket, a melyeket nem kötöttünk le valamely vállalatban, Tudod mit, édes? Hagyjuk itt az egész, világot s menjünk oda, a hol csak mi ketten ismerjük egymást . . . Olyan hü leszek hozzád, mint az árnyék, olyan en­gedelmes mint egy rabszolga és olyan igaz, mint az én szerelmem ... Hagyjuk itt mindazt, a mi ellenünk es­küdött. Meneküljünk egymás karjaiba s legyünk örökre egymásé. Mert én féltelek téged s reszketek attól a gondolattól, hogy el fogsz hagyni engem., r A lázasan suttogó szenvedélyes asszony­ból most már a démon hatalma beszélt. Csá­bítóan, igézően, észbontó megtántoritással. És a boldogság mámorától megszédült férfiú mosolygó könnyelműséggel gondolta el, hogy milyenfurcsa történet is lenne az, ha ezért a szép asszonyért itt hagyná az egész világot s beleszédülne abba az örvénybe; a melyet nem volt elég ereje elkerülni, í * Három napja mult, hogy Kovács Lászloné, nem kapott jtudositást a [férjétől. Csak a lapokból értesült kiküldetése sikereiről s ünnepeltetéséről. Az egyik napilap részletesebb tudósítása azonban megemlékezett 'arról a jelenetről is, midőn a megmentett alsó dunavidéki város hölgyei elhatározták, hogy díszes em­léket fognak átnyújtani a képviselő nejének. Kovács Lászlónét boldoggá tette ez a hír. Hát mégis gondoltak reá, mikor csak aggodalma járt abban a városban s félelme virrasztott férje sorsa fölött. De egy kis távirat azután megrémítette és kiábrándította. A megmentett városból ezt a sürgönyt menesztették valamelyik napilapnak: a melyek felett tehát totszés szerint bármely időben rendelkezni akarunk, nem értékesíthetünk jobban, mint hogyha értékpapírokban és főleg állami papí­rokban helyezzük el, mint a melyek naponként tőzsdei árral bírván, bár­mely pillanatban folyósíthatok. To­vábbá, ha az állam az adósunk, meg­nyugtatva lehetünk az iránt, hogy az a kamatait a rendes időben megfogja fizetni s 0'mellett a kamatláb oly ma­gas, hogy az átlagos országos kamat­lábot legtöbb esetben felül is múlja, és igy mindenkép tisztességes hasznot nyújt a kötvény tulajdonosának. A pos­takarékpénzlári intézmény létesítésével sikerült az államnak oly közoget meg­teremtenie, a mely hivatva van az ér­tékpapírok iránt való érdoklődést a közönség legszélesebb rétegeiben fel­költeni, s a legegyszerűbb és legkényel­mesebb alkalmat nyújtani arra, hogy a kis tőke is gyümölcsöző értékekben elhelyezést nyerhessen. Ez áldásos in­tézménynek, a mely mindenütt, a hol létesült, a legkitűnőbben bevált nem­csak az tartozik üzletköréhez, hogy a takarékosság által befolyt tőkéket — s pedig azon tőkéket, melyek csekély­ségüknél fogva máskülönben elkallód­tak volna — állampapírokban értékit se s ez által az államhitel részeseivé tegye azon ezreket, a kik csak csekély össze­gek felett rendelkeznek, hanem cultivál egy más üzletágat is, — melynek czél­szerüségét ugy látszik még kevesen is­merik. A postatakarékpénztár ugyanis be­tevőinek azt a kedvezményt nyújtja, hogy kívánságukhoz képest számunkra érték­papírokat vásárol a napi árfolyamon anél­kül, hogy ezért bármi dijat számitana. Ha az illető betevő biztos helyiséggel vagy a kezelésre, felügyeíésre való idővel nem rendelkeznék, értékpapírjait a postatakarékpénztárnál tarthatja le­tétben, moly azt nemcsak minden dij nélkül megőrzi, hanem a sorsolás alá eső papírok húzására felügyel, az eset­leges nyereményeket az esedékes kamat­szelvényeket lejáratkor behajtja, a be­tevő javára írja és őt erről külön ér­tesiti, ugy hogy a betevő letétemenyezett értékpapírjainak jövedelméről minden fáradság és költség nélkül rendelkez­hetik. Mindennek hasznát könnyű be­látni; hisz a mindennapi életben vajmi gyakran tapasztaljuk, hogy hiányos meg­őrzés, feledékenység vagy késő in­tézkedés valamint lopás, elvesztés vagy a szelvények és a nyeremények elóvü­— A kormánybiztos épen akkor hagyta el bájos neje társaságában városunkat, mi­kor a közönség fáklyásmenettel akarta kifejezni háláját. Mariska megrémülve nézett maga elé. — Hát lehetséges-e ez ? Ettől a percztol kezdve oda lel nyugalma. Egykinzó gondolat bántotta folytonosan, hogy ki lehet az a nő, a ki miatt még csak néhány udvarias sort se kap a férjétől. Nem birt mindaddig megnyugodni, mig meg nem tudja. Föltámadt benne az a mardosó fájdalom, melyet eddig még nem ismert: a féltékeny­ség. De büszkén és könny telén ül. Kételkedett és hitt egyszerre . Legkínosabb tépelődései között elhatá­rozta, hogy kiveszi a 'magyarázat titkát Nemes véry tói, a ki épen Kovács László leveleiről tudakozódott. — Nemsokára hazatér — mondta a szerencsétlen asszony boldog mosolyba palástolva kétségbeesését. — Nem irta megérkezése napját? — kérdezte Nemesváry pikáns ravaszsággal, — mert ugy tudom, hogy három nap óta még a minisztert se tudósítja erről. A képviselő neje védelmezni kezdte azt, a kiben kételkedett. — Azt irja, hogy nemsokára hazatér. Talán ma. Talán holnap . . . Hát ön mikor utazik el? — A mig vissza nem tér a szép Adlerné Salzburgból. — Tehát még mindig nincs eldöntve, hogy mi fog történni önökkel? — kérdezte Mariska csodálatos nyugodtsággal. — El kell dőlnie akár ide, akár oda; lése által mily sok kár háromlik a tu­lajdonosra, A postatakarékpénztár va­lódi bankár szerepét töltik be a bete­vővel szemben pedig olyan bankárét, a ki fáradozásáért dijat nem követel, azáltal pedig, hogy a állam garantiája mellett működik, oly biztonságot nyújt aminőt semmiféle pénzintézet vagy bank tulajdonos nyújtani nem képes. Ezen szolgálat ellátására a postatakarékpénz­tár külön osztályt, az úgynevezett ér­tékpapirosztályt állította föl az irtézet kebelében, a mely a betevők, minden tekintetben kezükro jár. Az államot, midőn ily nagy kedvezményeket fűzött a postatakarékpénztár igénybevételéhez, kétségkívül az a helyes szempont vezérelte, hogy népünket lassanként hozzá kell szoktatni a gazdasági élet minden előnyös mozzanatának . kihasz­nálásához s igy nevezetesen megismer­tetni az értékpapírokban való gyümöl­csöztetés mondozatait és megkönyitoni ezek keresztül vételét. Hogy e tekintet­ben a postatakarék pénztár mily si­kerrel mőködik bizonyítja az a tény, hogy rövid fennállása óta három millió értékű értékpapírokban helyezte el a befolyt összegeket s hogy azon érték­papírok névértéke, a melyek közvetítése mellett vásároltattak egyesek részére megközelíti az egy milliót. Mog vagyunk győződve, hogy ez utóbbi üzletágában jelentkező forgalom idővel még jobban emelkedni fog s mind többeu fogják szolgálatait igénybe venni, mihelyt szé­lesebb körökbe elhatott az intézmény és az általa nyújtott nagy előnyök is­merete. x. Süketeknek. Egy személy, ki egy egy­szerű szer által 3 éves süketség és fülzu­gásból kigyógyittatott, kész annak leírását német nyelven bárkinek beküldeni. Czime : Süketintézet, Bécs, IX. Kolingasse 4. * Assicurazioni Generáli. E társaság részvényesei közgyűlésüket f. é. május hó 1-én tartották meg Triestben, midőn be­terjesztették az 1887. évi mérleget. A jel­zálogüzlet kivételével az magában foglalja az Összes üzletágak eredményeit. Ha te­kintetbe vesszük, hogy a lefolyt évben a a politika láthatárt folytonosan sötét fel­legek borították és hogy a gazdasági vi­szonyok is különösen kedvezőtlenek valának, tehát azoktit a körürülményeket, melyek­nek befolyása alól magát egyetlenegy biz­tosító-intézet sem vonhatja ki, az üzleti év végredmény, habár az nem is üti meg az előbbi évek mértéket, mégis kielégítő­nek kell tartanunk és benne annak ujabb bizonyítékát találhatjuk, hogy mily szilárd alapokon áll e társaság és hogy r mily ki­válón van igazgatva. Az előttünk fekvő zárszámadási jelentés mint rendesen számos de már tovább nem tűröm el a bizonytalan­ságot. Ez az egyetlenegy nő a világon a ki el tudott bűvölni ... Ne nevessen ki asszonyom, ha azt mondom, hogy az én sorsom a szép Eszter ... Vagy Ő vagy senki. Eddig azt hittem, hogy a szerelem csak játékszer s minden nő csak a férfiak szórakoztatására van teremtve. Azóta azon­ban, mióta Eszter szakítani akart velem, lemondtam nevetséges felfogásomról és bámulni kezdtem ezt a bámulatos asszonyt. Ez az egyetlen egy no tudott eddig impo­nálni az én szivemnek, ez az egy rendkívüli asszonya ... és most talán meg is lesz ma­gyarázva és bocsátva az én rajongásom... Ezzel az illatos gavallér eltávozott. Mariska csak most érezte azon tőrdöfés fájdalmát, melyet a szép Eszter neve ejtett szivében. Meg volt fejtve a titok. Hát azért nem irt három nap óta, hát azért nem tud most felöle senki semmit, hát azért utazott el az a.hazug asszony Salzburgba ? Vannak fájdalmak melyekre csak egy­féle gyógyszert adott az ég. Egy szeren­csétlen asszony gyötrelmére és szenvedé­seire vannak kitalálva a könyvek. Gyakran eloltják a kínok tüzét, de gyakrabban olajat öütnek reá. Mariska előtt azóta mindig ott kisértett a szép Eszter csábító mosolya és megtán­toritó szépsége ... És gyűlölni, utálni kezdte azt az asszonyt, a ki határtalan szerencsétlenségével belekoldulta magát szi­vébe, hogy azt azután minden üdvösségétől csúfosan kirabolja.

Next

/
Thumbnails
Contents