Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-10 / 38.szám

szépségre vetélkednek bármely nábob pa Villonjával. íme, ennyi előnyök várhatók váro­sunkra és vidékünkre nézve, egyedül a kőszénből. BüRÁNY JÁNOS. Esztergomi irók. (Folytatás.) 5. B i r k é s Endre. Született 1810-ik évi nov. hó 23-;ín esztergommegyei Bajóth községben. Kö­zép- és felsőbb iskolai tanulmányai vé­geztével az érseki sallói uradalomban lett alkalmazva mint pánztáros ; később nyugdíjaztatott. 0 azonban ismét hiva­talt vállalt és pedig Pest Városában mint városi számtiszt. Jelenleg ismét nyugalomban él. Irodalmi működését a Rothkrepf,ké­sőbb Mátray szerkesztette »Eegélő «-ben kezdette »Esztergom története« leírá­sával (1835. évf. 10. sz.), mely mint Esztergom városának legelső magyar leírása külön említést is érdemel. Irt népismertetési közleményeket, elbeszé­léseket stb. 6. BorovszkyLénárd János. Született Esztergomban 1792. máj. 21-én. Gym, tanulmányai végeztével a sz. Benedek-rendiek közzé lépett 1810. okt. 30-án. A theologiát Pannonhalmán végezte. Fölszenteltetett 1821. szept.. 13-án. Tanár volt Győrött 1813—16-ig, 1816 7., majd 1821—26-ig Sopron­ban, 1873-ig Pozsonyban. Ekkor ma­gister novitiorum (ujonczmester) lett Panuouhalmán, 1850-ben jószágkor­mányzó u. itt, 1867-től Győrött. Meg­halt 18(39. jan. 22-én. Két imakönyvet irt: 1. Liber precum et hymnorum, quem in usum stúdiósé iuventutis Hungari­cae concinnavit Leon. Borovszky 0. S. B. Posonii. Proprietas M. Bucsánszky. 1840. 12-rét, IV, és 166, 1. 2. Uj lelki manna azaz imádságos és énekes köuyv a ker. kath. ifjúság szá­mára. Pesten. 1867. Nyom. Bucsánsz­ky A. 16-rét, 208. 1. 7. Burány Ján o s. Született Esztergomban. Szülővárosá­ban végzé gymn. tanujmányait, a jogi tanfolyamot pedig a budapesti egyete­men hallgatta. Jolenleg mint ügyvéd működik Esztergomban. Számos czikket irt az esztergomi s vidéki szénbányák ügyében. Legutóbb : Esztergom talajvizei s a vízvezeték. I--VII. Eszt. és Vid. 1887. 23- 29. sz. Ezen czikk külön lenyomatban is megjelent. Gazdasági levél. (Védekezés a fillokszéra ellen.) III. A közfigyelem azonban eddig sokkal nagyobb mértékben fordult a homok­talaj, mint az amerikai vesszők felé. És ez nem csoda, mert ha valaki meg van győződve, hogy a homoktalajban bizto­sítva van a tőke a fillokszéra támadásai ellen, sokkal hamarább és , kevesebb fáradsággal szűrhet bort a homoktalajon te lepi tett szőlőről, mint az amerikai vesszőkről. Az pedig már bebizonyított ( tény, hogy a homoktalajban biztosítva vau a fillokszéra pusztításai ellen a szőlő, mert ott ezen irtóztató rovar meg nem élhet. De csak oly homokban, mely egészen szemcsés, mely legfeljebb 20—25%-nál több szerves anyagot nem tartalmaz és a melynek alsó rétege sem nem agyag, sem nem iszap és nem vizáthatlan. Ilyen többnyire az alföldi síkság homokja, kivéve a szikes helye­ket, de van ilyen kisebb szigetenkint, a felsőbb megyékben is, a hol jó erős borok teremnek. Ilyen helyeken telepít­senek szőlőket a felvidéki bitokosok. Kár, hogy a homoki borok iránt sokan nincsenek bizalommal. Általános azon hit, hogy a homoktalajon jó bort termeszteni lehetetlen, a mi nem áll és ezt úgy hiszem képes is leszek alább inegczáfolni, de előbb még szabad legyen elmondani szerény véleményemet, mi a teendő arra nézve, hogy hazánk bor­termelése, a fillokszéra pusztításai da­czára is, sem minőségileg, sem mennyi­ségileg ne apadjon és ezt nehogy unal­massá váljak, csak röviden közvonalozva ezen pontokban foglalom össze. 1. Egy irányelvnek kell megnyerni a közvéleményt, t. i., hogy bortermelé­sünk teljes mérvben minden áron fenn­tartandó és erre közreműködni, minden­kinek hazafiías kötelessége legyen. Hogy ezen elv a társadalomban, illetőleg a szőlőbirtokosok között jelszóvá váljék, arra a sajtónak, az intéző köröknek és a társadalmi körök hangadóinak kell hatni. 2. Szabályokra vau szükség, melyek megállapítanák azt: mily idő elteltével lehet ismét beültetni a fillokszéra által el puszi ult szőlőket ott, a hol ezek más szőlőktől elszigetelve állnak. Az uj van hazánkban Dobsina városnak koholt és nickel bányáiból. Ilyenek a bánya­ipar áldásai ! Van azonban még egy hatalmas té­nyező, melytől e vidék anyagi emelke­désére nézve a legnagyobb eredmény várható s óz a gyáripar. — A gyáripart e város és vidék lakosainak legnagyobb része csak híréből ismerik, pedig ennek keletkezésére s kifejlődésére talán sehol az országban nem oly kedvezők a ter­mészeti viszonyok, mint épen minálunk. A gyáripar ugyanis csak ott virágozha­tik, a hol tömeges olcsó erőforrást és könnyű közlekedést talál; az erőforrást kőszéntelepeink szolgáltatják; csak a vasúti közlekedés kell még ahoz, hogy vidékünk a gyáripar minden kellékeit teljes mértékbeu birja. A sok tüzelő anyagot igénylő gyár­ipar versenyképességére megbecsülne t­leu előny az, ha a tüzelő anyagnál 30% és a munkabéreknél ugyanannyi megtakarítható. Már pedig egv méter­mázsa kőszénnek szállítása Doroghról Budapestre a lehető ilegolcsóbb vasúti vitelbér mellett is, legalább 12*6. krba, j annak Budapesten a gyárba való szál­lítása pedig még 4 krba, — tehát összesen 16*6 krba kerül. Ebből az esztergomi gyáros 14 krt megtakaríthat, a mi 100,000 métermázsa szén fogyasz­tásnál 1-4000 frt tiszta nyeremény. Ebez járul még az, hogy a legtöbb gyár a nyers anyagot, a vidéken közelebb­ről kaphatja és hogy a lakás, élelem és egyéb életkellékek jHiányosabb vol­tánál fogva a munkabérek sokkal ala­csonyabbak, — a gyártelepekhez szük­séges földterület olcsóbban szerezhető meg és az épületek kevesebb költséggel állíthatók fel, mint a fővárosban. Lehet-e tehát kétkedni abban, hogy a budapest­esztergomi vasút kiépítése után városunk közolóbeu és környékén nemsokára számos gyártelep fog keletkezni, melyeknek a most elősorolt előnyök életfeltételeit képezik ? A gyáripar hathatós befolyását a vidék anyagi emelkedésére ugy vélem, nem kell külön bizonyítanom. A kik Ausztriában és különösen Csehországban jártak, azok tapasztalásból tudják azt, hogy a vas-, üveg- és porczelángyárakat környező falusi községek utczai több­nyire egy-két emeletes házakból állanak, a mit nagyobb megyei székvárosaink is megirigyelhetnek. Az ellbogoni üveg­gyár munkáslakásai iskolái s kaszinója pedig egy kis várost képeznek, melyek lödő fülecskéjük, mert nem csak gyűjteni, de adni is gyönyör a mézet. Édes iz jön a szádba s keserű érzés a szivedbe. Félre csapod frakkod szárnyait, kikeresed egyetlenegy virágodat s clindusz nem ugyan, hogy megrakodj mézzel, mert a bimbó kelyhébe lopódzni nem lehet, da legalább hogy tudd, nyiladozik-e már elé­je a közeledő nyárnak, vagy hogy daczol még a szenvedélyes sugarakkal? Odaszállsz mellé, de a mint meglátod hóditó bubájában lenge alakját szinte ösz­szeteszed kezed, hogy Heinével együtt kö­nyörögj az Úrhoz, mikép e kis virágot is tartaná meg mindig ily szépnek, tisztának és kecsesnek, habár vonzó és fogvatartó képességét, mint a mágnes, voltaképen hensejében, már hogy lelkében és szivében is birja, hogy bálványozáskép ne vegye tőlem az isten ezt a kis májusi ájtatoskodást. Ha a terem köpd, Ő bizonyára a király­né benne, s nem győzöm eléggé csodál­kozni a szerénységen, hogy nem ugy fog­ja fel az egész hangversenyt, mint az ő szép­séges voltának nyújtott jobbágyi hódolatot. Szőke hajának dus fonadékai ildomos tekercsbe csavarva mintegy arany koronát képeztek a viruló gyermeteg arc bájai fö­lött, melynek gondtalan derűjét merengve nézem, s elgondolom, hogy talán nem is tudja, miként árasztja a boldogságot maga körül s mikor először tekintett fel kőze­ledtemre nefelejts szemeivel, mintha a menyny nyílott volna meg előttem s ha ak­kor meghalok örömemben, árva lelkem bi­zonyára egyenest a szemeibe repül vala, mint a már fennebb is tisztelt teuton po­éta magát kifejezhetni elég szerencsés. Tehát leszállasz oda, és szived hőbben dobban : — Ah ez kedves! zenged, csak most tudom, a jó Isten mennyire szeret, hogy itt juttatott helyet énnekem. — Hát aztán miért? tudakozódik akis virág. — Mert egész tünemény, égi jelenség magácskát látni valahol természetben, va­lóságban elevenen . .. — Elég már, elég! inkább azt mondja, hogy máshogyan is lehet engem látni mint elevenen ? — Oh bár ne lehetne ! Akkor nem vol­nának kuszált gondolataim, nem tüzelne a képzelet, nyugodtak volnának álmaim s nem volna velem mindenütt mint az Isten... — Ugyan ne vegye a nevét már má­sodszor hiába. — Nézze el az egyszer hibámat. Lássa sokat forgott fejemben szent neve, azt hittem, menybe vitték angyalai s azért nem láttam oly soká', mert nem akarták onnan visszabocsájtani. Pedig ugy-e jobb itt alant ? Az angyal szive szeretni . . . — Hagyja ezt a tárgyat, arról nem jó beszélni. •— Fél talán falra festeni az ... ? — Szeretném tudni mi lelte ma önt ? Isten . . . angyal . . . ördög . . . meny­ország . . . csoda .... tünemény .... Egész biblia ! Kérem forduljunk derültebb tárgyakhoz. — Ám legyen. Mondja hát kis rokon lélek, mi igaz van abban, hogy a maga álmai mindig teljesülnek ? — Nos ? nos ? — Nos, és álmodott valamit a mai es­tére vonatkozólag ? — Ah ez jó, erről beszélhetünk, el ia mondom a legelejéről de azután . . . azu­tán . . . teljesüljön ám 1 Hát álmodám, bogy a Pali húzta, húzta a láb alá, a mint .még soha . . . — Nos ? nos ? — ... mi pedig. Eh, az ördögöt! Semmi »mi pedig!« 0 nem is álmodott, én meg nem is beszéltem vele. Hagyjuk hát az illusiokat. Nem ül­tetlek fel érdemes olvasó, ki itt bizonyára az est hűséges rajzát keresed, s kapsz olyan valamit, a miből nem értesz egy kukkot, a mi csupán az én agyamban s legfeljebb szivemben él s a mihez neked tulajdonképen nincs is közöd, mért mind­ebből a valóságban nem történt semmi. A here had nem szállinkozott mézet gyűjteni, hanem nevéhez hiven szürcsölte a kész árpalét, a lányok érzéketlen bábok valának, a kik a lantos szerint szivet és dalt nem érdemlenek, s a kis Ideált is$ ugy betemette a sok baglyas fej (hogy a »sevillai borbély* frizirozza meg vala­mennyit !) miszerint glóriája sugárfényé­nek még hegyét sem láttam, s szentül hittem hogy nincs is itt, hogy még nem szökhetett meg az angyalok közül. S csak midőn a »hősi induló« után valamenynyien hősiesen megindultak, akkor tünt elő a ked­ves tünemény, de haj —nyomában jött a zor­don enyészet, akarom mondani a — pa­pája s elvitte visszajöhetlenül, bár érette ezer és egy hőkebel epedne is. — Jó éjt kivánok! monda utánozhatat­lan s némi melancholiával elegyes kedves­séggel és eltűnik, mégsem 'gondolva, hogy épen e kívánságával egész tuczat éjszaka­szőlők telepítésére pedig jutalmakkal vagy legalább hosszabb időre szóló adóelengedéssel kellene ösztönözni az illetőket. Ez természetesen a kormány körébe tartozik. 3. Meg kell könnyíteni az ameriai sző Iővesszők vásárlását. 4. A szakminisztériumnál nyilván­tartásban kell vezetni, mint ed4ig is, az elpusztult és megfertőzött szőlők területének valamint az uj ültetvények területének is a mennyiségét és intéz­kedései által odahatni, hogy ezek között az egyensúly fenntartassék. 5. Az uj ültetéseknél a szegényebb osztályt segélyezze a kormány vesszők­kel a kecskeméti telepről. = 6. A hol állambirtokokon ellenálló homoktalaj található, ott a fillokszéra által kenyerétől megfosztott nép betele­pítésére és a szőlőmivetésre nyújtson módot a kormány. 7. A gazdasági-egyesületek behatób­ban foglalkozzanak a bortermesztés fenntartásának kérdésével és gondos­kodjanak arról, hogy az ültetvények a szabályoknak megfelelőleg okszerűen kezeltessenek. f 8. Felkérendő lenne a földmivelési minisztérium, hogy a rendelkezése alatt álló eszközökkel lásson oda, minként a homotti borok kezelése és nemesítése az előre haladott borászati ismeretek alapján fejlődjék és emelkedjék. Egy* szersmind nyújtson módot a kecskeméti állami szőlőtelepen kísérletekre, melyek által megállapítható lenne azon szőlő-; mivelési mőd, mely a homoktalajon leghasznosabbnak mutatkozna és a mely által a szőlő fejlődése annyira olőmoz­dittatnék, hogy már ezáltal az anyag alkalmasabb lenne nemesebb borkószi­tésrp. 9. A bort termesztő alföldi nagy városoknak, melyeknek kiváló értelmi­ségük van, saját jól felfogott érdekük­ben élénkebb tevékenységet kellene ki­fejteni bortermelésük közül, minden eszközt fel kellene használni, hogy boraik ereje, zamatja s ezzel hírneve, értéke- és kelendősége is emelkedjék. Ez az ő saját érdekükben áll. E végett minden városnak egy kis tért kellene kijelölni saját kertjében, vagy gyümölcs­faiskolájában, a hol szőllőmivelósi kísér­leteket lehet eszközölni. A bor neme­sítése végett tanulmányi szüreteket kel­lene rendezni. Egyenlő szőlőfajokból, egy-egy hektoliterre valót 3—4-féle rendszer szerint külön kellene leszűrni, mat rontja el. Búsan bámulok utána, mint az éhes ember, a kinek kezéből kikapják a szalámit, mielőtt bele haraphatott volna. Most hátsetáncz, se szalámi, hogy a kakas csípje meg! Pereat Terpsichore, vivát Morpheus! Bed for ever I * Tartsuk meg azonban a rendet s ne fúj­junk indulót a prológ előtt s ne emlékez­zünk ágyról és álomról, ha még előttünk áll a műsor az ő teljes idegenségében, hanem tűzzük igazság szerető kezekkel az első »peckingi rózsát« gomblyukába az ünnepi szónoknak a hatásos élőbeszédért, melyet irt és szavalt édes mindnyájunk szivének legnagyobb gyöuyörüségére. Még egy-két elfolytott kacaj, s osztatlan figye­lembe ful .az ezer hangú zsivaj. A. helyi Demosthenes csonton velőn keresztül ható érczes hangja elnémít mindent, siri csend­ben járja be a fülelő terem zegét-zugát, az elszorult szivet könnyítő könyüt csalva a bánatosan merengő szemekbe. (Folyt, köv.) Pl UHLÁNSZKY, — Katonazene. Ma délultán a szigeti kioszkban katonazene lesz a következő mű­sorral: 1. Scbrammel Rudolf trónörökös induló. 2. Nyitány Flotow Martba operá­jából. 3. Ivanits A Duna hullámai cz. Walzere. 4. Liszt második magyar rhapso­diája. 5. Strauss Jósnő czhnü polka mazur­kája. 6. Faulwetter nagy potpourrija Wagner Lohengrinjából. 7. Rácz Pali Bolond Miska csárdása.

Next

/
Thumbnails
Contents