Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-10 / 38.szám

erjeszteni, lefejteni stb., hogy gyakorlatilag bebizonyítható legyen, melyik kezelési mód az, mely által az alföldi borokat tökéletesíteni lehet. Van minden alföldi városnak módja, hogy ezt egy kis anyagi áldozattal is megvalósítsa, különben is igen csekély költségbe kerülne ez, de bármennyibe kerülne is, az százszorosan fogná magát visszafizetni. (Vége köv.) HÍREK. — Ö eminencziája, » herczegprimás teguap délben Bajcsról a legkitűnőbb egészségben székvárosába érkezett. — Az uj veszprémi püspök, báró Hornig Károly kultuszminiszteri tanácsos, cz. skardoniai püspök és esztergomi apátkanonok szombaton teszi le a canonieus processust a bécsi nunczius előtt. Tanukként Steiner Fülöp praelatus és Dr. Cseruoch János primási titkár fognak szerepelni. Az uj veszprémi püspök utódja a kultuszminiszter riumbau már ki van szemelve. Nyilvánosan combinálják Pór Antal pozsonyi apátkanonokot s volt szabadelvűországgyűlési képviselőt, valamint Petrovics Ferencz prépostot és nagyváradkerületi főigazgatót. De alaposabb combínáczió tárgya a primási udvar egy olyan kitűnő tehetségű papja, a ki mint a kormány kath. egyházi dolginak 6 mint a primási ügyeknek szakavatott ismerője és intézője már -régóta magára vonta az illetékes körök figyelmét. — Nyilatkozat. Tudomásomra jutott, hogy az Országgyűlési Értesítőnek szerkesztősége és könyvnyomdája a főtisztelendő plébános urakhoz egy körlevelet intézett, melyben azt írja, hogy Ö Emja a herczegprimás az általuk szerkesztett és nyomdájukban készült anyakönyvi és egyéb mintákat kegyesen átvizsgáltatván, azokat helybenhagyni és a nevezett szerkesztőséget erről általam értesíteni kegyeskedett: hivatalos kötelességemnek tartom a ftdő plébános urak tájékoztatása végett kijelenteni, hogy ez nem 1 g a z és kérem a t. Szerkesztőséget, hogy e nyilatkozatot becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Esztergom, 1888. évi máj. hó 5-én. Dr. Cseruoch János, hgprimási titkár. — Gróf Csáky Károly pozsonyi kanonok, Esztergom egykori közbecsülésü városi plébánosa, ismerősei látogatására egy hétre városunkba érkezett. --- Sujánszky Antal. A magyar kath. vallásos költészetnek Tarkányi és Mindszenti után ez idő szerint legkiválóbb müvelője Sujánszky Antal esztergomi praelatus kanonok, a ki máiötven esztendő óta szorgalmas munkása irodalmunknak. Az elismert egyházi költő irodalmi jubileumának megünneplésére már megindult a mozgalom. Sujánszky Antal tisztelői ez alkalommal ki fogják adui a költő összes nevezetesebb egyházi költeményeit, melyeket ötven esztendő alatt irt s melyeket nemcsak a vallásosság, de a hazafiság szelleme is becsesekké tesz. A veterán költő most is buzgó müvelője a vallásos költészetnek, melyet félszázad alatt nem egy állaudó becsű alkotással gyarapított. — A Majláth-Örökség ügyében a kir. tábla épen most Ítélkezik. Az örökösödési pert tudvalevőleg Majláth Kálmánné indította meg az ipolysághi kir. tvszék előtt gróf Majláth György főispánunk ellen. A pör tárgyát a hontmegyei kiskéri birtok tulajdonsága képezi. A felperes, a ' ki. mint féljenek engedményese indította meg az örökségi-pert, igényeit a gróf Majláth József volt államminiszter által Budán I 1810-ben alkotott végrendeletre alapítja, melyben az örökhagyó a kiskéri birtokból majorátust állított fel, ugy intézkedvén, hogy elsőszülött fia, gróf Majláth József kamaraelnök fiágának kihalta esetére másodszülött fia Károly és ha ez nem élne, illetőleg fiága kihalna, gróf Majláth János a történetíró, esetleg ennek fiágon leszármazol örököljék a hitbizományt. A végrendelkező elsőszülöttjének fiága végképen kihalt ; másodszülött)e csak egy leány gyermeket hagyott hátra; harraadszülött fia, János, a történetíró, a stahrenbergi tóban lelte halálát s ennek legidősebb fia gróf Majláth Kálmán. A felperes azt állítja, hogy az 1873-ban elhunyt Majláth Antal gróf, ki Józsefnek, a volt kamaraelnöknek másodszülött fia volt, nem voltp jogosítva a szóban forgó ingatlant bátyjától, kire az hitbizoinányként átszállott, megvenni, sőt nem is vette meg s igy nem volt jogosítva azt sem a telekkönyveknek Hontmegyében történt szerkesztésekor nevére íratni sem gróf Majláth Györgynek, a boldogult országbíró fiának, megyénk főispánjának hagyni. Az ipolysági törvényszék gróf Majláth Kálmáimét elutasította keresetével. A másodfokú itélŐbiróság most Ítélkezik. — Különös akadályok. Társadalmi életünk egyébként jeles faktorai, sajátszerű, hogy épen nagyobb dolgokban — felet; e kicsinyesek. Legközelebbi példa reá a vízivárosi kettős rablógyilkosság. Egyesek hiúsága és többek irigysége egész clique-uralmat idézett elő egyéni és családi sympathiák s autipathiák szerint. Mindenkinek volt hozzászólni valója, de erre nem a közérdek előmozdítása, hanem az affektált tudáskod ás és a nevetséges arrogantia vezette. Minálunk a tanúskodás polgári kötelességét nem ismerik, ettől fáznak; de az alattomos megszól ás és zűrzavart kereső pletykaság körül szeretnek melegedni. Esztergomban még nagyon sokan, s nemcsak egyesek, de egyesületek is (kolomposaik által) nem ugy bírálják a tényeket, a hogy azok jelentkeznek, a magok valóságában, igazságában, hanem a clique-uralom hatása alatt, az egyéni tetszés- vagy nem tetszéshez képest — s ilykóp legtöbbnyire igazságtalanul. Esztergomban az is a hét-főbünök közé tartozik, ha valaki már mint fiatal ember kezd érvényesülni. — Nálunk egy fiatal embernek nem szabad önállóan gondolkozni, ez csak az öregebbek előjoga, a kiket bántanak az eszmék, helyette tehát egy könnyebb thémával: a megszólással foglalkoznak. Esztergomban (s ez amily szomorú, épp olyan komikus) egy fiatal emberben (azaz csakis esztergomi fiatal emberben) és ha bármily társadalmi állást foglal el, egyebet nem látnak, — nem akarnak látni — csakis fiatal embert; ha pedig egyébként is akar vagy hivatalos állásához képest egyébként ;is kell érvényesülnie — lehurrogják. Es megkezdődik ellene a kisvárosi intriga, a mely elég veszedelmes harcz, mert végtelen aránytalan, száz küzd — egy ellen és semmiféle eszköztől nem riad vissza. ~— Igy történt a fentebb emiitett bűnügyben is, a mely a legrejtélyesebb s legnehezebb bűnesetek egyike, miután a vizsgálóbíró elől mindeu nyom el volt törülve, sőt akadtak olyanok is, a kik a Vizsgálat meghiúsítását czélozták. Mert Esztergombau már évek óta hozzátörődött megnyugvás az: hogy a rablógyilkosoknak szabadalmuk vau. Hogyan is merészelhet tehát egy fiatal vizsgálóbíró arra még csak gondolni is, hogy eredményt érjen el? És midőn idegölő, megfeszített lázas vizsgálati I munka után a siker reménye megcsillámlik, nevetnek a kiszivárgott hiren, s

t egyesek és egyesületek, szakértők és szakavatatlanok, de ki-ki hozzászól és aj vizsgálóbíró háta mögött tehetsége, irigysége, megsértett hiúsága és rosszakarata fokához képest bonezol, kritizál és lehurrogni czélozza a sikert és érdemet. És igazán a szánalmasságig nevetséges, hogy hány mindenféle kisebb s nagyobb alakok csimpeszkednek abba az ügybe, a melyhez elvégre is csak egy embernek, a vizsgálatot vezető bírónak van kizárólagos s legelső jóga. Pedig ez a vizsgálóbíró nem tett s nem tesz egyebet, mint hivatalos kötelességét teljesítette s teljesiti ugy, a mint azt hivatása magával hozza, tisztán, önzetlenül s igazságosan. Eljárását a vizsgálati iratok igazolják s nincs és nem is lehet jogosítva eljárása felett más Ítéletet mondani, mint illetékes felettes hatósága. És mégis hányan feltolták magukat illetéktelenül! Sőt olyanok is akadtak, a kik a nyilvánosság előtt akarták kisebbíteni. — Pedig a mig egyrészről a vizsgálóbíró igazi érdemeit a lapok dicsérete nagyobbá nem teszi, csak elismeri és méltányolja ; másrészről ugyanannak az ócsárlások vagy tendencziózus glosszák nem árthatnak. Ilyen különös akadályok merültek föl a vizsgálattal szemben s igy a vizsgálóbírónak nemcsak ez áramlat ellen kellett győznie, de magát az ügyet is lelkiösmeretesen elintéznie. Kétfelé terjedt ki figyelme és küzdelme. Örvendetes, hogy mind a két iránybau teljesen kivívta az igazságos álláspont diadalát. — A vízivárosi rablógyilkosság áldozatának rokonsága részéről a következő sorok közlésére kórettünk fel: Tek. szerk. ur! Tisztelettel alulírottak, mint a vízivárosi gyilkosság áldozatainak törvényes örökösei és oldalágas rokonai nem mulaszthatjuk el a, nyilvánosság előtt kifejezést adui azon hálás köszönetünknek, hogy az «Esztergom és Vidéke* május hó 6-ik napján kelt lapjábau az elkövetett gyilkosság érdekében az eredmény részletei az esztergomi kir. jbiróság igen tiszteit vizsgálóbírója Szabó Gyula kir aljbiró ur érdeme szerint napfényre derültek. Ezen eljárás nemcsak minket, hanem országszerte a hírlapok utján értesített nagy közönséget is teljesen megnyugtatta; fogadja tehát tőlünk, mint az áldozat és gyilkosság martalékának hátrahagyott örököseitől a tek. biró úr, legnagyobb köszönetünket. De egyidejűleg nem mulaszthatjuk el kifejezést adni abbeli fájdalmunknak, melyet ez ügyben, Reviczky Győző esztergomjárási főszolgabíró ur a vizsgálat puhatojása alkalmával rajtunk elkövetett. 0 ugyanis a valódi gyilkost és tettest mi közöttünk, közvetlen törvényes gyermek és oldalágu rokouok között kereste és kinzó tapintatlausága által hivatalos hatalmánál fogva bennünket, de különösen engem, miut törvényes fiút — Nyitra város kapitánysága útjain gyauusitva, á netán apa gyilkosságba való részvétel miatt rendőri figyelmeztetéssel haza jönni kényszeritett. Már pedig az «Esztergom és vidéke» május 6-án kiadott lapjában a kiderült gyilkossági tényálladók minden e tárgybau keletkezett és ellenünk szított rosszakaratot teljesen háttérbe szőrit. Kérjük tek. szerk. urat, hogy ezen sorainkat nyilvánosságra bocsátani szíveskedjék becses lapjában. Maradunk kiváló tisztelői Esztergom, 1888. május 9-éu. Höffner János nyomdász ós az összes oldalágas rokonság. — JÓ SZÍV. A szerényen, de annál nemesebb eredményekkel működő magyar asztaltársaság husz forintot küldött be hozzánk az árvízkárosultak javára, mely összeget rögtön rendeltetése helyére is származtattunk. A jó szívű segítséget a következő levél kíséretében küldték be: Tek. szerk. úr! Az «Esztergomi magyar asztaltársaság* — mint tekintetességed előtt tudva vau, a tagjai között befolyt összegeket jótékonyczélokra fordítja. Az idei árvízveszély a tiszavidék lakóit inségnyomorral suj* totta; s azért bármi szerény összeggel is kötelessége minden jó hazafinak polgártársait a szükség pillanatában támogatni. Az esztergomi magyar asztaltársaság f. évi május hó 5-én tartott ülésén a társaság pénztárából az árvízkárosultak részére egyhangúlag husz frtot szavazott meg, és ismerve tekintetessógednek a jótékonyczélok iránt való buzgalmát, elhatározta: hogy ez. összeget az «Esztérgom és Vidéke szerkesztősége utján juttatja rendeltetési helyére. Tiszteletteljesén kérem azért szerk. urat, hogy az ide zárt husz frtot, mint az esztergomi magyar asztaltársaság adományát a fent érintett nemes czélra fordítani méltóztassék. Esztergom. 1888. évi május hó 9-én. Hazafiúi üdvözlettel Wanitsek Rezső, az «Esztergomi magyar asztaltársaság* elnöke. — A Gönczy jubileumon Esztergomot a taufelügyelők üdvözlő testületében Bartal Rezső kir. tan. tanfelügyelő képviselte, a ki az ünnepelt országos tanférfiu jubileumáról már visszaérkezett. — Kert-megnyitás. Schleifer Lajos, a Fürdő-vendéglő bérletének ez idő szerinti vezetője, ki az egész bérletet július elejétől kezdve már önállóan fogja vezetni, szombaton este nyitja meg három uj paviIlonnal fölszerelt és számos előnyös változtatással átalakított nyári kertjét a katonai zenekar közreműködése mellett. A fiatal bérlő, ki a nagy városokban gyűjtött tapasztalatait, most szülővárosa emelkedésére értékesiti, valóban lekötelezte a közönséget czélirányos beruházásai által. — Kossár Dezső komáromi kir. ügyész a napokban városunkban járt s ez alkalommal ugy a járásbíróságnál, mint a vmegyei állandó választmánynál lelkes üdvözletekben részesült kineveztetése al kai mából. — A vándormadarak megérkeztek messze utjokról s a kataszterfelmérőhivatal mérnökei és segédtisztei eltávoztak városunkból, kiki a maga vidékére, kogy a felmérés munkálalait újból folytassák. Maga a felügyelőség azonban továbbra is Esztergomban működik. — Én Csillag Anna. Vau-e ki e nevet nem ismeri? A nevezetes rekíámdáma, a ki valami csodapomádét árul Budapesten, Esztergomban Szt.-Györgymezőu született egy szerény béres hajlékában. Csodálatos hosszú haja csakhamar egy élelmes impresszárió bérletébe került s azóta teli vannak a hazai és külföldi lapok az ismert reklámokkal. Ugy látszik, hogy az üzlet nom is megy olyan rosszul, mert a nevezetes reklámdáina Esztergomban éldegélő anyjának csak a napokban vett egy házat a Simor János-utczában. — A förgeteg áldozata. Tegnap t

délután Szeuczy István városi csizmadia, a miut a förgeteg elől a városba sietott, kalapját elfújta a szél s mikor utána futott ugy elsiklott, hogy egy iramodóterhes kocsi keresztül gázolt rajta. Az elgázolt ember állapota életveszélyes. Az esti órákbau Tuár meg is gyónt. * Nagy csoport franczia mosó zefirt és foulardot olcsón megvásárolt és elád Scheiber Rezső és Társa ezóg, Esztergom, Széchenyi-tér, Gyógyszertárépület. FELEí/iS SZERKESZTŐ: Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.