Esztergom és Vidéke, 1888

1888-05-10 / 38.szám

ESZTIíRGOM, X. líV FOI,Y AM. 38. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1888. MAJÜS 10. ESZTERGOM es mm MP.O-ÍELEMIK HETEINKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t>gn«i" evi*) fél évre . negyedévre [mrviv.Kvimí AU Eyy szám ára 7 kr. 6 fit — Kr. 8 frt — kr. 1 frt T.O kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, • líoVii :v 1 :«.|> azidlismi r,észét lllutű közlemény ol* kiiltlemlők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, ltová a lap hivatalos s a magán k hirdetései, a iiyiHtórbe szánt kir/,lüiiitíiiytfk, elíWizelési pénzek és reklamálások intézetniük. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMíKmSKK MAGÁN-IIIRDKTIÍSKK 1 szótól .100 szóig ~ frt 73 kivi; megállapodás szerint legjn 100—200-ig .' J fit 50 kivi: "tátiyussüiliau közöltetnek. 200-ííOO-ig . 2 frt 25 kr.; : ,— tfélyjgdij 80 kr. ! ! NVIIiTTKIi sora. 20 kr. A siker titka. Esztergom, május 9. A primási palota közvetlen szomszédságában elkövetett kettős rablógyilkosság rejtelmei ki vannak dérit ve. Nagy akadályok torlódtak a vizsgálat elé. Nem voltak bűnjelek, nem akadtak nyomok, a kikutatás rendszere tehát nem kézzelfogható adatokon, hanem lélektani fürkészéseken indult meg. A vizsgálat sisiphusr munkáját még egy.klikk is megnehezítette, mely irigy szemekkel nézte a napról-napra jobban kibontakozó eredményt s mintha csak a mult esztendők kiuyomozatlanul maradt rablógyilkossági vizsgálatok sikertelenségeit szégyenlené, uton-ntfélen megszólta a vizsgálóbíró vizsgálati eszközeit.. Megdöbbeutő magatartást tanúsított ez a klikk mindvégig a vizsgálattal szemben, mert gyanúsította az eredményt, akadályozta a gyorsabb kifejlést, aláaknázta a vizsgálóbíró bizalmát és buzgalmát s olyan savanyu ábrázattal fogadta az elért sikert, mintha csak az ellenkezőnek tudott volna örülni. A hiúság korlátoltsága, sőt határtalan malicziája volt ez, melynek azonban érdem szerint nagy kudarczczal kellett kimúlnia. A vizsgálat sikerét csakugyan visszatartotta, sőt koczkáztatfa is a hiúság párttöredéke; de a vizsgálat elvégre is nem privát érzelmek és felfogások táplálására, hanem sokkal magasabb álláspontokra helyezkedett. . Mindenekelőtt teljesen fölhasználta a szívesen megajánlkozó sajtót, melyet az eddigi vizsgálatok következetesen mellőztek, sőt lenéztek. Hogy milyen szolgálatokat tehet a sajtó minden szövevényes bűnügy kiderítése körül., azt minden nagy város műveltebb közönsége már régóta tudja. Sajtó utján értesül a közönség a bűnügy részleteiről; sajtó utján lesz figyelmessé téve mindaz, a ki csak valami lényeges adatot is tn<} annak illetékes helyen • való közlésére; sajtó utján rehabilitálják mindazokat, kiket a vizsgálati fogság ártatlanul megbélyegzett, mert ezeket ugyan s| törvény se rendelet nem rehabilitálná; sajtó utján válik a vizsgálati ügy valóságos közügygyé; sajtó utján leplezik le a nyomozás svihákságait; sajtó utján értesitik a közönséget mindazon aka^ dályokról, melyeket egyesek a vizsgálat meghiúsítására emeltek; sajtó utján buzdítják, lelkesítik a vizsgálat vezetőjét további kitartásra, további buzgóságra épen akkor, mikor az [irigyek és ármánykodók leginkább bíznak a vizsgálat felsülésében. A sajtó fölhasználásához egyébként szintén tehetség kell, mint minden jóravaló vizsgálati eszköz megválogatásához. Nagy szerencséje volt azután a vizsgálatnak a gyanúsítottakkal szemben tanúsított modor alkalmazásában is. Mai napság már nem lehet deressel, szuronyokkal, bilincsekkel, fenyegetésekkel, káromkodásokkal s hasonló durva eszközökkel a kitanult gonosztevőket megpuhítani. A humanismus elvei seholsem alkalmasabbak, mint napjaink bűnügyeiben. A rablógyilkos a vizsgálóbíró humáuus bánásmódjára megválik makacs tagadásától, romlott szive meglágyul, a lelkiösmeret mardosó fájdalma fölébred benne és vallani kezd, anélkül, hogy kicsikarnák belőle a valót. Az ilyen modor alkalmazásához is jóravaló és modern vizsgálóbírói tehetség szükséges, mely belenéz a rablógyilkos romlott lelkébe s belelát a bűnök műhelyében végbemenő uagy tusákba és rejtelmekbe. Ilyen irányú vizsgálat mellett már a bűntény elkövetésének első napjaiban is, midőn a rosszakarat azt hajtogatta, hogy megint van egy föl nein deríthető bűnügyünk, teljes bizalommal voltunk a vizsgálat fényes sikere iránt s épen ilyen biztató reményuyel nézünk elébe azon bűuügyek kiderítésének, melyeket a vizsgálat évekkel azelőtt elejtett, de a mostani vizsgálóbíró újra megindít. A szentgyörgymezei rablógyilkosságok s a Sturné-féle véres bűuügyek rejtelmei is hihetőleg ki fognak már most dorüliii, mert olyau buzgalom, tehetség és rendszer veszi át újból a régóta eltemetett eredménytelen bűnügyek kiderítését, hogy a második, de javított kiadású vizsgálatban szintén teljes sikert fogunk üdvözölni. Vasutunk előnyei. IX. Hogy az esztergom vidéki széntelepek termelése mennyire fokozódhatik és hogy az hány ezer embernek adhat kenyeret: az megközelítőleg kiszámítható azon tényezőkből melyek szerint a főváros és a hozzánk legközelebb eső magyar vasutak, — - az osztrák magyar államvasutat ide nem számítva, — évenként 8 millió métermázsa kőszenet fogyasztanak. — Eunél azonban még jóval több tüzelőre vau szüksége a magyar alföld- és a dunántúli északnyugati vármegyék mintegy 6 millió főnyi lakosságának, melynek, nagyi észe, még a talajjavítására szükséges szalmát és tőzeghulladékot tüzeli fel. Ezen népesség tüzelő szükséglete legalább 12 millió métermázsára becsülhető, mely főleg az esztergomvidéki tanyákból vár kielégítésre, mert innen a szénvasuton legolcsóbban lesz szállítható. Nem csekély jövedelmet képez továbbá a bányabér, mely a kőszén használatáért a földtulajdonosoknak, fizettetik, ez sok községre s földbirtokosra nézve a jólét forrása lehet, az esztergomi érsekség és főkáptalau valamint a vallásalapitvány báuyabér jövedelmei pedig a vasút kiépítése után rövid idő alatt az összegeket sokszorosan meg fogják haladni. Arról, hogy mindezen jövedelemforrások időjártával mily nagy befolyást gyakorolnak egyes községek anyagi gyarapodására: élőpéldákul szolgálnak —• Salgó-Tarján és Pécs vidékei s az oraviczai bányavidék, hol a jólét jelei minden lépten-nyomon felismerhetők. — Van ogy község Felső-Ausztriában, melynek csak egy fazekas agyag bányája van, ennek jövedelméből az nemcsak a községi közterheket, hanem a községi lakosok állami adóját is fizeti, sőt ezenkívül a lakosságnak még jövedelemosztalékot is ad. Hasonló jövedelme P S 0 L 0 &. (Szavalta szerző az „Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete" által az alföldi árvízkárosultak • javára rendezett hangversenyen máj. 5-én.) Oh nem szegény az, kinek gunyhója van, S ha jő az est, pihenni tér, Sívitó szélben, — tomboló viharban Megóvja őt a kis fedél. Bármily parányi, mégis csak otthon, Akad benn egy falat kenyér . . . S hová fejét lehajtsa van helye, Mig felvirad, talán jobb reggele! Ki még betudja fedni gyermekének Merev didergő tagjait, Szivét szülői gondok, szenvedések Tőrével által nem verik . . . Végét reméli éjnek . . . küzködésnek, Letörli forró könnyeit S keblében él a biztató remény . . . Oh az még nem az igazi szegény! De a kit tajtékzó habok kivernek Kísértetes vád éjszakán, Karján ártatlan angyal: síró gyermek Kezében koldus-bot csupán ... A kit földön futóvá tesznek per ezek, Egy élet munkája után ... A kit a megvadult ár hajt, sodor .... . • Az érzi csak, hogy mi az a nyomor! Ki áll kétségbe esve tenger árba' Mely miljók kenyerére folyt . . . Ki nézi mint veszik a róna kárba Hol tegnap dús vetése volt . . ; Ki otthonát elmosni, dőlni látja * Mint egy kis hitvány hangya bolyt . . . Annak szivét is, — oh könyörtelen Kifosztja sorsa, — s áll remény tel sn ! . . . Nézzétek ott az alföld rónaságán Ki fosztva százak . . . ezerek, Hajléktalan nyomorban, búsan, árván Egy kis kenyérért esdenék : « Testvér a testvért el ne hagyja gyáván Ádáz veszély ha fenyeget!» E szózat száll ma szerte a hazán Es föl riad rá honfi, — honleány. . A részvét angyala kibontja szárnyát S a hol talál egy jó szivet, Fölgyújtva annak égi, tiszta lángját, A mig fölölte ellebeg, Elmondja újra esdeklök fohászát: «Segitsetek, segítsetek !» S hogy meg ne szánja — nincsen senkise, Egyszerre dobban milliók szive. Oh adjatok, — mivel Isten megáldott Az alföld árva népinek . . . Emeljük fel a romba dőlt világot . . . Kötözzük be a nagy sebet Aranyt a dús s ti szegények adjátok Veritékes fillértekct ..." A részvét balzsam,... minden cseppje kincs, Egy könnyet adjon, — kinek mássá nincs!! FÖLDVÁRY ISTVÁN. én. - (— május 5.) . „Cip, cip . . . csak szeress!" Nagy munka vár rád, illik készülqphozzá. Szorongó kebellel leguilletinozod érted égő tyúkszemeid, végig nyújtózol a puha pamlagon s restaurált lábaid mehyagető papucsaidat, mint jövőd megma^fifíutlan jelvényét bámulva édes gondo: itíík között csakhamar elszenderedvén, a sanyarú idők jeges kerekéről lomhán lepergetsz egy-két boldog délutáni órát. Este azután magadhoz való módon kicsíped magad, saját alkalmatosságodon odabandukolsz a »Fürdő« nagytermébe, s hálás szívvel áldod a figyelmes gondviselést a miért hogy nem aludtad el az időt és fürösztgethetni engedé gyötrődött lelkedet a nyönyorben, mit egy igazi hangverseny nyújt, a hol szavalnak, muzsikálnak, énekelnek, ábrándoznak, búcsúznak, s megvetik a pórias nótát, a hol láthatsz szép leányokat mesterileg homlokon csókolt dilettáns művésznőket s mindent, ami szemnek fülnek kellemes- s talán a mire a láb is vágyik s duzzasztja a szivet. S mind e sok mellett még a bősz Neptun ádáz haragjának siralmas áldozatait is gyámolitván, mint jókedvű adakozót megszeret az Isten — s utóbb is üdvözülsz ! Ennél nyilván nem lehet többet adni 60 szerény karajczárokért. Minden belépti jegy egy-egy utalvány itt a földi és a túlvilági boldogságra : lássa ki-ki, miként váltja be. A szemes elnyerheti mind a kettőt, a vaknak benyomják az oldalát. Ily goudolatok között csusszantam a terembe, azon méltányolható erős szándékkal, hogy a vakot nem játszom. A harangok elkongatták már az esti imát s a terein lassan telik. Kis városunk ezúttal sem mondott le a késönjövés kétes elegantiájának szenvelgéséről, habár figyelmeztet a meghívó, hogy a későn érkezők az ajtók előtt szopogassák a közmondásos maradék csontokat. De hát Jupiter pluvius ennek is a megmondhatója; mit tegyenek, ha az eső szakadatlanul szakad. Á kis lábakat tán csak nem lehet belémártani a sárba, a Dolliknak pedig nincs annyi kocsijuk, hogy azt a temérdek szépséget pont a harangszóra mind együvé tereljék pókos lábu táltosaikon. A nagy Liszt emlékének szánt concert tehát egy órával később kezdődött az árvízkárosultak javára — kettőszáznyolcvan forintoknak elismerésre méltó erejéig. Bévül egyébként minden ugy van mint máskor : a csillárok csepegnek, a falak csupaszok, a cug csip, az nrak feltartják orrukat, a hölgyek még jobban ... de ne vigy engem a kísértetbe stb. szóval minden a régi. Elül a nagy események szintere az emelvénjr nyújtózkodik, rajta^JBőrendorferféle készitményü zongorák állanak rendelkezésre, az agyon csiklandozás szép halálára szentelve jóakaró kegy

r

es szívvel, a milyen csak a Bell ó bácsinak van. Éljen a « Jó sziv»! Es nyüzsög és zsong a Terem mint holmi óriási méhkas. A here had száll ide, száll oda, ideoda száll benne, s röpköd virágról virágra, ezek meg kandi fejüket jobbra balra csavargatják, a mint épen a zümmögést innen vagy onnan veszi leske-