Esztergom és Vidéke, 1888

1888-04-22 / 33.szám

Sikkasztok. Budapest, apv. 20. Egy nj társadalom keletkezett a társadalomban, egy uj állam az államban, egy uj osztály a mi kaszt-rendszerünkben : a sikkasztok társadalma, a salon-betyárok álladalma, a gavallér gazemberek osztálya. Hatalmas imponáló tábor, mely a maga arczátlanságával és vakmerőségével megfélemlíti a becsületes embereket. Voltak eddig is sikkasztok,, az öröklött bün-hajlam, a nyomor vagy a rossz társaság eddig is évente sok embert rávitt arra, hogy eltulajdonítsa a mások értékét s a közvagyont; — de eddig nem volt járvány, nem volt divat a sikkasztás! Manapság már nem csupán szórványos esetekkel találkozunk, hanem egy elharapózott — szokással állunk szemben, azzal a szokással, hogy az emberek egy nagy része nem szokott különbséget tenni a maga és a más pénze között. Annyira jutottunk már, hogy senki sem lehet bizonyos a maga tulajdouának'birtokolásában, senki sem tarthatja biztosítottnak a vagyonát, ha az az árvaszéknél vagy banknál vagy bármely testületnél van; mert a sikkasztok titkos szövetségének egy tagja mindenütt ott lehet s az előtt nem bír szentséggel az árvák gyámolító pénze s a szegények utolsó alamizsna-garasa. Ugy látszik, az a nézet uralkodik, hogy a közvagyonból lopni, valamely pénztárból sikkasztani, vagy pláne az államnak pénzét eltüntetni, nem olyan közönséges bün, mint valakiről lelopni a kabátját. Mert az utóbbi időben épen a közvagyon, az állam pénze s a pénztárakban elhelyezett összegek valóságos szabad zsákmány tárgyát képezik. Ugyan, van-e vidék, van-e- megye, melynek közvagyona ne szeu védett volna e lelketlen harácsolok hadától s van-e törvényhatóság, melynek tekintélyét ne szállította volna alább egy gazembernek a vakmerő bűne? Egy-egy írnok, diurnista, könyvelő vagy pénztárnok, a ki társadalmi rangját meghaladó, képességeihoz és képzettségéhez nem illő urasabb életet akar élni s ..becsületes munka árán s tisztességes eszközökkel nem tudja elérni, egyszerűen hozzányúl az idegen vagyonhoz, elharácsolja a mások rábízott pénzét, él, vigad, uraskodik, — a mig csak rajta nem csípik s be nem csukják. . ,. S okulást senki sem marit a példából, sőt ellenkezőleg, a példa vonz s mint hajdanában a nagy eszmékért elvérzett martyr minden yércseppjéből uj vértauu támadt, most. minden sikkasztásról szóló hírlapi újdonság uj sikkasztókat teremt. S ennek legfőbb oka az, hogy a bűnösöknek a mi társadalmunkban nincs meg az,igazi bünhődósük. Mert a törvény által kiszabott büntetés sohasem rettenti el az embereket a bűntől, a büntető törvény nem kisebbiti a bűnesetek számát; — az igazi büntetést, különösen a művelt osztály bűnöseire, a társadalom szabja ki. A társadalomban, kell, hogy meglegyen az az erkölcsi erő, a becsületes embereknek az az összetartása, az erkölcsi rend iránti kényes érzék s a becsület dolgában való szigorú felfogás, a mely a bűnösöknek lehetetlenné teszi a tisztességes társadalomban való megmaradását. A mig a társadalom nem lesz a maga legszigorúbb bírójaj s nem veti ki magából a szemetet, addig nem fogja azt purificálni semmiféle törvény. TOLNAI LAJOS. Yasutunk előnyei. • Esztergom, apr. 21. V. Í*>Vizsgáljuk meg már most közelebbről azon kérdést, hogy mily befolyást gyakorolhat és fog valószínűleg gyakorolni a vasúti közlekedés a mi városunkra s vidékünkre, a mi-helyi és természeti viszonyaink szempontjából. . Tagadhatlau, hogy e részben a vasutak befogása azogj^es vidékek, jóllétének emelkedésére, nem mindenütt egyenlő, mert nagyon sok függ a természeti, s főleg a talajviszonyoktól, a népesség számától, értelmi fejlettségétől szorgalmától, de különösen az időtől, mely alatt ezen befolyás érvényesülhet. A mi vidékünk úgy földrajzi fekvése, s természeti, - - különösen talajviszonyai, valamint népességének tulajdonai tekintetében egyike a legszerencsésebbeknek: minélfogva csak a közlekedéstől elszigetelt voltának kell tulajdonítani azt, hogy az a jólét magasabb fokára eddig nem emelkedett. Esztergom vidéke ugyanis több oly természeti kincset bír, mely gazdaságánál és értékességénél foyva, páratlan az országban. Ezek között kétségtelenül az első helyet foglalja el az ásványszén, mely e vidéken a m. kir. földtani in-, tézet jelentései szerint, mintegy 12 Q mértföldnyi területen található. Ezen kőszénterület a következő földtulajdonosok között oszlik meg: 1. Esztergomi érsekség . 1*80 mértföld, 2. „ főkáptalan 0*46 „ 3. „ papnövelde 006 „ 4. Vallásalapitvány . . 0*57 „ 5. Metternich berezeg . 0*81 „ 6. Kőszén bánya s téglagyár-társulat . . . 0*05 „ 7. Esztergom kir. város . 0*50 „ 8. Községek és kisbirtokosok . . . flh .7*75 „ Mely területben a sziklás meddő részek is bennfoglaltatnak ugyan, de özek az egész kőszénterületnek alig képezik. Az esztergomi vidéki szén tulajdonságait és értékét még a helyben lakók közül is kevesen ismerik alaposan, nem csoda tehát, hogy a felől másutt még homályosabb, többnyire kedvozőtleu fogalmak vaunak elterjedve. Ezen szén az alsó- és közép harmadkori lerakodmányok közé tartozik és ennélfogva a barnaszenek közé vau osztályozva, habár szine szurokfekete, töréso kagylós, gyakran szemcsés és fényes, szövete tömött és tartalma 0=—-96% tiszta szén és illó részek, a Aa^Esate

rgomésVidske^tárczá

ja, Ha osztogathatnám . . . Ha osztogathatnám a földnek kincsét, Gyémántot vinnék hozzád mázsaszám; Ha osztogathatnám ékét a mennynek, Legszebb csillagját néked hordanám. Ha osztogathatnám az üdvösséget, Nem volna égben nálad boldogabb; De hogyha oszthatnám a bájakat, Azokból mitse birnék adni néked. RADÓ ANTAL. FÉLREVERT HARANGOK. - - REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ. (Ötödik folytatás.) VI. UJ VILAO. Képzelt betegek és ásitó szivü emberek szeretik, de féltékeny szerelmesek kerülik az olyan nagy levegő változtatást, mely uj otthonnal, uj társaságokkal és egész uj ismeretségekkel jár. Ezer. szeme van az ássaonyok féltékenységének, azért látnak bele a jövőbe, mikor a férjek hűsége.nagyobb levegőváltoztatásnak van kitéve. Kovácsék az Andrássy-uton . fogadtak lakást. Az emelkedő főváros ezen a ragyogó utján, melyről az öregek még álmodni se mertek volna ötven esztendő előtt. Ugy nőtt ki ez a ;

remek palotasor. az anyaszüz talajból, mint a tündérmesék színaranyból épült városa a gyönyörbe dajkáló anyai szeretet képzeletéből. Nincsen benne egyéb a múltból^ mint az ősi országgyűlések homokja a kövek között. A Rákos futóhomokja köti most össze a legpompásabb márványfarag ván.yokat s növeszti össze a legbüszkébb kőfalakat. Nagy Lajos és Hollós Mátyás tündöklő palotáinak:.hírét múlja fölül ez a fejedelmek számára készült óriási palotaváros, a mely kövekbe foglalja a magyai szellem iparkodásának és dicsőségének eszméjét s hirdeti a béke legfelségesebb alkotása gyanánt. Nem . vertük meg érte sem a muszkát sem a ráczot, mint Berlin az ő ujabb palotáiértva francziát. Ugy gondoltuk ki és csináltuk meg a magunk saját erejéből és becsületéből és ez meg is látszik rajta és az ámuló idegenek arczán. Európa és Ázsia határvonalát az ujabb földirók azóta tovább vitték Bécsnél keletfelé,egész Budapestig s most már elismerik, hogy Magyarország még Európába esik. És az európai salontudósok már nem képzeltetik el többé a müveit világgal, hogy a Rózsa Sándorok halhatatlan fajtája száguld végig az Andrássy-uton lobogó ingujjban, czifra gatyában, .makrapipával és árvalánynyal díszített pörge kalapban, szélvész gyorsaságú dsigetájokon, szörnyű farkasirtó karikaostorral és

;

fölvont sárkányú pisztolyokkal, hogy szabadon rabolhassák ki az idegeneket és a gazdagabbakat. .Az Andrássy-ut áthidalja Európát és Magyarországot. Mert azt még a legelfogultabb idegen toujista is megengedi, -hogy a hol egy-két évtized alatt ilyen büszkén törnek föl az egek felé,

£ ott' van erő és tehetség, az európai műveltség elbírásához és továbbfejlesztéséhez. Olyan ragyogóan uj és fényes palotában foglaltak lakást az uj világ beköltözött]'ei, hogy az ő egyszerű falusi kastélyuk akármely-ik emeletbe is belefért volna emeletestül. Mintha csak a műkön.yvkötŐ kezéből épen most kikerült diszkötésü remek lett volna. Ragyogott, tündöklött az újságtól s szinte benne volt még a gondos munka szaga. Első emeleti uj világuk nem volt túlságosan terjedelmes,- de mindenképen megbékítette az elégedetlenkedő asszonyt az elvesztett paradicsomért. A kis előszobából^szép nagy salonba vezetett az ut, honnan jobbról az ebédlő és a gyerek-szoba, balról a dolgozó sálon, a remek női sálon s a hálószoba nyíltak. Vendégekre épen • nem rendezkedtek be. Az uj világ legszebb oázisa volt mindenesetre a fiatal asszon}

r salonja. Két üvegfestményes magas ablak szórta be" a nehéz keleti függönyök mögül a sugarakat, melyek enyhe kék bútorzaton és kárpitokon törtek meg. Olyan kék volt itt minden, mint az ég s olyan nyájas, mint az urnö mosolya. A salonba lépő mindenütt puha és vastag perzsaszőnyegen járt s minden bútordarab olyan marasztaló, olyan pihentető élveket igért, mint egy szerető asszony ölelése; A női salonok kedves jou-joui, a különféle gyöngéd apróságok, majolika-, broncz- és csonttárgyak, vázák ^albumok benépesítették az asztalkákat és állványokat. A kék kárpitos falakon fölséged tájképek függtek, melyekbe az elandalodás és ábrándozás édes hangulata volt festékkel beleírva. Minden uj volt itt azon az egy olajfestményen kívül. melyet még Baranyáról hoztak magukkal s mely egy bánatosan mosolygó szép fehér asszonyt ábrázolt. A kép eredetije a fiatal nő szivében lakott, a másolata pedig a hangulatos tájképek közül merengett a belépőre. Lehetett volna ez a kép egyéb is, mint az anyai szeretet oltárképe? — Ez lesz a te fészked, angyalom — mondta a fiatal honatya, midőn a szép salont bemutatta feleségének. — Már most nézzünk bele a te politikai konyhádba is, — válaszolta az asszony — szeretném, ha annyira meg lennék azzal is elégedve, mint a magaméval. A képviselő dolgozóterme valamivel nagyobb volt, egy kicsit hivatalos hangulatú, komolyabb bürokratikus bútorokkal, egy hatalmas íróasztallal, nagy köryvesállványnyal, iratszekrénj^nyel, nagy zöldasztallal, négj

r alacsony, de idomtalan karosszékkel, melyből nem látszik ki a fa, hanem azért csupa kényelem minden porczikája; a székek előtt egy kis salon-asztal broncz hamutartókkal, szivar kínáló tárgyakkal, az iróasztjd előtt erőteljes dolgozó-szék s mögötte szép hímzésű hintaszék. A bordószínű falakon néhány kiváló hazafi festménye s az iró-asztalon remekül hímzett kék bársonyrámában a legszebb asszony arczképe. — Egy kicsit hideg, ünnepélyes, hivatalos képű itt minden ^ jegyezte meg az asszony. — Igazad van, de most mégse az, csak nélküled fogom -magam is olyannak találni. Megtekintették azután a háló-salont,