Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-08 / 3.szám
vezmények és segély nyújtása által hathatósan hozzájárulnak; mert az építési tőkének csak 3 /5 _ öd része szerezhető be kamatozó elsőbbségi részvények kibocsátása által, a további 2 / 5 reszt P e " dig az érdekeltségnek törzsrészvények alájegyzése által kell előállítani, melyeknek névértéke készpénzben lefizetendő vagy átengedett területek, szolgáltatott anyagok, vagy teljesített munka értéke által lerovandó. A tervezett vállalatnál a törzsrészvények utján beszerzendő tőke mintegy 1 millió forintból álland. Hogy ezen összeg előállítható legyen, arra a vidék érdekeltségének a vállalat életképességébe helyezett szilárd bizalma s anyagi áldozatkészsége szükséges oly értelemben, hogy megtakarított tőkepénzének egy részét ezen vá'lalat törzsrészvényeibe helyezze el, melyek után a vállalat üzleti nyereményéből, az elsőbbségi részvények kamatainak kielégítése után fenmaradó jövedelem osztaléka fizettetik. Annak kimutatása végett, hogy ezen vasút eléggé jövedelmező leend, csupán a következő főbb adatokra hivatkozunk : Budapest fővárosának évi szénfogyasztása, a legutóbbi évekről szólló statistikai kimutatások szerint, átlag 5-25 millió métermázsát tészen, melynek 60%-ka Nógrádmegyéből, 25%-ka Pécs vidékéről, a hátralevő 15% pedig Esztergom vidékéről, Csehországból és Sileziából szállíttatik. Ezen szükséglet ellátásához az esztergomvidéki kőszénbányák eddigelé mintegy 650,000 métermázsával járultak, a mi a költséges és nehézkes szállítási viszonyokban találja magyarázatát, melyek a kőszén minőségének alászálhtására s értékesítésének megnehezítésére is nagy befolyást gyakoroltak. Ha azonban a tervezett vasút kiépíttetik és ez állal az esztergomvidéki kőszén Budapestre, a távolságok átlaga szerint, méterinázsánkiut 15 krért lesz szállítható, akkor nem szenvedhet kétséget az, hogy az esztergomvidéki elismert kitűnő minőségű barnaszén, a csekélyebb hőerejü nógrádmegyei, valamint a porlékony pécsvidéki s a drága csehországi és sileziai szenekkel a versenyt könnyen kiállhatja s ennél fogva ezen szénnek évi fogyasztása Budapesten legalább 2 millió métermázsára rövid idő alatt fel fog emelkedni. Továbbá a Magyar kir. államvasutaknak budapest-zimonyi ésbudapest-brucki vonalain az évi széntögvaszás 1*5 millió métermázsát, a Déli-vasut magyarországi 590,000 métermázsa!, a Magyar nyugoti vasút vonalain 270,000 métermázsát, a győr-sopron-ebenfurti vasút szén fogyasztása pedig 73,000 métermázsát tészen, mely közlekedési vállalatok az esztergoinvidéki kőszénbányákhoz legközelebb esvén, tüzelő szükségleteiknek ellátása végett túlnyomó részben ezen bányák termékeire vannak utalva. Ezeken kivül azonban még a most említett vasutak által átszelt nagykiterjedésű, tüzelőben szegény vidékeknek sűrű népessége s ipartelepei szintén nagy mértékben hozzáfognak járulni az esztergomvidéki szén fogyasztásához. Mely tényezők számbavételével, az esztergomvidéki kőszén előrelátható forgalma, a vasút megnyitása után egy-két év alatt 3 millió métermázsára túlzás nélkül számit ható, föltéve azt, hogy a vidéki bányák termelése ennyire fölemelhető lészen. Ha tehát ezen vasút évi kőszén szállítmánya csupán 3 millió métermázsára vétetik fel, akkor az ez által eredményezendő nyers bevétel, átlag 40 kilométer távolságra 6*8 krjával számítva, 204,000 forintot teend. Ehez járulnak még a tardosi, piszkei nyergesnjfalusi márványbány r ák ésasüttői, piszkei, tinnyei és töki mészkőbányák épület- és faragott mííkő termékei, továbbá a környék czement- és égetett mész szállítmányai, melyekkel az országnak nagy kiterjedésű vidékei a legolcsóbbau lesznek elláthatók, úgyszintén az esztergomi mű- és járdakőbányák és üvegkvarcz telepek termékei és a vidéki nagy téglagyárak készítményei, valamint a vidék 200,000 hektoliter átlagos bortermése s 30,000 köbméter tüzelő- és nagy mennyiségű épület fa szállítmányai, mely termékek évi forgalma legalább 500,000 métermázsára, vhelb'Teik pedig átlag 10 krjával, 50,000 forintra számíthatók. Végül ideszámítandó még a 25,933 főnyi állomási lakosságnak és az egész forgalmi vidék 50,408 főnyi lakosságának személy- és áruforgalma, melynek évi nyers bevételei, Kísfaludi Lipthay Sándor budapesti műegyetemi tanár urnák, más forgalmi vidékek tényleges eredményein alapuló szakavatott számításai szerint, 54 kilométerre 2870 frtjúval 154,980 forintra tehetők. Ezek szerint a tervezett vasút évi nyers bevételei kerek számban 400,000 frtra előirányozhatok, melyből 50%-kot az üzleti-, pályafen tartási és igazgatási költségekre leszámítva, tiszta nyereményül 200,000 forint mutatkozik, mely a fentebbi alaptőke G 2 / 3 °/ 0-kok kamatozásának felel meg és a forgalom fejlődéséhez képest, évről-évre emelkedni fog. Mindezen adatok elég biztos alapot nyújtanak azon következtetésre, hogy a tervezett vasút törzsrészvényei rövid idő alatt jól jövedelmező tőke elhelyezési papírokká fognak válni. Minthogy alulírottak az általunk tervezett és a körülményekhez képest egész Füzitőig meghosszabbitandó vasutat ugy a kőszónforgalom közvetítésére, valamint egyéb közforgalmi érdekek kielégítésére legmegfelelőbbnek tartjuk. Ezeknélfogva tervezett vállalatunkat a tisztelt Érdekeltség hathatós támogatásába ajánljuk és kérjük a tisztelt Érdekeltséget, miszerint ezen vállalat létrehozásához, valamint az előmunkálati költségekhez hozzájárulni szíveskedjék. BURÁNY JÁNOS, ügyvéd, vasúti végrehajtó-bizottsági elnök. SZOKOLY GYULA, a Kisbirtokosok orsz. földhitelintézetének vezérigazgatója. Jegyzői nyugdíjügy. Esztergom, jan. 7. (Gy.) Nincs szán alom ram élt óbb alakja a mi társadalmunknak az özvegy sorsra jutott, vagyontalan jegyzőuékuél, kiknek életfentartására a vármegye által kezelt jegyzői nyugdijalap kamatai, továbbá a jegyzők és községek által évenkint teljesítendő befizetések szoktak felhasználtatni. Hát papiroson minden szépen rendben is volna. Vannak alispáni, közigazgatási bizottsági, majd a megyei közgyűlések által hozott végzések, melyek mindannyian a jegyzői nyugdij; ügyek rendezésére szolgálnak; és mégis mit látunk ? — Bánatos, kisirt szemű özvegy jegyzőnéket a vármegye pénztárából üres kézzel kijönni. — Mert ott számukra nem kínálnak egyebet ama jövendölésnél, hogy egyrészt a nyugdíjra jogosítottak szaporodása, másrészt a behajt hatlainiá vált nyugdíjilletékek emelkedése évenkint alább szállítják a ki nem fizethető nyugdíjjárulékot elannyira, hogy egy szép napon az özvegyi nyngdij-remény is eloszlik, mint a buborék. Ily válogatós Ígéretek néha kemény szavú elhárításokkal vegyítve, nagyon természetes, hogy a koplalásra kárhoztatott özvegyet nem csekély keserűségekkel árasztják el, mi okból kevésbé csodálható, hogy némelyik közülök érzékenyen feljajdul és méltó fájdalmában keserűségeket szőr azok ellen, kik az elviselhetlen nélkülözések iránt semmi szánalmat, részvétet nem mutatnak, sőt könnyű szerrel napirendre térnek a jogosult panaszok fölött. Ha elég erős a szolgabírói jogkör, mely a hozott határozatoknak — ajegyzőkkel szemben — érvényt bír kölcsör nözni, ugy a jegyzői tagdíj-hátralékok sem fognak soká a megyei pénztár lisztájáu ásítozni. Már most hogy e feltétel valódiságát miként erősiti meg a várt eredmény, azzal majd a jövőben foglalkozunk; de azt az ügyet, mely a szegény jegyző-özvegy asszonyok valóban mostoha állapotát ily szomorú világításban tartja, mindaddig le nem vehetjük a napirendről, míg az illetékes körök némi jóakarattal s egy kis könyörülettel annak helyesebb és elviselhetőbb módozatot nem szabnak. HÍREK. — A herczegprimás özv. Sennyei Pál bárónétól külön távirati értesítést kapott az országbíró s a főrendiház elnöke haláláról. A bánatos jelentésben a főrangú úrnő vigaszul a herczegprimás imáját kéri. A herczegprimás rögtön részvéttáviratot intézett a gyászoló özvegyhez. A sürgöny a herczegprimás mély részvétét tolmácsolja. Ugyanekkor Majer István püspök és érseki helynök is kapott a nagy halott első gyászolójától távirati tudósítást, melyre a püspök ur vigasztaló rószvétsürgönynyel válaszolt. — Meszlényi Gyula kinevezett szatmári püspök ur az esküt Budán fogja ő felsége a király kezébe letenni s minthogy a királyi udvar csak február közepén várható Budapestre, a püspöki eskü is csak okkor tehető le. Az eskü letétele után nemsokára a főszentelés aktusa következik, melyet maga a herczegprimás fog végezni a főszékesegyházban a jövő hó vége felé. — Paczka Ferenczről, a herczegprimás pártfogoltjáról igy nyilatkozik a Budapesti Szemle januáriusi kötete: Paczka Ferencz az arczkép festés terén Az,,EsstcrjflmÍ5líke"támája. A KIS LAK. Áll a kis lak, ott, a Zagyva partján, Elhagyottan, magányosan, árván. Nád fedelét a vihar tépte meg, Olyan, mint a fésületlen gyermek. Az ablak üvege a szennytől nem látszik, A redőny fél szárnya földre kívánkozik; Falát a vad vihar dühöngő zápora, Nem fehérre, hanem feketére mosta. Hát a kis kert? az is eltiporva, A hervadt virágok fekszenek a porba. A kis padot, ott, az orgonafa alatt . . . Ellopta valaki, csak a helye maradt. A lugas, egykori boldogság tanuja, Letépte a vihar a folyondárt róla. Utait ellepte a gaz és a dudva, Minden oly szomorú, elhagyott és puszta. Hogyha gondolatom, olykor oda vezet, Szivem elnyomja a kinos emlékezet, Panaszos bánattal gondolok reája : Az volt egykoron a boldogság tanyája. B. KISS EVILLA. - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára fiancziából forditotta MARISKA. (Ötödik közlés.) IV. GY KIS TÖRTÉNET A DESSERTHEZ. Midőn a marquise a terembe lépett, mindenkit végig fürkészett kutató szeme. Cárral még sem volt itt. Arczára felhő borult. — Tán széttörte a lánczait ? — kérdezé önmagától ? Rumbrye ur, ki Xavérral az ablaknál csevegett, nejéhez lépett és meghajtotta magát. — Nyugtalankodni kezdettünk, asszonyom — monda előkelő udvariasságai. Ez a három szó egy kérdést foglalt magáhan. Mielőtt a kreolnö válaszolt volna, kimondhatlan bűvös mosolylyal Xavérhoz fordult, aztán igy szólott férjéhez : — Ön nagyon jó, uram, ön arra emlékeztet, hogy drága Helénánknak köszönetemet kell nyilvánítanom, ki alkalmasint helyettesitett. — Leányom csakugyan jelen van. De ne tessék a köszönettel fáradni. Azt hiszem, hogy alkalmasint rosszul érezte magát, asszonyom ? — Az esti ájtatosságnál feledkeztem sokáig — válaszolá a kreolnŐ, férje komoly arczára tekintve. Ez keserűen mosolygott és meghajtotta magát. Ezalatt Xavér Helénának nyújtotta kezét, hogy tánezra vezesse. Épen akkor érkezett a marquiso-hez Lefobre des Ballées Alfréd ur. — Nem láttad Cárral urat, Alfréd ? — kérdezte a marquise. — Becsületemre, kedves mama, nagyon keveset törődöm Cárral úrral — válaszolá Lefebre des Ballées Alfréd. Ugy-e, kedves anyám, szépnek találja ezt a pompás gilet-met ? — Nagyon szépnek — válaszolá szórakozottan a marquise. -T- Becsületemre, kedves anyám, maga máma meg se hallgat — szólt Alfréd neheztelve. Ez nagyon különös. — Alfréd, nagyon szeretnék Cárral úrral beszélni. Légy szíves, küldd őt hozzám. — Becsületemre, ez nagyon különös egy kívánság. Azután az egész termen végig járt exotikus giletjével, de sehol sem találta Carralt. — Tudja az ördög, hogy min töri az édes anyám a fejét — gondola magában — inkább elmegyek és játszom néhány partiét. A sortáncz már véget ért. Heléna és Xavér, a mily messze csak állhattak. Rumbrye asszonyságtól, boldogan csevegtek. Heléna azt mondotta Xavérnak, hogy : «Jöjjön ma este», de sem ö, sem Xavér meg nem emlékezett róla. Heléna szemérmetességböl, Xavér szerénységből. Beszédjük az a titkos, de egyszerű beszéd volt, melyen a hallgatózó mosolyog, de a mely beszédben minden ogyes szónak meg van a maga titkos értelme, minden hangnak meg van a maga bája és minden hallgatásnak a maga csöndes boldogsága. A szerelmesek nem a nyelvtan szerint szólnak egymás szivéhez. A szerelemnek is meg van a maga titkos nyelve, ezt azonben eltanulni nem lehet. Sőt még mi is elfeledjük azon a napon, midőn megszüntüuk szeretni. Ez olyan nyelv, melyet csak a sziv ért meg és melyet csak a sziv beszél. Olyan nyelv az, melynek minden egyes szava boldogságot rejt magában. Végre olyan nvelv, melyet sok amber csak egyszer beszélhet az életben, habár mindig szeretné csevegni. Heléna és Xavér szerelmökről nem hozakodtak föl sok uj gondolattal. Heléna szerette azt az embert, a ki atyját megmentette s a kit Rumbrye úr is olyan szívesen nevez megmentőjének. Xavér forrón, nagyon forrón szeretett. És ezzel kifejeztünk mindent. Csak huszonkét éves volt és a bál örömeit mohó ifjúsággal élvezte. Csak a táncz végén tudta meg Heléna, [hogy Xavérnak valami mondani valója van, valamit mondania kell. A leány nyugtalanul tekintett körül, vájjon nem hallgatja-e ki őket valaki azután komolyan tekintett kedvesére. — Xavér ur, én azt mondottam önnek, hogy ma este jöjjön el hozzánk — monda halkan a leány. — Oh, ha tudná, milyen üdvöt adott ez e pár szó nekem! — válaszolta szenvedélvesén Xavér.
