Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-08 / 3.szám
eddig nem ara*ott babérokat, sőt alig ismeretes, mert festett ugyan néhány arezképet, igy Pauler Tivadarét és Trefort Ágostonét, de ezek csak középszerűen sikerültek. Néhány év előtt egy uri nő arezképet mutatta be az őszi tárlaton de az sem emelkedett tul a középszerűségen. Paczka egyáltalán, mint művész sajátszerű jetenség, fest egy jó képet, mely bizonyos feltűnést kelt, azután néhány évig rosszul fest, újra tapogat és keresgél, mintha csak meg akarná czáfolni a hozzá kötött reményeket; azután ismét fest valamit, magára vonja a figyelmet, de a folytatás megint elmarad; egy-két év múlva megint újra kezdi. Most Görgey Arthur arezképet festette s ismét jó fogást csinált, az eddigiek között a legjobbat, mely szinte beválik remeknek is. A kik eddig figyelemmel kisérték fejlődését s érdeklődtek iránta; azokat bámulatra ragadta, mert az előzmények után ilyen arezképet senkisem várhatott tőle. A művészetnek a teljét ismerjük föl e szabadon fölfogott, széles vonásokkal, könnyedén, de nagy biztossággal oda festett alakon; színezése igaz, fesztelen megjelenésében igazi előkelőség van, az arcz pedig találóan visszatükrözi a nagy elmét és általán a szellemi fensőséget. A művész nem nagy türelemmel tanulmányozta a valóságot és annak apró részleteit, arra nem is volt szüksége, egy pillanat müve lehetett, hogy a jellemző vonásokat észrevette s azért az arczkép a milyen keresetlen, épen oly természe : tes, hasonló és egyénileg meglepően jellemzetes. Kétkedve kérdjük, vájjon az ujabb kezdetnek lesz-e folytatása vagy ismét abban marad ? — A második római Ut zarándokai közt vannak városunkból Kereszty Géza és Prohászka Ottokár szemináriumi tanárok. Erről a másodig zarándoklatról igy nyilatkozik a Figaro: A magyar zarándokok Rómában lovagias allűrjeikkel s gazdag kosztümjeikkel még a blazírt rómaiakat is bámulatba ejtették. A rómaiak azon is elbámultak, hogy a zarándoklat papi tagjai «szokásaik szabadságában lelkiismeretük méltóságos nyugodtságával» ültek az Apolló-szinházban, hol épen Carment adták. A magyaroknak utjok viszontagságai után még Rómában sem volt kedvező idejök. Hideg volt és esett az eső s ők fűtetlen szobákban dideregtek. A Rosetta-vendéglőben ebédeltek, — Engedjen szólanom — folytatta a leány. — Midőn most elgondolkoztam a meghívás módja felől, ugy hiszem, hogy jogtalanul tettem. Mert van itt valaki, a ki nem a legjobb szemmel nézi önt. Xavér ur, csak legyen elővigyázatos. — Cárral is mondotta, hogy van egy ellenségem. < # — Cárral úr? És nem nevezte meg az illető nevét ? — Nem. Ezt nem akarta tenni. — Jól van, Xavér ur — monda a leány akadozva — én tehát majd megmondom önnek, hogy ki a maga legnagyobb ellensége. Óvakodjék Rumbzye asszonyságtól . . . Alig monda ki a leányka e szavakat, valaki hátulról megveregette a vállát. A marquise állott mosolyogva mögötte. — Gyermekem — monda gyöngéden — elkésel a tourról. Heléna reszketve ment a tánezoló csoporthoz. Rumbrye asszonyság anyai tekintetet küldött utána. Milyen szép és milyen bájos — rebegé halkan, ugy, hogy Xavér is meghallhatta. — Heléna tévedésben van — monda magában Xavér és hasonlókig a csoporthoz lépett. A marquise homloka elsötétült. — Tehát észrevette, hogy ki nem állhatom — monda magában — de mily forrón szeretheti ö azt a leányt, hogy ilyen aggodalomteljesen őrködik fölötte. És ez a nyomorult Jounquille még sem jön. hol többek közt egy váczi születésű pinezór is felszolgálta őket. A tanférfiak gyűlésén nagy feltűnést keltett köztük Ando Luífragon kaldeai püspök megjelenése, a ki a pápa jubileuma alkalmából 60 napi utat, tett Rómába gyalog, lovon, levén és útjában kétszer támadták meg rablók. — Sennyei nevelője. A haza nagy halottjának, Sennyei Pál országbírónak nevelője volt Majer István püspök ur, a ki pályáját a főrangú csaUd körében kezdte meg. Az előkelő főúr mindig kegyelettel és szeretettel vette körül egykori nevelőjét, a kit csakis gyengélkedése s a közlekedés akadályai tartottak távol a ravataltól. — Felolvasás. Dr. Walter Gyula ma este fogja felolvasását XIII. Leo pápáról a kath. iparosifjuság egyesülete helyiségében megtartani. — Halálozás. Sztojanovics Miklós a takarékpénztár derék pénztárosa élete legszebb korában, negyvenötödik évében tegnap elhunyt. Temetése hétfőn d. u. három órakor lesz a görögkeleti egyház szertartása szerii.t. — A Zenei Kör rendes heti összejöveteleit a farsangi saisou alatt ezentúl nem szombaton, hanem minden kedden este fogja megtartani. — Burány János ur nagy gonddal kidolgozott emlékiratát közöljük ma lapunk élén. 0ly r an aktuális és életbevágó a kérdés, hogy az alapos tárgyalásra fölösleges ismételten is felhívnunk olvasóink figyolmét. Burány János ur és érdektársa Szokoly földhitelintézeti vezérigazgató ur memoranduma az egész esztergomi érdekeltséghez vau intézve. Első sorban is a herezegprimáshoz, a főkáptalanhoz, a megyei birtokos osztályhoz s átaIában az egész vagyonos közönséghez, melynek rokonszenvétől függ a kérdés megvalósitára. — Hymnus jubiláris czim alatt Dusinszky Lipót nyitrai szákesegyházi' karnagy XIII. Leo pápa aranymiséjére vegyes énekkara egyházi zenét szerzett, mely diszes kiállításban jelent meg a szerző tulajdonában. — Válasz. A mult számunkban megjelent s a Magyar Siónból átvett közleményre, mely a szabadkőművességről szól, miként illetékes forrásból értesülünk, legközelebb erélyes czáfolat fog megjelenni. — A mai felolvasásra a következő meghívó jelent meg: Meghívó. 0 Szentsége XIII. Leo pápa arany miXavér visszavezette Helénát helyére. Nemsokára jött Alfréd, a ki czifra bókokkal és elcsépelt frázisokkal vezette Helénát tánezra, miközben becsületére megesküdött, hogy neki van az egész teremben a legszebb giletje. Reggeli két órakor Cárral a hotel kapujához érkezett. Sápadt ós elfogult volt. Midőn belépett, lezárta szemeit. Nem mert eddigi barátjai szemébe nézni, nehogy kikaczagják őt. Jól tudta, hogy a marquise nem szokott ürss fenyegetésekkel föllépni. Lélekjelenlétét azonban nemsokára viszszanyerte és egy ablakmélyedéshez lépett, hol ki akarta kerülni a marquise tekintetét. — Magvárom — monda magában — talán még se meri azt megtenni, a mivel fenyegetett. Ha beszélni kezd, kilépek rejtekemből. De Cárral csalatkozott. Rumbrye asszonyság folyton az ajtóra figyelt és meglátta Cárjait. Azután visszavonult, mert a győzelmet bizonyosnak tartotta. Talán nem is szólott volna, ha ő meg nem jelen. A táncz lassan-lassan kimerült. A háziasszony körül urak és hölgyek kört képeztek. Rumbrye asszonyság bűvös vidámságával és szikrázó élczeivel nagyon vigan tartá a társaságot. Ekkor egy szolga jelenté a soupert. A marquise egészen váratlanul Xavér karját vette és a nagy asztalhoz ment vele a túlsó terembe. séjének tiszteletére az esztergomi kath. iparos i'jak által a képző- ós betegsegélyzö-egyesület helyiségében 1888. jan. 8-án kegyeletes ünnepély rendezte ik, melyre tisztelettel meghívja az elnökség. Kezdete 5 és fél órakor. — Az ünnepélyt az egyesület helyiségében társas-vacsora követi. Egy teríték ára: 60 kr. — Programúi: 1. «Üdvözlő-dal» Zsaskovszky E.-től, előadja .•iz ifjúsági énekkar. 2. Örömdal, sz'. Atyánk XIII. Leo pápa arauyiniséj.'nek emlékére Vida János*ól. Szavalja: Belányi Iván. 3. XIII. Leo pápa élete és működése. Irta és olvassa dr. Walter Gyula. 4. A Vatikán. Irta Pály Ede. Szavalja : Rothnagel Ferencz. 5. «Honfiak vigyázzatok* ! induló Kückeutől — előadja az ifjúsági énekkar. — Mindazokat, a kik tévedésből meghívót nem kaptak s az estélyen megjelenni óhajtanak, a nyilvánosság utján hívja meg tisztelettel: az elnökség. — A legutóbbi városi közgyűlés Burány János és Szokoly Gyula helyi vasúti ügyét már tudomásul vette. A közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnak 10250. sz. alatt kelt leirata ugyanis, melyben arról értesít, hogy a magy. kir. államvasutak bia-torbágyi állomásából kiinduló és Esztergom sz. kir. vkosáig, továbbá Nyerges-újfaluig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra vonatkozólag az előmunkálati engedélyt Szokoly Gyula budapesti és Burány János esztergomi lakosoknak egy évre megadta — közgyűlésileg tudomásul vétetett. — Deseö főhadnagy a számviteltani vizsgálatokat kitűnő sikerrel letévén, a hadsereg kötelékéből kilép s miniszteri hivatalnok lesz. — A Duna csütörkökön éjjel beállott. A rakodás Pesteu már huszonnégy órával előbb megkezdődött. A propeller közlekedés tökéletesen megszűnt s a postát kerülő uton Doroghról kapjuk természetesen a régi kocsipóstára emlékeztető lom hasággal. — A tornaegyesület tegnap este a Fürdő vendéglő nagy termében társasvacsorával egybekötött lánczvigalmat rendezett, mely minden izében jól sikerült. — A farsanghoz. A tisztikar báljára a következő meghívókat adta ki a bizottság : «A csá^z. és kir. sz. Mihály urosz nagyherczeg gyalogezred tisztikara az 1888 évi febr. hó 4-én a Fürdő szállodában megtartandó bálra ezennel Midőn azon ablak előtt ment el, hol Cárral volt elrejtve, hangosan felkaczagott, mintha valamire gondolt volna. — Xavér ur — kérdé hangosan — ismeri Jonquille történetét ? Xavér nemmel válaszolt. Cárral ugy r érezte, mintha tőrrel döfnék át és lélekzeni sem mert. — Es önök uraim ? — kérdé a követő uraktól. — Jonquille — monda a marquis — nagyon különös egy név. — A mulattok közt nagyon közönséges. — Becsületemre, ez nagyon pikáns egy történet lesz — hadará Lefebre des Ballées Alfréd. — Legyen szives azután kérem, emlékeztessen reá, hogy elbeszéljem ezt a történetet — monda a marquise Xavérhoz. Xavér meghajolt. A tömeg lassan-lassan szétoszlott. Midőn már senki sem volt a teremben, előlépett Cárral. Iszonyú kifejezés honolt az arczán. Tehát tudta, hogy itt vagyok ! — sziszegé. — Mint meggyötör ez az asszony ! Még Xavérnak mondja, hogy figyelmeztesse őt a történetre. Azután erővel megnyugtatni igyekezett magát és a szomszéd terembe lépett. Az asztal körül bájos hölgyek csoportja állott, aranytól, selyemtől és gyémánttól ragyogva. Hátuk mögött a férfiak állottak, kik vagy felszolgáltak, vagy velük ettek. Lefebre des Ballées Alfréd mellényén minden zsinór pattogott és meg akart pattanni. tisztelettel megbírja a bizot-ság. Kezdete 8 órakor.» Örömmel ismertetjük a tisztikar ezt az első magyar meghívóját, mely végre is az esztergomi társadalom nyelvén van irva. — A jégpálya. Ha a torna-egyesület meg nem alakul, akkor az idén aligha lesz valami a korcsolyázás sportjából, mert a rendkívüli havazások teljesen tönkre tették a befagyott kis dunai pályát. Nagy figyelem és áldozatkészség volt a fiatal egyesület eddigi munkája, hogy terjedelmes és gondozott korcsolyáyó-pályát teremtsen s alkalmas beruházásokkal lehető kényelmet biztosítson. Az elén eredmény elismerésreinéi tó s igy remélhető, hogy az egészséges törekvésű egyesület napról napra több pártfogásban fog részesülni a közönség részéről. — Olvasó-asztal. Ráth Mór ujabb kiadványaiból a következő nagyérdekü füzetek érkeztek olvasó-asztalunkra: Arany János hátrahagyott irataiból a negyedik és ötödik füzet magas irodalomtörténeti és aesthetikai értékű közleményekkel. Egy-egy füzet ára 40 kr. — G r ó f Be n y ó v s z k y Móricz életrajza Jókai Mórtól, harmadik füzet, ára 40 kr. — Életemből, írja Jókai Mór, kilenczedik füzet, ára 40 kr. — S h a ks p e r e Színműveiből a tizenegyedik és tizenkettedik füzet, egy-egy füzet ára 40 kr. — Ráth Mór kiadványai már évtizedek óta irodalmunk és költészetünk legkiválóbb eseményeit foglalják magukban, épen azért teljesen fölösleges a legműveltebb olvasóköröket a most ismertetett nagybecsű vállalatokra fölhívni. — 1848 és 1849-ből id. Görgey István az ujabb élmények és benyomások, az okiratok és ezek magyarázatainak, a tanulmányok és történelmi kritika második kötetét adta ki. Megjelent a Franklin Ttársulatnál. Ára 4 frt. Görgey István ez az ujabb kötete a visegrádi remete rehabilitácziójának kérdéséhez ujabb történelmi adalékokat csatol. Az adalékok ujabb világításba helyezik a « hazaárulás* kérdését s bizonyára szaporítani fogják azt a pártot, mely nem Görgey Arthurt tekinti a szabadságharcz szomorú katasztrófájának bűnbakjául. Az érdekes tanulmány a Franklin-Társulatnál rendelhető meg. — Az adófelügyelöség teendőit nemsokára jó részben a megyei pénzValóban nagyszerű kép tárult elénk. A különféle szobrokra gyöngéd fényt vetett a nagy csillár. A hölgyek félig világított arczai gyönyörű, de fölötte elbűvölő színben égtek. Carralnak persze nem volt kedve a csoportozaton gyönyörködni. Miután nem találta tanácsosnak, hogy még egyszer elrejtőzzék, egyenesen marquisehez lépett — Nézze csak kedves mama — monda des Ballées Alfréd — végre hát itt van Cárral, kit ez egész este hiába kerestem. Becsületemre mondom. — Valóban — válaszolá Rumbrye aszi szonyság, az újonnan érkezett felé fordulva. Már legalább is száz év óta nem volt szerencsénk önt láthatni. Cárral hallgatagon hajolt meg. — De ugy látszik, hogy nem a legjobban érzi magát ? — kérdé kegyetlenül a marquise — tán beteg volt ? — Valóban nem jól érzem magamat — válaszolá Cárral. — Becsületemre mondom, olyan'mintha csak a sirbót kelt volna fel — veté közbe Lefebre des Ballées Alfréd ur, kinek ismét feltűnően szűkült a mellénye. Rumbrye asszonyság megfordult székével. — Adj csak Cárral urnák egy széket — monda észrevehetlen iróniával, melynek fullánkját egyedül csak Cárral érezhette. — Üljön le mellém — tette aztán hozzája — hisz a betegeknek, meg a hölgyeknek egyenlő joguk van. Gépies engedelmességgel foglalt helyet Cárral és nyugodtan ült. (Folyt, köv.)
