Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-29 / 26.szám

folytán ott fog megtartatni a nemzetközi jelleggel bíró VH-ik tenyészállat vásár. 3. Rendszeresített gép- és eszközkiállítás. 4. Gazdasági általános termény kiállítás. 5. Kertészeti, szőlloszeti és borászati kiállítás. 7. az orsz. gazd. egyesület gópversenye s végre itt fog megtartatni 8. A társulat egyesületi gazdáinak nagygyűlése is. Egyesítve lesz tehát minden mozzanat a mi a látogató gazdaközönségre érdekkel bírhat. Gondoskodva lett, hogy e kiállítás pünkösdkor azaz oly időben tartassék, midőn a gazdasági mnnkák kevésbé hátrálhatják a gazdák részvételét, nemkülönben oly városban, mely a legérdekesebbje alföldi városainknak s a közelfekvő Kecskeméttel együtt az ország legnagyobb részére nézve, nemcsak kulturális, de nép életi tekintetben is vonzó tanulmányozási objectumul kinálkőzik. Ezeken felül gondoskodott a kiállítási bizottság, hogy a kiállító valamint a látogató közönség az összes hazai vasutakon tetemes árkedvezményben részesüljön. Meg van tehát minden facíor arra, hogy egy valóban gyakorlati értékű országos mozgalom minden irányban kielégítő legyen, miért is a közönség figyelmét e kiállításra kii'önösen is fel kell hogy felhívjam. Érdeklődőknek a részletes programmal készséggel szolgál a nagy-körösi kiállítási bizottság. Bpest, Köztelek, a hová ily irányú megkeresések czimezendők. A kiállitásrendező-bizottság nevében: Gr. KÁROLYI SÁNDOR, elnök. A postatakarék. Csak a napokban volt olvasható a lapokban, hogy a kir. Curia egy döntvényével a postatakarékpénztár által kibocsátott betétkönyvecskét közokiratnak minősítette, kimondván, hogyannak hamisítója nem mint a büntető törvénykönyv 403. §. 3. pontja alatt elősorolt takarékpénztári könyvecskék magán, hanem a 391.§-ba ütköző közokirat hamisítást képez. A kir. Curia e döntvénye kétségkívül hozzá fog járulni ahhoz, hogy népünk figyelme és érdeklődése fokozottabb mértékben forduljon a postatakarékpénztár üdvös intézménye felé. Az a tudat, hogy a postaiakarékpénztári betétkönyvecske hamisítása a súlyosabb beszámítás alá eső büntettek egyikét képezi, visszariasztólag fog hatni azokra, a kikben meg van a hajlam letérni a törvényes útról, s ezzel csak szilárdulni fog a bizalom, illetve a biztonság érzete azokban, a kik megtakarítóit filléreiket a postatakarékpénztárban helyezték el gyümölcsöz;etés végett. Fájdalom, ma még túlnyomó az a fölfogás, hogy a jó tőkebefektetésnek az a főkelléke, hogy az minél magasabb kamatok mellett történjék, mig arra, hogy azok a tőkék gyümölcsöztotés végett minél megbízhatóbb kezekbe juttanak, s hogy a betevő nyugodtan aludhassék megtakarított filléreinek sorsa fölött csekélyebb súlyt látszanak fektetni. Pedig az ily takaréktőkének az a rendeltetése, hogy a mellett, hogy tisztességes kamatot hozzon, mégis a szükség perczeiben rendelkezésére álljon. Mit ér annak a kis tőkepénzesnek, ha pár esztendőn át magas kamatot húzott is tőkéje után, ha egy szép napon arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy hűtlen vagy ügyetion kezek vagyonkáját elharácsolták. Százak meg százak keserves munka és veritek árán megszerzett takaréktőkéi mentek már tönkre ily módon, a mire csak a legutóbbi időbon ismételten volt példa. Az állam föltétlenül szavatolván a postatakarékpénztárba elhelyezett tőkékért és a kamatokért, a biztonság oly fokát nyújtja, a minőt semmiféle magánintézet nyújtani uem képes. Az állam kifogyhatatlan és elpusztíthatatlan, s azért minden föl:ételek közt helyt állhat kötelezettségeiért. S ez fontos főleg napjainkban, a midőn a politikai viszonyok óránként valamely válság bekövetkeztétől tartani engednek. Ilyenkor biz könnyen megtörténhetik, hogy a magánintézet- bármily nagy tartalék források fölött is rendelkezzék, nagy zavarba jön a betevők ostromával szemben. Ez állapot nálunk már azért is sajnos következményekkel járhat, mert magánintézeteink közül számosan az elfogadott betéttőkékhoz képest elenyésző csekély alap vagy tartaléktőke fölött rendelkeznek; a betéteket többnyire értékpapírokba, jelzáloghitelbe vagy egyéb nehezen, vagy épen nem értékesíthető értékekbe fektelik be s mig az előbbiek a válság folytán bizonyára nagy értékcsökkenést szenvednek, az utóbbiak nehezen lesznek értékesíthetők, illetve mobillá lehetők s igy kiszámithatlan eshetőségekkel állnának a betevők válságos időben szemben. Eltekintve tehát számos más előnyeitől, minő a portómentesség, le nem foglal hatóság, adóbélyeg-és illetékmentesség stb. a postatakarékpénztár már föltétlen biz'ousága által is érdemes arra, hogy a népünk nyugodtan helyezze el ott filléreit. Ezzel azonban a tőkebefektetés más föltételében, t. i. a tisztességes kamat élvezetében is részesülhet; — ez eljárás mindenesetre czélszerűbb, mint elrejtve a láda fiókban Őrzeni a pénzt, a hol semmit sem kamatozik s hozzá még ki van téve az ellopatás veszélyének is. OLVASO-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg.) — A trónörökös könyvéből az ötvenhatodik füzet felső Ausztriát és Salzburgot kezdi ismertetni Dürnberger ós Commenda csikkéivel. Az érdekes füzetet tizenegy sxép rajz díszíti. — V a s Gereben teljes müveiből Mehner Vilmosnál megjelentek a 41—46 füzetek, melyeket Gyulai László szebbnél-szebb illusztrácziókkal gazdagít. A füzetek bevégzik az Egy alispánt s megkezdik a Garasos arisztokracziát. A jóizü füzetek ára egyenkint 25 kr. — G a r a y János összes munkáiból Mehner Vilmos kiadta a 15—24 füzeteket, melyek az Árpádok czimü elbeszélések cyklusát s az Árbocz drámát tartalmazzák. A teljes Garay egyegy füzete 35 kr. — Uj volapük nyelvtan jelent meg ismét Kerckhoffs nyomán Zsigmondy Bélától Megrendelhető az átdolgozónál (Bpest. Sándor-utcza 17.) — U j zenemüvek. Rózsavölgyi és társa kiadóhivatalában megjelentek : Népdalok Nagy Zoltántól; áruk 70 kr. — Budapesti csevegések potpourri Zellnertől, ára 2 frt 25 kr. — A «P e s t i H i r 1 a p» szerkesztősége közli velünk, hogy az ápril 1-óvel kezdődő uj évnegyedben eredeti társadalmi regényt közöl ünnepelt iróuk Csiky Gergely tollából s ezt megelőzőleg hosszabb elbeszélést Reviczky Gyulától. Ezzel azonban még nem lesz kimerítve regény közleményeinek sora, mert a szerkesztőség súlyt fektet arra, hogy egy negyedév alatt 3—4 regényt nyújtson a lap olvasóközönségének. Ezt a körülményt s a mai válságos időket számbajvéve, — midőn müveit ember alig nélkülözheti egy ily bőtartalmu lap járatását, mely teljes tájékozást nyújt a világ eseményeiről — jó szívvel ajánlhatjuk t. olvasóinknak a «Pesti Hírlapot*, mely ma különben is ugy pártatlan irányánál, mint a többi lapokénál jelentékenyen gazdagabb s élénkebb tartalmánál fogva mondhatni legkedveltebb lapja a magyar újságolvasó közönségnek. Előfizetési ára negyedévre csak 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr., mely a kiadóhivatalhoz (Budapest, Nádor-utcza 7. sz.) küldendő. Onnan egy levelezőlapon kifejezett óhajra egy hétig ingyen mutatványszámokat is küldt mk. • - Az Olvas ókor rendes évfolyama az Ördög és Angyal czimű regény harmadik füzetét s a rendkívüli folyam a Londoni koldus 17-ik füzetét hozza. A regényvállalat előfizető ára negyedévre, azaz tizenkét füzetre három forint. (Fülöp György, Bpest. Üllei-ut 21. szám.) A NOKRÖL S A NŐKNEK. Hajdan a boldog vőlegény haza vitte az aráját, most a gazdag menyasszony viszi baza a vőlegényét. A legelső tükör minden valószínűség szerint a szerető szeme volt. * Eszes nők már az el-<ő kézcsók után tudják, hogy a férfi mennyit ér. * Mig asszony lesz a földön, mindig lesz valami uj, a mit az asszonyokról mondani lehet. * Nők és zsarnokok kegyét hamar el lehet veszteni. A szerelem egy pillanattal rendesen előbb hal meg, mint a hűség. * Legbiztosabb, legkönyebb és legrövidebb lépcső a magasba a nők protekcziója. HÍREK. — Az árvízkárosultaknak. A her czegprimás, ki már a tél derekán kifejezést adott abbeli aggodalmának, hogy az árviz veszélyei ellen az idén nagy küzdelmünk lesz, Szatmár városa polgármesteréhez, Böszörményi Károlyhoz ezer forintot s Pozsonymegye alispánjához a a csallóközi árvizkárosuli aknák háromezer forintot küldött. —i Adakozás. 0 Eminencziája a Herczegprimás, a budapesti polyklinikának háromezer forintot adományozott. — A jég jön ! Dől a hid ! Uram, irgalmazz ! Egy borzasztó recscsenés és menekült boldog, boldogtalan. A megriadt két ló felszabadulva iramodott a hidra, egész odáig, hol egy gerenda keresztül feküdt a hid dereka táján. Ott hirtelen megállott mind a kettő egyszerre. Megcsillámlott előttük a megnyílt hidon át a háborgó elem mozgó tüköré. Ösztöne van az oktalan állatnak. E pillanatban megnyílt a hintónak mind két ajtaja s a két oldalon egyszerre lépett ki a lassan oldalra hanyatló hid deszkáira Bérey és a báróné. A mint meglátták a veszély nagyságát s érezték a színpad nélküli sülyesztő hanyatlását, melyre saját vigyázatlanságuk állította őket, a biztos halál elöérzetében a nő velőtrázó sikolylyal terült végig a korlát mellett, a férfi pedig elég erős volt el nem ájulni, fejét vesztve futott visszafelé. Akkorra már a jobb parti lábak fölött is elválott a hid s Ö esztelen végerőködéssel iramodott neki, hogy átugorja a nyilast. A híd sülyedése gyorsabb volt s ő az épen maradt hidfő alá ugrott, a piszkos, iszapos \izbe, a hol eltűnt a sötét hullámok halálos mélységében. A hidnak szabadon sülyedő középrésze roskadásában csakhamar elérte a tömérdek jégtáblát, mely oszlopainak azt a végzetes kegyelemdöfést adta és azon kissé ferdén végigterült asszonyostul, kocsistul, lovastul. Az elszörnyüködött parti közönség elkezdett lefelé futni parthosszában, kiabálva csolnakért, fáklyáért, kőtélért, csáklyáért. — Meg kell menteni a szegény lovakat! Az istenadta nőt nem emlegette senki. Azalatt a vihar nőttón-nött. A szél havas esőt csapkodott az emberek kigyúlt arczába, de azt nem érezte most senki. Elfoglalta őket az öröm, hogy megmenekültek az árvízveszélytől és a szánakozás a kelepczébe jutott szegény állatok fölött, a mik oly szivrepesztően nyerítnek, szűkölnek az uszó jég hátán. Már alig látni alakjukat, csak panaszas vihogásuk az útmutató. A tulpontról egy, a térbitorló koromsötétségből élesen kiváló fénylőpont indul meg, mint egy bolygó lidércz, vagy egy kelő csillag. — Vájjon mi lehet az ? — A halál postája! — sopánkodik kereszthányás között három vén anyóka. De csak kettőig értek, mert a harmadik keresztvetésnél valami éles csapás ugy ölelte őket derékra, mint hajdan Laokoont az óriási kigyó, hogy alig birták lekaparni onnan. Az a mérges kigyó az urasági hajdú ostora volt. — Ne bámuljon itt kentek hiába. Pusztuljan a . . . Már azt nem hallották hogy hova, mert ugy elinaltak, mint a böjti boszorkányok, lapáton, seprünyelen, hanem hogy mely irányban, azt nem lehetett látni a közelgő fáklyák fényétől. A tűzoltók jöttek, előttük báró Csikay, parancsnoki egyenruhában. Egyenesen a ladikokba s két csónak hathat emberrel indult a nyerítés után. Rémségesen szép látvány volt azt a séta csolnakázást látni oly fergetegben, fáklyafénynél. A parton állók feszült figyelemmel lestek minden mozdulatát a bátor hajósoknak s velők párbuzamban haladtak előre. Arra a lidérczre ott a tulsóparton már nem gondolt senki, őrült hajsza volt az! Jég közé ékelve, csak előretörni. Sokszor a jég hátán sikamlott a ladik, máskor meg ugy kellett a felkapaszkodó jéghegyet lándzsával letolni a ladik aljáról. — Csak rajta barátim — biztat a kormányos — már látom s hintót, hallom a lovaknak örömvihogását. Gyorsan, csáklyát ide. Csak egy pillanatnyi késedelem s a veszedelmes jégláp ezer darabra zúzódik az alsó sarkantyú kövein. Egy-két sikertelen koppanás után a csáklyák fogtak. — A part felé! Huzd meg jól ! Még jobban ! Csak még ! Az uszó jégtömeg homloka már ropogott a köveken, hanem a hidrom is csúszott szépen a ladikok felé.! A báró egy merész ugrással rajta termett s a bakra ugorva, mint aféle sportsmann egy ügyes rántással a part felé fordítja a fogat elejét s közzé vagdosva a megszeppent paripáknak, gróf Sándorhoz méltó vakmerőséggel és halálmegvetéssel neki vágtat a jó két ölnyire eső partnak, s mielőtt a megdöbbent közönség magához tért, már lötávolból kiáltott vissza í — Csak utánam fiuk, lakásomra! A tűzoltók a megkönnyült hídroncsot szép csendesen kivonszolták a partra s ott fáklyafénynél vizsgálódva, találtak rajta egy a karfára csavarodott fátyolfoszlányt s egy kettétörött arany karpereczet. Egyebet semmit. Akkor jutott egyiknek eszébe, hogy a hintóban ültek is. De hát hova lettek ? Ki tudhatja azt? Ha a vizbe estek, ki leli meg őket ? Hátha a hintóban maradtak ? Biz az meg lehet . . . Ebben aztán megnyugodtak és mentek vissza a hídhoz. A mint a bárónő elájult és összeesett* a fátyla rácsavarodott a hid karfájára s a karperecz talán az esés súlyától pattant ketté . . . III. AZ ISTEN KÖNYÖRÜLETES. Szinte hihetetlennek látszik, hogy a báró ur jóformán csak otthon ismert a saját fogatára s azonnal megkérdezé a kapust: — Kivel kocsizott ki a báróné ? — Nem tudom, méltóságos uram, a Gyuri hajtott. De hol a Gyuri kocsis ? Annak hült helye. Meghúzhatta magát valami rokonánál a sutban, kalácscsal sem lehet azt onnan előcsalni. Bizony ő neki kötelessége lett volna urát értesíteni a szerencsétlenségről. Lehet, hogy akarta, de nem találta. Akárhogyan van, a a katona-szökevény és a kocsis, a ki lovait cserben hagyja, egy kategóriába tartoznak. Főbenjáró bűn az. Csikay báró sorba kérdeztetett minden cselédet, senki sem tudott semmit. Csak a bárónő szobaleánya hebegett valamit, himezve-hámozva, hogy ö semminek sem oka, hanem hát az Önkény tes ur volt a báróné ő

( méltóságánál, aztán őt kiparancsolták. Ő meg aztán a Jeánnál volt aztán egész estig.