Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-29 / 26.szám

— Molnár Ádám komáromi törvény­széki királyi ügyészt az igazságügyi minisztérium saját kérelmére nyugdíjba helyezte s a megüresedett királyi ügyészi hivatalra pályázatot hirdetett. Molnár Ádám a királyi ügyészségek szervezése óta működött a komáromi törvényszék­nél. Ugy értesülünk, hogy az ügyészi állásra városunkból is pályáznak. — Jegyzői vizsgálatok tesznek april. hó 23-án és 24-én a vizsgáló bizottság előtt Kruplauicz Kálmán alispán elnök­lete alatt. — A kaszárnya-kérdés eldöntése már csak a legrövidebb idő kérdése. Dr. Helcz Autal polgármester fokozott tevékenységet fejtett ki a hét első három napján, midőn majd minden hivatalos órája az ügynek volt szentelve. A ka­szárnya-kérdés olyan hatalmas fináncz­nuivelelet igényel, hogy már ez oldalá­ról is minden esztergomi lakost érdekel. A legilletékesebb forrásból merített ada­tokat a következőkben csoportosítjuk. Hétfőn érkezett le Komáromból egy hi­vatalos műszaki katonai bizottság Costa Rosetli ezredes elnöklete alatt, báró Kirehbaeh és Sujer urakból. Az Esz­tergomban fekvő ezredet Baumholzer alezredes képviselte. A város részéről Kruplauicz Kálmán kir. tau. alispán elnöklete alatt, dr. Helcz Antal pol­gármester, Takács Géza főjegyző és dr. Földváry István főügyész, továbbá Maerz főmérnök és Szukup kassai mérnök vet­tek részt a kasz rnyahely kérdésének eldöntésében. A telek nagyságát, a föl­szerelés és berendezés különféle épü­letei határozzák meg. A műszaki igé­nyek szerint a nagykaszárnya két zászló­alj számára elkülönített két főszárnyból állana. Minden ember számára tizenöt és fél köbméternyi tér szükséges az uj épületekbon. Szükségesek azonkívül : egy tiszti-lakás; tizennégy altiszti-lakás; egy épület kantinnak, mely fölött vivó­és étkező-terem lenne ; minden két szá­zadra egy-egy konyha a szükséges mel­lékhelyiségekkel és mosókouyhák; husz lóra istállók a szükséges helyiségekkel; egy altiszt-képző-iskola százhúsz em­berre ; egyéves önkénytesek iskolája harmincz személyre; egy tornahelyiség a nyilt udvarnak ; négyszáznegyven négyszögméternyi szabad terület felálló­térnek ; egyéb kisebb-nagyobb mellék­helyiségek, melyek össze-vissza huszon­nyolczezer négyszögméternyi tért köve­telnének. Ezt az óriási területet a bi­zottság lealkudta épen felényire : tizen­Tehát a vitéz ur fog tudni valamit. Ha­nem biz az vacsorálni ment, hol keresse most őt? Gyalog járt be néhány ebédlő-termet s már talán a negyedikből indult az ötö­dikbe, midőn utja a «Csillag* szerkesztősége előtt vitte el. Holla! itt talán tudni fognak valamit, hiszen ez a gyűjtőpontja a kisvárosi tele­fon-hálózatnak, a hirhordásnak. Ott találta Taraczkit egyedül szorgal­maskodva. A személyzet ki vacsorált, ki hir után szaladgált. — Micsoda zárdai egyedüllét ez, Taraczki barátpm ? — Én örülök e csöndnek, a mai nap szomorú eseményeit legalább az első hatás alatt, zavartalanul tehetem papirra. — Csak nagyon ki ne dicsérje a tűz­oltó parancsnokot. — A mint megérdemli. — Köszönöm. Apropos ! Maga mindent tud, nem tudná véletlenül azt is megmon­dani, hogy a báróné hol lehet ? — De igen. — No lám ! mégis jó orrom volt. Es hol van ? — Itt, nálam. — ö . . . Ö . . . önnél ? Mit keres önnél az én feleségem ? — Majd ö maga fogja elmondani, ha felébred ... A báró arczán kaméleon szinváltozatok kezdtek jelentkezni. - — Hallja, barátom, szeretem, ha rövi­den, hanem érthetően beszélnek velem. — Csendesen, uram, ne háborgassuk zükségtelen zajjal az alvókat ! négyezerhatszáz négyszögméternyire. A hajszálnyi pontosságokkal számoló bi­zottság már most megfelelő telekül a nagy kétemeletes kaszárnya számára ugy szépitési, mint forgalmi érdekeknél fogva a buda-utczai mostani kaszárnyát veszi számításba, hozzáadva ( a Nieder­mann János, Müller Gyula, Darába, Kol­lár, Homiczky-féle házakat s fölfelé a Kadletz- és Szvoboda-féle épületeket is. A nyolcz épület kiterjedése tizennégy­ezerháromszázhetvennyolcz négyszögmé­ter, a mi a megmásithatatlanul meg­kívánt területi nagyságnak meg is fe­lel. De a bizottság másfelé is kiterjesz­tette figyelmét s megtekintette első sorban is a kenderföldoket, a hová igen alkalmas lenne ugyan az építkezés, mert korlátlan területtel rendelkeznének,csak­kogy az esetben az összes tisztilakások oda kerülnének pavilIonok alakjában s jó közlekedő utakon kivül még a kör­j; nyéket is rendezni kellene; a mi épen nem okozna költség megtakarítást a kisajátítandó házakkal szemben. Meg­tekintette végül a bizottság a népkertet is, a mire épen mult számunkban hivtuk föl a bizottság figyelmét. A népkert egész telkét azonban nem találták ele­gendő nagyságúnak s igy nem marad egyéb telek a buda-utczainál, a hová a nagykaszárnya épülni is fog. A műszaki bizottság tagjai biztosították a várost, hogy a nagykaszárnya jövedelme egyelőre is több lenne húszezer frtnál a csapatkór­házzal együtt. A mint a telekkérdést ki­merítően letárgyalták, a polgármester ur rögtön összehívta a nagy kaszárnyai bi­zottságot, mellnek tagjai közül Bárány János, Frey Ferencz, Marosi József és Kaáu János a buda-utczai kiépítés mel-j lett nyilatkoztak. A bizottság már most jelentést fog tenni a közgyűlésnek;' mely azután eldönti az óriási erőmeg-' feszítésbe került kaszárnya-kérdés meg­oldását. A bizottság minden egyes tagja lelkesen szolgálta a város érdekeit, de^ a műszaki tagok s különösen Baum­holzer ezredes részéről is annyi előzé­kenységben részesült, hogy a lebonyo­lítás munkája elől önkénytelenül tűnt el minden gát. A kaszárnya-kérdés most a város legaktuálisabb kérdése s igy még többször és részletesebben is vissza kell térnünk reája. — Nagycsütörtök ünnepén maga a Herczegprimás pontifikál s szenteli meg az olajat. A szertartások végezté­vel pedig megmossa és megcsókolja a főszékesegyház szegényeinek, az ugy­Csikay báró homlokán három ráncz fu­tott egymás mellé. — Nekem tetszik hangosan beszélni, hogy a süketek jól meghallják. Feleljen, miért van önnél éjfélkor az én feleségem? Taraczki kíméletből hallgatta el a báróné esetét a' férje előtt, kímélni óhajtva a be­teget iá kellemetlen jelenetezések izgalmai­tól. A mellett maga is el volt kissé érzé­kenyedve. ő már tudta, hogy főnöke és barátja szerencsétlen ugrásával valószínű­leg a halálba jutott s gondolatai egy re­ménysugár körül kalandoztak, mely egy sírhant szomorúfűz lombján keresztül ját­szadozik, kaczérkodik vele. Ehez az utazás és a lélekgyötrö utijelenet ingerlékenynyé izgatták idegeit. Hidegvérüsége kezdett hűtlen lenni hozzá s kissé emeltebb hangon válaszolt: — Ugyan kérem, fogadjon szót a saját érdekében. Az ilyen hang szokatlanul érinti a kék vérű füleket. — Velem ne tréfáljon. Szeretem, ha kérdésemre feleletet kapok. — En pedig nem szeretem, ha oly kér­déssel zaklatnak, a melyet jónak láttam, már egyszer felelet nélkül hagyni. Ez kevély tromf volt. A föur erre az impertinentiára (szerinte) önuralmát vesztve, ezt a büszke skriblert egy megvető mosolylyal mérte végig tetö­töl-talpig s high-lifes kicsinyléssel veté oda, fejére csapva köcsögkalapját: — No, hát majd fog felelni a gaz­dájának ! (Vége köv.) [nevezett apostoloknak lábait, a kik ez [ünnep alkalmából tetőtől talpig uj ruhát, ajándékot s prímási ebédet kapnak a palotában. A szegény öregeknek nincs is nagyobb ünneptik ennél az egész esztendőben. — A legújabb szédelgés. A napok­ban egy kereskedésből számlát ktild:ek egy előkelő állású úrhoz olyan czikkek­ről, melyeket a háztartás körében bő­ségesen hir s melyeket egyébiránt is készpénzzel szokott megszerezni.* A ke­reskedő azonban váltig állította, hogy a hitelbe vett czikkeket csakugyan az előkelő állású ur nevére vásárolta va­laki, néhány héttel az előtt. Nyilván­való dolog tehát, hogy itt körmönfont szédelgéssel állunk szemben s mint­hogy a titkos bevásárló már több ke­reskedésben elég szerencsével csinált számlákat jól ismert nevekre, köteles­ségünk óvatosságra figyelmeztetni a ke­reskedőket s felhívni a rendőrség fi­gyelmét. — A harmadik korosztály túlságos kimerítésének meggátlása és igy a had­sereg és honvédség jövő évi kiegészí­tésének lehető biztosítása végett, a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy ama harmadik korosztálybeli, vagy 1866. évi születésű hadkötelesek, a kik a had­sereg ujoncz- és póttartaléki jutaléká­nak zárszámaiu belül, a hadsereg képvi­selője részéről sorozás vagy felülvizsgá­lásnál visszahelyeztetnek, a honvédség képviselője részéről csakis a honvédség legkisebb kiegészítési szükségletének fe­dezéséig sorozhatok be a honvédséghez. M helyt tehát ez a kiegészítési szükség­let valamely sorozó járásbau fedeztetik, a közös hadsereg képviselője részéről visszahelyezett, de a honvédség kép­viselője által alkalmasnak talált had­kötelesek felülvizsgálatra küldendők. — Telefon. Több tisztviselő és ke­reskedő megbeszélte a napokban az esztergomi telefon-kérdés ügyét s az ér­tekezlet szónoklotok és több íves jegyző­könyvek helyett egyszerűen tényekhez fogva, a telefon föl állításának gyakor­lati módozataiba kezdett. — A húsvéti ünnepek a szélrózsa minden irányából haza vonzzák a régibb és ujabb generáczióhoz tartozó eszter­gomiakat, a kiket szívesen üdvözlünk szülővárosunk falai között. — Lassan emelkedünk. Itt a tavasz, de még seholse építenek az emelkedés fecskéi. Több magánépület líivja föl ugyan a közbiztosság szigorú figyelmét, hanem azért a mi romlásnak indult, azt roskadni hagyják, ha mindjárt em­beri élet is forog koczkán. Az építkezési kedv hiánya a vállalkozókat és munká­sokat sújtja legjobban, a kik Eszter­gomon kivül kénytelenek kenyér után látni, hogy valamikép meg bírjanak élni Esztergomban. — Nagypénteken a dal- és zene­kedvelő-egyesület fogja a hiisvéti lamen­tácziókat előadni a királyvárosi plébánia templomában. — Esztergomi telefon. A hivatalos ügyek, a kereskedelmi és iparos érde­kek gyors forgalmú közvetítése telefon­hálózat nélkül napjainkban már kép­tolenség. Akár magán-vállalkozás akár társaság állítsa föl városunkban a te­lefon-hálózatot, nem fog csalódni a mű­veltebb osztályok támogatásában. A me­gyei, városi, állami, bírósági, magáu­hivatalbeli, kereskedelmi, tűzoltói, rend­őrségi sibbi összeköttetések kétségtele­nül üdvösek volnának s legalább is huszonöt telefon-állomást igényelnének. Vissza fogunk még térni az eszme részleteire, mert a telefon-hálózat föl­állításának ügye teljesen bírja oda­adásunkat és érdeklődésünket. — A tél nekrológját beköszönt tavaszunk ugyancsak aranyos humorral irta meg. Olyan nyári verőfényű nap­jaink voltak egymásután, hogy a tél legutolsó emlékét is nyomtalanul el­törülték. * Rosz üzletmenet. Három utazó mula­tott együtt ebéd után, melyet ők a szállóban közös asztalnál költöttek el. Kölcsönös be­mutatás után csodálatos, hogy az egyik egy koporsó-üzlet, a másik egy sirkő-raktár részére utazott, mig a harmadik Warner Safe Cure-t árusította; ennek tudomásvétele után a 2 első utazó azonnal tovább utazott, mert a hol Warner Safe Cure lesz eláru­sítva, ott csak «rosz üzleteket* csinálhatnak. Bármily reménytelen a beteg állapota, ezen nagy gyógyszer már ezer esetekben segített, hol minden más haszontalanul alkalmazta­tott. Igy is irja Früh Wilhelmine asszony Laugensalza városban Holzgasse 12: «Évek óta hólyag-katarrusban szenvedtem, és minden áldozatom daczára segélytelenül maradtam. Mint örülök most, hogy fájdal­maimtól megszabadultam és nehéz beteg­ségemből kimentettem, mi mindenkinek hihetetlennek látszott, mert már oly hosszú ideig betegeskedtem és az orvosok nem segíthettek. A gyógyszer, mely segített, Warner Safe Cure.» Eladás és szétküldés csak gyógyszertárak által. Ára 2 frt 80 kr. Raktár : MAYER M. Esztergomban. Főrak­tár : EINHORN gyógyszertár Prága. fKLKIiÖS SZKIíKláSZTö: Dr. KŐRÖSY LASZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents