Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-29 / 26.szám

— Molnár Ádám komáromi törvényszéki királyi ügyészt az igazságügyi minisztérium saját kérelmére nyugdíjba helyezte s a megüresedett királyi ügyészi hivatalra pályázatot hirdetett. Molnár Ádám a királyi ügyészségek szervezése óta működött a komáromi törvényszéknél. Ugy értesülünk, hogy az ügyészi állásra városunkból is pályáznak. — Jegyzői vizsgálatok tesznek april. hó 23-án és 24-én a vizsgáló bizottság előtt Kruplauicz Kálmán alispán elnöklete alatt. — A kaszárnya-kérdés eldöntése már csak a legrövidebb idő kérdése. Dr. Helcz Autal polgármester fokozott tevékenységet fejtett ki a hét első három napján, midőn majd minden hivatalos órája az ügynek volt szentelve. A kaszárnya-kérdés olyan hatalmas fináncznuivelelet igényel, hogy már ez oldaláról is minden esztergomi lakost érdekel. A legilletékesebb forrásból merített adatokat a következőkben csoportosítjuk. Hétfőn érkezett le Komáromból egy hivatalos műszaki katonai bizottság Costa Rosetli ezredes elnöklete alatt, báró Kirehbaeh és Sujer urakból. Az Esztergomban fekvő ezredet Baumholzer alezredes képviselte. A város részéről Kruplauicz Kálmán kir. tau. alispán elnöklete alatt, dr. Helcz Antal polgármester, Takács Géza főjegyző és dr. Földváry István főügyész, továbbá Maerz főmérnök és Szukup kassai mérnök vettek részt a kasz rnyahely kérdésének eldöntésében. A telek nagyságát, a fölszerelés és berendezés különféle épületei határozzák meg. A műszaki igények szerint a nagykaszárnya két zászlóalj számára elkülönített két főszárnyból állana. Minden ember számára tizenöt és fél köbméternyi tér szükséges az uj épületekbon. Szükségesek azonkívül : egy tiszti-lakás; tizennégy altiszti-lakás; egy épület kantinnak, mely fölött vivóés étkező-terem lenne ; minden két századra egy-egy konyha a szükséges mellékhelyiségekkel és mosókouyhák; husz lóra istállók a szükséges helyiségekkel; egy altiszt-képző-iskola százhúsz emberre ; egyéves önkénytesek iskolája harmincz személyre; egy tornahelyiség a nyilt udvarnak ; négyszáznegyven négyszögméternyi szabad terület felállótérnek ; egyéb kisebb-nagyobb mellékhelyiségek, melyek össze-vissza huszonnyolczezer négyszögméternyi tért követelnének. Ezt az óriási területet a bizottság lealkudta épen felényire : tizenTehát a vitéz ur fog tudni valamit. Hanem biz az vacsorálni ment, hol keresse most őt? Gyalog járt be néhány ebédlő-termet s már talán a negyedikből indult az ötödikbe, midőn utja a «Csillag* szerkesztősége előtt vitte el. Holla! itt talán tudni fognak valamit, hiszen ez a gyűjtőpontja a kisvárosi telefon-hálózatnak, a hirhordásnak. Ott találta Taraczkit egyedül szorgalmaskodva. A személyzet ki vacsorált, ki hir után szaladgált. — Micsoda zárdai egyedüllét ez, Taraczki barátpm ? — Én örülök e csöndnek, a mai nap szomorú eseményeit legalább az első hatás alatt, zavartalanul tehetem papirra. — Csak nagyon ki ne dicsérje a tűzoltó parancsnokot. — A mint megérdemli. — Köszönöm. Apropos ! Maga mindent tud, nem tudná véletlenül azt is megmondani, hogy a báróné hol lehet ? — De igen. — No lám ! mégis jó orrom volt. Es hol van ? — Itt, nálam. — ö . . . Ö . . . önnél ? Mit keres önnél az én feleségem ? — Majd ö maga fogja elmondani, ha felébred ... A báró arczán kaméleon szinváltozatok kezdtek jelentkezni. - — Hallja, barátom, szeretem, ha röviden, hanem érthetően beszélnek velem. — Csendesen, uram, ne háborgassuk zükségtelen zajjal az alvókat ! négyezerhatszáz négyszögméternyire. A hajszálnyi pontosságokkal számoló bizottság már most megfelelő telekül a nagy kétemeletes kaszárnya számára ugy szépitési, mint forgalmi érdekeknél fogva a buda-utczai mostani kaszárnyát veszi számításba, hozzáadva (

a Niedermann János, Müller Gyula, Darába, Kollár, Homiczky-féle házakat s fölfelé a Kadletz- és Szvoboda-féle épületeket is. A nyolcz épület kiterjedése tizennégyezerháromszázhetvennyolcz négyszögméter, a mi a megmásithatatlanul megkívánt területi nagyságnak meg is felel. De a bizottság másfelé is kiterjesztette figyelmét s megtekintette első sorban is a kenderföldoket, a hová igen alkalmas lenne ugyan az építkezés, mert korlátlan területtel rendelkeznének,csakkogy az esetben az összes tisztilakások oda kerülnének pavilIonok alakjában s jó közlekedő utakon kivül még a körj; nyéket is rendezni kellene; a mi épen nem okozna költség megtakarítást a kisajátítandó házakkal szemben. Megtekintette végül a bizottság a népkertet is, a mire épen mult számunkban hivtuk föl a bizottság figyelmét. A népkert egész telkét azonban nem találták elegendő nagyságúnak s igy nem marad egyéb telek a buda-utczainál, a hová a nagykaszárnya épülni is fog. A műszaki bizottság tagjai biztosították a várost, hogy a nagykaszárnya jövedelme egyelőre is több lenne húszezer frtnál a csapatkórházzal együtt. A mint a telekkérdést kimerítően letárgyalták, a polgármester ur rögtön összehívta a nagy kaszárnyai bizottságot, mellnek tagjai közül Bárány János, Frey Ferencz, Marosi József és Kaáu János a buda-utczai kiépítés mel-j lett nyilatkoztak. A bizottság már most jelentést fog tenni a közgyűlésnek;' mely azután eldönti az óriási erőmeg-' feszítésbe került kaszárnya-kérdés megoldását. A bizottság minden egyes tagja lelkesen szolgálta a város érdekeit, de^ a műszaki tagok s különösen Baumholzer ezredes részéről is annyi előzékenységben részesült, hogy a lebonyolítás munkája elől önkénytelenül tűnt el minden gát. A kaszárnya-kérdés most a város legaktuálisabb kérdése s igy még többször és részletesebben is vissza kell térnünk reája. — Nagycsütörtök ünnepén maga a Herczegprimás pontifikál s szenteli meg az olajat. A szertartások végeztével pedig megmossa és megcsókolja a főszékesegyház szegényeinek, az ugyCsikay báró homlokán három ráncz futott egymás mellé. — Nekem tetszik hangosan beszélni, hogy a süketek jól meghallják. Feleljen, miért van önnél éjfélkor az én feleségem? Taraczki kíméletből hallgatta el a báróné esetét a' férje előtt, kímélni óhajtva a beteget iá kellemetlen jelenetezések izgalmaitól. A mellett maga is el volt kissé érzékenyedve. ő már tudta, hogy főnöke és barátja szerencsétlen ugrásával valószínűleg a halálba jutott s gondolatai egy reménysugár körül kalandoztak, mely egy sírhant szomorúfűz lombján keresztül játszadozik, kaczérkodik vele. Ehez az utazás és a lélekgyötrö utijelenet ingerlékenynyé izgatták idegeit. Hidegvérüsége kezdett hűtlen lenni hozzá s kissé emeltebb hangon válaszolt: — Ugyan kérem, fogadjon szót a saját érdekében. Az ilyen hang szokatlanul érinti a kék vérű füleket. — Velem ne tréfáljon. Szeretem, ha kérdésemre feleletet kapok. — En pedig nem szeretem, ha oly kérdéssel zaklatnak, a melyet jónak láttam, már egyszer felelet nélkül hagyni. Ez kevély tromf volt. A föur erre az impertinentiára (szerinte) önuralmát vesztve, ezt a büszke skriblert egy megvető mosolylyal mérte végig tetötöl-talpig s high-lifes kicsinyléssel veté oda, fejére csapva köcsögkalapját: — No, hát majd fog felelni a gazdájának ! (Vége köv.) [nevezett apostoloknak lábait, a kik ez [ünnep alkalmából tetőtől talpig uj ruhát, ajándékot s prímási ebédet kapnak a palotában. A szegény öregeknek nincs is nagyobb ünneptik ennél az egész esztendőben. — A legújabb szédelgés. A napokban egy kereskedésből számlát ktild:ek egy előkelő állású úrhoz olyan czikkekről, melyeket a háztartás körében bőségesen hir s melyeket egyébiránt is készpénzzel szokott megszerezni.* A kereskedő azonban váltig állította, hogy a hitelbe vett czikkeket csakugyan az előkelő állású ur nevére vásárolta valaki, néhány héttel az előtt. Nyilvánvaló dolog tehát, hogy itt körmönfont szédelgéssel állunk szemben s minthogy a titkos bevásárló már több kereskedésben elég szerencsével csinált számlákat jól ismert nevekre, kötelességünk óvatosságra figyelmeztetni a kereskedőket s felhívni a rendőrség figyelmét. — A harmadik korosztály túlságos kimerítésének meggátlása és igy a hadsereg és honvédség jövő évi kiegészítésének lehető biztosítása végett, a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy ama harmadik korosztálybeli, vagy 1866. évi születésű hadkötelesek, a kik a hadsereg ujoncz- és póttartaléki jutalékának zárszámaiu belül, a hadsereg képviselője részéről sorozás vagy felülvizsgálásnál visszahelyeztetnek, a honvédség képviselője részéről csakis a honvédség legkisebb kiegészítési szükségletének fedezéséig sorozhatok be a honvédséghez. M helyt tehát ez a kiegészítési szükséglet valamely sorozó járásbau fedeztetik, a közös hadsereg képviselője részéről visszahelyezett, de a honvédség képviselője által alkalmasnak talált hadkötelesek felülvizsgálatra küldendők. — Telefon. Több tisztviselő és kereskedő megbeszélte a napokban az esztergomi telefon-kérdés ügyét s az értekezlet szónoklotok és több íves jegyzőkönyvek helyett egyszerűen tényekhez fogva, a telefon föl állításának gyakorlati módozataiba kezdett. — A húsvéti ünnepek a szélrózsa minden irányából haza vonzzák a régibb és ujabb generáczióhoz tartozó esztergomiakat, a kiket szívesen üdvözlünk szülővárosunk falai között. — Lassan emelkedünk. Itt a tavasz, de még seholse építenek az emelkedés fecskéi. Több magánépület líivja föl ugyan a közbiztosság szigorú figyelmét, hanem azért a mi romlásnak indult, azt roskadni hagyják, ha mindjárt emberi élet is forog koczkán. Az építkezési kedv hiánya a vállalkozókat és munkásokat sújtja legjobban, a kik Esztergomon kivül kénytelenek kenyér után látni, hogy valamikép meg bírjanak élni Esztergomban. — Nagypénteken a dal- és zenekedvelő-egyesület fogja a hiisvéti lamentácziókat előadni a királyvárosi plébánia templomában. — Esztergomi telefon. A hivatalos ügyek, a kereskedelmi és iparos érdekek gyors forgalmú közvetítése telefonhálózat nélkül napjainkban már képtolenség. Akár magán-vállalkozás akár társaság állítsa föl városunkban a telefon-hálózatot, nem fog csalódni a műveltebb osztályok támogatásában. A megyei, városi, állami, bírósági, magáuhivatalbeli, kereskedelmi, tűzoltói, rendőrségi sibbi összeköttetések kétségtelenül üdvösek volnának s legalább is huszonöt telefon-állomást igényelnének. Vissza fogunk még térni az eszme részleteire, mert a telefon-hálózat fölállításának ügye teljesen bírja odaadásunkat és érdeklődésünket. — A tél nekrológját beköszönt tavaszunk ugyancsak aranyos humorral irta meg. Olyan nyári verőfényű napjaink voltak egymásután, hogy a tél legutolsó emlékét is nyomtalanul eltörülték. * Rosz üzletmenet. Három utazó mulatott együtt ebéd után, melyet ők a szállóban közös asztalnál költöttek el. Kölcsönös bemutatás után csodálatos, hogy az egyik egy koporsó-üzlet, a másik egy sirkő-raktár részére utazott, mig a harmadik Warner Safe Cure-t árusította; ennek tudomásvétele után a 2 első utazó azonnal tovább utazott, mert a hol Warner Safe Cure lesz elárusítva, ott csak «rosz üzleteket* csinálhatnak. Bármily reménytelen a beteg állapota, ezen nagy gyógyszer már ezer esetekben segített, hol minden más haszontalanul alkalmaztatott. Igy is irja Früh Wilhelmine asszony Laugensalza városban Holzgasse 12: «Évek óta hólyag-katarrusban szenvedtem, és minden áldozatom daczára segélytelenül maradtam. Mint örülök most, hogy fájdalmaimtól megszabadultam és nehéz betegségemből kimentettem, mi mindenkinek hihetetlennek látszott, mert már oly hosszú ideig betegeskedtem és az orvosok nem segíthettek. A gyógyszer, mely segített, Warner Safe Cure.» Eladás és szétküldés csak gyógyszertárak által. Ára 2 frt 80 kr. Raktár : MAYER M. Esztergomban. Főraktár : EINHORN gyógyszertár Prága. fKLKIiÖS SZKIíKláSZTö: Dr. KŐRÖSY LASZLÓ.