Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 23. szám
23. <*VÁ M. liSZTlilKJOM IX líVKOLYVM VASÁRNAP. INN7. MÁRCZIUS 20. 1! _ __ _____ . . I M EGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN. laÖlT/TTÚSI Ali : I! egész évre .... 6 üt kr. ii fél évre.........................................................................3 fit — kr. I negyedévre....................................................................1 lit, »0 kr. Egy 8'ám ára 7 kr. ________ V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 817. SZÁM, ltová :i l:i,p szellemi részét, illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TER 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt köz Jjjininiidőlizetesi penzek es reelamálások intézeildök.------H IRDETÉSEK. HIVATALOK IIIlí IHÍTMKICK : I szótól 100 szóig - fi t 75 kr. 100 200-ig . 1 fi t 50 kr. 200 -t00-ig . 2 fi t. 25 kr. Jtélyegdij 30 kr. MAGA-N-llirtDETKSKK megállapodás szerint legjn tányosabhan közöl telnek. NVIIjTTKIí sora 20 kr. ESZTERGOM TALAJVIZEI S A VÍZVEZETÉK. I. Hogy Esztergom kir. Tárosban és a véle szomszédos Szem-Tamás, Víziváros és Szem-György-mező községekben a kútvizek — eltekintve a forró: vizektől — daczára a Duna köze's g nek általában rosszak, az — kivált a lakosság művelt köreiben — köztudomású dolog ; de bogy ezen vizek rósz minősége miben áll és mi által okoz atik és hogy az mily mértékben ártalmas a közegészségre ? e fölött nagyon eltérők a nézetek, nmg azok közt is, kik ezen tárgy iránt érdekkel viseltetnek. Némelyek a kútvizek rosszaságának okát főleg azok ásványi alka részeiben, — mások pedig inkább azok szerves oldataiban keresik, a leg agyobb rész azonban bár tudja, hogy km vizeink rosszak, mégis kétségbe vonja azoknak ártalmas hatását a közegészségre s nem tulajdonítva annak nagyobb fontosságot, a jó ivóvíz előállítása iránt a helyi lapokban gyakorta nyilvánuló óhajokat a diva os eszmék hóditó hatásából magyarázza s a nagyvárosi példák utánzásának tekinti s azért ezen óhajok kielégítését kedvezőbb viszonyok beálltáig elodázliaióknak tartja. A dolog azonban nem oly közömbös, mint amilyennek azt sokan vélik, hanem szorosan összefügg az a lakosság legfőbb érdekeivel, nagy befolyást gyakorol az a közegészségi viszonyokra, az élet biztonságára, az éle kor tartósságára, a népesség munkáénjére s munka kedvére s ezek által anyagi jóllétére is; nagyon megérdemli azén, hogy véle a közfigyelem behatóan foglalkozzék. Rossz viz elnevezés alatt különféle ásványi, vegyi- és szerves alkatrészekkel biró vizek érthetők, közös tulajdonsága azonban valamennyinek az. hogy az emberi egészségre kisebb nagyobb mér ékben rongáló ha ást gyakorolnak, amennyiben rövidebb vagy hosszabb ideig tartó használat után az emberi szervezet működésében mulé- kony zavarokat, vagy állandó kóros váb ozásoka idéznek elő, melyek különösen az uralkodó helyi kórhajlamok és a járványok kifejlődésében mutatkoznak. Az esztergomi kú vizek alkatrészeikre nézve mennyiségileg még nincsenek ugyan elemezve, azonban a I)r. Liptliay János megyei főorvos, l)r. Mát ray Fe- réncz járási orvos és Máj er Sándor gyógyszerész urak által eszközölt számos minőleges vizsgálat minden kétségei kizárólag kiírni a :a azon tény, bogy a kir. város és a szomszédos községek altijában lemélyezett ku ak legnagyobb részének vizei az egészségre kártékony ha ásu ásványi alka- részekéi nagy mennyiségben tartalmaznak, de főleg szerves bomlási terményekben bővelkednek, melyek az egészségre nagy mértekben ár a'.masak. Ennek tulajdonítandó nálunk bizonyos kérésé ek szaporasága, a járványos be- egségeknek, — különösen a gyermekeknél — gyakori uralkodása, a Jobos és senyves bántnlmakuak pedig sztinei nélkül való szórványos ismétlődése. — Ennek iulajdonitandó továbbá a népességnek arány alanul nagy halandósága s az éleikor átlagos rövidsége, melyekről a s a Tsz ti kai kimutatások és az egészségügyi jelentések tanúskodnak és a. melyeket meggyőzőleg tá- mVga: azon -megdöbbentő tapasztalás, hogy a kir. város népessége, daczára az idegenek folytonos településének, a légii: óbb i 30 év alatt majdnem semmivel sem szaporodott. Kúívizeink rosszaságának helyi okai — amennyiben azokat vegvelemzés nélkül meghatározni lehet, — a következőkben foglalhatók össze : Első és fő ok a város és a szomszédos községek talajának legnagyobb részt mély, a Duna közép színvonalát, alig 3-5 méternyivel felül haladó fekvése, mely a talajvíz magassága függővé teszi nemcsak a helyi légköri vizcsapadékok mennyiségétől, hanem egyszersmind a Duna szín vonalának ingadozásaitól is. Hogy a talajvíz felszínének ingadozása mily nagy befolyással bir a közeg szségre: azt dr. Pettenkofer müncheni tanár vizsgálatai eléggé kimu- titták, melyek szerint a talajvíz süllyedése Münchenben okozatos összefüggésben áll a járványos betegségek és helyi körok szapora fellép.ével, — a talajvíz emelkedése pedig a járványos kóresetek gyérülésével és időszakos megszűnésével. Második oka a kútvizek rosszaságának a városi és községi területük legnagyobb részén az al alaj lazasága és bomlásnak indult szerves maradványok" kai telitett. volta, mely az ezekből kifejlett ammóniák és nitrátok által ismerhető fel. — A talaj felső rétege ugyanis mintegy 4 méter mélységig kulturrétegből áll, melynek tartalma : épületromok, emberi sírok és hulladékok, állati és növényi maradványok, sőt helyenként tófenék, miről az ásott kutakból és épületalapokból kiemelt földanyag tanúskodik. A kulturréteg alatt a felsőbb szintben márgás, mélyebben laza homokré- teg fekszik, alsóbb rétegeiben mállásnak indult dús magnesia-csillám (biotit) tartalommal egész 4—10 méter mélységig, mely hoinokrétegben kutaink és nagy részben csatornáink és emésztő gödreink vannak lemélyezve. Ezen homokrétegben a talajvíz minden irányban akadály nélkül terjed tova s a Duna szinvonalával egyenlő magasságra emelkedik és száll alá. A homok-réteg alatt egészen a várost környező hegyek lábáig kavicsréteg terül, melynek vastagsága nálunk eddigelé ismeretlen. — Ezen kavicsréteg kimerithetlen hűségű, tiszta, színtelen, egy kissé kemény vizet rejt. magában, — miként ezt a több helyen levert Norton kutak kimutatják, — ezen rétegbe ásott, kutakkal lehatolni azonban eddigelé. sehol sem sikerült, mert a fedő homok omlásé minden kísérletet meghiúsít. Az említett kulturréteg szerves maradványai, valamint a csatornák és emésztő gödrök vizátbocsátó falain keresztül azok tartalma, a Duna rendes áradásaival évenkiut legalább kétszer IFJÚ P3SSZ1MI3TÁI&K, Lemorzsoltam felét már életemnek, Kétkedve mindig, csügged ez ve gyakran. Szivem a nem bírt távolért esengett Zajért magányban, álomért viharban. Hogy önzésnél egyéb nincs a világon, Hogy élni büntetés, panaszirodám... S mikor már úgyis késő, most belátom : Jól élni az egyetlen tudomány ! Az ember nyomorult, a sors kegyetlen... Olvastam egykor és vallám azóta, Bor közt vitázva, hangzatos rímekben... Sokan fújják; unalmas régi nóta. A teremtés kontármű, elhibázott, Az ember bűnre, bajra születik... Szidják szapulják ezt a szép világot; De élniük, hejh, mégis jól esik! Mert élni szép, mert élni jó, hiába! A száraz bölcselők, bármit fecsegnek; Nincs köztünk, akinek ne volna vágya Sokáig élni, mint Schopenhauernek. Éltét jól élni által, ki ne vágynék! S bár száz közül nem tudja egy alig: Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még, Melyben reménye megfogózhatik. Tekints körül! a ránezos képű dáma Elméjét folyvást azon töri, hidd meg, Bár udvariéit örökölte — lánya: Hogyan toldhatná életéveit meg. S hány Timon, aki dörmög, mint a medve, Sáli hord a legforróbb nyár közepén. S nem dugja ki az orrát sem, remegve, Hogy meghűl és náthás lesz a szegény ! És kik tagadnak mindent vakmerőén? Kik elpocsékolták az ifjúságot, Yagy koldusok lélekben, sziveröben S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok. Minden csak önlel küknek visszsugára ; Az igazság náluk csak hangulat. Gyanakszanak, köpködnek a világra, Mert lelkűk tükre torzképet mutat! Vannak, kiknél dorbézolás az élet; Baromi módra, sáritan henteregnek, És azt szeretnék elhitetni véled, Hogy bűn s erény,rút és szép egyre mennek. Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye S az éj sötétje egyformán háziul; Es nem fog hinni soha, semmi szépbe A kinek benső szivvilága rút. Mások nem haragusznak, nem hevülnek; Csak egyszerűn, nem hisznek semmi roszban. Egyforma elitelteket becsülnek A Megváltóban és a két latorban. Az igazságért szenvedőt gúnyolják, Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek. Saját sivárságukban föl se fogják, Hogy élni nem csak a hasért lehet. Ne légy hát hive olcsó tagadásnak! Minden nagyot, kiről a hit teremtett, Hadd azt barátom, hadd azok fajának Kik csak magukkal éreznek türelmet. Hitvány világ! mondják a pesszimisták, Mert mint maguk, olyannak képzelik. Mások hibáit gúnyolják, leszidják, De envétkük’ lomhán dédelgetik. Távol maradt a gondok réme tőled, Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját! i Vagy bölcsei e nyavalyás időnek Álmodni már az ifjakat se hagyják? ! Eszményed eddig tán fel nem találtad ? Tanulj keresni, bízni, küzdeni! Vagy még talán, mely nincs eloltva vágyad? Adj hálát: nem fogsz megesömörleni! Szép, szép az élet, ifjú kétkedő te! A dög bűzét pótolja rózsaillat. Szép lány szemétől meg leszel bűvölve, Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag. Még ifjú vagy, jövőd sok szépet ígér : Ragadd meg mit a röpke perez kínál! S ne légy jelen, ne vergődéseimnél! Engem már nem bocsát ki a binar. Tanulj meg élni! A jót ne keressed Rideg könyvekben, elszáradt szivekben. Használd ki a mosolygó, röpke perczet, Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben. Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat, A töprengést a végokok felett, A kárhozottak bélyegzett fajának, Kik születnek, hogy sírva éljenek ! RKVICZKY GYULA A JR.EGÉN Y. Az Es/dergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Huszadik folyt.) Az édes anya boldog sejtelme csakugyan megvalósult. A hintó a mint a völgykatlanba ért, egyenesen az özvegy elhagyatott háza felé tartott. A szegény öreg asszony nem tudott hová lenni örömében. Hamarosan rántott egyet a keszkenőjén, gyorsan eldobta a kapát, azután a körtefák alá sietett, a hol már megái lőtt a kocsi. Hát meg lehet-e Írni ilyen boldogság rajzát? Hát van-e olyan toll a világon, mely az anyai szeretet ilyen nagy örömét vissza tudná adni ? A poros kocsiból egy sugár termetű fiatal ember ugrott ki s nyomban utána egy édesen mosolygó szép leány. A szegény öreg paraszt asszony úgy állott a kocsi előtt, mintha délibábot látna. Hitte is, nem is, a mi történik. Csak mikor a fiatal ember a nyakába borult s hangos örömei kiáltotta: — Édes jó anyám! — akkor kezdte érezni, hogy nem álmadik. Összevissza csókolta azt a szép urat, a ki azt mondja, hogy az ő fia. — Hát te volnál az Laczi?! És megtapogatta a karjait, a kezét a fejét és összevissza csókolta a homlokát, a szemét s a száját. — Csakugyan te vagy! En nem bírta továbbá sírástól. Nincsenek fényesebb drága gyöngyök az öröm könnyeinél. Szivárványszinbe válik tőle az egész világ s aranyossá minden hervasztó szenvedés. A mint igy egymás keblén sirdogáltak, egyszerre csak azon veszi észre a jó öreg asszony, hogy nem is a Laczi fiát, hanem egy tündérszép úri kisasszonyt szorongat a karjai közt.
