Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 23. szám
ftjlemelkedő talajvíz- és a légköri csapadékok les.ivárgó vize által kilúgoznának és azoknak feloldott a!ka részei a. talaj viz apadásakor a mélyebb rétegekbe vitetnek alá, hol azok a kutak vizével elegyednek, a szárazra ju o;t felső rétegekben pedig táplálékul szolgálnak a kórgerjesztő csirák és gombák számos fajának, melyek a 1 eszi - várgó vÍzzel a kutakat, — a felszálló párákkal pedig a levegőt fertőz;étik meg. Harmadik oka az esztergomi kútvi- zek rossz minőségének a felső földrétegeknek csapadékvizeikben való szegénysége. — A várost környező hegyoldalak felső re egei ugyanis nagyrészben vízhatlan kis-czelli és cyrena tá- lyagokból állanak, melyeket a vizá- eresztő laza lőszréteg (selyemföld) és a hegyoldalakban kiékülő pectuneulus homokkő szakadozott lepelként hellyel közel takarnak. Ezen tál vágók felszínén a csapadékvíz iszapos pa akoli és rohanó vadvizek alakjában gyorsan folyik alá s a töld alat i vizereket csupán azon csekély marad vá nynyal táplálja, mely a lőszréregen átszivárog. A poc- tunculus homokkő pedig az általa elnyelt vizet a hegyoldalakban kibúvó réteg fejein forr «sok alakjában adja a felszínre, hol azok az árkokban alá- csörgedcznek. Linen származik azon tapasztalt tünemény, hogy tartós helyi szárazság idején, midőn a Duna vizeznie is mélyen alászáll, a városi kutak nagyrésze egészen kiapad. A föld színe alatt lévő vizerek szegény volna azt eredményezi, hogy a Duna, alacsony vízállása idején a talajból feloldott ásványi és szerves anyagok a ku ak vizét tömörebben telitik, min. ez magas vízálláskor szokott történni. A vizerek azonban földalatti ii:jókban a lőszrétegnek elmállott föld- pát és mész alka részeiből, valamint a t á 1 y a,go k b ó 1 m e 1 y ekén leszivárognak, még sok ásványi anyagot, oldanak föl, melyek nagyobb mennyiségben szintén ártalmasak az emberi egészségre. Ezekhez járul még az is, hogy a, város' környező hegység alapkőzete, a dolomitos mész a fölötte elterülő kiszeli tá- Ivaggal helyenkint érintkezve, az ebbe behintett vaskéneg bomlásából eredő kénsav által kénsavas mészre és kén- savas magnesiára bontatik fel és ez utóbbinak oldatában keserűvizet ad, a most említett kőzeteket áttörő s rész-1 ben ol bori tó — többnyire vaskéneg — Hát honnét hoztad ezt az angyali i teremtést? Jaj hogy elszédit az öröm... | ügy csókolom összevissza ezt a kisasszonyt is, akárhacsak a tulajdon lányom volna. — Igaza is van édes anyám. Mariska ettől az órától kezdve a maga édes lánya. No ugy-e nem szégyenli, hogy ilyen gyönyörű lánya is akadt? — Gyere ide a szivemre aranyom, Mariskám. Hanem most kerüljetek beljebb, mert az egész falut idecsőditjük. Már pedig olyankor, mikor nagy öröme van az .embernek, akkor nagyon fösvény és nem szeret megosztozkodni mindjárt másokkal. A hosszú útról érkezett boldog pár a nárlfödeles ház parádés szobájába érkezett. •— Dicsértessék az Isten szent neve! Ezzel a régi szép köszöntéssel lépett be busz esztendő múlva a visszakerült hu. A szegény öreg asszony még mindig sirt s nem tudta örömében, hogy hová ültesse az ő drága jövevényeit, — Akár csak az égből pottyantatok volna alá! Világgá mentél mint tiz esztendős gyerek és visszakerültél mint har- mincz esztendős szép férfiú. Lásd én azalatt az idő alatt egészen megtörődtem. Hanem azért győzöm ám a munkát és megkeresem még a kenyeremet Csakhogy megengedte érnem a jó Isten ezt a nagy örömet! Nézd csak milyen fehér már a fejem. Sokszor mondja a főtisztelendő ur a prédikácziók- bun, hogy legszebb korona a, fehér haj ; de mégis csak legszebb trónus a fiatalság. No már most még meghalnom is köny- nyóbb lesz... A kis Mari nevelő v/.e-nej mindig teli tartalmú — tracliyi; kúpok és gerin- ezok pedig a rajtuk leszivárgó vizere-j kel, vas- és kénvogyekkel telitik, mely! ásvány vegyek szili.én nagy rész szolgáltainak kú,vizeink megron ásóhoz. Ezen tényekből megítél he ő, hogy az esztergomi kú vizek rósz minősége vál- ozhatlan természe.i viszonyokból származik, melyeket műszaki kísérletekkel úgymint, csatornázás, vagy a kutak alább mélyezése ál al megszüntetni nem lehet és hogy e szerint kúlvizeink minősége egyál alán javiiha lan. Azon kérdés merül fel leliá', hogy hol és miként Iehe no a város terüle- íén. vagy annak közelében jó minőségű kú vize elegendő mennyiségben alálni s azzal a lakosságot ellátni? Ezen kérdés mego'dásával huzamos idő ó a iöbben foglalkoznak városunkban és a helyi lapokban is többféle néze: nyilvánult a megoldás módjai felől, melyek azonban ssm gyakorlati eredményre, sem az elágazó nézetek egyesi ésére nem vezetlek. Nem lesz azért fölösleges dolog, ha én is hozzászóltok ezen árgyhoz, ki a vidék föld- ani viszonyainak anulmányozásáva kapeso'a. ban ezen kérdéssel is hosszabb idő óia előszeretettel foglalkozom. BURÁNY JÁNOS. úri Íróiknak áll jól, hogy pl, mikor jegy czigány gyerekről azt akarja meg- j írni, hogy az milyen boldog egy szivarvég birtokában, liá elkezdi Lesep- sen, Hugó Viktoron, és inba ejtve a mexikói császár halál", a trójai falóból indul ki, hogy minden oldalról kellően megvilági sa honi témáját a — czi- gánypn rdét. Ezen gyöngére gyöngébbek kedvéér figyelmezte;nem kellett a t. közönségei'. Van Snitt ur Írja : Pa-Ra-Gua egyik vazallus tartománya, Fur-Tsam-Eg-Ie, mely úgy anyagi mint szellemi téren siámi kapcsola ban áll az anyaországgal. Bizonyitja ezt azon csodamű. mely hivatva közö. ük az állandó összeköt te ésfen tar a ni. — Ez egy szilárd léghajó pálya, mely lánczhid alakban függ a levegőben, hogy tömérdek oszlopai —- melyeken állnia kellene a barbár Kon-Tin-Gfent- iek ,,Whil-Agh-Ábo-Ruh“ nevű iyérni ekjá ókait ne akadályozzák. Egyik vége a Kongói San-Ar-Tsuch nevű hegyen, másik a Fur-Tsab tartomány hármas fővárosának Chrin-Olyn nevű hídfőjéhez van megerősirve, közepe pedig a, hold alsó szarvára ve ve. Ez őrülrségrn a,' Thudo-Mania vme- mité őke , egy roppant betegség mely- lyel a Kon-Tin-Gfenti-ek tölcséren á CSARNOK. iné elvezgetik a serdü’ő ifjúság agy- velejét. Olyan forma eljárás lehet, mint nálunk a tehénhimlő oltás. habjai miatt. Nagy áldás ez a folyam reájuk, mert me-akadályozza, hogy a Phi-Lox-Era nevű egypfcomi csapás az északi részből a délibe, a déliből meg az északiba mehessen. Ezen elemi ismertetéssel tartoztam ezen korrajz archelogiai műbecsének, hogy a, történeti hűséget kellőleg megfogható és elfogadhatóvá tegyem, mint pl. a vasember politikáját a keleti kérdésben egy zárná;os magyar közmondás. A ki kitalálja, az hallgat vele ; s a ki hallgat, beléegyezik. Tehát nekem van igazam. Telia:, a történet nem egészen mai, a mi nemcsak abból tetszik ki, hogy az elbeszélő .,Nee-Pfé!gn-Ele\vu jogai (igy hijják ottan a hadsereget) nemsokára véget érnek, s hogy minden múlt idővel mesél, hanem különösen az bi- zonyi ja, hogy az akkori annalisokban nem fordulnak elő az epidemikus kórok róva úban a köve:,kezű műszavak : Eba-Dau, Ca.-As.er, Phi-Lox-Era, 50 Xr. s b. Ellenben az eredendő bűnök szórványos jelenségei már akkor is divatoztak, miuő a ,,Pa-Pi“ nevű római eredem feke e járvány, mely különösen a szép hölgyek közül szedte áldozatait s ennek versenytársa a ,,Ohlep-Seb-EP‘ arabus miazma, mitől nagyobb részt hű: len feleségek sáp pad óznak. Ilyen furcsa ország az a „Fnr-T'sani- Eg-Yn.“ A KR0K0D1LUS. (Egy „bolygó hollandi-* naplójából közli Par-Ittya.) A nagy Kon-Tin-gent-i utazó Van Snitt g. o. útirajzaiban sok épü'e es elbeszélésre akad a figyelni s o vasó. — A ki földrajzi, népismei és összehasonlító nyelvészeti búvárba.'ait kellőleg méltányolni mdja, az nem állja ki az abban talált élvezetet nevetés nélkül. Az Y. köt. 87. lapján, a hol épen jegestengeri élményeit vázolja a »Pn- Ra-Gfuai közigazgatás« apokrifus czim alatt, van egy fejezet, mely igy hangzik : »Politikai beosztás, tudomány és szépművészetek.« Ezen nagyszabású czim alatt ki sejtene egy korkogyélust, egy valóságos, élő gyil meséjét. Senki. Pedig o t van. Én láttam és olva.s am erede i japán nyelven, mert hát tudok — arabusul. Az az érdekes gyengéje vau annak a tudós hollandusnak, a mi csak nagy Lt megígéri a nagy utazó, hogy ezt majd a „Ci Vi-Li-Za-Tio“ rovatban fogja tárgyalni, előbb geográfiái adatokkal szolgál, ,,Fur-Ts;im-Eg-Ye“ az egyenlítő ől a hideg oldalon, s délu án pedig mindig a keleti oldalán fekszik a főbbekének. Ha.árai keletről Ber-Gfen-Gocia Syra- Cuza fővárossal, délről a déli, északról az északi Sla-Ya-Lian-Za, nyuga r'l pedig Hun-Nia Bu-Üua. fővárossal, a melynek bir.oldása felett ez időszerűit a znbi-kafferek a szomszédos ostyák okkal viaskodnak. Lakosai va’ami Zaf-Yafi-ba olfo t Tew-Ton faj Man-Dzsn maradványa, a kiket hajdan Zua-To-Plugu nevű jámbor japán Mi-Ködo haj ott rabigába a Gf rö w ii -L a 11 d-i T s a 11 - Gf wo - k szét v e re t é s e után ők Cur-Ruc-oknak tarják magukat. A tar ománv egy ha.a!más folyam hasi ja kémé. Ez az ő Nílusok, hivatalos nevén Tá-Na, ők azonban szere- 1 tik kék víznek nevezni, zöldes szürke Derék fővárosának van ám sok nevezetes intézménye, mi csak is hű polgárai áldozatkészségét dicséri. Tudományos intézetei mellett kellő virágzásnak örvend egy pár vállalat, pl. a Bora-Sáti, a Lew-We-Seti, és DabArdai stb. egyletek és valami Prop- Eüa nevű jótékonysági szövetkezet, mikből nem egy részvényes épít emeletes — fellegvárakat. Legneveze esőbb azonban a főváros egyes részeinek egymáshoz való viszonya. Mert tudni kell, hogy csak egy az igazi főváros. Ennek neve Ren-Tan-War. Szereti maga Sab-Quirnak is nevezni, a miért aztán a Whis-War es Sta-Mach nehez- i telnek reá. Legboldogabb a negyedik rész. Az egy Ca-Chea nevű hegyen túl esik és Tsa-Lan-War a neve. E nyelvtört) nevek eredeti Kon-Gfó szavak, a mi tes vér a Tsan-Gfo kifejezésekkel, innen származik a magyar voltak könnyekkel. A legédesebb boldogság drága gyöngyeit észrevette a jó öreg asz- szony is. — Hát magát édes lelkem hogyan is híjam... hihatom úgy, mint a fiamat, ezt a rossz gyereket, a ki busz esztendő óta nem volt itthon. No jó, csak ne sírjon, majd úgy szólltlak téged is, hogy : gyerekem ! A mestergerendás szoba még nem látott nagyobb üdvösséget. — Hanem valamit még nem tudok. Mondd csak édes fiam, ez a te szép" Mariskád már a feleséged-e vagy mi? — A menyasszonyom, édes anyáin. — A menyasszonyod? Hát hogy lehet az? — Majd megtudja édes anyám. — Hát csak ki vele fiam, mert a beszédnek csak az egyenese ér valamit. — Nem bujunk el az Isten szeme elöl. Úgy hozom ezt a kis lányt, mint a kit üldözői közül mentettem meg. — Jaj fiam, nincsen poklabb ember a szerelmes üldöző embernél! No, mondd csak tovább! — Már pedig ilyentől mentettem meg. Hanem elöld) meg kell jelentenem, hogy még ma összekelünk a mi szentegyházunkban, a hol engem is kereszteltek. — Mondjátok el előbb a históriátokat — sürgette újra a fehérhajó parasztasszony. Laczi mindent elmondott töviről hegyire. Az álmélkodó öreg asszony a kiröpült galambot megint összevissza csókolta, azután ezt mondta: Nem szalrnatüz a ti szerelmetek! Alig hogy ki beszélgették magukat egy kicsit, már az egész falu a ház körül Ödön gélt. — Itthon van a Kovácsné fia ! — Itthon van a nagyságos ur! — Hadd lássuk már azt a mi föl din két! — No nézzétek csak — mondta a jó öreg asszony bizonyos büszkeséggel — már az egész falu tudja, hogy hazakerültél. Hátha még tudnák, hogy meg is mát- káztál! Hanem gyerekek most menjünk ám rögtön a paphoz ! — Maradjunk még egy kicsit édes anyám — Csengte a kis Mari — olyan kimondhatatlanul boldog vagyok a mi galambfészkünkben. — Hátha még meglátod a mi hófehér gatyás galambjainkat, a mi aranysárga kokinkinai tyúkjainkat, a mi tréfás gyöngytyúkjainkat, a mi költögetö kakasainkat, a mi hattyú színű lúdjainkat, a mi arany- pölyhös libnskáinkat, a mi csavargó ká- csáinkat, a tarka boczit, meg a fehér tehénkénket, a fekete gidát, majd még csak akkor lesz igazi örömed a mi falusi életünkben. A kis Mari nagyokat tapsolt és nevetett. — Milyen pompás társaságunk lesz ! Hanem az anyóka ezenközben kivette az almáriomból ünneplő keszkenőjét s komolyan előkészült a plébániai útra. Mind a hárman szépen gyalogosan indultak. A jó falusiak tisztességtudóan emelgették a kalapjukat s az öregebbek siettek Laczival kezet fogni.-- Milyen derék ember vált ki közülünk ! — Milyen gyönyörű életpárja van hajtogatták. Az öreg plébános épen méheivel disku- rálgatott, mikor Kováesékat megpillantotta. A szeretet és meglepetés benső örömével nézett LaczLra. — Csak nem maga az édes öcsém, a ki busz esztendő előtt elszármazott innen? — De bizony mindenestül magam vagyok főtisztelendő ur. És kezet csókolt a fehérhajó, görnyeteg plébánosnak. — Ez pedig a mátkám... — tette azután hozzá. Az öreg ur kémkedő szemekkel nézett a szép hajadonra s csodálkozó hangon kérdé: — Mátkája? Hát nem a felesége ? Hogy lehet az ? i — Nagy sora van annak, de majd mindjárt elmondom fötisztelendő urnák. Mari az anyókával körülnézett a virágos kertben s Laczi azalatt elbeszélte az ö szerel mü k regény ét. Az aggastyán nagy érdeklődéssel hall- • gáttá, azután igy szólott: — Enn ekei ötté húsz esztendővel még nem hittem volna, hogy a boldo ság utjai ilyeténképen fogják haza vezérelni. Ha nem is adom a történethez teljes megelégedésemet, de áldásomat nem tagadhatom meg egy becsületes embertől s egy tisztességes pártól. Jegyezze meg fiam. hogy csak az hal meg nyugodtan, a ki becsületesen élt. És csak az él becsületesen, a ki az anvaszen tégy ház s az ál hidalom törvényei szerint él. Ezek a törve-
