Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 22. szám
s,Wiu-a nem vol', beérte a paciouccSZíl'. Különösen kedvelte a fényes, új Jv rajczárokíiu. A hol szerét tehette, egyet két kapottal is megfizetett, csakhogy szépet, fényeset adhasson a hozzá tóduló s kezeit csókoló nagyreményű nemzedék nek. Szeretie, ha gaormond-nak tartották; de magaviseleté ép az ellenkezőt bizonyította. Hogy a többi közül csak egyet említsek: a töpörtős pogácsát nem vette kezébe sem, lévén neki bevallott elve, hogy ő csak a vajjal koszi; ott ételekből eszik. Ennek inegfe- 1 előleg volt azután berendezve a sütés- főzés a pb bánia konyhájában. Azomban mi tudtuk, hogy hányadán vagyunk az öreg ur iziése érzekével s egy Ízben, midőn a töpörtő megközelítette a mogyoró nagyságát, rádisputáliuk s elhitettük vele, hogy vajjal sütött pogácsát eszik. Vajas étel volt vágyainak netovábbja s mindig azon révedező't a lelke: bogy »ha a kormány, méltányolva az ő érdemeit, évi kétszáz ezer ttot jut at neki, mint az angol kormány annak idején Seymour lord tengernagynak, háztartásában a vaj fogja a főszerepet vinni!« •Tó étvágygyal evett, éfgy hogy gyakran meg is terhelte a gyomrát, italt csak mérsékelve használta. Volt néhány specziális szólása öreg urnák. Szobáját télen mód fölött fű ttot to s ezzel ellentétben, pőrére vetkőzve a nyitott ablakhoz állt s vizsgálta, hogy — hideg van-e odaki? A meleg ágy párnáiba temette minden reggel sarkai) tyús csizmáját, nehogy minek hidegétől — náthát kapjon. A sarkantyú azonban összetépte a cziliát. s Louise buga zsör.ölődött e miatt. Az öreg ur nem szerette a zenebonát, fölhagyott eme szokásával ; de ezentúl a kályha lángján melengette csizmáját, hol az nein annyira megmelegedett, mint inkább megszenescde.t. Ezen időtől fogva senki sarkantyúé csizmában nem látta többé. A rendet szerelte mindenek fölött s szerény Íróasztalán kifogástalan módon feküdt egymás mellett vagy busz cze- ruza, ugyanannyi toll s ismét annyi szivarszopóka. Mint jó kaíona, szerette a pontosságot. E czélból két órát hordott zsebében, de az egyik sem járt jól. E tekintetben a káplán órája volt az irányadó. Mindig e szerint igazította. A sok igazításnak rendesen romlás volt a vége s az esztergomi órás Starkbauer a megmondhatója,, hogy Bá.ori órája hányszor volt javító intézetében ? Faluhelyen, hol óra nincs a toronyban, a napnak delelése az időpontja a déli harangszónak A nap soha, de a harangozó sokszor tévedett s 11-kor harangozott tizenkettőt. A tábornok ekkor beállított a plébániába s ott az ebédlőbe, melynek óráját ha ez fél tizenkettőt mutatott, furkós botjával fél egyre igazította s nyomban a konyhába ment szakramentirozni, hogy miért is nem tálolnak már, lévén már régen dél ? A hiúságot nem lehet kitörülni az öreg úr szokásainak szótárából. Nyolczvan éve daczára nem akart hófehér hajjal és bajuszszal megjelenni, hanem kenyér s parafadugó korommal festette haját galambszürkére, amely körülmény okozta, hogy öcscse, az esperes egy Ízben csak hosszú kompli- mentirozás után ismer e föl az esz er- gomi gőzben megturdött — bátyját. Süketségét sem akarta elárulni. Bizalmas körben szívesen adta oda a „protokoll umotu, (amint a magánál hordozott papirost nevezte), hogy valaki a mondani valóját arra Írja. Azonban komolyan megboszankodott, Azlha valaki ezt nyilvános helyen tette volna, vagy a mimikához fordult volna, hogy megértesse magát. Kövesden sok a sár esős időbe:. Ilyenkor sok baja volt az öreg urnák. A sár bizalmassága nem tudta viszon- szere etre ragadni. Megmondta : hogy fogadott kocsin jár majd ebédre. Ha most az egész világ összeáll és mondja neki, hogy szerény jövedelméből erre nem telik, de meg, hogy Kövesden oly kocsit nem is kap: azzal is daczolt volna. Louise húga női eszének leleményességével egy ügyes manőverrel próbálkozó t meg. Az öreg úrnak hiúságára appellálva, ezt, irta a pro o- kollumba : ,.Te Bódog! minden felé. azt beszélik felelőd az emberek, hogy nap nap után sorvadsz s hogy maholnap már vén frotti lesz belőled !“ „Mit ? — replikáz az öreg ur — azt beszélik az emberek ? Azért se járok kocsin !“ S mint azelőtt, gyalog járt az ebédhez. A kaioualélek, amely Isaszegh, N.- Sarló, Komárom, Tápió-Bicske, Kápolna, Tokaj, Tarczal, Hidas Némethynél csodákat mivolt, élete végső éveiben is csak úgy lángolt, habár tagadba lan is, hogy teste meg volt törve éveinek az lomba is beillő gyönyörűségek azok. Az egyiken a hétfájdalmas Boldogságos, a másikán a Megváltó. Nincs több olyan szent képe senkinek se az égész faluban, de talán még a megyében sem mert egyenesen Pestről való. Pedig hát mit kaphatott az a szegény gyerek onnan hazulról. Néha-néha néhány mosolygó almát, vagy egy kis lépest, csakhogy az a posta olyan messze és olyan drága volt, hogy a jó fiú nem is igen kért az édességekből. A mióta nagy diák, azóta minden sátoros ünnepen küld valami kedves ajándékot. Hol egy uj ruhát, hol egy vég vásznat, hol kávét és ezukrot. Egyszer még a szegény Vidráról is megemlékezett ; csörgőt küldött a nyakára, de a rokkant kuvasz már se lát, se hall. Ott lóg most is az ö ajándéka a feje fölött, de nem igen gyönyörködik benne. A jó öreg asszony most itt ott sürgölődik a kertjében s nagy szorgalommal kapálhatja a földet. Meggörnyedt alakja már pihenőkor sem tud egészen kiegyenesedni. Száraz, csontsárga kezei görcsösen fogják a kapát. Veritékes homlokáról a gond és aggodalom Írása olvasható le jóságos szemeivel nem egyszer néz a messze távolba, az erdőkkel koszorús hegyekre, melyek katalmas liyninuszként emelkednek fölfelé. Ott valahol,, azok mögött a kék hegyek mögött van az. a város, a hol most az ö egyetlen egy fia lakik. Mikor jön már egyszer haza az a gyerek ? — Erre a kérdésre ;i munkás asszony mindjárt maga adja meg a váhis/t: — Sokat kell a szegénynek tanulnia ! Nincs az már most úgy, mint azelőtt. A ki az esze után akar megélni, annak csak harmincz esztendős korában érik meg a szőlője. Addig sokat kell dolgoznia és szenvednie. Husvétkor megírta a szegény gyerek, hogy csak most imádkozzam érte, mert most válik el a boldogsága. Imádkozom is érette azóta mindennap. Áldja meg az Isten minden lépését, minden gondolatát. Sokat szenvedt már eddig is ! És megint tovább dolgozik szorgalmasan és megvigasztalódva. Az egész vidéket köröskörül csak a munkások csoportjai elevenítik meg. A faluba vezető ösvényeken is csak falubeliek haladnak, mert Is- tenliátamögöttnek az a hire volt, hogy ott nincsen koldus s a ki odáig el bir jutni, azt munkába fogják. A naplopók tehát már mértföldekről elkerülték. Egyszerre csak egy hintó jelenik meg a falu határában. Nagy esemény volt ez az Isten hátamögött évek tellettek bele, mig egy úri kocsi a szemhatáron feltűnt. Akkor is rendesen valami természetimádó uraság kacskaringózott erre keresztül. Már másfél óra előtt tudta mindenki a faluban, hogy egy úri kocsi közeledik. A kocsi egész felülről csigázott lefelé a völgykatlanba. Nagyon hosszú és menedékes oda az ut. A jó falusiak találgatni kezdtek. — Hátha az esperes ur ? Az esek egyszer látogat ide éven- )<iufc. ■■ — Hát valami iskola inspector? — Olyat még nem láttunk. — Hátba szolgabiró? súlya alatt. Látván egyszer, hogy Ki-' csindre, beteghez menet lóra ülök, az jegyezte meg: »Holnap megpróbáljuk mi is !“ Egy áprilisi derült, de szeles nap délutánján, téli prémozett kábájában útra kelt velem Párkányba egy pr>- ference par liiera, Korber plébánoshoz. Kezdetben katonásan lópetf. De az öreg kor nemsokára érez et.e vele ha almát. Az izzadság kiverődött a homlokán s csak ánforogva, karomra támaszkodva vol képes csoszogni, mig nem Párkány kellő közepén összerogyo . Fölemelem. „Előre!“ — szólt ő s folyt az ú úgy, ahogy. Még kétszer esett össze, mig a plébániába ér ünk s a kimerültét egy lámlásszékbe ü'- teive, ruháját kigomboLuk. O.t vol. Reviczky Gábor, primási gazd. intéző is. Az öreg úr szempillái lecsukód.ak, arcza égett, vére hevesen Itikte:éti. Tudtuk az öreg úrnak vesszőparipájá : I elősz őttuk a kártyát. Bá őri csak néhány perczig nyugodott, azután föl- uyi ja a szemét, kezébe veszi a kártyát, mosolyog egyet, azután pedig mondja: „Jól van az! Suprabetti, kinausz mit den Verfluchten !“ Ha ilyen volt a vezér s ilyenek voltak a katonái (pedig ilyenek voltak a barsi honvéd-fiuk) csoda-e, hogy tágító.t előlük a uíIlla alom is? Bá őri halálos ágyánál nem lehetem. Mondják: akkor is a halált szidta s boszankodotr, hogy nem tud a lábán állam'. Bá őri bá or ember volt, de a halál bá rabb volt a nagy hősnél is és győzött raj a. Nyugodjék békében ! Áldás emlékére ! HOLLADY JENŐ. EMLÉKEZZÜNK REGIEKRŐL. (Esztergom vármegye helységei száz év előtt.) XII. S z e n t-T a m á s Korabiuszky szerint német mezőváros Esztergom közelében, annak mintegy külvárosa a káp- alan bir okában. Váiyi körü'ménvesen leírja igy : legközelebb van a várhoz Szt.-Tamás városa, melynek lakosai a törökök kiűzetése u áu részint magyarokból, részint pedig külföldiekből gyü- lekez ek össze ; mind katho'ikusok és is eni fisz eleire az érseki vagyis a vízivárosija járnak. Ez egész liegyecsku rakva van házakkal, mely az itt léte— Nincs annak velünk baja. — Hát valami uj földesur ? — Nem való közénk földesur. A mint a jó emberek az öreg asszony földje mellett elhaladtak, az asszon yi kíváncsiság csak nem bírta megállni a hallgatózást. A szegény földműves asszony abbahagyta a munkát s fáradt fejét a kapára pihentetve, a messze távolba tekintett. Ott a sziklás hegyoldalon csakugyan egy úri kocsi ereszkedett alá. Lassan nagyon lassan; mintha bizony sohase járt volna ezen a világtalan vidéken. A szegény öreg asszony egyszerre csak remegni kezdett. Bágyadt fényű szemeibe az öröm sugarai ragyogtak s homloka rán- czait eloszlatta néhány pillanatra egy édes gondolat. Majd letette a kapát s mind a két kezét a szeme alá tartotta árnyékolónak. így merengett a messze távolba. Szinte megnézték a szegény öreg asszonyt a falusiak, a mint olyan mozdulatlanul a messzeségbe tekint. Qlyan hangosan dobogott a szive, hogy alig jutott szóhoz s olyan öntudatlanul beszélt, mintha csak álmában mondaná: — Hátha az én fiam... Az a rossz gyerek, a ki még nem volt idehaza... Hátha az én nagyságos fiam... Jóságos Istenem! ne engedd, hogy a szivem örömében meghasadjon... (Folyt köv.) ■zott prépostságnak birtokában vala. Eredete és története a királyi városéval megegyező s egyenlő viszontagságokat szenvedett vele. A törökök idejében ozmánok és ráezok lakták, d($ ostromolta ván, a császári és más keresztény katonáktól, elpusztult. Termői "öldje nem lévén, vagy másoktól kölcsönöz lek, vagy pedig szőlőmunkával élnek. Sz . Tamás hegye a várossal, együtt a főkáptalan birtokában vagyon. . A káp alau háza legszebb épület a városban. 1790. év.ől fogva némely más lakosok is föl háza kát kezdettek építeni. A meleg tó bizonyos időben kénköves szagú gőzös ködöt bocsát ki magából. Nevezetes lovábbá itten a keserű viz- forrás, melynek hasznát érezvén, kezdelek vele élni az orvosok 1787. évben s már nyomós vizsgáin ok és kísérletek után minden gyógyszertárban talál tátik és a Seidschützi viz helyett rendeltetik a szorulásban szenvedőknek. Van kórház is épi ve kápolnával együtt a kapta'an háza mellett. Gazdag onnok az ispotálynak a fundatiója. A régi "ürdőkuek vagy tónak helye nagyobb hatvan lépésnél, szélessége pedig negyven, a hol legszélesebb ötven lépésnyi, mely soha meg nem apad, se jég alá nem zára ik s egy malomra sok vizet is szolgál.at. E hegy alatt Iá hatók még két zárdának nyomai, melyek egyike a Dominikánusoké, másika pedig az Augusti- nianusoké va'a. Jelenlegi lakosai magyarok s ka ho ikusok, 295 izraelitán és néhány más vallásun kívül, az előbbiek imaházzal is bírnak. A város, különösen főiuczája csinosodásnak indult, lévén kövező e és több díszes emeletes háza. A régi tó- fölöst épült a csinos Fürdő vend glő. Szölgyén Kor.-n ál S z ő g y é n két egymás melle t fekvő magyar falu. 1-ör Magyar-Szölgyén Öl vedhez egy mér ‘öldre ka h. templommal s szőllő- műveléssel. 2-or. Német-Szölgyéu az elsővel majdnem egy helység. Ez előtt német gyarmat veit. Mindake.tő érseki jószág. Válvinál két népes helység, fekszenek egymás mellett Ölved, Bart Gyiva és Sárkányhoz közel. Nagy és jeles szentegyháza ál a! diszitetik. Mosat) i plébánosa T. Jordánszky Elek ur, H. Bat liváni ő Emitién.iájának volt igen érdemes levéltárnoka, a ki mig köztük marad, szerencséltetnek általa a szölgyéniek. Határuk jó,, legelőjük elég szól lóik meglehetősek, piaczuk a bányavárosokban s másutt is. Most külön A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Bárki légy, el ne bizakodjál a csalárd és mulékony szépségb n s más szilárdabb értéket szerezz a test előnyeihez. A sziveket leginkább okos előzékenységgel nyerheted meg. A durva modor és szavak gyűlöletessé tesznek. Gyűlöljük a karvalyt, mely mindig lesben tölti életét s a farkast, mely örökké félénk nyájakra ront. Nem vetünk tőrt a kedves fecskének s a galambnak békés lakhelyet adunk a toronytetőkben. Kerüld a csípős nyelv pörpatvarát és a vitát ; a szerelem esupán gyöngéd 'szavakkal táplálkozik. * Rossz anyósa csak annak van, a ki nem tu-lot jobbat kiérdemelni. * A társaságban mindenki olyan helyet foglal el, amilyent az számára kijelöl. * Az olyanokat, a kiknek mindig igazuk vau, né m nagyon szeretik a társaságban. * Könnyebben találsz jó társaságot, mint jé embereket. * Inén sok emkerről azt mondják, hogy emberszeretők, pedig csak a társaságot kedvelik, - másokra üteg ráfogták, hogy cmbergyiilölőlc, pedig csak a társaságtól idegenkednek. * A kiket a társaságokban kinevetnek, azok rendesen valamely túlhajtott erényességet, tudományos különösséget, szent rajongást vagy költői hóbortot képviselnek.
