Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 14. szám

RSZTIiRGOM IX KVFOüYWl

14 SZAVI.

CSÜTÖRTÖK, ISS7. FFBRUAR 17.

j! MRG.IÉLENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN.

ISI.ÖKIZIOTKSI All :

{ egén/, évr«

6 frt

— kr.

fél évre

....................................................................3 frt — kr.

i

iögyedéviü.........................................................1 frt 50 kr.

E

yy s/ám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közönye.

szerkesztőség:

SZENT-ANMA-UTCZA 317. SZÁM,

Ii«vá ;i. m ■/. < -11 <4: n i rüK/.ét illető közlemények küldendők.

KIADÓhTvATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM,

hová h lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, elöli/,et.ési j»énzélc és reelamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

IIVATAl.OS IIIHIiHTKSlSk : : ; MAGÁN-lllBllETÉSEK

szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100 -200 ig . 1 frt 50 kr.

200 —300-ig . 2 frt 25 kr.

Belyegdij 30 kr.

megállapodás szerint legju-í' tányosabhan közöltetnek. |j

NYJLTTÉR sora 20 kr. í

fnfort Á|ost»i.

Esztergom, febr. 16(Dr. K. L.) A magyar ku! úra fő- pászioráuak hetven esz enclős jubileuma örömmel üdvözli az egész ország. Esztergom is csa lakozik az örvendezek közé s néhány babérlevéllel toldja meg azt a szép koszorút., melyet az ország hálája nyújtott.

Trefort Ágoston galamb fehér fejjel, de férfias munkaerővel s ifjn lelkesedéssel teljesei a legnemesebb eszmék és törekvések munkáját. Európai szin- Touaira emeli a magyar okta ást, mintaszerű csarnokokat emel a tudománynak, egyetemi várossá avatja Budapestet, s midőn fáradatlau bnzgósággal rendezi a középiskolai ok affsügyet, nem feledkezik n eg a népoktatás fejlesztéséről, s egyéb kulturális intézetek felvirágoztatásáról. Millió és millió gond terheli a miniszer vállá , de ő még rá ér a magyar tudományosság főszékesegyházának, az akadémiának is élére állani s eszméket hirde.ni és va- lósitaui a magyar szellem európai szin- Tonalra emelése vége t; sőt fölemeli szavát a magyar ipar és kereskedelem fejlesztésére is s midőn a földművelés alsó fokáról az ipar és kereskedelem felső fokára akarja emelni a nemzetet, olyan munkát teljesít, amely örökre tiszceltté és népszerűvé teszi az ő nevét.

Bámulatos tevékenysége lelkesítő példa a munkásságra, csüggedetlensége a kitartásra s hazaszere,ete legszentebb kötelmeink teljesítésére.

A hetven éves államférfin megérte sikereinek legjavát, s megélte a nemzet, héjáját és elismerését.

Trefort Ágoston azonban nem ismer megállapodást s nem keres pihenőt a nyugalom kikötőjében. Lázas tevékenysége fáradalmaiban talál üdülést s eszméi teremtő erejében uj erőt és kiíar- iást. Épen azért ünnepli az ország a hetven esztendős aggastyánban az elévülhetetlen alkotó erőt.

Nincs magyar város, ahol az ő munkásságának nyoma nem volna. A föllendült fanügy, a magasabb kulturális érdekek mindenhová elszórták az ő eszméit s a fárad a Jan tevékenység hitvallását.

Örö minél üdvözli az egész ország a zaj a'anul és hiúság nélkül dolgozó nagy államférfin:, aki mint gondolkodó, mint iró, mint miniszter s mint hazafi és ember már régó a többet telt, min amennyit hét év ized gyümölcséül a nemzet géniusza a legjelesebbektől elvárhat.

Az egész magyar sajtó azt kívánja Trefort Ágoston felszázados aranymun- kája u án, hogy he ve nesz tend ős stá- cziója adjon neki még sok erőt magasz os eszméi és törekvései kérész,ül- vi te léhez !

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE,

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói)

XIV.

Koller Engelbert sz. Benedek rendű áldozár gymnasiumi .anár Esztergomban 1840—1845. Szüle ett

1815. szép A 1. áldozárrá szén el ete i

1840. júl. 20 meghalt 1881. irodalmi műve : »A koszigi gymnasium története.« Kőszegi gymnasium értesítő 1864.

Rendek József esz ergomi kanonok ; a negyvenes években mm anitó képezdei tanár működött Esz.er- gomban. Született 18lO máj. 27. felszentelte eít 1836. ' okt. 2. meghal 187. Irodalmi működése dr. Major Is ván Bibi. 30. 31. lapján van leírva; különösen nevelésze i dobozotokat ir különböző lapokba, ovábbá szent beszédeket.

S o m o g y i Alajos egyházjogtudor, segédlelkész Esz ergomban, lan- szerkesztő Pesten, káp alani könyv ár- nok, missionaries Eszak-Amerikában a a buffalói megyében s lelkész Densviile városban, hol jeles fes ő lévén, a főoltár képet ő festette ; később a sz. István társulat igazgatója. Szüle;éti

1816. fölszenteltetett 1830. meghalt Budán 1865. Irodalmi működése : Segédszerkesztője a »Religió és Nevelésinek 1841—1843. »A keresztény vándor naplója«. »Négy év az észak- amerikai missiokban« Religió 1854. Irt még számos értekezést, ismertetési, leírást, továbbá egyházi beszédeket német, angol franczia, olasz és spanyol nyelven.

B e s z e János 1845 körül ügyvéd Esztergomban, később országgyűlési képviselő. Irodalmi műve : »Szózat a haladás bará.aihoz«. 1841. Esz ergom. (kis füzei). Irt még számos pofi ikai czikket a Űrlapokban.

M a j I r I s t, v á u dr. czim- zetes püspök érseki helynek pápai praelá us, apá kanonok, a Lipótrend és a III. osz.ályú vaskoronarond lovagja. Szüle etr i813. aug. 15. fölszenielte- tett 1836. aug. 29. Mint segédlelkész működött Muzsláii, Esztergomban sz. kir. városban ; ugyanott volt képezdei anár is. Később Pesten találjuk őr, mint az elemi iskolák igazgatóját ; utóbb plebáno • Kürtön; innéi jött Esztergomba. írói működ'sénók jubileumát, ■ö veneveset,- 1885-ben ünnepellek meg fényesen. Nagyszámú művei három osztályba sorozhatok. I. Vallásos müvek : Szent beszédek, imádságok. II. Neve- lószetiek: Irányczikkek, tankönyvek. III. Népira ok : Hasznos ianácsok egész- s gi és gazdasági tekiate ben. Az általa alapi,ott »István bácsi naptár« 1856. óta mosranig 30. évfolyammal jelent meg; általánosan kedvelt, nagyon elterjedt nap ár. Müvei leírva vannak az általa közzé -tett »Esztergom érsek főmegyei papság irodalmi működése a legújabb korban« czimű bibliograpliiában.

Reviczky Antal orvos!udor, bényi, oszt ergom megyei származású. Irodalmi művei; Disser.atió inaiig, medica sis- ens gnneralia gynaecologiae, Pestini 1841, typis J. Beimel.

S e y I e r Károly székesegyházi karnagy Esz ergomban. Született 1815. meghalt 1884. Irodalmi műve : Több zene darab; különösen az egyházi zene terén tűnt ki. A mindennapi használatra szánt miséken kívül huszonnégy nagy misét konponált. .Miséin és szimfóniáin kívül vau két nagy nyitánya,

AsMEssÍ2rpis ésViííksrí tároájs

DEMOKRACZIA.

Még meg sem halt Kossuth, még Petőfi is él, A nagyapó most is diadalról mesél,

Halhatatlan hősök dicső küzdelméről És a ezégyen könnye pereg le szeméből.

Hol vannak a hősök, hol vannak az eszmék, Szent, demokracz’a, testvér-egyenlőség ?

Szinte szégyen pírja égeti lelkünket :

Milyenek a hősök, a kik ma kitűnnek 1

Pulya lett a hősből, a lángészből hülye, Hiúság barczában sallangért hevülve .. .

S ostoba mosolyjyal vallja meg előttünk: Demokraták voltnak, prolotárok lettünk.

Demokraták voltnak, azok ia maradónk.

Nora fmk önmagunkért vetünk és aratunk 8 gdnyos szánalommal vetünk meg titokét: Talmi Góliáthok, hamis kisistenek !

GASTON.

A

tmt>3>3Vii *&LA6lgl«

j^EGEN Y.

K'i Esztergom és Vidéke számára irta: K ’rösy László.

(Tizedik folyt )

Belépett az esengett paradicsomba.

— tíljön kérem csak ide, a papa nemsokára hazatér.

Kara bácsi nem birt szóhoz jutni. Letette a kalapját, megtörölte homlokát, azután meeint n kis Mari mássára nézett s végre hősi elszántsággal igy kezdte :

— Rendkivül meleg van kérem.

A kis leány pajkosan fölkaczagott.

— Különösen nekem kérem, mert olyan járatban vagyok kérem...

— No hát csak ki vele egész egyszerűen.

A czédrus termetű lány több jósággal,

mint kíváncsisággal, nagyobb biztatáss 1, mint érdeklődéssel kívánta Kara bácsi szivéről azt a nehéz követ levenni. Nagy, csodálkozó kék szemeivel s okos homlokával tekintett a nagy feneket keresgélő emberre.

— Hát ugy-e kérem édes kisasszony* hogy a maga édes mamáját Forray Ellának hívták ?

— Csaku yan.

— Familiáris dologban járok ám én, azért vagyok olyan bátor ilyon kérdésekkel alkalmatlankodni.

— Csak egész őszintén Kara bácsi..

Ez a szó helyre állította Kara bácsi elfogulatlan eszét meg a szavát. Olyan bizalmasan csendült, mint valami angyali kinyilatkoztatás. A mosolygó kis leánynak is tetszett s rózsás ujjaival a fölébredt kis kutyus fülecskéit kezdte czirógatni.

— Mikor halt meg kérem az édes mama ?

A mosolygó kis leány - elkomorodott s

épen ol \ an fájdalmas hangon, mintha a kis Mari szólana, mikor bántják, igy felelt :

— Szegény jó mamám tizenhat év előtt. Még most is megg\ászoljuk mindig azt a szomorú napot mind a hárman. Apa, Lajos meg én.

— Ki az a Lajos kérem ?

— A bátyám, a ki most Parisban van az akadémián. — Mindig itt laktak kérem?

— Vidékről jöttünk Pestre. Én is ott születtem. Akkor még nagyon aprócska voltam. De a papa azt mondja, hogy a mama egészsége végett teremtette ide ezt a kertet. Itt mesze vagyunk a világ lármájától. És most olyan . boldogító emlékek fűznek minket,.ide, hogy alig is bírnánk innen megválni. Majd minden fának külön története van. Azt a szép? hársfát Ellának hívják, épen úgy mint engem. Azt a nagy gesztenyét Lajosfájánab mondjuk. Azt a szomorú füzet ott a kút mellett Mariska-fának nevezzük.

Kara bácsi fejébe szökellt a vér.

— És mért hívják ugy azt a szomorú füzet ?

— Nem tudom. A papa sóhaso felelt nekem, ha kérdeni találtam.

— Talán a mama valamelyik édes barátnőjét hívták ugy...

—■- Lehet, nemAudom.

— És azóta, hogy a mama meghalt mindig itt laknak?

í — Csak a téli hónapokat töltjük Pesten. A papa egyébként a hivatalból mindig hazajár. Rgy-e szép magányom van, akár el is lophatnának ? ! j ■ És á szép lány csengő kaczagására felébredt az őzike "s megmozdult az a szomorú fűzfa, melyet a Mariska-fájának nevezett el az a bánatos mosoíyú fehér asz- szony, a kinek az, arczképe ott függött a Kára bácsi vendégszobájában egész a kis galamb kiropüléséig. A . forró szellő vetekedett Kara bácsi forró sóhajával.

— Hogy is tudta itt hagyni. ,ezt a paradicsomot...

— De ugy-e bár van arczképe a mamáról?

— Van bizony három is. A hegszel)bik ott

van a mama szobájában. Abban a vad- szöllos ablakában a hol a szegény meghalt. ' J,

— Mutasson kérem egyet édes Ella kisasszony. i .,y i£yT--.Hát jöjjön• velem K^ráJ bácsi.

És a szép gyeripek,pj£ii.ge . léptekkel sietett előbb a fához a szerelmes pillan- tású őzike lánczát leo'dozni, azután a kis selyemszőrü kutyussal, a kézcsókoló őzikével s a boldog Kara bácsival bementek a nyaralóba. Három lépcső vezetett a dór oszlopos terrassera a honnan több ajtó nyílt a szobákba. A konyhából vidám cseléd népsé kandikált ki s a szakácsnő egész hangosan kiadta a rendeletet, hogy nem szabad még a levestésztát befőzni, mert nem a nagyságos ur áz. a ki itt jár