Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 14. szám

säszí Tjyjc. »vjrxr^jr-.'vvai nww.'-r! -cvm \»n *-».■** Beléptek egy szép kék szobába. Minden kék volt benne, még a napsugár is, mely az egyik függöny aló! belopózott. Ella föl­vonta az egyik fal redőnyét, azután nem szólt egy szót sem, hanem Kara bácsira nézett. Egy bánatosan mosolygó szép asszony tekintett ie a falról. Három angyali lélek volt arra az egy darab vászonra festve. Egy fiatal asszony, a kis Mari s a szép Ella. Mindahárom. A fehér asszony az ö nagy kék szemeivel, az ö bánatos mosolyával úgy tekintett alá Kara bácsira, mintha csak azt kérdezné : ■— Hogyan sáfárkodtál a rád bizott kincs­esei. Szeretted-e azt a szegény kis lányt, a kiért odafönt annyit imádkoztam ? Hol van most a kis Mari ? Kara bácsi meg volt törve, meg volt semmisitve, Mit feleljen ezekre a szemre­hányó kérdésekre ? Hallgatott és szenvedett. — Hát ez a mama képe . A. — kezdte a kis Ella. — Ez az ... — Ismerte a mamát Kara bácsi ? — Ismertem. — Beszélt vele ? — Nem beszéltem. — Hát honnan ismerte ? — Milyen képről ? Egy elevenről meg egy festettről.- Mondja cJ kérem mind a két kép tör­tét?'.''MA . . . Ebben a pillanatban kitárult a kék szoba ajtaja s belépett a papa. Ella összecsókolta mind a két kezét, a homlokát és a száját. Kara bácsi esetlenül mutatkozott be s »familiáris dolgokat« emlegetett. A legszebb férfikorban levő miniszteri hivatalnok kíváncsian tekintett a vendégre. — Honnan jön kérem ? — Esztergomból. — Esztergomból. . . Hát mit csinálnak abban a szép kis városban, a hol én olyan boldog voltam ? A kis Ella befutott a konyhába ? — Meg vannak úgy csöndesen ajó em­berek. Ugy-e bár Esztergomban lakott Nagyságod is ? Emlékszik még arra ? — Igen, fiatal koromban. Még mint kezdő ember. Ott volt az irodám. Boldo­gult feleségem is ott járt iskolába. Ismerte a szegényt ? — Ismertem. — Honnan ? — Az arczképéről és a képemásáról.. A hivatalnok szomorúan tekintett maga elé. — Hát ez az a »familiáris dolog.« Ez a képmás... Mit csinál ez a képmás? — Ismeri Nagyságod ? — Hát élne még? Kara bácsi el lágyult. — Már nincsen meg... — Ott van a sírköve. Még a szegény feleségem ültette a kertbe s elnevezte Mariska-fának. Csak akkor tudtam meg mindent, mikor már a sírnak kellett meg­Acs Flcrlsné cs Anna, Borovicg Mórné •A Pan'a, Csomóssy Sándorné, Eginann F« reiiczné, Feich inger Sáli donié, Blanka és Manyi , Fekete György né, Heisch- mann Fcrenczné és Anna, Holly Já- *nosné és Maid, Horácsekné és Czili, Meszéna Kálmán ne, Mohai Victoria, Niedennann Jánosné, Niédennann Jó­zsefit é, Pissu.li István né és Izabella, Popper Lipóíné, Ragályi Gézáné, Ró­nay Irma, Rédly Gynláné és nővérek, Spiszárné és Jancsika, Schalkász Fe- renczné, Yayand Ilka, Zaliaikievics Irén. A tánczzenét a kaonai zenekar csi­nál, a, közbe czigányvérü czimba’ommal. A szép közönség a nagy teremben széles jókedvvel járhatta, mert Pariié­val herczeg az ő remek udvarával igen is szépen elfért benne. Hanem már fáradt volt s még a cigarett-kamuja is a hamvazó-szerdára kezdőit emlé­keztetni. bocsátanom. De megbocsátottam neki, mert nagyon szerettem... És ezzel a kép felé fordult s meg­törülte a szemét. — Ne beszéljünk többet róla. Minden szívnek vannak halottal. Ne csináljunk azokból kísérteteket. Mit akar még meg­tudni ? — Mindent tudok már. Mert minden­hez volt közöm. De nem akarok több se­bet fölszaggatni. Kara bácsi távozni akart. El!a visszatért s egyenesen feléje tar­tott. — Még adósom két történettel... — Egyet se mondhat el... •— válaszolta komoran a papa és szomorú mosolylya! nyújtotta a kezét. Isten önnel ! írjon, ha talán beszélni akar velem ezentúl. Kara bácsi eltávozott és Ella az ő nagy merengő szemeivel hiába kérdezte, nogy mar megint mért olyan szomorú a papa. Már megint miért sirt? Ebéd után kiadta a papa azt a rendele­tet, hogy azt a bizonyos vidéki urat, a ki már másodszor járt itten, nem fogad­hatják el többet. (Folyt., kov.) r-S&s A NŐKRŐL S A NŐKNEK. (A Míiuvar Salouból.) Az istennek is talán csak arra való a balkeze, bogy az asszonyok jobb keze annál édesebb legyen. — Mikszáth. * Szellemi ós anyagi javakat ós előnyöket adhat a véletlen kegye, vagy kiküzdhot és megtarthat erő és kitartás; de szivnemességet. csak a nő olthat, beléd. — Széli Kálmán. melyet B’cs'bon többször előadtak, nős és éneit hangra, irt négyese goraszorzemáiive és népszerű dale szerzett duója kéziratban. 8 z 11 p p ii ii Z s i g m o n d cscszenudor, esztergomi kanonok. E segédiel'kész Esziergomban, tanár N; szombatban, ugyanott igazgató, p; kamarás pozsonyi majd esz.ergomi noiiok. Szüléiét- 1814. jan. 18. szenteltetett 1837. Irodalmi mű »Magyar nyelvtan a sordü’tebbek mára«. Nagy szómba'. 1844. M a reze 1 A k o s segédlet] Esztergomban, jelenleg plébános Ili Így irma ton. Született 1813. £2ju teltetett 1837. Irodalmi műv »Vezérfonál«. Lelkészek számára am hueltctés <• 1 őt■ az esküről, adandó Tiltásban«. Koszorúzo;t pályamű. I tergom 1845. Irt még több ezik] értekezést s.b. (TFolyt. kő?) PEB.6ES LAJOS MENYHÁRT KIRÁLY. (Sebeik Zsigniond uj könyvéből.) Gyönyörű csillag volt a Dejcző fin Olyan volt, mi itlm egyenesen a mei boltozatról hoz..ák volna le val? praktikával Dejczőék. Nem is le máskép, mert a csillag úgy megba názta az embereket, hogy senkise vánt más csillagot látni. Hiába ez ogt attak ab lakó az ürgevárosi hál királyok vágy a szegény alvégi maty már évek óta mindenütt"azt kiáttot ki nekik: ti vagytok a Dejczőék? nem, alá is ut, föl is ut! Do szépek is voltak ezek a E ezÖék, mikor a ragyogó csillaggal álliíottak. Mintha valóságosan a rom keleti király tartorta volna vonulását. És az énekük... az oly volt, mintha angyalok daloltak vo az Úristen kótájából. Kinek is k különb három király, mikor ezek1 különb már ngy se lehet ? Olyan ve kompániában lenni Dejczőékkel, min valami püspökségbe ült volna váz e bor. Megnehezedett azonban az idők rása a. Dejcző fiúk fölött is. Nyi Jancsit, a ki a legdaiiásabb Menyh király volt, az apja beadta a - város kovácsinásnák. Pedig hogy illett na fedőre »//. aranyos korona, széles v Vo- Iára a palást, oldalára a kard 1 Heíykg. wn- formás gyerekek voltak a Bejezők is, kra nem tagadta senki, de azért mindig néma bámulat al gyönyörködlek Nyk- >öi- rai Jancsiban, mikor móltóságosau lép- őbbjkedeit a csillag mellett. Valóságos, g.v-! igazi király volt ő. Ha vél,etlenül Buda pa; várába ve-ődik bizonyos hogy a király ka- gárdistái hódola; a! szalu: ál rak volna föl- elő. te s úgy kísérik diadallal a királyi ve : palotába. Hogy ilyen perszóuának ko- szá- vácsmásságra kell adni magá ! De már mos ki legyen Menyhárt :ész király ? Hisz volt elég, a ki ajánlkozót , ’vő- de ezek mg a saruja szíjjá.! se o’d- föI- hanták még Nyi rai Jancsinak, ei: — Hej ! - sóhajtozott Dejcző Gyuri, cg- — nem kapunk többé soha olyan Mond­ta- hárt királyt. hz- - A karakter... mi lesz a karak­lot, térből ! —- agyargo;; magában Dejcző Pis:a, az ajkait harapjálva. Annál nagyobb volt iudignálódásuk. mikor a kis vézna Godó Józsi állitot be hozzájuk, hogy vállalnák el Meny- hárt királynak. Micsoda? Nos nézze.«meg az ember, lám, lám. Hát már csak annyiba ve­szik a Bejezőékor,, hogy az ilyen is mer szólni? Hát nincs elég gyerek az . , öreg-n. czában, az ürge-városra szorul­V 0 é* lak volna ott, mikor az öreg-n c ai fiúk nr 1 \ ‘ \ minden vasárnap mogkergo ik az iirge­városin,kát ? Az.án az ilyesmi som­iét • , mise !... Dejcző Pista, a keményebb szívű. A egészen dühbe jött. [ró* ° ° —r Az a se ide, se oda, az akar °ji! Menyhárt király lenni... Az a... Ide be / K v / ’ ne tegye a lábát, de ne ám ! Még hogy ÉK 'J f ^ o o TT Menyhárt' király ! Osztozkodni akarna.. . D *■ * , f Mi teleltessük ki a fami Haját mi.. De már abból semmi sem lesz. Oda eP lenne örökre jó hire a Dejczőék esil- •)í!" 1 agának. ia- Dejcző Gyuri találkozott es‘e Dömö- -*e_ tör Gáborral, a másik csillag tulajdo- an j nosával. A hosszú rongyos fin alartomo- i nai san vigyorgott s gúnyosan szólt: ( °;1 — Hallom, hogy Godó Józsi lesz a i j Menyhárt királyotok ! >aE Gyuri szeme haragosan villant meg, i ^a de nem felelt. Csak nem mentegeti m" magát egy Dejcző ! ( — Azám, felséges Menyhárt lesz, 1 já- — vigyorgott, Dömötör Gábor. Mihoz- rai zánk is kéredzkedett, de elkergettük, árt Kell is nekünk az olyan ! £ -ba Dejcző Gyuri boszusau ment tovább. PJ- Dörmögött, mormogott magában. Hát t ál- méy ezek is e!kergették. Mé.o-ezekne.k 1 se kel; 1 Mintha, bízói;} nem illenék közéjük ! Hisz igaz, való igaz, ők se 'ogadják be, de az egészen más. Bejező Gyuri e!ő t fel tinik Godó J'zsi, a mint ka'apját alázatosan a ke­zében artva, kék szemeivel esdőlog né­zet, ríjuk. — Mégis csak csúnyaság, bogy ezt a szegény Godót minden«.,t kitúrják,- : ö pro ligeti magában. ü ja az ürge-városon vitte kérész­iül. God'ék házának apró ablakából más világ derengett ki; az öreg Go dó be egon feküd az ágyban, Józsi pedig a mécs ha vány világánál Menyhárt ki­rály szerepé tanulta. A kemeueze mel­lett két kis angyal fő tapad egymás­hoz és sir ogva. in ege tek bá vjuk felé, i kitől udja Isten, micsoda sok tün­dérszép igére et csal ak. Godó J'zsi lébe. há ra'orduli, s kék széniéi annyi ni, tel, önérze tei sugároz ák be a kis, lyomorúságos szobá , min ha mondaná;.; io féljetek, majd megláfjá ok. Dejcző Gyuri kissé hosszan a’ál mnézni az ablakon. Maga se tudta, mt néz o'va,!) soka a nyomorúságos visk'n s mikor isme, ovább indul , a g egy párszor vissza okin tét.. Pedig ‘pen semmit sem Iá o t. Elóg az hozzá, hogy m'kor a Dej- 3zőék megindultak a csillaggal, Meny- járt király-mégis csak Godó Józsi let,. Félénken tipegem a csillag mellet . majdnem eltűnt a két ha a'inas Dejcző In közöt'. Dejcző Pis a haragosan dör- nögöt magában : A karak er... mi lesz a karak- erből... Oda a Dejczőék jó hire ! Hanem azért úgy leri, hogy Godé Józsi észre ne vegye a haragját. FARSANGI LEVELEK. Polgöri-es ély a Három Szereesenben febr 14-en) Egy ujdona uj kitti nőén fölava o ’iga, ómmal öbb lesz a jövő 1 ars a i. gok lap árában. A Három Szerecsen veu- Lglőben polgári báli rendeztek jo!>b- nódu polgáraink, akik azonban aligha zám i o 11ak olyan óriási kö’zöns ’ gre,, nint amilyen az összes alsó és felső •égiókat betöltő te. A kávéim igen ,sin osan volt d:szí ve s ahol ez elő 3u Igái-fejed elme válasz o ak s a ké - égbeeset pagá.o ü döz ék, o r most ürülő szép asszonyok s piros leányok gyönyörköd e ték a szemeket. A vendégek számát legalább is há- •omszázra lehe eü tenni. A négyeseke íatvan nár tánczolta. A '•erem lev,*­gojéi; az’ újonnan alkalmazóit forgó ventillátorok rendkívül lisz án tartot­ták. ami az alacsony helyiséget az- n áti há’rava'évá avat a. A fcisz án polgári elemek a maguk életrevalóságát bizonyítót ák be, hogy az idei farsangon egy diszkindásu s egy rendkiviil Iá ogaco t kávéházi bált vol ak képesük rendezni. Fii öp Manó ételei és italai olyan marasztaló íermésze üek voltak, hogy a szemlélő csoportok is jóval éjfél utánig gyönyörködtek a vidám pórok tánezában, melyet egyébként még a hajnal Is örömmel nézett. Jónás Padi grandezzával játszott s i szép po g:ri nők fárada lanul járták. Az es sikeré, a rendezőség egyébként i köve kező hö’gyeknek köszönhe i: Bálint Jánosné, B'rány Róza, Berda Pál ne, Dudás Ami Ei zinger Györgyné É <‘Si E 1 né, Gábris Is vánné és Lujza Gogo a Fe.renczné, Hermann Katinka, Hó diam r An a‘né, Hüt:ner nővérek, Hromola Já"osné, Kecskemthy Her- niin. Kiczinger Jzsefné, Kovács Al­ber-né és I'on ka, Kőm'vés Bér a, Kratz An adué, Lasz ovicza, Karo'yn* és Gizi, Liel) Bé'áné, Lo tinó és Mariska, Mű­ér Is vénné, Matus Gynláné, Mányoki László ne, Mü lei* nővérek, Nagy Fe- renezné, Neumayer J'zse'né és Berta, Pa ti Mariska, Pauncz Sománé, Pépes Jőzsefné, Pliclita Mariska, Prommer nő- vfri'k, Ranch Jőzsefné, Ságét Berta. Scheie,her nőv'rek, Sá orv Imréné, S ei­ner An alne, Szpács An a! né, Teich ért Lemon;in. Till Mihádvné, Zvornvikné s Maris ív a, Vez r Pál né, Vichor Jó- zsc'fné és E e’ka, Viola Margit, Wald­vogel Jzsefné stb. s b. A isz élt Három Szemesemhez hozzá- szegődöt: ebét negyediknek Carnevál íerczeg s a jó firmának még jobb ha gzást biz.ősi o t az olső bál után. Dalegyesiileti esi ély a Für <13 te me ben febr. 10-án.) Far iéval herczeg kezd lassan kifé­rni ui. Hanem az rt nem enged a ds- ? sós égből s szinte ‘ürelmeden volt, n kor a da!egyesület Lányi népdalai- )ol énekelni kezdet. Pedig a javából 3 pompásan 'Vy a szép magyar nóta. írre azu án két quar ette következett, melyben Engelsberg és Ábt: szellemét ívönyörüeii képvisehék a szép Rédly íővérek. Magurányi Gtigyi-duója ismét ,e szett s Fahrbach Bala on-wa'zere bringát a a szép közönsége: a zeué- ■izei hullámairól a áncz bul'ámaira. Az es; szépei vo: ak a köve kezők :

Next

/
Thumbnails
Contents