Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 97. szám

ESZTERGOM IX. ÉVFOLYAM

97. SZÁM

VASÁRNAP, 1887. DECZEMBER 4

Jl

___. I!

MWT

IKI.EMIK HETENKINT KftT.S7.ER : II

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

ITÖrr/TTTSI Ál! :

i ... ..............................fi fit — kr. [I

l

É fél tu ru......................................................3 Irt — kr. ||

iM^y«>Iévr(í.......................................................I Irt .70 kr. j

Egy szám ára 7 kr.______________ J

V

árosi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZ FT IT-AI INA-ÜTGZA Ö!7, SZÁM,

11<tv:í- :i lsi.f.1 H/.'-llmn' rÚH/.át, iIIdI.Íi kii/,Iiiiii(inydk kiil'ldiidíík.

KIADÓHIVATAL :

széci ienyi-tér ssi- szám,

liová a lap lii vataloK s a. magán |iinlul.énei, a. n \ i 111 érbe s/.ánt köz- Idiiieiiyek, dlöliziilusi púu/.i'k és ruclamálásdk iiilóztiinlők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALON lllltllKTKSKK :;|j >1 AliÁN-llIHHUTÚNKK

1 szótól 100 szóig — fi t 7”> kr. mdgállii:|i(iiliís szerint legju-■ 100 — 200-ig . I fit HO kr. lányosalilian közöllelnek.

200-300-ig . 2 frt 2n kr. ,---B

élvdg'lij 30 kr. NVIETTER sora 20 kr.

: * : __

A város árvaszéke.

Esztergom, decz. 3.

Esztergom város árvaszékének ügyvitelét, íiz árvapénztár kezelését, valamint a gyám pénztári könyv- és számvitelt részletes vizsgálatban részeltette nem régiben egy kiküldött bizoítság.

Á vizsgálat hivatalos eredménye, az Ítélkezés hivatalos formája most már előttünk fekszik s mi azt teljes megelégedéssel mutatjuk be a nagy közönségnek, mely a város árvaszéke iránt teljes bizalommal viselkedlietik.

Hogy mit mondott a városi árva- székről a közigazgatási bizottság részéről kiküldött ■ vizsgáló-bizottság, az a következő hivatalos jelentésből olvasható ki:

Tekintetes közigazgatási bizottság! A folyó évi aug. hó 9-én tartott ülésben 373. sz. a. hozott végzés szerint tisztelettel alulírtak azon megbízatást nyertük, miszerint a nmélt. m. kir. belügyminisztériumnak f. é. jul. 26-án 49276/IX. sz. a. kelt rendelet© értelmében Esztergom sz. kir. város árvaszék ének ügyvitelét, az árvapénztár kezelését, valamint a gyámpénztári könyv- és számvitelt az 1877. évi 20. t. ez. 197. §-a alapján 1877. évi nov. hó 11-én 47046. sz. alatt kibocsájtott ügyrend és a hivatolt törvény 287. § folytán alkotott szabályrendelet alapján vizsgáljuk meg és vizsgálatunk eredményét jelentsük be. Ezen megbízás : folytán tiszteletteljesen bátorkodunk je-1 len te ni: miszerint a mondott vizsgába- [ tot f. é. nov. hó 14-én minden irányban és a legbehatóbban eszközöltük. A hivatkozott ügyrend és szabályrendelet minden egyes pontját szigorúan alkalmazva, tüzetesen megvizsgáltuk:

1. Az árvaszék ügyvitelét, mely egészen törvény- és szabályszerű, olyannyira, hogy dicséretére válik a v á- r o s i á, r v a s z é k, nevezetesen pedig az árvaügyi r e f e r s u 3 k, miszerint a városi árvaügyY by pontos ellátásban részesülnek. 4 su, m a 15. sz. minta szerinti napló az örökösödési ügyekről nem vezettetik az árvaszék által, erre azonban a kir. közjegyző van kötelezve, ki a hagyatéki tárgyalásokat végzi.

2. Az iktató-, kiadó-hivatal és irattár teljesen rendben találtatott, kivéve a sorkönyv, mely 1882. év óta nem vezettetett, és csak most van munka alatt, és a 11. sz. minta szerinti sür- getési napló, mely szinte nem vezettetett és azáltal lett helyettesítve, hogy az ügyek a beérkezendő jelentési idő szerint a kiadó által naponkint világiadban tartattak, de mely hiányra nézve az árvaszéki elnök intézkedéstételt ígért, hogy az jövőben meg fog szűnni. Az 1-ső sz. minta szerinti postakönyv vezetése ezen árvaszéknél sem eszközölhető, mert a kir. postahivatal az egyszerű leveleket a városi hivatal-szolgának könyv nélkül adja át, az ajánlott és értékleveleket pedig! saját közegei által poslavevény mellett kézbesitteti az árvaszéki elnöknek.

3. A számvevő az ügyrend 29 és következő §§-ai szerinti kötelességét pontosan teljesiti.

4. Az ügyész — egyszersmind városi tiszti főügyész — az ügyrend 25 és következő §§-ai szerint legnagyobb szorgalom és pontossággal kezeli az ügyvi!élt, azon lényegtelen eltéréssel, hogy az árvaügyek tekintetében külön iktatót, mutatót és postakönyvet nem vezet, hanem az általa vezetett városi általános iktatókönyvbe lesznek bevezetve, a csekély számú leveleket pedig a városi árvaszéki kiadó-hivatal által tovább ittatja.

5. A városi közgyám az ügyrend és városi szabályrendelet értelmében teljes pontossággal kezeli az ügyvitelt azon szinte csekély eltéréssel, hogy számadással tar!ózó gyámok és gondnokok nyilvántartásába nem jegyzi be, hogy azok számoltak-e vagy sem, hanem erről külön jegyzéket vezet. A jövőben azonban a törvény kívánalmainak e részben is meg fog felelni.

6. Az árvás pénztár kezelése, a gyámpénztár könyv- és számvitele szigorúan megvizsgáltatván, a szabály- rendelet értelmében, teljesen correct- nek találtuk, és csupán azon lényegtelen forrna !itási hiányt tapasztaltuk, hogy a napló és főkönyvek, bár be vannak kötve, — nincsenek átfüzve, árvaszéki pecséttel ellátva, az elnök által hitelesítve és a teleirt lapok a pénztáros és könyvvezető által aláírva.

! Ezen hiány azonban az elnök ígéretéhez képest a jövőben nem fog előfordulni.

Egyáltalában kötelességünknek tartjuk kijelenteni, miszerint Esztergom sz. kir. város árvaügyei jó kezekbe

vannak letéve, mert úgy formai, mint érdemi tekintetben pontos és gyors elintézést nyernek.»

A postatakarékpénztár.

in.

A visszafizetéseknél is az összeg magasságához képest első helyen áll a budapesti posta-igazgatósági kerület, melynek visszafizetési összegében a posta'akarékpénztár főpénztára által teljesített 59,017 frt 18 kr visszafizetés is benfoglaltatik, ezt a pozsonyi és soproni kerületek követik.

Összehazonlil.va a betétek, illetőleg visszafizetések összegét a betétek és visszafizetések számával, azt la pusztaijuk, hogy az átlagos betétösszeg 5 frt 67 kr, az átlagos visszafizetési összeg pedig 18 frt 76 kr. Örvendetes körülmény, bogy a betétátlag némi ingadozás után az év második felében emelkedést mutat.

Az átlagos betét tekintetében a magyar postatakarékpénztár jóval mögül te marad a külföld postatakarékpénztárainak, a melyek gazdagabb népek takarékossági hajlamaira támaszkodhatnak; viszont azonban a csekélyebb betét átlag annak jele, hogy a magyar postatakarékpénztárt kiválóan a szegényebb sorsú lakosság keresi fel s épen e tény szól a mellett, hogy hiányt pótol s hogy feladata van. A postatakarékpénztárnak már a törvény azt a feladatot tűzte ki, hogy főleg a kis tőkék egybegyűjtésére szorítkozzék.

Hogy a magyar postatakarékpénztár

KÖLTŐI LEVÉL

(N. F. BARÁTOMHOZ.)

Mint hallom, jó barátom,

— A mi szokatlan — tél viz idején,

Egy délszakról jött gólya,

Szállt meg a házad tetején.

És te, a már névleg is nagy ember, Gyermekké lettél újra most;

Naphosszant ujjongva dédelgeted,

A siró-rivó kis uj honost.

Vigság, aj élet, van most, ugy-e,

A kis családi tűzhely körül ?

A csepp uj honpolgárnak Apa, anya, egyként örül;

És a ficzkándozó urfinak minden Rugdosása egy boldog mosolyt szerez, Hidd el nekem, kedves barátom,

A valódi boldogság titka ez.

«Apa, anya!» ha majd agy kezd Diskurálni ez az uj házi kincs ;

Hogy mily öröm ez, arról pajtás Egy legény embernek fogalma sincs.

Te meghallgatva e kísérleteket,

Nyugodtan pödröd bajuszod ;

— Persze, könnyű feledni — mily' rideg A legény élet, te azt már nem tudod !

Én pedig bolyongok tovább,

A merre Fortuna szeszélye hajt,

Nem félem, nem is kerülöm Régi kísérőimet: a bánatot, a bajt.

Aztán ha útközben nagyon megfázom, Betérek tűzhelyedhez és hallgatom,

Mint tanítod ezt a kicsiny embert

Arra: mi a becsület, munka, szorgalom.

Családi örömödben üdvözölve légy !

Az én szivem is őszintén örül Ha boldogság lett része egynek- Egynek a régi jó barátok közül.

Fiad ne urfi legyen, hanem férfi,

A kiben van erős, szilárd akarat ; Hazánknak férfiakra van szüksége, kik Örömben, viharban megállják a sarat !

MÁGOCSI BÉLA.

(Requiem)

Netti! . . . Netti! . . . Miért oly feketék szemeid, mint a csillagtalan éj ? Gyászolják talán a kint, mit szivem szenved szivedért?

Négy éve múlt, hogy megláttam e szemeket s négy év óta szivem a fájdalom tanyája!

Sir a lélek, ha egyetlen eszménye tárgyát a sir hideg ölébe rejti ; de még is boldog az, mert nem látja öt más keblén virulni. . .

Oh szerelem .. . szerelem !...

Mily boldog volt e szív, midőn még nem tudott szeretni; rejtekében egy virág nyílt! a nyugalom és béke szelíd ibolyája; de jött a nyár, bűvös szemed gyújtó nyara s a hervatag virág szirom-kelyhe lehullt !

Akkoron még keblem a béke szent oltár- tüzétől égett, gyönge volt a láng, de heve boldogított; most izzó vulkán lakja, mely forrongva dúl s emészti azt.

Ifjú korában lelkem szabad volt és gondtalan, játszott ábrándivai, mint holdsugár a csermely lágy hullámain, de jött egy perez — s lelkem egy orkándúlta tenger bőszült árjává változott.

Ez a perez volt meglátásod percze !

Azóta tudok már szeretni, azóta tudom mi a" szerelem. Tudom, hogy szentség az, mely felmagasztosit az édenig, vagy sötét kárhozatba dönt, tudom, hogy egy elpártolt nyár az égtől, mely leszáll a szívbe, hogy elvigye őt a boldogok honába, vagy sülyedjenek tovább-tovább egész a pokolig.

De bár ne tudtam volna ezt meg sóba!

Oh sors!.,, kérlelhetlek végzet!...

Egy kedélyes családi vigalomban láttam öt meg először. Azelőtt sohasem jelent meg zajosabb mulatságokon. A mint anyjával belépett a szobába, mindenki reá nézett. Nem csoda. A magas junói termet, a vakító fehér mollruha, a fekete haj, a ragyogó fekete szemek s a kicsiny lábacskák rögtön elbájoltak mindenkit, a kinek csak érző szive volt.

Hét még mikor tánczolni kezdett. Dombom keble pihegett, szemei tüzesen, sziláján szórták szerte a villámokat.

A társaság férfi tagjai körülvették. Alig bírtam keresztül törni a hódolók tömegén

s mint afféle tapasztalatlan kezdő gavallér, szemlesütve s remegve kértem fel egy négyesre.

u rám nézett s én rá néztem. Két szempár találkezott egymással egy boldog pillanatban és két, lélek rázkódott meg, egy kimondhatlan érzület villanyos ütésétől. Avagy Nettié nem ? Oh nem lehet. Akkor nem adta volna nekem oly kedves arcz- pirulás között az első négyest meg a — másodikét.

Megköszöntem.

És e pillanatban én voltam a legboldogabb ember. Talán azért vagyok most a legboldogtalanabb . . .

A négyes eltartott vagy félóráig. Mások mulattatták hölgyeiket, nekem alig jutott valami szó az ajkamra. Mikor az ember szive csordultig telve van, akkor nincs ideje a beszédre, hallgat ilyenkor a lélek, mint a tó s mély, miként a havasok tengerszeme. Az én szivem pedig telve volt, telve hódító szerelemmel. Csak néztem, csak bámultam álmaimnak tündérképét. Önmagámnak, saját szemeimnek sem hittem. Nem is csoda ; hiszen az ember álma oly ritkán valósul meg s oly ritkán szebb a való, mint az álom volt.

Pedig ez egyszer álmom nem volt álom, hanem való. Az a sugár termet, a tagjaira boruló fehér ruhával, atlasz szalagokkal s keblén rózsa-csokorral, piczi fehér köves arany fülönfüggővel és gyűrűs jobb kézzel — csakugyan Netti volt ; valóban álmaimnak tündérét vezettem jobbomon.

Es én néztem folyton, szakadatlanul öt, nem tudtam betelni látásával. Mohóbban szívtam leltembe e bűbájos teremtmény