Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 97. szám

o tekintetben czéljának megfelelt, az a táblázatokból még inkább k derül. Ezek szerint volt tehát .* z összes betétek közül: 5 forinton alóli . 88*79% 5—010 frtig terjedő . 5*31% 10-020 „ 2*55% o ö 1 o <N 1 *09% 30-040 „ 0*40% 40- 050 „ „ • • 0*59% 50—100 ,, „ • ■ 0*68% 100 - 500 „ „ 0*52% 500 forinton fölüli 0*07% mig tehát a 10 frtig terjedő betétek 94vl0%-ot, a 10 frton felüliek ösz­szesen csak 5'90%-ot tesznek, mi a betét,ítlag csekélységét megmagyarázza. Százalékokban kifejezve esik : az 5 frton alóli visszafizetésekre 61*57% az 5 — 010 írtig terjedőkre 14*19% 10*29% 7*21% 0*98% 1-20% 2*44% 1-88% 0*24% az összes ii 10—020 „ a 20—030 „ a 30—040 „ a 40—050 „ az 50—100 ,, ,, a 100—500 „ és az 500 fi ton felüliek ro A 419-093 öt Irton alóli 341,321 vagyis 81-44% és betéteknek 72'31%-a ta karék lapok se­gélyével eszközöltetett. Ä visszafizetések levonása után fen- maradó tiszta betétek az egyes betevők takarékoskodásának eredményét képez­vén, örvendetes jelenségként emelhetem ki, hogy az egy betevőre átlag eső tiszta betét hónapról hónapra szaporo­dott, miből joggal követ kéz'ethető, hogy a postatakarékpénztár már is számos oly betevővel dicsekedhetik, kik azt nélkülözhető pénzeik elhelyezésére ál­landóan felhasználják, és hogy az in­tézmény a takarékossági szellemet tény­leg fejleszteni képes volt. Az év végével fennállott egyes tiszta hetétkövetélések között ■:z 5 frtig terjedők. . . 61*11 %-ofc z 5—010 frtig terjedők 13-36%-ot a 10—020 „ „ 10-36%-ot, a 20—030 „ „ 4-55 %-ot a 30-040 „ „ 2-29%-ot a 40—050 „ 1*40 %-ot íz 50—100 „ „ 3*36 %-ot a 100—500 ,, ,, 3* 15 %-ot az 500 Irton felüliek . . 0-42%-°t tettek ki; az összes 85,517 fennálló betétkönyvecske közül ezek szerint 84-83% — 20 frtnál nem nagyobb betétösszeget mutat fel az év végével. (Vége köv ) •Vnrosi közgyűlés. (November 3 '-úu.) A megjelent képviselők száma aligha annak szükségére fog alapos indokul szolgálni, hegy a jelenlegi tanácskozó terem meguagyobbittassék. Szinte azt. vártuk, hogy a rég nem tartott köz­gyűlés, meg a napirendre felvett nagy fontosságú tárgyak zsúfolásig fogják megtölteni «Bottyán generális» fogadó termét, hanem bizony nagyon sokan nem voltak láthatók. Egyébként valóságos vármegyei köz­gyűlésbe képzeltük magunkat, a meny­nyiben a napirendre tűzött tárgyak minden érdemleges felszólalás nélkül lettek egyhangúlag elfogadva. A közgyűlésben dr. Helcz Antal polgármester elnökölt, a ki is a meg­jelentek üdvözlésével az ülést megnyit­ván, mindenekelőtt Pap János nyug. polgármester elhunyta feletti részvété­nek adott kifejezést s indítványozta, hogy ez a jegyzőkönyvben is feljegyez­tessék. Az indítvány elfogadtatott. Majd a napirendre tűzött tárgyak jérdemleges tárgyalása előtt Dóczi Fé­lrenéz kérdést intézett a polgármester­hez aziránt, vájjon a dumaparti vágó- hidnál lévő rozzant hid építése mily stádiumban van. Meszéna János aziránt kíván magá­nak felvilágosítást szerezni, vájjon Szt.- .amás városa, mint közös tulajdonos, szintén hozzájárul-e az épitési költsé­gekhez? Mindkét kérdésre a polgármester vá­laszolt mognyugtatólag, előadván, hogy a terv és költségvetés is már készen van, csupán az irányban folyik a tár­gyalás, vájjon a kérdéses hid kőből avagy fából építtessék. Brenner József azt véleményezi, hogy ha már a bid díszesebb alakban és kőből építtetik, helyesnek tartaná, ha maga a folyó is a vágó-ludig bebol- toztatnek s az ekként nyerendő tér külcsín tekintetében átalakíttatnék. Ez­zel rákerült a sor a napirendre és pedig: A honvédelmi minisztériumnak le­irata a város által építendő katonai laktanya tárgyában s a kaszárnyaügyi bizottságnak erre vonatkozó jegyzőkönyv előterjesztése. Egyhangúlag elfogadta­tott s a két zászlóalj részére szüksé­ges kaszárnya építésére vonatkozó kö- lező nyilatkozat jan. 20-ig felterjesz­tetni rendeltetett. Csakis Brenner József képviselő szó­olykép óhajtván az isajátitásra szükség la 11 fel, lehelő!« építkezést, hogy ne legyen. Az ország alvidékén árvíz által ká­rosultak részére 25 fit utalványoztatott. A kataszteri részletes felmérés költ­ségeire az «éjjeli világítási alapítvány­ból» felvett 5600 frt kölcsönnek a belügyin inisl éri um által történt jóvá­hagyása tudomásul vétetett. Az iparos lanoncziskolára nézve a négy város közös megállapodása elfo­gadtatott s ekként a négy város közös iskolájává lett s ugyancsak annak fon­ta rtása a fogyasztási adó arányában megállapittatott s ekként az újonnan alakult felügyelő-bizottság elnökévé a polgármester, a lel nőkévé dr. Földváry István főügyész, tagjaiul Major János, Dóczy Ferenez, Bayer Ágoston, Bruesi János, Rudolf Mihály, Fekete Géza lettek. (V':ge köv.) A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Az a szív, mely igazán szeret, csak egy­szer tud szeretni s csak egyszer csalódhatik. Hugo K. * A szerelem megfér az alacsony viskóban "szintúgy, mint a herczegi palotában és a hol a szeretet tanyát ütött, a mit a szív bol­dogítót és legnemesebbet érezhet, az nem hiányzik soha. * A szerelem szent érzés : megszentesiti a halandó keblét, ki haszontalanságok után akar kapkodni ; tettekre hevít és családokat alkot. A mi nagyot, dicsőt mutat az em­beriség1 annak rugója a szerelem volt. En a szerelmet az Isten legfőbb ajándékának tekintem. * Vajda P. * Sohase volt az szerelmes, a ki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ad ö és nem rabbilincset. Petőfi. * Ha a virágnak és hölgynek ideje eljött, az virágzik, ez szeret. Eötvös. * A széretet maga az élet: a szerelem annak költészete. Kalmár. * Hol van fiatal ember, ki nem vágyakodik kapocs után ? ki nem érzi, hogy ő nem egész, de hiányzik jobb része ? S a jobb rész feltalálása teszi fáradalmunk s vizsgá­lataink nagyobb felét. Vajda P. * Kinek napok kellenek s hetek és évek, mig tökélyt tökély után kiismert, s az ;egészet fölszámolva, végre meggondolva, kimondó, hogy szeret: — az boldog férjjé válhat, de nem szeretett soha. Csak kinek lelkét mintegy őrültség ragadd meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy el­kárhozottnak, mintha éltét egy átok vagy áldás hatotta volna át egyszerre ; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez s egyszerre veti oda mindenét ez egy érze- ménynek s nem remél semmit s nem fél semmitől: az szeret. Eötvös. HÍREK. — Á magyar zarándokok a pá­pánál. A magyar zarándokokat a pápa — mint múlt számunkban jeleztük — szerdán fogadta. A kihallgatáson részt vett 17 bibornok, több franezia püs­pök, római főpapok, a katholikus ne­messég tagjai s ezek közt Mass in i her- czeg, ki díszruhában je'ént meg és diszhintón vonult a városon végié* Simor János herczegprimás, esztergomi érsek és bibornok a magyar püspökök által körülvéve, felolvasta a latin szö­vegű hódoló feliratot és felszólította a gyülekezetét, hogy háromszoros éljent kiáltson a pápára. Ez megtörténvén, a feliratot és több kötet hódoló alá­írást tettek a pápa lábaihoz, mire Leo papa fölemelkedett és azt mondd, hogy e szeretet;eljes tüntetés boldoggá teszi és szivének rendkívül jól esik, mert a magyarok részvétele különös fényt kölcsönöz az ünnepélynek s emlékez­teti őt elődeik és királyaik minden erényeire; azok is mindig hű fiai vol­tak a szent széknek, s gyakran járul­lak adományaikkal eléje. Ez a kegye­let a pápaság iránt Magyarország üd­vére fog szolgálni, minthogy a római szék ma is oly hatalommal bir, mint azelőtt s ez nem fog elenyészni, sem elgyöngii'ni! Az egyház ellenségei sze­retnék ezt a hatalmat meg örni; a szi­veket és lelkeket el akarják tántorítani az egyháztól és fejétől, azért folytat­nak az egyház ellen elkeseredett há­borút, de minden fondorkodásuk kn- darczot fog vallani, minthogy a kato­likusok megőrizték a régi szeretetet és hűséget az apostoli szék iránt, a mi­nek fényes bizonyítékát képezik a szá­mos ajándékok és szerencsekivánatok a jubileum alkalmából. Azon encyclika, melyet a magyar püspököknek küldött 1886. augusztusában, apostoli kö éles­ségének s Magyarország iránti szerete- tének kifolyása volt, mely szeretet nem csekélyebb mint elődeié (éljenzés.) Reméli ennélfogva, hogy tanácsait, me­lyeket akkor a polgári és zsidóházas­ság, községi és állami iskolák, egy- házijavak stb. kérdésében adott, a ma­varázsától, mint szívja a szomjas virág- kehely a hűsítő harmatgyöngyöket. Úgy képzeltem, hogy a mosolygó eperajkakon, e két fesledező rózsabimbón, a mennybolt összes üdve honol s minden mozdulatára a hetedik ég nyílik meg számomra. Ki ítéli el szótalanSágomat, ki néma imádatomat ez angyali alakkal szemben ? A második négyes is véget ért. Boldogságtól elkábulva, fénytől meg- vakitva tekinték Netti szemébe. A csodálatos pár szem oly túl világi fényben ragyogott. Elszédültem. .. A boldogság is elviselhetlenné lesz, ha egész teljével árad a szívre. Annyi erőm sem maradt többé, hogy Nettit anyjához kisérhettem volna ; csak kezét szoritám meg gyöngédéin, csak e néhány szót susogták hozzá remegő ajkaim: — Netti ! téged senkisem fog igv sze­retni ! . .. Azután kitántorogtam az ajtón . . . * * * Kemény, hideg, viharos téli este volt. A szél sivitva tánczolt yégig az utczá- kon. dühösen söpörve maga előtt a szúró tűkké fagyott havat s teleszórta vele a járó-kelők szemét-száját. Sietett is biztos lödéi alá mindenki, még az ebet sem verték ki a háziról, olyan veszedelmes idő volt. A házak mentén két beburkolt alak ha­ladt előre a bokán felül érő hóban, utánuk egy sereg fekete árny, fúvó és vonóhang- •/erekkel. Hová igyekeztek, mi czéljuk volt ebben a kurucz éjszakában ? — Itt vagyunk — mondá egy hang. E hang az enyém volt. — Ti álljatok az ab­lak alá és húzzátok, én majd ide ülök a kőlépcsőre. Minden úgy történt, a hogy a hang parancsolta. A befiiggönyzött ablakok alatt édesen zendült meg a dal : . . . Tudod agy-e, hogy szeretlek édesein ? Hű árnyékként kisérlek az életen, Kisérlek én, mert. nem lehetsz az enyém, Szerelmemet, egy mély sírba rejtem én... Olyan mélán rezgett a húr, oly szivre- liatóan sirdogált a fuvola, hogy a neki vadult szél is megállt hallgatni őket s nem üvöltött bele ijesztő szavával az édes-bús hangokba. És a dal áradt, dagadt a vak éjben, hangra keltett két szivet a szerelem bű­bájos énekén és ringatta őket abban soká, nagyon soká . . . A kőlépcsőn ülő alak mozdulatlan volt, mint a szobor, vagy mint ama sötét fák, ott a tágas, halott csöndes udvaron. E pil­lanatban még sóhajai sem voltak, vagy ha voltak is, beleolvadtak azok a zene ábrán­dos dallamába s együtt lopózkodtak a nyugvó angyal füléhez és súgtak bele cso­dás, soha nem hallott tündér meséket. . . Már világosodni kezdett s az alakok még mindig mozdulatlanul állottak ott az ablakok alatt, daezolva hideggel, fárad­sággal; a zene pedig pihenés nélkül szólt, majd sírva panaszosan, majd csapongva, mint a merész vágyak az emberek szivében. Es a hanghullámok oly epedve kérték az ébredőt: . . . Nyugtasd rajtam szép szemed Bűvös, bájos két csillagát; Hadd törjön búm éjszakáján, A boldogság derűje át. Mosolyogva nyíljon ajkad Édes szóra, szerelemre ; Nekem teremtett az Isten, Oh, borulj hát kebelemre !... ... Átkarolva tartanálak, Álmodozva boldogságról . .. És reszketve rabolnám el, Az első csókot aj kidről. Elfelednék mindent, mindent, És csak annak örülnék, hogy A jó Isteu nekem adott . .. * * * Meg virradt. Oh, ez nagyon gyönyörű és boldog reggel volt. Vájjon az lesz-e az utána következő nap, az élet is ? Ki tudná megmondani ? Mit álmodtak odabenn az édes hangok­nál ? Egyezett-e az a külső ábránddal ? Boldogok voltak mindketten, de meny­nyire különbözött egymástól a két szív boldogsága . . . * * * Egy verőfényes délután, Füredyékhez mentem ; ugyanoda, hol először megláttam Nettit. Az asztalon egy nyitott levél feküdt. Bele pillantottam. Meghívó volt, szép, aranyos betűkké nyomott meghívó. Ugyan kitől jöhetett ez ? Mohón kaptam fel a papirost az asztal­ról, felzaklatott kedélylyel, meresztett sze­mekkel futottam át a néhány sort s újra, megint újra, elejétől végig, százszor egy­másután, mintha nem értettem volna. Pedig oly világosan állt kiírva: VÁKKONYI, NAGY-SELYEI KÁLMÁN és NEJE valamint özv. SZ1RMAY LAJ03NE tisztelettel meghívják gyermekeik NETTI és SÁNDOR ECtYBEKELÉSI ünnepélyére. Azóta egy életre szóló requiem az én első szerelmem ! K. ALFONS. —- Ováczió. A városi tűzöl tó-egye­sület, mint minden évben, úgy az idén is lelkes ovácziókban részesítette nép­szerű parancsnokát, Dóczy Ferenczet, névnapja alkalmából. — katonazene. Ma reggel tizen- kcttedfélkor a Szóchenyi-téren katona­zene lesz a következő puisorrral : 1. Stocklin indulója. 2. Flotow Stradel- lájából nyitány. 3. Prsina karmester polkája. 4. Wagner «Ich sende diese Blume dir» dal vadászküivre. 5. Pot­pourri Verdi Rigolettojábol. 6. Kovács csárdása.

Next

/
Thumbnails
Contents