Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 96. szám

Bizonyára nem ; és szívós készséggel hozta meg <iz ország a legnagyobb áldozatokat, hogy Magyarországnak hozzá méltó metropolist biztosítson, a további áldozatoktól jövőre sem fog visszariadni ; ámde nem kell mindjárt jajveszékolni, mert egy igen csekély extraadót akarnak kivetni a szokatlan nagy s jól hízott fővárosi ökrökre.

A parlament az érdemleges munkánál van, fogjon erővel nehéz munkájához, fejezze be kitartással s ne engedje magát sem a helyzethez, sem a kitűzött czélhoz nem méltó kicsinyes helyi érdekek által a helyes útról le- térittetni !

A postatakarékpénztár.

ii.

A tanulók és gyermekek után a betevők tekintélyes részét szolgáltatják a köz- és magántisztviselők 9’58%-ad és a kisiparosok 9*81 %-al. A kereskedő világnak aránylag csekélyebb részesedése magyarázatot nyer az intézet üzleti körének korlátoltságából. Annál kevésbé igazolható azonban az a közöny, melyet a gazdaközönség tanúsít az intézmény iránt, a mennyiben mindössze 2,168 személyivel vagyis 2'54%-al járult a betevőkhöz. E tényt hajlandó vagyok arra visszafizetni, hogy a gazdaközönség előtt a postatakarékpénztár eszméje még meglehetősen ismeretlen. A tapasztalás igazolja, hogy a postatakarékpénztár eszméjét legjobban a városokban karolták fel, annál is inkább, mert a városi közönség az ott nagyobbrészt már létező hasonezélú intézetek által a takarékpénztári intézmény hasznát felismerni tanulta; és remélem, hogy a mint ezen intézmény szélesebb körben is ismeretes lesz, a gazdaközönség érdeklődése is emelkedni fog.

Az egyéb fog1 al hozásnak száma 19,004-el van kimutatva, a mi a betevőknek 22*23y2-át tenné. Ezen aránylag nagy számnak magyarázatául szolgáljon azon körülmény, hogy a közvetítő hivatalok kezdetben a megfelelő adatokat a beléptinyilatkozatokon vagy éppen nem, vagy nem eléggé pontosan jegyezték fel, és hogy daczára e részben intézett kérdéseknek nem sikerült számos betevő foglalkozását utólag sem megtudni. De az ezen hiány megszüntetésére tett intézkedések sikerre vezettek, mert április hótól kezdve az

Esztike Vilma uuokalmga volt, kit kegyelemből tartottak. Szülői szegényen haltak el s a kis árvát az egyetlen rokon, Derecskey vette magához. Úgy neveltette, a mint egy szegény rokont neveltetni szoktak a gőgös emberek ... 7

Esztike felnőve a házi teendőket végezte, nem vitték sehova, nem ismerte senki.

Csermő is alig ismerte, _ pedig nagyon sokszor találkozott vele. Ő csak Vilmát látta. Annak a képe lebegett előtte folyton.

Esztike csengő hangon, hevesen beszélt.

Csermő önkéntelen hallgatózott.

— Már többször mondtam — vette át a szót Vilma — s ma utoljára mondom, hogy e haszontalan, kis virágokat ne tedd a szobámba. Ha neked olyan nagyon tetszik, vidd a te szobádba, de engem ne bosszants mindig e nyomorult dudvákkal.

— Hogy nevezheted dudvának e kedves virágot — szólt Esztike feddőleg — van-e ennél bajosabb virág ?

— Neked meghiszem, hogy nincs, mert még ilyent sem kaptál soha — feleié gúnyosan Vilma, — de nekem kiállhatatlan.

— De hát akkor miért fogadod el e szerény virágokat ?

— Miért? — tört ki hevesen Vilma — azért, mert a mama úgy akarja. ..

— A néni ? De hát mi okból akarja ő. ha te nem akarod ?

— Azért, hogy ha más nem akad, szerinte Csermő is jó lesz férjnek. Pedig ez lehetetlen, ugy-e te is belátod, hogy ez nem hozzám illő parthie?

— Miért nem? Derék, becsületes ember a kinek tisztességes hivatala van s téged szeret igazán. Meg vagyok győződve, hogy

egyéb foglalkozásnak száma, mely alatt j az ismeretlen foglalkozásnak is ki vannak mutatva, tetemesen leszállt s jövőben e tekintetben pontosabb statisztikai adatok fognak rendelkezésünkre állani. Fel.iinő jelenség végül az Írni nem tudók számának csekélysége, mely az összes betevőknek csak mintegy 3*73V2-át képezi. Egyéb okok mellett ezen csekély részvétel talán az Írni nem tudókra nézve a személyazonosság igazolása tekintetében különösen a visszafizetésnél fennálló némi nehézségeknek tulajdonítandó, habár hozzá tehetem, hogy e nehézségek a gyakorlatban lehetőleg enyhictetnok.

Az 1886. év folyamában összesen

kiállított

................................... 106,742

d

arab betétkönyvecskére . . 472,028

betét eszközöltetett és . . 67,036

visszafizetés teljesittetett, vagyis a betétek számához viszonyítva a visszafizetések száma 14'20%* Egy könyvecskére esik tehát átlag 44/10 betét és 0-6/io visszafizetés, mi joggal arra enged következtetni, hogy számos betét- könyvecskére visszafizetés nem is történt, és az illető betevők csekély tőkéjüket állandó elhelyezésre tették be.

A visszafizetések közül 24,888 a postatakarékpénztár fizetési utalványa alapján, 42,148 pedig rövid utón történt, utóbbiak tehát az összes visszafizetéseknek 628/10%-át képezik; továbbá 21,225, vagyis 31 -7% végleges és 45,811, vagyis 68-3% *úsz- visszáfizetés volt, a rész visszafizetésekben benfoglaltatván a 332 értékpápir- vétel folytán eszközölt leírás is.

Az ország egyes vidékeit tekintve, a postatakarékpénztár iránt a legnagyobb érdeklődés a. budapesti postaigazgatóság területéhez tar.ózó helyeken, de. leginkább a fővárosban mutatkozott, mely után a soproni kerület vagyis a dunántúli részek és a pozsonyi kerülethez tartozó északnyugati részek sorakoznak, legcsekélyebb volt a részvét az ország erdélyi részében, valamint Horvát-Szlavonorszá- gokban.

Hű képe tükröződik vissza ez adatokban az illető országrészek általános anyagi helyzetnek.

Eltekintve február hótól, legtöbb készpénz betét eszközöltetett szeptember hóban, az ennél nagyobb deczem- ber havi be.étösszeg e tekintetben figyelembe nem jöhet, mert a betevők javára irt kamatok e hóban Írattak a

nem a pénzedért szeret, hanem önmagadért. A házas életben pedig a föboldogság: önmagunkért szeretve lenni ...

— Eh, mit nekem a szerelem. Én nem bánom, leszek-e szeretve férjemtől, vagy nem, miként én sem fogom keiesni, hogy az legyen a férjem, a kit szeretek. Csak egy olyen férjet kapjak, a ki hozzám illő : gazdagot, előkelőt. Ez fogja az én házas életemet boldoggá tenni.

— Nem irigylem óhajtott boldogságodat, — mondá komolyan, meghatva Esztike. — Sivár boldogság lesz az, olyan, mint egy kietlen sivatag, a hol még egy olyan picziny virág sem tenyész, a minőt most megvetsz ! . . . Oh én máskép képzelem a házasságot. En a boldogságot másban keresem, nem a gazdagságban. Ha én férjhez megyek egyszer, én az igaz, tiszta szerelemben fogom azt keresni. En a férjemet azzal az odaadó szerelemmel fogom szeretni, a minővel csak egy nő tud szeretni, ha fel tudja fogni igaz hitvesi hivatását. Őrangyala fogok lenni férjemnek az élet küzdelmeiben, vigasza a szenvedésben, részese az örömben, egyetlen reménye, igaz, hü társa az életen át!. . .

— Légy áldott, te kedves, jó leányka, angyali szavaidért, suttogá a legnagyobb meghatottsággal Csermő. Boldog lesz az, ki valaha magáénak mondhat, vajha én lehetnék az a boldog ember, kinek te lennél őrangyala ez életen keresztül . . .

Nesztelenül, a hallottaktól meghatva, tá- molygott ki Csermő abból a házból, a hol az ördög együtt lakik az angyallal!

*

* *

tőkéhez, legcsekélyebb volt a betett összeg junius havában.

Miként a betétek száma úgy az ösz- szeg tekintetében is az első helyet a budapesti posfaigazgatósági kerület foglalja, el; fölemlítendő azonban, hogy 946,525 frt 65 ki\. betétösszegének tekintélyes része vagyis 107,276 frt 91 kr. a postatakarékpénztár főpénztáránál eszközölt bet'fékből ered, második sorban áll a pozsonyi és a soproni kerület, legcsekélyebb volt a betett összeg a, zágrábi kerületben.

(Po'yt. köv.)

Emlékezzünk régiekről.

(Az esztergomi molnáré/,éh 1699 — 1799.)

IV.

(Első Articuhis.)

Hogy Istennek eő Szent fölsigépek áldása anuyival-is inkább raitnnk legyen, és minden szerencsétlenséget, kárvallásokat tőlünk eltávoztasson, minden káutorban két misét az Parochiális Szent egyházban Szolgáltatni és azt meghalgatni tartozunk. Egyiket az élőkért és minden némii szükségünkért, a másikat pedigli o világhírül kimúlt 0 0. Chébeli Atyafiakért és akkor a Mesterek, feleségek és az Leginyek is az Oltárhoz járulván Offertóriuinot ad- gyanak. Azonkívül Zászlót csináltatni és az alatt más Cliéhek Istenes szokás szerint, esztendő által szokott Proczes- siókban ielen leírni tartozunk, a ki vagy az említett Miséken vagy Pro- czessiókon ielen nem volna és elmulatná ok nélkül a Mester egy Talléron, a Legény ötven piuzen maradjon az Oltár Szíiségére, midőn peniglilon a Ché Mestert választyuk a Mesterek elsőben két forint büntetés alatt egy nappal előbb parancsoltasson a Szolgál ló Mesterrel, hogy a Szent Misére Szent Istvány első Martyr napiau ki ki compareállyon onnét Praedicatió után az Ché Mester házához paran- csollyon egy Tallér büntetés alatt az, ki elmulattya, de mindazon által, hogy ha az Öregli Mesterek addigh ki nyityák a ládát, azután az ki hegyfin az Ché Mester házához a láda fölnyitás után azon egy Tallérral szintén úgy tartozik mindka jelen nem volna, azon föllyül a Ché Mesternek az eő dolga ez, hogy a beírásokat ki szed- gye mindenkitül, hogy számot tudhasson adni az Mestereknek, ezt elvigez- vén, az mely Mester pedighlen fogaA kis ibolyákat a nap heve már rég el- hervasztá ; Csermő nem járt többé ibolyát szedni.

Ama nevezetes nap óta, a melyen véletlenül kihallgatta a két különböző jellemű leány beszédét, szerelme nagy változáson ment át.

Vilma szavai kioltották szivéből az iránta érzett szeretetnek utolsó szikráit is. Esztike nemes gondolkozását eláruló szavai egy kimondhatatlan édes érzelmet keltettek fel benne.

Szerette az árva leánykát lelke minden melegével. Mennél többet látta, annál jobban megszerette.

Vilma előtt nem árult el semmit, hogy ki hallgatta őket; látogatásait a szokott időben azontúl is megtette csak bogy most már nem kereste többé Vilma fagyos tekintetét, hanem imádásszerüleg függesztő tekintetét Esztike szelíd arczára. 8 örömmel tapasztald, hogy azok a szelíd kék szemek henső szerelemmel tekintnek reá . . .

Dercskeynének is feltűnt, Csermő többet foglalkozik most Esztikével, mint Vilmával. Eélni kezdett. Féltette a parthiet, annál is inkább, mivel pár napja albirónak nevezték ki Csermőt.

Egy aljárásbiró nem megvetendő parthie, kivált egy oly városkában, a hol kevés a házasulandó férfi.

Tisztába akart jönni a helyzettel. Egy napon, midőn látogatását tette Csermő, ő maga fogadta s minden bevezetés nélkül igy kezdte:

— Azt hiszem, komoly szándék hozta Csermő urat házunkhoz.

— A legkomolyabb nagysád.

dúst tiszeu, az moly bcadgya az Clié- ben magát és dórik piuzel tartozik, azon dórik pinzt, az Ché Mesternek be adni tartozik az oly Mester, mind ezeknek bevétele uíán, mindenekről számot adgvon az Ché Mester, számadás után Ché Mestert válasszanak, az választás után, hogy ha történettel más Ché Mestert választanának, az Ládát disztességesseu és nagvböcsüllet- tel azon uji Ché Mester házához vigyik a Mesterek; akkor tartoznak az Mesterek az óh Cliéh Mesteriül egy bö- csülotes italt várni az, mellyel tartozik is szokás szerint azon mulatságh alatt penighlen ki ki böcsülletessen viselni magát tartozik. Az mely Mester penigh az Lakozásban el önti a bort, azon Mester minden-minden arasztui hannincz három pinzzel tartozik, hogy ha penigh azon lakozásban egymást valaki az Mesterek közül hazu'tóná az oly Mester hatvankét pinzzel tartozik, azon kívül az, mely Mester penighlen az Ché Mester házához s az Szobában beviszi be Íráskor az Pálczát, annak büntetise szóval Írva 33 pinz azon föllyül minden Szolgálló Mester az öreg Mesterek előtt süvegli le:ive s talpou álva szolgál egyikben az Mesterek között, az másik kívül az mire Szükséges, hogy ha ezek szerint nem viseli, magát akár melyik, annak büntetése Egyen, hannincz pinz.

(Folyt, köv.)

HÍREK.

— A herczegprimás ajándéka a

római pápának egy gyönyörű szinarany- kehely volt, melyet annak idején részletesen ismertettünk, azonkívül tízezer lira pénzadományban. Tegnap délben fogadta ő Szentsége az összes magyar zarándokokat. Herczegprimásunk tegnap este már megkezdte útját székvárosa felé.

— A szatmáriak Esztergomban.

Meszlényi Gfyula esztergomi szemináriumi rectornál és kanonoknál, Szatmár uj püspökénél a napokban tisztelgett a szatmári káptalan, melynek küldöttsége Novak Antal nagyprépost vezetése alatt Szabó Norbert, Kádár és Veszler kanonokokból állott. Az uj püspök az üdvözlő küldöttséget nagy örömmel és előzékenységgel fogadta.

— A komáromiak Esztergomban. Meszlényi Gyulát, szatmári püspökké történt kinevezése alkalmából Komárom polgármestere a város közönsége nevé— így tehát azt hiszem, elérkezett az idő, hogy nyilatkozzék. Mert lássa, én nem vagyok barátja a hosszadalmas dolgoknak. Ha eltökélt szándéka valakinek elvenni egy nőt, úgy kérje meg mielőbb ; ha meg kapta, tűzzék ki az esküvő idejét mennél rövidebb időre. A hosszadalmas házhoz járás nem vezet jóhoz soha . . .

— Igaza van, nagysád! Azért késtem eddig, mert bírói kinevezésemet vártam. Szegény ember lévén, csupán hivatalom után kell élnem, a jegyzői fizetés kissé kevés lett volna, most azonban pár száz forinttal több fizetésem van, a miből egy szerény házias nőt el bírok tartani. Ha tehát nagysád megengedi, nyilatkozni fogok. Előbb azonban az előtt óhajtanék nyilatkozni, ki szivemet bírja. Megszeretném kérdezni, vájjon tudna-e szeretni, akar-e nőm lenni ?

— Biztos lehet felőle, hogy akar. No de hallja tőle magától, menjen keresse fel, én majd addig itt megvárom.

Derecskeyné tudta, hogy mit fog a leánya felelni.

Megbeszélték ők már azt együtt jó előre.

A gőgös Vilma után nem rajongtak már annyian.

A telekkönyvvezető leánya, a kivel Vilma egy mulatság alkalmával lenézően bánt, elbeszélte a városban, hogy az atyjától tudja, miként a gőgös Derecskeiék jószágára annyi bekebelezés történt, hogy ha eladásra kerülne a sor, alig maradna pár száz forintjok,

A cselédek is elbeszélték, hogy a hite-