Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 96. szám
ESZTERGOM IX. ÉVFOLYAM 96. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1887. OROZlv\lHER í íj MRri.ircÜr.NlK HETEN KI NT KÉTSZER: || VASÁRNAP ÉS_CSÜTÜRTÖI<ÖN. HI.ŐI'T/.K'I'ÉKI Ál! : i évre , ... ..................................6 Irt. — kr. ( j fél évre....................................................................8 Irt -- kr. j, • negyedévre..............................................................Ilit ;>0 kr. E gy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE1IT-AMNA-UTCZA B!7. SZÁM, Imiv:V :i lap w/.idlnnp nis/.()t ülető lói/,Imiién yek lóiMmi<Rik. KIADÓ HÍV ATAL : SZÉCMÍCNYI-TÉR S31- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magén hirdetÓRei, a n \ i 111 érbe «y.áut kő/,, löniónyek, előli/.olési péiizok és iodamálások inlézeudílk. HIRDETÉSEK. i IIIV AT A LOS III RI) I0T KS K : ,M A (IÁ N-111 RI > LTFNL'K jl 1 szótól 100 szóig — fit?') kr. megállapodás szerint legju100 —200-ig . 1 fit r>0 kr. lónyosaldiau közöltütnek. ; j 200 —300-ig . 2 fi t 2ő kr. Hélvegdij 30 kr. :É NVILTTLR sorait) kr. !! i i! ______________________ ________r A külföldi töke. Esztergom, nov. 30. Tőkeerős-e Magyarország ? Nem. Ká van-e utalva e tekintetben a külföldi támaszra? Föltétlenül. Képtelenségünk, saját erőnk segélyével emelkedni fel a modern közgazdasági fejlettség magos- latára, az időviszouyok következménye és csak az idő, számos kedvező napok sora szüntetheti meg. Időre van szükségünk, elég időre ahhoz, hogy népünkben a takarékosság érzete végre teljesen kifejlődjék, komoly türelemmel és kitartó következetességgel krajczárt kraj- czárra, forintot forintra gyűjteni, mig végre elég belföldi tőke felett rendelkezünk, hogy a kereskedelmet és ipart feléles/.szük és a modern közgazdaság terjedd mes apparátusának számtalan csavarjait és kerekeit bőven olajozhassuk. Addig már csak az idegen pénznek kell bennünket kisegítenie. A kölcsönös pénzügyi viszonyok felett eddig sem Magyarország, sem a külföld nem igen panaszkodhatnak. Nem egy szép és hasznos intézmény, mely ma nagyszerű jövedelmezőséggel virágzik és az egész continenscn a hason neműek közé a legelsők közé sorakozik, külföldi tőkének köszöni alapittaíását. Viszont egynél több világbank legfényesebb üz’étéit, legzsirosabb osztatékait magyar üzleteknek köszönheti. Ez a szabály, mely alól természetesen vannak kivételek és azon vállalatnak, mely- lyel ily kivétel történik, épen most pattan szét az életidege. Az üzleti életben ez már igy van: tízszer szerencsésen sikerül, egyszer balul üt ki. A magyar országos bankkal balul ütött ki. Az átok, mely részvénytőkéjének eredetén tapadt, — tudvalevőleg a párisi «Uuion Grenerale»-nak egy örökké em- i lékezetes nemzetgazdasági orkán folytán hirtelen betemetett forrásából eredt az, — egész életpályáján üldözte a bankot és nem küzdetett le a vezér- igazgató bátor szelleme, táradhatlan buzgalma és rendkívüli ügyessége által, mint az osztrák Landerbanknál, mely pedig hasonló származású. Mig a Läuderbank az idők folyásának minden viszontagságait és az irigy vetélkedés minden nyomását győztesen leküzdötte s jelenleg a legtekintélyesebb világintézetek legelső soraiban foglal helyet, addig azon német pénzerők, melyek az osztrák Länderbank, valamint a magyar országos bank részvényeinek legnagyobb részét megszerezték, az utóbbit illetőleg lemondtak minden reményükről a banknak jövedelmező fenmaradása iránt és felszámoláshoz viszik az intézetük Nála épen a fenemlitett kivétel lett szabálylyá s a külföldi tőke visszahúzódik tőle. Lehet ezt rosszaiéi? Any- nyival kevésbé lehet, minthogy a német bankok a magyar országos bank által alapított intézetekét s ezen bank üzleteinek egészséges részét is fenn akarják tartani és pedig oly formán, hogy annak további vezetése azon kipróbált, erős és gyakorlott kézre bízassák, mely az osztrák Länderbnnkot minden sziklán, gázlón és hullámverésen át fenn tudta tartani. Kilenezúgu koronák ragyogása csak hiú esi 11 ám 1 ás és a jókedvű szemlélődés üzleti vállalkozások közül mit sem ér; ott leleményesnek, mozgékonynak, értelmesnek és serénynek kell lenni. Az orvoslás munkája. Budapest, nov. 30. A túl aj d onképeni parlamenti munka az, a mely miatt oly sok nagy remény van fűzve az ötéves országgyűléshez, komolyan csak most fog kezdődni. Az országgyűlés idejét eddig először a válasz felirati vitával, tisztán elméleti cselekménynyel, azután a delegátiókkal töltötte, melyeknek tevékenysége az állami pénzügyek orvoslásával nincs nagyon barátságos viszonyban. De most, ezentúl buzgón és erélyesen fognak dolgozni, mig csak a, kár kiűzve, a deficzit rákfenéje kiirtva nem lesz. És jól értjük, érteni fogja minden becsületes és értelmes hazafi, hogy a szabadelvű párt publicistikai vezér- orgauuma, a «Nemzet» nagy haraggal kel ki az ellenzék, különösen az úgynevezett mérsékelt ellenzék ellen, melynek magának teremtő eszméje soha nem volt, ilyet soha fel nem fogott, ellenben iparkodott a legkicsinyebb incsel- kedésekkel hátráltatni a kormányzás müvét; értjük, hogy szemére veti neki, miként valódi patriotismust nem érez szivében és nincs érintkezésben a nép leikével s valódi érzelmeivel. Leliet-e viszásabb valami, mint pl. azon ellenvetés, melyet a mérsékelt ellenzék egyik nemes embere a képviselőhöz pénzügyi bizottságában, Esztergom képviselője, az ,uj fogyasztási adótörvény ellen emelt: csupán ezen javaslatok által az állami pénzügyek nem fognak orvosoltatni s miután nem tudja, hogy a még szándékolt egyéb javaslatoknak meg lesz-e a kívánt hatásuk, inkább mit sem szavaz meg. Ép oly kényelmes, mint szellemdús. Mit mondana az igen tisztelt képviselő ur, ha feltételeznék róla, hogy inkább nem étkezik, semhogy oly ebédhez leüljön, melynek egész étrendjét eleve nem ismeri ; vagy hogy inkább nem huzatja ki fájós fogát, ha egyszersmind nincs meggyőződve, hogy egyéb testi hajai is, melyek tán még fájdalmasabbak, szintén sikerrel operáltatnak. És sokkal magasabb szín vonalon azon urak sem állottak, kik Budapest 'főváros miatt jöttek oly nagy tűzbe, mert a kormányjavaslat a lmsfogyasz- tási adót a fővárosban némi csekélységgel fel akarja emelni. Összesen százhetvenötezer frt bevétel többletet várnak ezen parányi felemelésből; ezen valóban csekély áldozattal téríti meg a főváros az óriási jövedelmeket, melyeket a vidék költségére évről-évre élvez. Kivételes intézkedés az, vélik az urak, kiknek loealpatriotismusa hirtelen átugratta a sövényt, kivételes intézkedés, mely egyedül csakis a fővárost illeti, a mi igazságtalan. Igazságtalanok-e ama számtalan kivételes intézkedések, melyek a főváros, kizárólag csupán a főváros javára tétettek? iíJsiterjömísTiitoláriiiája. Gőgösnek kel! lenni. — Elbeszélés. — Sehol sem oly nevetséges a gőg, mint egy kis városban, a hol minden ember ismeri a mások anyagi viszonyait, a hol tudják, hogy ki mennyivel tartozik egyik másik pénzintézetben, hogy mennyi van betáblázva ingatlanaira a telekkönyvben, hogy hol vásárol hitelben húst, hol csináltatja kontóra ruháit, czipőit, szóval minden betegségét ismerik a mások pénzeserszényének . . . Ha egy ilyen gőgös ember páva módjára végig tipeg az utezán, a köszöntést is alig fogadja, embertársait lenézi. A ki ismeri az ilyen ember viszonyait, szánakozva tekint reá s csak annyit mond magában : bolond, ostoba ! I)e valóban, nincs is ostobább a gőgös embernél. Egy nemes, művelt lelkű ember nem válik gőgössé soha. Lelkileg művelt embert értek, nem pedig olyant, a ki csak szépen tud zongorázni, jól beszéli az idegen nyelveket, űzi a sport minden nemét, de lelkileg még is műveletlen. Es sajátságos, bogy ebben a gőg-mániában több nő szenved, mint férfi . . ; Ritka eset, ho^y egy férfi, kit a sors magasabb polezra emelt, megtagadta volna szegénysorsu iskolatársát, ha a véletlen összehozta vele. Akárhányszor látjuk, a mint a feliér úri kéz megszorítja a kérges munkás kezet: a régi iskolatárs kezét. A nőknél ez nagy ritkaság ! Pedig őket, nemüknél fogva jobban illetné e gyöngédség . . . A leánygyermek már az iskolában kerüli a «nem hozzá illő» gyermeket. Gőgös elbizakodással adja tudtul, hogy nem hozzá való. mert az ő apja előkelő ur, mig a másiké csak egy kereskedő, vagy iparos. Elhagyva az intézetet, már elvül tűzik ki, hogy gőgösnek kell lenni, mert csak igy tarthatják távol maguktól a nem hozzájuk illőket. Némely nő nagy tekintélyre tesz szert e téren ! .. . Ilyen nagy tekintély volt Berecskey Vilma *** városkában. Szép, magas, karcsú leány volt, nagy, barna szemekkel. Tudott zongorázni, gagyogott angolul, francziául s hozzá gazdag leány hírében állt. S ezt ő nagyon is 1 tudta. Szépség! Gazdagság ! Mi kell ennél több a mai világban ? . . . A lélek szépsége nem jő manapság számításba. Egy telekkönyvi kivonat, a mely arról biztosit, hogy a vagyon tehermentes, több értékkel bir, mint a legszebb erényekben gazdag, vagyontalan nő . . . Derecskey Vilma ezt legjobban tapasztalhatta. Az egész város fiatalsága bolondult utána. Ö pedig egyet sem tüntetett ki vonzalmával. Hideg, gőgös maradt mindenkivel szemben s köszöntésüket is csak egy fej biczczentéssel fogadta. Epen úgy, mint mikor a kényes ló egyet hajint a fejével. A sok bámuló közt olyan is volt, a ki nem a vagyonát akarta megnyerni annak a gőgös, szép leánynak, hanem a szivét; ez Csermő Géza megyei aljegyző volt. Szivét ? ! Mintha az ilyen leányoknak szivük is volna ? . . . Férjhez mennek, ha egy «jó parthie» akad. A szív vonzalma náluk nem jön kérdésbe. Csermő Géza nem volt Vilma előtt jó parthie. csak olyan tartalék. Ha más nem akad, ez is jó lesz, gondola a mama s azért megparancsoló Vilmának, hogy juttasson néha egy-két barátságos szót Cser- mőnek is. Vilma szót fogadott anyjának, bár nem szívesen, mert kiállhatatlan volt neki az a gondolat is, hogy ő egykor egy ilyen «nem hozzá illő» partidét csináljon. Tehát azért szép s gazdag ő, hogy csak egy szegény aljegyzőt kapjon, a kinek még ősei sincsenek s a ki nem is művelt ember. Igaz, hogy Csermőnek nem volt egyebe tisztességes hivatalánál, a mely hivatalt csak önmagának köszönhetett, mert nem volt protezsáló rokona, a ki az útját elölről egyengesse, sem a ki a kocsi rudját előre tolja. Önmaga emberségéből küzdötte fel magát. Még a tanulmányaiért járó költségeket is magának kellett megszereznie, mert szegény szülőitől még ez sem jutott. Az igy önerejéből felküzdött aljegyző I nem csoda, ha nem bírta a modern mü- [ veltség minden ágát. De birt egygyel, a legfőbbel: lelki műveltséggel! . . . Magas, barna férfiú volt, szemeiből jóság sugárzott ki, magas, derült homloka értelmet árult el. Derecskeyékbez már régebb idő óta járt. A mama szívesen fogadta, Vilma barátságot mutatott iránta és igy biztosra vette, hogy a gőgös leány szivét megnyerte. Majd ha felesége lesz, — igy gondolkodott — le szoktatja ő Vilmát minden rossz szokásról. Azt hitte, hogy a fiatal szivet könnyű lesz kiművelni, nemesíteni, Pedig csalódott. Az ily szivek nem ne- mesithetők soha ! . . . Nemsokára ő is meggyőződött, hogy a gőgös leány szivében egy erecske sincs, a mely nemesen lüktetne. De e meggyőződés nem ütött sebet Csermő nemes szivén. Egy jellemszilárd férfiú szivén csak nemes fegyverrel lehet sebet ütni. A nemtelen fegyver lepattan a nemes büszkeséggel pánczélozott szívről . . . Egy szép tavaszi nap alkonyán dobogó szívvel sietett Csermő, kezében picziny ibolyacsokorral, melyet önkezűleg szedett, Derecskének lakására, hogy azt, mint tenni szokta, Vilmának szerelme tolmácsául átadja. A szobákon végig menve, csodálkozott, hogy senkivel sem találkozik ; a mint az utolsó szoba ajtajához ért, meglepetve állt meg. A szobában heves szóváltás közt nevét ballá említeni. A hangokban Vilma és Esztike hangját ismerte, fel.
