Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 88. szám

bármi legyem az, mi kedvese szerelmének részét elfoglalja s bármi csekély legyen e ré.sz, mely nem rajta függ. magát esalatva gondolja; de mert valamennyien büszkék vagyunk. Nézetünk szerint az asszony, kit szereteti!nkkel megtisztelünk, oly boldog­nak érezheti magát, hogy más örömre hely szivében nein maradhat többé, s ezer közt alig van egy közöttünk, ki rósz néven nem venné, ha kedvese, szerelmén kívül, még más valamin is függ. Eötvös. imtEií. — Ö Eminencziája a herczegpri- más pontifikált tegnap a főszékesegy- liázban a halottak ünnepén. A zenekar Führer miséjét adta elő, melynek gyö­nyörű Ágensánál csak a karnagy or­gonajátéka volt művészibb. A főszékes­egyház kriptái zárva maradtak, mert a tömeg nem szokta magát épületesen viselni az ország legimpozánsabb sír­boltjában. Egyeseknek azonban készsé­gesen megnyíltak a kripta kapni. — 0 Szentsége a római pápa ju­bileuma alkalmából a primási irodában a főegyházmegyei hívek részéről ed- digelé több mint tizezer forint szeretet- adomány gyűlt össze. — A föegyházmegyéböl. Kitten- berger István rendes alesperes lett a szt.-benedeki kerületben. — Báró Ga- merra Arthur betegség miatt lemondott a köbölkuti plébániáról ; helyébe Szé- kesváry Imre komáromi káplán lett administrátornak kinevezve. — Czaj- kovszki Erarist komáromi káplán vé­szeiéi administrator lett. — Sankovics Bertalan hitoktató Budapestről Rajnára, Csajka Ernő Bajnáról Lévára, báró Jeszenák Gabor ujmisés Komáromba, Dodák József ujmisés Kisapátiéba let­tek mint segédlelkészek áthelyezve. — Kazacsay Árpád mint hitoktató Buda­pestre lett kinevezve. — A pápa aranymiséje. Csak a napokban múlt egy esztendeje herczeg- primásunk emlékezetes arany miséj ének, mely az egész ország vallásos kegye­letének tápot adott s most már az or­szág egy uj egyházi ünnep méltó meg­élésével, a pápa aranymiséjével foglal­kozik. Nagy vonzó erőt gyakorol, hogy a magyar zarándoklókat Simor herczeg- primás személyesen fogja a pápánál bemutatni. Az indulás Rómába novem­ber hó 21-én külön gyorsvonattal tör­ténik; az utazás és ellátás rendezése a budapesti városi menetjegy-iroda fő­nökére Schwimmer Pálra van bizva. A különvouathoz kiadandó 30 napig ér­nem szabad oly módokhoz folyamodni, me­lyek által a hűn színezetét nyeri és ezért maradunk, meglehet még boldogok is le­szünk, én legalább nem mondtam le egé­szen a reményről. Anyám jó szivű, hátba átlátja, miként leányát csak igy boldogít­hatja, beleegyezik és én nőddé leszek ; ha pedig reményünk hajótörést szenved, tűrni fogunk, hisz nagy lelkek hivatása a tűrés, legyen hát végzetünk szerint ! — Igazat adok, de nem mindenben, édes Emmám! ha a végzetnek vakon hó­dolunk, hova lesz a szabad akarat ? az ember bábbá törpül, mely ugy inog a végzet szeszélyei előtt, mint nádszál a szél hatalma alatt, előbb mondád, hogy a férfi­nak daczolni kell és még sem akarsz ve­lem jönni ? — Nem, Miklós. Daczoljunk sorsunkkal, de ne hagyjuk el a tisztesség útját . , . Az óra e közben eltelt, vissza kellett fordulmok. Miklós a lánczbid pesti részéig kisérte Emmát, itt szívélyes búcsút véve, leszólott, de lábai a földbe gyökereztek, midőn váratlanul Emma bátyja állott előtte. Elárulták a szerelmes pár találkozó­ját. Jakab a kocsi felé sietett, ajtaját meg- nyitá s minden további szó nélkül beült Emma megdöbbenve nézett a kikelt arczu emberre s a kocsi tova robogott. Miklós fájdalmasan tekintett a kocsi után, helyéből meg sem mozdult és csak jó darab idő múlva riadt föl merengéséből, — Vége van mindennek! — sohajtá kétségbeesetten. (Folyt, köv.) vényes menettérti jegyek árai az I. osztályra 75 frf, a II. oszt. 50 fit és és a III. oszt. 37 fri ; a Rómában tör­ténő 8 napi tartózkodás idejére terjedő teljes ellátás- és elszállásolással együtt pedig az I. oszt. 1*15 fik, a II. oszt 115 frt és a III. oszt. 95 frtot tesz­nek. A zarándoklatban résztvevő vi­dékiek számára a különvonatlioz való csatlakozás végett Budapestig és vissza 50 százaléknyi díjkedvezmény engedé­lyeztetik. Előjegyzéseket elfogadnak dr. Való Simon pápai kamarás (Budapest, központi papnövelő,) továbbá a buda­pesti és a vidéken levő városi me­netjegy-irodák, hol részletes pro- grammok is díjmentesen kaphatók. Az indulást megelőző napon, az az november 20-án nagy értekezlet fog tartatni, melyen a végrehajtó-bizottság működésének eredményét bejelenteni, azonkívül pedig a lierczegprimás által szerkesztett hódolati feliratot közölni fogja. A zarándoklathoz a Szt.-Tstván és Szt.-László társulat küldöttségei is csatlakoznak, mire nézve említett tár­sulatoknak az értekezleten jelen volt képviselői, igy többek közt Steiner pápai praelatus kötelező nyilatkozato­kat is tettek. A zarándoklat különös fényt nyer az által is, hogy Szapáry Géza grófné Írásbeli nyilatkozata sze­rint az országos női bizottság is, való­színűleg az úri bizottsággal együtt fog a zarándoklathoz csatlakozni.. Az úri bizottság lehetőség szerint, — a mi önként érthetőleg nem kötelező — magyar díszruhában jelenik meg. A zarándoklatban előreláthatólag leg­alább 600 személy vesz részt és eb­ben a katholikus főnemesség is teljes s ámban lesz képviselve. Az egészség- ügyi viszonyok Olaszországban jelenleg ismét oly kedvezők, hogy semminemű aggódásnak e tekintetben helye nem lehet.- Halottak ünnepe. Borús, szeles idő köszöntett he halottak estéjére, ha­nem azért az egész városi temető nagy fényáriiyban úszott. A kripták túlsá­gos pompája kiáltó ellentétben volt a szegénység sírjaival. Egyes sírboltok valóságos virág-- és tűzijáték kiállítá­sok voltak, a mi inkább a látványos­ságot, minta kegyeletet szolgálta. Sok­kal meghatóbbnak tűnt fel a temető felső részének gyásza, a hol a fejfát valódi fájdalommal öntözött koszorúk ékesítették s a hol néhány szál viasz- gyertyácska mellett a megemlékezés valódi romlatlan érzései nyertek kifeje­zést. Sehol se bántóbb a fényűzés, mint a temotőben, a hol olyan szomorú egy­formaság uralkodik odalent. A logym- nasiumi ifjúság, mint minden évben, ugy az idén is, gyászdalokat énekelt az elhunyt tanárok sírja fölött. A te­mető ünnepét ezren és ezren látogat­ták s míg a harangok zúgása az el­hunytakat siratta, addig idefönt a nyüzsgő elevenség az élet halhatatlan­ságát illusztrálta, melyet az örökké váltakozó világ képvisel. — A reáliskolai segitö-egyesület. Három évtizedes fonállását éri meg az idén az esztergomi reáliskola, melynek története több esztendőn keresztül nem is volt egyéb, mint a létért való küz­delem. Gondviselésszerüen őrködött azon­ban az intézet sorsa fölött Esztergom kultúrájának géniusza, a válságos idők elmúltak, a föioszlatási tervek meg­hiúsultak s a reáliskola emberileg ki­áltván a tüzpróbát, most már a magas kormány, a nemes város, a nagylelkű főpapság s a polgárok áldozatkészsége mellett biztos alapokon áll. Létkérdése helyét felvirágoztatásának kérdése fog­lalja el s a város fenköltebb szellemű féríiai- a reáliskola ügyének előbbre- vitelét a város kulturális érdekeivel azonosítják. A kedvező fordulat, a biz­tató jövő s a kecsegtető kilát is leg­szebb jutalma az intézet azon régi ki­próbált oszlopainak, a kik negyedszá- zadnál tovább daczoltak az intézet nyílt és hatalmas ellenségeivel, daczol­tak pedig épen ellenkező fegyverekkel: daczoltak eredményekkel és vívmányok­kal. Most már nemcsak az intézet áll­hatatos jóakarói s a modern műveltség magaslatán álló erői, de az intézet le­győzött ellenségei is belátták, bogy az esztergomi reáliskolának missziója van. A város polgári elemeinek művelődése, az ipar és kereskedelem nevezetes té­nyezőinek fölavatása, szóval az eszter­gomi társadalom polgári osztályának kiművelése az a misszió, melyet az in­tézet három évtizedes fenállása meg- czáfolhatatlanul bizonyít. És ezzel a misszióval szemben még azok is hozzá­járulnak az intézet fen tartásálhoz ado­mányaikkal és alapítványaikkal, a kik különben tradicziófk és állásuknál fogva a reáliskolai intézményt ed«ligeié nem tüntették ki melegebb rokonszenvükkol. Nem szükséges több vonással illusztrál­nunk a megváltozott hangulatot, mely a reáliskola szebb jövőjének hirdetője. De szükségesnek t dúljuk, hogy most, midőn az intézet három évtizedes fen- állását érte meg, épen az intézet ér­dekében, a kedvező hangulatot felhasz­náljuk s a tanulókat segítő egyesületet megalapítsuk. A nélkülöző tanulók ügye a nagy városokban mindig ne­mesebb és nemesebb példákban kezd az egész társadalom ügye lenni. A föl­szerelés, a ruházás és élelmezés gond­jait az ínséges szülőktől átvállalja a társadalom, mely nemes ambiczióját leli abban, hogy a szegény tanulókat jövőjük elérését on elősegítse. Nem osz­tozunk azon kietlen, sőt szívtelen fel­fogásban, hogy a szegény tanulók kép­zését s magasabbra iparkodását az anyagi tényezők kellő garanciája hiá­nyában megakadályozzuk. Oroszország- nak van oka igy gondolkodnia, de ha­zánk nem követheti. A magyar szellem története, az irodalom és művészet tör­ténete azt bizonyítja, hogy nálunk a szegénység legalsó fokáról föl vergődött tehetségek foglalták el a legszebb po- zieziókat. A zzegéuység átkát már az iskolák küszöbeinél éreztetni csak ott lehet, a hol a szégénység veszedelmes állami kinövéssé fajult. Nálunk, hála az égnek, sem az állam, sem a társa­dalom nem tiltakozik a szegények kép­zése ellen s nem igyekszik páriákat nevelni. Vannak-e az esztergomi reál­iskolának szegény tanulói ? Erre a kérdésre legilletékosobbek megfelelni maguk a tanárok, a kik látják milyen szegény szülők hozzák az iskolába gyermekeiket s milyen nagy küzdelem­mel szerelik fel őket ócska ruhával és kopott könyvekkel. Hogy hányán nél­külöznek, hányán nem élveznek napon­kint meleg eledelt, azt is ki lehetne mutatni egy szomorú kis statisztikában. Nagyon sok szegény tanuló jár a reál­iskolába. És ez az állítás annál le ve­rebb, mert nem segíthet az intézet az ínségeseken. Nincsen segítő-egyesü­let s hogy mért nincsen, azt meg­mondja a reáliskola krónikája. Most azonban már elérkezett az idő arra nézve, hogy a reáliskolai segitő-egye- sülot eszméje megvalósuljon. Az első adakozások s különösen az első ada­kozók, bízvást föl bátoríthatnak a leg­sikeresebb lépésekre. A város érdemes polgármestere már kiadja a meghivó- kat, hogy Esztergom városa nagylelkű polgárai a város valóságos mostoha­gyerekein segíteni mielőbb összegyüle­kezzenek. Kisérje siker és áldás nemes alkotásukat : a reáliskolai segitö-egye- sü letet !-- A szuronyos história a komá­romi törvényszéknél Reviczky Győző főszolgabíró orra nézve előnyös meg­oldásban részesült, amennyiben Selialk- hász Ferencz panaszát visszaút ásították. Hogy a közvélemény mit mondott a kínos atfaireben, azt tudják olvasóink. Az esetből nagy tanulságot vonhat le magának ugy a városi polgárság, mint a főszolgabíró ur, a kinek egyáltalán nem volt szüksége az egész históriára. — Halálozás. Wallfiscli Erancziska asszony élete 88-ik évében jobblétre szenderült. — A pilismaróthi választásról olyan adatokat küldtek be hozzánk, melyeket egyelőre nem találtunk czélirányosnak reprodukálni. A választás hivatalos eredménye Fischer Dezsőnek jegyzővé választása volt. — Bezerédi Gyula földiuk, a sz ép tehetségű fővárosi képfaragó művész részt vett az Arany János szobor-emlé­kének pályázatában s tervét a sajtó elismerő szavakkal méltányolja. — Előléptetések. Az őszi előlép­tetések helyi ezredüukben is kellemes változásokat [okoztak. Ezek szerint Deseő, Lchóczky és Bubnik hadnagyok főhadnagyokká s Breuer kadét had- nagygyá neveztettek ki. Chwatal fő­hadnagy kapitánynyá lett. Pelcz fő­hadnagyot pedig a 33-ik ezredtől át­helyezték Esztergomba. — Uj ezredes. Csak nem régiben közöltük azt a szenzácziós helyi hirt, hogy ezredesünk, Waldkirch Ede be­adja lemondását. A hir után most már factummal is szolgálhatunk olvasóink­nak, a mennyiben ő Felsége elfogadta Waldkirch ezredes lemondását s he­lyébe az esztergomi 26. ezredhez Győr­ből lovag Grivicsics Nándort, a győri 11.vadász-zászlóalj ezredesét nevezte ki. Az uj esztergomi ezredes a hírneves Grivicsics tábornok öcscse s javakora­beli férfin. Uj állását november köze­pén foglalja el. — A kaszinó vasárnap este zárt­körű közös-vacsorát rendezett tagjai számára. A társas-estély igen jól si­került. — István bácsi naptára vagyis családi házigazdáknak és gazdasszonyok- nak, népnevelőknek, helység! elöljá­róknak, iparosoknak és földmivelőkuek való képes kalendárium 1888-ik szökő évre. Alapitá Majer István. Szerkeszti Kőhalmi Klims lein József tanár. A nagy elterjedési! naptárból mai szá­munkban mutatványt közlünk. Érdekes közlemények vaunak benne Bakay Nán­dor, Nyulasy Antal, Horváth Zoltán, Somogyi Gyula, Ivovácsics Márton, Gy. Csepfeghy Károly, Sztraka János, Vida János stb.-től. XXXIII. évfolyam. Szá­mos képpel. Tartalma : I. Az erkölcsi világ. II. Gazdák és gazdasszonyok naptára. III. Népnevelők naptára. IV. Történetiek. V. István bácsi a hazá­ban és a nagyvilágban. VI. Művészet és műipar. VII. Tréfák mezeje. Ára fűzve 50 kr. —T ársas-estély ek. A Ze iei-Kör első társas-estélyét az idén szombaton este fogja megtartani, melyet ezután min­den szombaton megismétel. Az első nagyobb szabású tánczestély f. hó nov. tizenkilenczedikén lösz. A rendes szom- batesti összejövetelekre külön meg­hívókat nem bocsát ki az egye­sület. — Senkrah Arma, az ünnepelt vi­lághírű amerikai hegedümüvósznő, ki­nek eljöveteléről már hirt adtunk, folyó hó 23-án fog városunkban hangverse­nyezni. — Maurus Jókai. Egy németországi $0hulverőin olvasó került a kezünkbe, melynek persze idehaza is bizonyos pro­pagandát csinál a kevésbé hazafias né­metség. Ez az olvasókönyv Maurus Jókairól a* többek közt ezt Írja: «Die­ser magyarische Romanschriftsteller,

Next

/
Thumbnails
Contents