Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 88. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. MF.rí.lFFFNIK HFTFNK1NT KETSZFR: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. laÖmi'lTIOMI Áll : j; egi's1/ évni .... fi fit — kr. ! fél évre.................................................................3 írt — kr. 11 »egyeilévro ...............................................................................1 írt »0 kr. E gy szám ára 7 kr.__________________| S ZERKESZTŐSÉG: .SZFI IT-ANKÄ-UTCZA 317. SZÁM, Iiovm. :i Imp my.<»111»:n' riis/.ét illető kö/loményi'k kiiMftinlnk. KIADÓHIVATAL : SZFCI IFMYI-TFR 331- SZÁM, Ihivm ;i l;i|i liivn.falos s íi infigén liinlelései, a n_vi 111órluj s/.ént kő/, lemények, előli/,ölési pénzeli és reohrlnélésok inlézemlők. II ii HtBDETÉSEK. Ill V ATA I.OS llllíl)KTI-:SKK : i\| A (i Á N-ll I lí I) UTÚNKK I szólói 100 szóig — fi t 75 kr. mogélla.|ioilés szerint legjn100-200 ig . I írt «0 kr. léiiyosiiMniii közöllelnek. 200 - ÍÍOO-ig '. 2 fit 25 kr.! I’élyogilij 30 kr. fslY I LTTKU sora 20 kr. I Szöleink érdekében. Esztergom, nov. 2 Tclvintotos szerkesztő ur ! Folyó évi 87. szánni becses lapjában «Menekülő szőlők» czimen közlött ve- zérczikkére bátorkodom megjegyezni : miszerint a gazdasági egyesületünk által eddig tett kísérleteknek meg van az a jó eredménye, bogy az amerikai szőlők használhatósága fölött tisztában vagyunk és azokat mindenkinek bátran ajánlhatjuk. A homoki szőlőket is még előbb ültetni kell és biz azokban sohasem fog oly nemes, jó bor teremni, mint a hegyeken ! Tehát a fáradság nem sokkal kisebb és az eredmény nem biztosabb. Az elpusztult szőlők tulajdonosai most már igen jutányos áron kaphatnak amerikai g y ö k eres szőlővesz- szőket a gazdasági egyesület iskolájából, ezrét 12 frton, holott mi magunk 10 frton vettük a sima vesszőnek ezrét! Nagyon ajánlatos lenne, hogy a pusztító féreg által már ellepett szőlőkbe ül tettessék a Riparia vesszeje, és ily kemény kipróbáltatás által jöjjünk tisztába ennek teljes ellenálló képességével ! Hogy ez áll, az tény ; de népünk annak nagyobb hitelt adna, a miről személyesen meggyőződhetik. Maroson már vannak oly uj szőlők, a melyek Riparia alanyokkal lettek kiültetve és azokban minden egyes tőre beojfás által nemesittetett magyar fajokkal. E nagy munka azzal hálálja meg a termelő fáradságát, hogy a tőkék igen bőven teremnek és gyümölcsük két héttel előbb érik meg, mint a beojlott fajok saját, eredeti gyökerén. Ez nagy előny, mivel a korán érő szőlőt mindig magas áron veszik a kereskedők. A Riparia alanyoknak nemositésére. nézve is oly szerencsések vagyunk, hogy az, specziális esztergomi találmány szerint: a «sípolás» utján legkönnyebben és biztosan eszközölhető. Egy másik, elég jónak hirosztelt védekezés a fiilokszéra ellen abban áll, hogy a szőlőket, nevezetesen most őszszel, a fedés alkalmával oly mélyen kell niegkapáltatni, a mily mélyen csak lehetséges; sőt bár ásóval ásatnók fel azokat, legjobb volna. A földet ezen munkálat alkalmával minél nyi- tottabban kell hagyni, hogy az eső- és hóvizet bár utolsó cseppig bcszivat- hatnók általa; a lejtős helyeken a sorok között sűrűn készítendők apróbb földsánezok a víznek minél biztosabb megfogására. Az igy munkált szőlőben a fii 1 lokszéra — hitelt érdemlő szőlőmivesek állítása szerint — nemcsak soha sem bir any- nvira elszaporodni, hogy a szőlőt tönkre tehesse; hanem az szép, jó erőben marad és kielégítő termést képes hozni évről évre! Megjegyzendő, hogy a nyári kapálás is mindig úgy jgazittassék el, hogy az cső vízből minél többet foghasson fel a szőlő és levezethesse azt a föld a szőlő gyökereihez! Végre, örvendetes ténynek bizonyult az amerikai direct termő szőlőkről azon fontos kérdés, mely szerint A «Jaqucz» és «Herbemont» fajok az általánosan becsült kadarka szőlőnkkel egyszerre képesek megérni és nagyon jól használható, könnyen eladható vörös bort adnak. Kérem T. Szerkeszd") urat, hogy legyen szives levelem tartalmát (ha csak kivonatosan is) becses lapjában közleni. (Egész terjedelmében helyet adtunk neki közérdekénél fogva. A szerk.) Nem vagyok ellenese a homok területek kiültetésének som, de ez a munka is csak bizonyos feltételek mellet válhatik sikeressé; a mint Burány Brnos ügyvéd úr és fáradhatlan ügybarátunk azt kellőképpen meg is világította. — minden más módon még az is kárba vészéit munka volna és károsul t népünket csak még mélyebben sújtaná! Teljes tisztelettel EGY MUNKÁS. A szív a nevelésben. Ha tudni akarod, milyen lesz az emberiség jövője, — nézd meg az ifjúságot. A mint nevelik az ifjúságot, olyan lesz az emberiség talán egy századig. A nevelés pedig két tényezőtől függ: szülőktől- és iskolától. Igaz, hogy az élet is hatalmasan belenyúl a nevelésbe, de az első alakítás mégis csak a szülők és iskola dolga. A nevelésben pedig nagy szerepet játszik a szív. A szülőnek, a tanítónak mindenekelőtt fogékony, nemesen érző szívre van szüksége — ha a nevelése alatt álló gyermekre hatni akar. Üres szivü szülő, nevelő: üres szivü nemzedéket nevel. A gondos és tapintatos szülő tehát első sorban gyermeko szivére hat, azt eszi fogékonynyá minden szépre és jóra. Törekedjék a szülő először is gyermeke szivét helyes irányban képezni. Azért távol tartandó a cselédek befolyásától, a cselédség körétől; a gyermek amint első táplálékot az anyai szív véréből és kebléről veszi (legalább úgy ke'leuék, hogy vegye,) úgy továbbra is mindaddig, mig iskolába, nevelő kéz alá nem kerül, — az anyai, a szülői szív közvetlen befolyása alatt álljon. A cseléd kevésbé érzékeny szive legtöbb esetben rosszul hat a gyermek szóképzésére. Az érzelmek fejlesztése első sorban az anya dolga. A jószivü anya nem is fog késni mindent megtenni, hogy gyermekét jószivüvé tegye. Ha a gyermek például, midőn valamely ételt nem akar megenni, azzal kényszerítik reá, hogy majd «megeszi a czicza», vagy «mindjárt odaadjuk a kutyának», könnyen bevésik a gyermek szivébe az irigységet. Ha a gyermek például megüti fejét, vagy kezét valamely tárgyban : hogy kibékítsük, hát megverjük az illető élettelen tárgyat, vagy a kistestvért: «ne, ne, miért bántottad a kis babát» ... ez és hasonlók nagyon al- j kai masak a kis gyermek viaszpuha szivébe beoltani a boszuállás érzetét. (Elbeszélés.) III. Reggeli kilencz óra tájban Miklós barátom a Király-utcza felé sétált s ott egy házban Emmáék lakásába sietett. Az előszobában Emma nagynénje, Tannerné, fogadé őt, ki igen kedélyes, derék asszonyság volt, de mégis inkább kedvére leendőit, ha Miklós, Emma helyett neki szé- pelgett volna. E nŐ irigysége mellett Emmának nem egy kellemetlen percze volt, de azért mégis szerété, bár igen vigyázott a szerelmesekre, kik azonban nem egyszer kijátszottál' őt minden szemfüleskedése daczára is. — Köszönöm Daruházy ur — válaszolta ; a kis beteg után tudakozódó fiatal embers' nek — Emma neveti a múlt éj kellemeit, t:most azonban nem fogadhatja önt, mert [ látogatása szokatlanul korai, még magam ris a legnagyobb pongyolában vagyok, de r-vén asszony lévén, nem játszhatom önnel rveszedelmes szerepet. Az asszony égő sze- ímei azonban ellenkeztek szavaival. — Ezekkel a bájoló, szép, fekete szeriekkel egész környezetét elhomályositja nagysád — szólt Daruházy. A nagy bókra a szép asszony igy felelt : ; — Emma pedig oly fényt áraszt maga körül, hogy teljesen elhomályosít mindenkit, nos, ugy-e V Emma lépett be. Finom termetét fehér uszály fődé, korom fekete haja vastag hullámokban omlott le hosszú nyakára. Sötét fürtéi végig borultak vállain s szemei tul- világi jóságot és merengést tükröztek. Szóval szép volt a lány, a női szépség tökéletes eszménye és méltán csodálkoztunk Miklóson, hogy évig el tudott ülni e mellett a szép lányka mellett a zártszékben — szerelem nélkül. Emma kis kezét nyujtá Miklósnak, mit ő hévvel ajkaihoz emelt; ezután bementek a belső szobába s ott helyet foglalván, kaczagtak a tegnapi velenczei éj szépségei fölött. Miklós elbeszélő az Emmáék elmenetele után következett furcsa dolgokat; hogy a Margit-szigeten mint fáztak meg a kibérelt Syrének, milyen volt Szalay arczképe, a tűzijáték, a gőzhajói bál stb. Adria királynéról is szólt volna, de nem tudá, hogy az környezetével együtt megfázván, igen sok rumot talált inni s a nagy mámor megfosztotta őt a nyilvánosságtól. Dél felé járt az idő, midőn Miklós búcsút vett; este pedig ismét ott ült mellette a zártszékben — boldogan. Nemsokára megérkezett Carden Jakab, Emma testvérbátyja, a ki a szó szoros értelmében csupa kereskedő volt. Természetesen Tannerékhez szállt s a véletlen úgy hozta, hogy ott Miklóssal találkozzék, kit a néne tréfából-e, vagy szánt szándékkal, mint Emma vőlegényét mutatott be. Carden Jakab ur aroza e bemutatásnál lángvörös lett, de mit sem szólt s a további társalgás inkább hidegen, mint kedélyesen folyt. Jakab mindig Tannerné felé intézte szavait és társalgásának tárgya mindig csak az üzlet volt. Egyszer azonban Miklós felé fordult: — Bocsánat, de minthogy úgy is rokonok leszünk, elfelejtettem önnel szorosabb ismeretséget kötni, magamat még be se mutatván ; azt azonban tudni fogja ön, hogy Emma, legkedvesebb nővérem, bátyija vagyok. Bécsben becsületes firmáju kereskedő. Remélem, már Daruházy ur is jó nevű kereskedő Budapesten ? Miklóst ez a nem várt kérdés zavarba hozta, de rögtön segített magán s higgadtan felelte : — Kereskedő nem vagyok, de Erdélyben földbirtokos. Tannerné asszony tréfát űzött a bemutatás alkalmával, engem Emma kisasszony vőlegényének nevezvén ; bár megvallom, ha a körülmények engedik és ha Emma édes anyjának válasza mindkettőnkre nézve kedvező lesz, boldognak érzendem magam, ha ön előtt is, mint Emma vőlegénye szerepelhetek. — Valóban sajnálom, hogy csalódtam, — szólt a prózai ember vállat vonva — különben ón Emma személyével nem rendelkezem, anyánk azonban okos asszony és mint buzgó zsidó asszony bizonyára határozottan fog felelni. . Emma sápadt volt, mint a fal, arczán a fájdalom tükröződött, mindenki észrevehette, hogy szenved, szép szemei kóny- nyekkel teltek meg. Mily szép volt igy, néma fájdalmában 1 A jelenlévők közül e változást csupán Miklós vette észre, kinek helyzete igen kényessé vált, nemsokára elhatározta, hogy ott hagyja a spekuláns embert s kalapja után nyúlt. Távozása után Jakab ur Emmát szobájába kiddé és Tannernéval sokáig beszélgetett. Hogy mit végezhettek, nem tudhatni, de az asszonyság midőn Emma szobájába lépett, igen szomorú volt. Jakab is a városba ment és pedig bérkocsin, a mi nem igen vágott össze fillér- kedő szellemével. Egyenesen azon vendéglőbe hajtatott, hol Miklós szállva volt és ott a kapusnál, daczára hogy az idő éjfélre járt, egy órát töltött. A régi szabású kalmár lelkű ember Miklós vagyoni állásáról kérdezősködött. Ez esemény után a nemzeti színház az a bizonyos két széke üres maradt, csak a harmadiknak maradt még gazdája. Miklós minden este ott ült, minden este várt, de hiába, a zártszékek üresek maradtak. Egy reggel levelet kapott, melynek tartalma igen lehangold. Emma irt neki. »Édes Miklósom ! Már kilenczedik napja, hogy nem látlak, kilenczedik napja, hogy boldogtalanságom egész súlyát érzem; de tűrök, bízom a végzetben, hogy azért, mert szép lelkedet meg tudtam szeretni, nem leszek büntetve. Avagy a szerelem nem lehet cl fájdalom nélkül ? annál jobb, érzem, hogy szerelmem fájdalmaim között még lángolóbb. Bátyám az isteni érzést erőszakkal ki akarja keblemből tépni, pedig szerelmemről csak akkor fogok lemondhatni, ha majd lenn nyugszom a föld ölében, vagy talán még akkor sem. Halálom után is szeretni foglak. Egy vigaszom mégis van, mióta nem láthatlak : kedves arczképed. Ne hidd azonban, hogy csak ez által tudom visszatükrözni nemes vonásaidat, nem, lelkembe
