Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 87. szám
87. SZÁM. KSZTKRGOM IX. KV KOI, V Á M VASÁRNAP, 1887. OKTOBER 30. ¥ |! MÉO.IELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP és csütörtökön. laÖmiCTIíSI Al! : egész évi-« ...........................................................G fit — kr. f él évre.................................................................8 fit — kr. negyedévre............................................................I frt »0 kr. j Eyy szám ára 7 kr. — ~ |í Városi s megyei érdekeink közlönye liová SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANN A-UTCZ A 317. SZÁM, :i lap szellemi részét illet» közlemények küMamlíilc. KIADÖHÍVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 33i- SZÁM, hová a lap liivalaJos s a, liiágán liinleiásei, a iiyilllérbe szánt közlemények, elölizetési pénzek és reelamálások inlézemlök. .y;ir HIRDETÉSEK. 111V AT A KOS III Rl JETÉN UK : MAGÁNIHM»UTESEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. megállapoil;' s szerint legju100—200-ig . J frt 50 kr.: f ;Vny osabb ni közöltéinek. 200-800-ig . 2 frt.25 kr.: Eólv'ig'lij 80 kr. i NY IIiTTE O O Menekülő szőlők. Esztergom, okt. 29. Minthogy a fiIIokszóra pusztítás mór- vei megdöbbentő arányokban kezdenek városunk széleiben mutatkozni, ez okból nagyon is idején való lenne, ha a gazdakörök nem csupán arról gondoskodnának, hogy a meglevő szőlőterületek miféle ellenálló szőlőfajokkal volnának benépesitendők, s miféle módon volnának az eredeti szőlőterületek további rendeltetésüknek megtai thatók ; de itt volna már az ideje annak, hogy úgy a használatban levő, valamint legelőnek csúfolt laza homoksivatagjaink szőlőműveléssel foglalkozni akaró s fillokszéra által sajtolt gazdáink között szétoszlatnának. A Strázsahegy déli, nyugati és északi lejtőitől számítva rendkívül nagy homokterületek értéktelenül hevernek, melyeken volna ugyan legelő a marháknak, azonban a nedves esztendők kivételével, inkább homokbányáknak valók, mert nincs ott sem fa, sem bokor a homok lekötésére. Pedig ezt a nagy területet akáczczal nagyon könyvijén he lehetne népesíteni. Hiszen egykor hatalmas vadkörtefák árnyékolták be e tájékot, rajta a fü is eléggé zöldült s igy legelőnek elég jól beillett. Azt mondja egyik éltes város- tisztviselőnk, hogy a szép vadkörtefák 1 pusztítását Fáik nevű egykori polgár mester rendelte el s azóta ott egy kis sivatag terül el, melyet ha másnak nem, de fillokszéraéllenes szőlőterületnek oda lehetne szánnunk annál is inkább, mivel a várakozással s azon reménynyel : «hogy majd talán elmúlik a fUlokszéra-vész», könnyen nyakunkba szakadhat a bogdányi állapot, a hol az egykori szorgalmas és munkás szőlő- művesből budapesti napszámos vagy kőfejlő lett. Esztergom fül dm!. : népe eddi gélé ha nem is uszotc juk-iben, de annyija még is termett a szőlőből, a mi egy föl dm ivei polgár tisztességes megélhetésére a városi viszonyok kívánságaihoz mérten épenséggel elégséges volt. Szőlősgazda ritkán szűrt annyit, a miből ne jutott volna egy kis ládafiába csúsztatandó fölösleg. A kapás és a szőlőmunkás pedig mindig talált annyi foglalkozást a szőlőtulajdonosoknál, hogy niunkahjány miatt nem sóhajfőzett ő és családja a betevő falat után. Mi lesz belőlünk — ha a fillokszéra- vész egyszerre kitör és készületlenül talál ? ! Még talán nincs késő ! Azért is a fillokszéra által megtámadott területek tulajdonosai kérjék használatul az úgynevezett Sátorkő táját a várostól és helyette a fillokszéra által parlaggá pusztult szőlőket cseréljék át közlegelőnek. Emberi gyengeség tőlünk, hogy ösz- szetett kézzel lessük a fillokszéra eltávolodását, s abban a csodában bízzunk, hogy egy nedves tél minden vészt elhárít ? Francziaország több éve küzd a vész ellen s ott is fűztek sok minden reményt a haj elhárításához, - s mi a mai állapot ? az, hogy ezer holdjával hevernek a szőlőpusztitotta területek, s inig egy helyen rózsafákat tenyésztenek a letarolt szőlőkben, addig máshol lionositgatják az ellenálló szőlőfajokat, sőt Páris közelében találkoznak passzión;') tus dúsgazdag emberek, kik daczolni akarván a gonosz fillok- szérávat, drága szénkénegezéssel s meg- megujuló, kitartó munkával védik meg a szőlőt/ melyek védelmi ára ily kezelés mellett valóban mesés. Ne vesztegeljünk tovább! Minden késedelem roppant kárunkra szolgál, mert mi igen nagy szűkében vagyunk a szántóföldeknek, mi miatt nincs miből kárpótlást várnunk. Vagy gondoskodjunk jó földműves népünk jövőjéről, vagy adjuk ki nekik az útlevelet, ha innen hazulról kipusztultak s altkor aztán legalább előre tudni fogják, hogy számukra nálunk ezentúl 'csak vándorbot terem. iparosaink oktatása. Esztergom, okt. 29. (Gfy.) Szép fejlődésnek indult iparos- oktatásunk ügye újabban ismét érdekes anyagot nyújt a nyilvános megbeszélés számára. Ez az érdekes alkalom ugyan nem a testvérvárosok iparosainak érdeme, mert a különválás édes gyümölcsének Ízlelése csak inkább a régi állapot fön- tartását tette számukra kívánatossá, a mennyiben tanonczaik csupán vasárnap délutáni oktatásban részesültek ; de a miniszteri utasítás, mely az emberi gyarló számításon túltett és megzavarta a maradandónak Ígérkező állapotok csendes egyformaságát, illetve a testvér- városokban levő inasoknak vasárnapi oktatását és szigorú meghagyásban elrendelte, miként az inasoktatás a kir. városi ipariskolában eszközöltessék. E meghagyás daczára is tanakodtak az iparosok egy némelyike : vájjon nem lehetne-e saját területükön, saját tanerőik mellett iparos-tanoncziskoIát létesíteni, mert hát más város tanerőinek az ő költségükön mellékfoglalkozást nyújtani, ellentmondana az önzés fogalmának. Azok a testvérvárosok, melyek a tanügyért oly kimondhatatlan sokat (?) áldoznak, nagyon is üdvösen gondolkodtak, ha iparosaik, illetve az érdekelt városrészek által viselendő ipariskolai terhek anyagi előnyeiben saját tanerőiket részeltetni iparkodnak. Ámde ne vegyék rossz néven, hogy a kir. város is liasonlólag gondolkozik és e tekintetben nem hagy magán tul- teniri sem Szenttamáson, melynek közönsége kebelbéli iskolája tanítójának fizetéseként summa-summamin 42 kemény forintot nyújt évenkint; mert a tanítói többi járandóság főpapi kegyes alapítványok kamataiból kerül ki. Továbbá sem Vízivároson, melynek nincs tanügyi budgetje, mivel az iskolát és tanítóját a Herczegpriinás áldozatkészsége látja el az utolsó fillérig. Végül nem iiagv magán tultenni a hatalmas Szentgyörgymezőn sem, a hol tanítói fizetésül a törvényileg megállapított minimum sincs kiszolgáltatva. Meglehet, hogy ha az érdemes testvérvárosok közköltségen több tanítóval bíró, legalább 3 tantermü elemi A VISZONTLÁTÁS DALAIBÓL. I. Eltűntek bár az ifjú ábrándok, Szivemben élt egy édes sejtelem, Hogy nemsokára ismét láthatlak, Téged, imádott, bájos kedvesem. A viszontlátás boldog mámorában, Örömre gyűl fájó szivem megint; Szemeid ragyogó sugáriban, Felém a mennyek tiszta üdve int. Uj élet, kedves, biztató remény, Fakad most a bánat sivár helyén ; Feledve már a múltak keserve, Csak szeretni, imádni tudlak én. II. Ha tudnád drága leányka, Mi égi üdv e perez nekem! Oh, ha szived megértené, Mi a mély, örök szerelem! Oh, ha tudnád, hogy van szív, mely Szeret és sohasem feled ; Megértenéd mi végtelen volt Minden perez, mit nem tölték veled. JII. Azt hivém közéig a hervadás, Szétfoszlik minden ábránd, remény, S most fellángolt szerelmem, csodás, Bűbájos világot tár elém. Oh, ha ismernéd mi feléd vont -— Borongó lelkemnek álmait , Megtudnád, hogy e nagy világon Egyedül szerelmed boldogit. MÁGOCSY BÉLA. (Elbeszélés.) II. Kolozsvárt a J . . . féle háztól nem messze, egy szegény nő lakott, szobájának szerény bútorzata legalább gazdaságra épen nem mutat. Ennek a szegény nőnek volt egy igen csinos kis leánykája, Josephine, ki egy divatárusnőnél tanult, hogy egykor ö is a divat és hiúság papnőinek egyikévé fölcsapjon. Az öreg Schneiderné, igen vallásos protestáns asszony volt, a zsoltárokat könyv nélkül tudta, varrását este felé mindig letette, és aztán kötést vett elő, egyik vagy másik zsoltárt énekelgetvén, kis lánykája szép, csengő hangjával szintén bele-bele zengett. Majd esteli után néztek, a mi i»en kevésből állott: nyáron gyümölcsből, télen pedig burgonyából. Az ember nem is hinné, hogy a szegénységhez szokott nép mennyire boldog Ínséges körében ; sokszor többet tud a boldogságról, mint dúsgazdagjaink; azonban ezek boldogsága is csak addig tart, a inig szegénységükben nem látnak büntetést, míg keblük a nagyravágyástól, irigységtől idegen. Schneiderné asszony a szó teljes értelmében ilyen szegény boldog volt, bár nem egészen ment a hiúság s nagvravágyástól, azonban e szenvedélye csak lánykáját il- leté, mert nem akart egyebet, mint hogy leánya szorgalma által valahára véget vessen nyomorának, hiú és nem magára, hanem leányára volt, ki már gyönyörű fejlődésnek indult. A csapások az embert még legnagyobb elvonultságában sem kerülik el. így történt Schneiderné asszonnyal is, ki meghűlés következtében veszélyesen megbetegedett és e körülmény a kis családot any- nyival súlyosabban érte, mivel szegénységükben még orvosi segélyért sem valá- nak képesek folyamodni. A ház felső emeletén egy meglehetős vágyóim csinos fiatal ember lakott, ki tudta ugyan, hogy a ház alsó osztályának egyik szobáját egy nő lakja, de helyzetét közelebbiéi nem ismeré s azzal nem is igen törődött; ezen különben nem lehet csodálkoznunk, miután a vagyonos ifjúság csak ott szokott megfordulni, hol élvezetre talál s hova a nyomornak nincs belépő joga. Midőn az anya betegsége már a legnagyobb fokra lépett, a tizenegy éves leányka a tornáczon keservesen sirt, már jó korán felfogá, bogy a tehetetlen részvét a fájdalmakat még inkább fokozza és azért beteg édes anyja jelenlétében könnyeit mindig elfojtá. Az ifjú a leányka sírását meghallván, lesietett és baja iránt kérdezősködött. Josephine mindent elmondott neki és az ifjút jobb érzése a szobába v.oná, hol a beteg nő helyzetéről meggyőződvén, azonnal orvosért futott. A 'szegény nő ez órától fogva orvosi ápolásban részesült. Schneiderné kigyógyult ugyan betegségéből, de az utóbáj ok nem maradtak ki, lassan-lassan sorvadásba esett és Josephine könnyes szemekkel látta, édes anyját mind inkább hanyatlani, iszonyodva gondolt a perezre, mely legkedvesebbjétől fogja megrabolni, de tűrt és dolgozott. Az ifjú ezután többször tett látogatást és az anya szivének jól esett a gazdag ifju részvéte. Egy alkalommal magán erőt véve, kis leánykáját pártfogásába ajánlá. Az ifjú a pártfogást meg is Ígérte. Az ember életében sokszor, már egy perez is döntő változásokat idéz elő, hát még néhány válságos hó alatt mennyi változáson kell átesnünk ! Schneiderné meghalt, árvája s ház felső emeletébe költözött. A fiatal ember az ifju leányka fogékonyságát látva, mindent elkövetett, hogy műveltségét elősegítse ; a divatárus foglalkozást elhagyatá vele és nevelőintézetbe járatta. Meglehet, hogy e lépés, daczára a jó akaratnak, mely létre hozá, idézte elő mindkettőjük szerencsétlenségét; meglehet, hogyha nevelő atyja a kis Josephinét nyomorából ki nem rántja, talán boldog lehetett volna, miután valakit képes leendett boldogítani, de igy, egyszerre jó módba kerülni, nagy erkölcsi rázkodtatást okoz. Josephine külsőleg a mennyire szépült, keblében a nagy ragyás és hiúság annyival inkább befészkelő magát. A tetszvágy rendkívül sebesen fejlődött benne; a nevelőintézetben leány társaitól
