Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 87. szám
iskolával l)ir, hát szóba sem áll a terhek viselésében egyedül és páratlanul álló leir várossal, hanem a maga erejére támaszkodva, megnyitja az ipariskolát. l)e igy — mert nincs — meg kell adni magát sorsának és simulni a hoz, a mit a miniszter parancsol és fizetni oda, a hol ingyen tanítással nem szolgálhatnak. Szép költségnek néz eléje a három testvérváros, mert négy tanerőre van szüksége. A rajzot egy s a közismereti tárgyakat három tanító fogja előadni. Egy-egy tanító fizetése 150 frt, a mi kitesz mindössze 600 irtot, továbbá a fűtés, világítás, szolga fizetés, sőt még más iskolai kellékek beszerzése is pénzbe kerül. Alig hisszük tehát, hogy összevéve 700—800 frt évi kiadásnál kevesebbe kerülne az uj iskola. Halottak napján. Hol czipnis árnyán tört sz(veknek Sírján virágot hintegetnek, Hol büszke, márvány oszlopoknak Tövében lángok fellobognak ; Hol sorsszeszélytől űzött lélek Csendes, nyugalmas sírhelyének Szomszédja lett a sors kegyencze; Hol rangkülönbség eltemetve, Hol annyi szív gyógyírt keresve Ivönyezve hajlik sírkeresztre, S holtaknak enyliet, nyugtot kérve: Milljók imája száll az égre — Ha száll az alkony szemfödője öli, menjetek a temetőbe ! Én is megyek! bár senkim sincsen, Kiért e szív itt könyet ejtsen, Az én halottam sírja mellett Könvezve soh’sem térdepelnek; És nincs Ki csendes nyughelyére Csak egy hervadt virágot tépne, Fáklyát sem gyújtunk, sírkeresztjét Yilír, vész régen else^rtk . . . Ha felkeresném s feltalálnám Valami vén akácznak árnyán : Oh, ráborulnék szivdobogva Arra a csendes sirlialomra, És záporként szakadna könyem Siratni azt, hogy inéit születtem. LÉVAI SÁNDOR. Memento móri! A szemekben könv, a szívben fájdalom . . . így lépünk a halottak birodalmába, abba a virágokkal díszített fényes birodalomba, a hol mégis oly fagyasztó az élet . . . A legszentebb, a legszomorubb kötelesség vezet ma belliinket oda. Leróni a szeretet és a kegyelet adóját s egy imát küldeni az ég urához, a legforróbb imát azoknak lelki üdvéért, a kik kedvesek s drágák voltak sziveinknek. Sziveinket a legnagyobb bánat tölti el, midőn a drága hantnál imáinkat elmondjuk ; s mégis e bánatban egy nagy vigasz van, mert hisz ölelhetjük a hideg követ, könnyeinkkel áztathatjuk a hideg hantot, a mely kedveseink tetemeit fedi. De hányán vannak, a kiknek e fájdalmas vigasz sincs megadva? . . . Akiknek távol vannak szeretett halottjaik, távol messze földben . . . S még e közös gyász napon sem lehetnek azok sirlia.Imáinál, a kiket szerétének, s nem mondhatnak el egy imát, nem gyújthatnak egy mécsecskét drága halottjaik sírjánál. Mily árva, elhagyott az ily sir!... Csak a távollevők szellemileg zokognak c síroknál, fájón, keservesen . . . Gazdag az ily sírokban minden temető, van elég ily «s e n k i» sírja, a mi kis temetőnkben is, a hol nem térdel e napon senki, nem tűz a sírkeresztre virágot senki. Csak nagy ritkán esik meg, bogy a baráti szeretet mécset gyújt az ily elhagyató't síroknál s koszorút, tűz az elhagyott hantra, miként ezt a kartársnői szeretet tévé annál az öt rózsatövei beültetett sírnál, a mely sírtól szintén távol vannak övéi, de a nemesid küség- nem engedi, hogy az a sir is olyan «s e n k i» sírja legyen . . . Azt hinnők, hogy a temetőben nincs változás, hogy mindig egy s ugyanazok a fájó képek tűnnek szemeink elé . . . Pedig o:t is változik minden, úgy mint az életben . . . Ma is fel vannak koszoruzva a sírok örökzölddel, s az ősz utolsó virágaival : a kegyelet s a forró szeretet jelvényeivel. Ezernyi lámpa fénye ragyogja be a sírokat; úgy mint az elmúlt években S még is mennyi változás ! . . . A régi fájó képek itt-o:t eltűntek s helyükbe újak jelentek meg azzal a régi fájdalommal . . . A kép minden évben változik. A régi alakok színei elmosódnak, hogy az uj alakok színei annál íel- tünőbbek legyenek. A kérlclhctlen halál gondoskodik róla, hogy kegyetlen ecsetjével minden évben változtasson ezen a sötét, fájó képen. Az a szép, fiatal özvegy, a ki férje sírkövére vésel te aranyos betűkkel, hogy «soha sem feledi el» mert e sírban szive is eltemetve van, ma már nem hullat könnyeket, mert boldog neje lön egy másik férjnek . . . Az elmúlt években a legszebb virágokkal halmozott sirt, ma csupán egy szerény koszorú díszíti . . . Amott egy másik sírban szép, fiatal nő nyugszik. Üres, kopár hant alatt. Nincs rajt egy mécsecske, egy virág sem . . . A férj elfeledte a halottat az — élőért. . . De ki tudná clőszamlálni az újabb változásokat ? . . . Uj hantok, uj fájdalmak tűnnek fel a régiek mellett, mert hisz van örök fájdalma, örök sebe is a szívnek. . . Nézzük az édes, anyát a ki szeretett, gyermeke sírjánál térdel. Örök annak a fájdalma, nem hoz az ő sebére írt a mindent gyógyító idő... Vagy amott ama gyermekeket, a kik szülőik sirhantját áztatják könnyeikkel, nem fognak azok vigasztalódni soha! Az idő gyógyító balzsama nem liegeszti be ezeknek örökké vérző sebeit soha... Csak majd akkor szűnik meg fájdalmuk, ha fellelik egykor őket, kikért szivük vérzik, abban a boldog hazában, a liol nincs többé elválás . . . Mi is oda jutunk egykor, abba a boldog országba, a hol nincs fájdalom, csak megnyugvás s üdvözülés . . . De addig mig ez óra elérkezik, kijövünk a drága hantokhoz minden évben meggyujtani kicsiny mécseinket, elhozzuk virágainkat s a legtisztább szívvel kérjük azt a mindenható, jó Istent, adjon a mi drága szeretette- inknok örökké tartó békés nyugalmat! BÁRTFAY RÓZA. Czipruslombok. (Egy barátom sirhalmára.) Esztergom, nov. 1. (L. J.) A nem rég még viruló pázsiton nem rezg már a harmat, fagyasztó dór csillog rajta. Sárguló lombok, hulló levelek, jelzik a múlandóságot. Megváltozott minden, elbervadt a virág, száraz lett a zöld bokor. Csak az őszi szél zörög a fák ritka levelű gályái között és suhogva sepri tova a lehullott sárga leveleket. Hiába — semmi sem örök, csak a múlandóság! Halovány lesz az ifjú arcz rózsája, barázdákat kap a sima, márvány homlok, a liollófekete fürtök is kihullanak vagy megőszülnek az aggkor derétől, megtörik a ragyogó szem fénye a halál lehétől. Elnémul a beszédes ajk, az érzelemtől hevülő szív nem dobog többé. A küzdő, fáradó, egyik korábban, másik későbben nyugodni megy — porrá leszen a porból való ! * * * Önkénytelenül jönnek elménkbe e gondolatok, midőn a haldokló természettel oly összeillő időben üli a katli. egyház kedves halottjainak emlékét. S vájjon kicsoda az, ki legalább ez alkalommal meg nem emlékeznék elhunyt szeretteiről és ismerőseiről?! Van e közöltünk, ki a temető sir- hantjaiu végig tekintve, ott valamely kedves elhunytjának sírjára ne találna ? Hiszen, annyi ismerős sir ötlik szemünkbe, hogy szinte meglepetve tépe- lődünk megunkban, vájjon lehetséges-e, hogy már ennyien az örökkévalóság küszöbét átlépvén előttünk, megelőztek a halál csöndes országában ? Borzadás futja végig tagjainkat, midőn a kegyelet tartozását kedves halottjainknak lero- vandók, leszállunk szellemileg sírjaik mélyére, és kérjük a Mindenhatót, hogy az élet terhe latt leroskadt hű munkásoknak, adja meg munkájok méltó jutalmát ! Ily érzelmek fognak el, midőn Kedves Halott leborulok siiliantodra is, melynek jéghideg takarója födi tetemeidet. Vedd koszorú helyett — jóllehet egy áldott kedves kéz arról is gondoskodik -- a Mindenhatóhoz intézett kegyeletes szivem imáját, hogy adjon neked, az örökvilágosság fényében zavartalan nyugodalmat! Hamar elhagytál bennünket, de reményt, vigaszt és biztatást hagytál hátra halálodban is, a melynek emlékezető csak addig rettentő, mig vele a viszontlátás gondolata nem egyesül. Oh mert mióta nem vagy velünk, nagyon hideg lett nekünk ez a világ. A te szereteted melegét is elveszítve, már csak emléked őszi verőfényénél, e mélabús sugaraknál melegedhetünk. Kis sírodnak néhány arasznyi dombja a mi képzeletünkben titokteljes biddá nőtt, melynek ive e siralomvölgyből az élet zavaros folyása fölött átvisz majd egyhallá, hogy arcz a balfelén az angol-tapasz igen jól illik : innen kezdve arcza balfelén mindig kis fekete pont vala, asszony korában láttam, még akkor is viselte. Josephine folyvást fejlődött a vén Juci kisasszony felügyelete alatt, ki mint a fiatal ember távoli rokona, a házi gazdaság vezetésére ügyelt. E no igen veszedelmes befolyást gyakorolt a leánykára, mert folytonos czivódásai által azt zárkózottá és ravaszszá tette, czivódásai közt a leány árvaságát szüntelen szemeire lobbantá, a miért a kis leány nem igen vonzódott hozzá, de valódi mentőjét annál nagyobb mérvben szerété. A leányka tizenötödik évét elérvén, oly szép lett, hogy Kolozsvárt mindenki csak felőle beszélt, soknak tetszett, de leginkább gyámapjának. Egyszerre csak a kis Josephine az oltár előtt örök hűséget esküdött és szerelmet fogadott mentőjének. Az ifjú apává lön, neje nagyravágyása mindinkább növekedett, mig végre minden élvezetét a fényűzés képezé. A férj engedett neje akaratának, ö, ki mások irányában hajthatlan makacs volt, most nejének bábjává lön ; rokonai szeretetét, mivel házasságát ellenzék, föláldozván, a hiúság- játékszerévé vált. Nem ismert egyebet, mint nejének szerelmét, minden jóban és szépben csak nejét látta, nejéért mindent áldozott és a legszeretőbb férjet és a legjobb apát mégis — megcsalták. A szép Josephine nagyon nyílt háztartást vezetett, termeiben a téli idény alatt eg\ ik estély a másikat követé, férje bol- I dog volt, ö p< d g még boldogabb — más karjai között. Minden tévedés megbocsátható, de a nő tévedése menthetőt! n ; hát még az anyáé, ki női erényéről, anyai kötelességéről megfeledkezve, fclállozza családja nyugalmát, családja békéjét: az anya bukása borzasztó, azt még az unokák is csak átkozni tudják. A gonosz tett előbb vagy utóbb, de mindig napfényre jö ; a szerető férj azonban legkésőbb jut tudomására az átoknak, mely családja fölé nehezedett; itt is igy történt, a férjet más figyelmezteté a botrányra, ez pedig a fel világositokat rágalmazóknak ne- vezé s az egyikkel párbajt is vívott, mely alkalommal súlyosan megsebesült. A seb veszélyes volt, sokáig kellett ágyát őriznie, de tűrt, szenvedett, mert hiszen forrón szeretett nejét rágalmazták és ő ezt akaró megboszulni. Végre felüdült s ágyát elhagyható. Neje egy ízben a szokottnál tovább maradt barátnéjánál; a férj nyugtalanul föl és alá sétálgatott és hosszú sétája közben betévedt neje szobájába. A nyitvalévő varróasztalka mellé ült, hol maga sem tudó miért, motozni kezdett ; motozás közben egy levél akadt kezébe, felnyitó s az — neje hűtlenségének bizonyítványa volt. A seb, mit e levél vágott szivében, fájdalmasabb volt, mint a testébe fúródott golyó. De még sem hitt, hátha nem neki szól, — gondoló — mennyiszer téves a magya- rázás, de hiába, a levél nejének volt czi- mezve, itt kétség nem lehet. I Nagy lelkek gyorsan határoznak. Befogatott és azon ház felé hajtatott, hol nejét barátnéjánál vélte találhatni; kérdésére azonban azt felelték, hogy ott nem is volt, hanem egy ur lakásába látták bemenni. Megállt a folyosón, az ajtón át hallá a kaczajt — talán épen őt gúnyolják. — Végre az ajtó megnyílt és neje kipirult arczczal állt előtte. — Önre várok asszonyom, nehogy a gyaloglás megártson — mondó és neje karját véve, azt a kocsihoz vezette. Egyetlen szemrehányó szót sem tett. Haza mentek, azután az elváláshoz szükséges iratokat elkészítvén, azokat neje által aláiratá s gyermekeit megcsókolván, szobájába távozott, hol könnyes szemmel rendelkezett vagyonáról. Ekkor fedezte fel a könnyelmű nő óriási adósságait. Másnap szobájába kéreté nejét, ki térden állva esdett bocsánatért, de hasztalan; oly nagy volt a bűn, hogy azt bocsánat nem követheté ; a férj határozott jelleménél fogva, csupán az elválást mondó kibékit- hetönek s a nőt gyenge szemrehányással illetvén, annak egy okmányt adott át, ily szavakkal: — Josephine, lássa, szigorú lehetnék; de sajnálom önt és még inkább gyermekeimet. Kegyednek vagyoni helyzete igen szomorú, kényelem-szeretete munkaképtelenné tette önt. A mig elválunk, nevemet viseli és azért nem szeretném, ha nyomorral lenne kénytelen küzdeni, miért is ez okmányban kötelezem magamat, hogy önnek három hó alatt húszezer forint kifizettessék. Ön szabad, de ne liigyje, hogy oly szabad, midőn még férjét boldogító, mert akkor nem tett magának szemrehányásokat, akkor még nem érzé a lelkiismeret mardosásait. A házibutorok s a ház önéi maradnak. A gyermekek még oly kicsinyek, hogy az ön ápolását igénylik és igy tartásukat fizetem. Csak arra kérem, hogy gyermekeinknek jó és gondos anyjuk legyen. A mi pedig engem illet, feledjen el, mert csak igy fog az örökös szemrehányásoktól megszabadulni. * * * Ez esemény után nemsokára pisztolypárbaj következett s mindkét fél súlyosan megsebesült. Az egyik sebesült azonban nemcsak vállán sérült meg, hanem szivében és becsületében is és elhagyta a botrány színhelyét. Josephinet többször láttam uj férje karján, de arról, hogy boldog-e, nem felelhetek ; meglehet, hogy vannak boldog per- czei, de tartósak-e azok ? A férj pedig sokat szenvedett, szenvedései azonban közönyössé tették és most Emma mellett a színházban, lia nem a szó szoros értelmében boldog, de legalább a múlt fájó emlékei nem gyötrik többé. Hiszen az idő a legjobb orvos, az las- s.m-lassan mindent meggyógyít. Ha más orvossággal nem : egy kis földdel. A »Troubadour» előadása után Miklós napról-napra derültebb lett. Láttam legnagyobb fájdalmai között, bámultam erős lelkét, mert hasonló helyzetben ily fájdalom súlya alatt talán összeroskadtam volna, de ő férfiasán tűrt; talán emberkerülő volt.
