Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 71. szám

KSZTKIÍ'iOiM IX. MV I'Ol, VÁM

71. SZÁM.

VASÁRNAP 1887. SZMPTKMÍSMR 4.

I MF.OJELENIK HETENKINT KÉTSZER.- l|

VASÁRNAP ÉSCSÜTÖRTÖKÖN.

laŐI'T/.KTIiSI Ál! :

| egÁH'/ évre .... 6 Irt — kr. j

|| fél évre....................................................................3 fit — kr.

Ji negyoilóvre...............................................................I Irt 70 kr.

Egy szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-Al INA-UTCZ A 317. SZÁM,

íróvá ;i. 1.1 p m/..• 11<*.n■ fós/ót, Illető közlemények küldendők.

KIADÓHÍVATAL :

SZÉCHENYI-TÚR S3! - SZÁM,

hová ii. I;i[> lii\:if:tl<»s s a magán hirdetései, a nyílttérire szánt közlemények, előfizetési pénzek es reelainálások iiilézendök.

HIRDETÉSEK.

IIIVAT AI.OS Ilii,THOTHS lii; :||j MAII ÁNHIIl.THiTKSICK

I szótól 100

szóit; — fi t 7") kr..

imigállapoilán szerint legj«-'

100 — 20 0 - i te

1 fit 00 kr.

tányoSíil)lm.ii kö/.ölfntuek.

200-300-is

. 2 fit 27 kr.

; . !j

15,Mv

S'lij 30 kr.

j NYII/ITKlí sora kr. j

T

A főszolgabíró ur.

Esztergom, szept. 3.

Egyik leg’keseriibb pohara a vidéki sajtónak, mikor kénytelen megtagadni attól a támogatást, a ki előkelő társadalmi állásánál és nagy befolyásánál fogva valóban hivatva volna sok szép és czélirányos alkotásban elüljárni s ép úgy a nagy közönség, mint a sajtó osztatlan támogatásával dicsekedni.

Ilyen keserű pohár nekünk a központi főszolgabiró ur néhány legújabb intézkedésének nyilt elítélése. De vau nekünk két hatalmas protektorunk, a ki arra buzdít, hogy ne tegyük le a tollat, mikor a társadalmi élet is sértve érzi magát. Az egyik a kötelesség, a másik az esztergomi polgárság. Mindakettő arra kötelez bennünket, hogy a központi főszolgabíró ur helytelenségeit, sőt sérelmes intézkedéseit a társadalom érdekében elítéljük s őt arra bírjuk, hogy ezentúl jogsze- retetiinkkel és törvény tiszteletűnkkel »épen úgy, mint polgári tisztességünkkel és hazafiasságunkkal teljesen össz- Bhangzáshan álló intézkedésekkel tegye imagát állásához és hivatásához mérten [rokonszenvessé.

Sokkal inkább becsüljük a fényes mevii főispán ur mindennemű intézkedését, hogysem a szuronyos históriában hozott véleményét nyilvános szóbeszéd tárgyává tennék. A főispán ur ítélete «egyébként is igazságos és helyes volt fa beterjesztett adatokra. Csak az adagok beterjesztésében kell bizonyos egyoldalúságot konstatálnunk, a mi természetesen nagy változást szenvedhet még annak idején a törvényszéki tárgyalások után, a hol nemcsak hivatalos embereket fognak kihallgatni.

Annyi bizonyos, hogy a szuronynyal hokisért polgár ügye az esztergomi polgárság előtt nem lehet a polgárság hátrányára elintézve. Bármint hangozzék is a törvényszék ítélete, az esztergomi polgárság már ítélkezett s kitagadta rokon szén véből a főszolgabíró urat.

A színház-kérdése sem látszik elég fontosnak, hogy sokáig napirenden maradjon. Hiszen nyilatkozott már a közvélemény s éli tél to a főszolgabíró ur szavahihetőségét. Ez igen súlyos vád ; de a főszolgabíró ur talán sértődött hatalmi daczbol csak azért sem engedett s következetesen mellőzte az ellenkező véleményeket.

Több ilyen társadalmi rendsértő intézkedést összeadva, már komolyabb végső eredményekhez jutunk. Ezekhez képest méltán fölvethetjük a következő kérdéseket : Yan-o szükség egyáltalán arra, hogy a főszolgabíró ur az esztergomi polgársággal teljesen leszámoljon s annak rokonszenvével épen semmit se törődjék ? Van-e az esztergomi polgárságnak szüksége arra, hogy egy olyan előkelő társadalmi állású tisztviselő, mint a központi főszolgabíró ur, a városi szellemet minden nyilatkozásában háttérbe szorítsa, sőt lehetőleg megcsorbitsa ? Hát nincs-e nekünk akárhány megyei tisztviselőnk, a kivel ép úgy a megye közönsége, mint a város polgársága teljesen meg

van elégedve s a kiket hivatalos munkájukban osztatlan elismerés kisér?

Elvégre is nem lehet az a hivatásunk, hogy a főszolgabíró ur hivatalos eljárását birálgassuk ; nekünk csak az a kötelességünk van, hogy a megsértődött közhangulatnak épen akkor adjunk kifejezést, midőn a főszolgabíró ur sajátkezű leveleihez mellékek e a főispán ur véleményét, olyan záradékkal árasztja el a lapokat, mintha ügye teljesen diadalmas, népszerűsége tökéletesen csorbátlan s a mi elégedetlenségünk egészen tárgytalan, sőt igazságtalan volna.

A szülőkhöz.

A legközelebbi napok országszerte a nehéz szülői gondok napjai. A nagy szünetek bevégződtek s az iskolai [ijesztendő küszöbünkön áll. Minden apa aggodalmasan gondolkodik gyermeke ■jövendőjéről, mert megnehezültek a ; tisztességes megélhetés módjai és sok I életpálya elvesztette régi népszerűségét | napjainkban.

Mielőtt az apa gyermekével valamely iskola küszöbét átlépné, jól fontolja meg, hogy milyen életpályára hízza kincsét. Vannak hivatások, melyek már nem biztosítanak gondtalan jövőt: még nagy szorgalom és némi szerencse mellett is alig. Ilyenek az ügyvédi, az orvosi s a tanári pályák. Fővárosunk s a vidék annyira túl van zsúfolva ügyvédekkel, orvosokkal és tanárokkal, hogy a javarészének évtizedekre sincs kilátása készültségéhez és buzgalmához képest gondtalan jövőt várni. A gimnáziumok ez a túltermelése már érezhetővé kezd válni társadalmunkban, a hol mindenki némi önállóságra törekszik s a hol éppen a nagy küzdelmek árán szerzett diplomák vesztettek legtöbbet értékükből.

A gimnáziumok nagy része még mindig a jogi egyetemeknek szolgákat legtöbb anyagot. Igaz, hogy újabb müvelődéstörténelmünkbeii ez áramlatnak régi tradíciója s bizonyos nemzeti jellemvonása van ; de a nyomasztó viszonyok s a fölös számú okleveles emberek előkelő nyomorúsága megfosztották a jogi pályát attól a nimbusztól, mely évtizedek óta idecsábitolta a nemzet ifjúságának sziue-javát.

Vau a kultuszminiszter urnák egy igen érdekes kísérlete a gimnáziumok egyoldalú termelése ellen; csakhogy ez a kísérlet már egy egész emberöltőre elkésett. A miniszter ur ugyanis behozta az idén a reáliskolákba a latin nyelvet, hogy a reális készültség többoldalú kvalifikálással kecsegtesse az ifjúságot a reáliskolákba, a honnan ez idő szerint mindenesetre biztatóbb jövővel léphet ki a fiatal ember az életbe.

Küzdelmes évtizedeinkben legtöbbet érnek azok a pályák, melyek gyorsan és biztosan gyümölcsöznek, A praktikus életmódok korán önállóságot és boldogulást biztosítanak. A magasabb műveltségű kereskedőnek, iparosnak vagy technikusnak van ez idő szerint legtöbb kilátása a boldogulásra. A kereskedelmi tudományok föllendülése, a müiparosság felvirágzása s a technikai vállalkozások

/

..

r ! i

KEDVES FALU.

A vén Bakony komoly, csendes magányán Áll egy kis falu, Lakói boldogak,

Kiknek szivében szeretet él csupán,

Oh, hányszor vágyva gondolok reátok!

iOda vágyom erdős bérczeitekre,

illova ábrándos lelkem minden álma von ;

diói dal, virág között gondtalan élve,

Kern tudtam mi a csalódás, fájdalom.

Kedves falu, iratos mezőiden Kóborol most is merengő képzetem ;

Kis virágról, levélről, mindenünnen Kult idők kedves emléke int nekem.

Tol lelkem szép álmait szőtte-fonta,

At van a hely, nyájasan fólé hajol, vén tölgy zümmögő árnyas lombja; „gain most is egy kis madár dalol..

■telem vagy ismét imádott kedvesem, fiibor ajkad édes szavakat suttog, í.3 ez az én balga, hiszékeny szivem, dint régen, ismét oly hő vágygyal dobog.

keblemen pihensz, oh mennyei kéj gyönyör, I dyem sátorként borul rám arany hajad, jit annyi szenvedés, mély bánat gyötört, t őst a boldogoknál százszor boldogabb...

a, de rövid az ábrándok világa, porsan eloszlik, mint csalfa délibáb én, a nagy város nyomasztó, zajába, •gzetem követve, szenvedek tovább.

De visszatérek, érzem nemsokára Ha közéig a vég s pihenni térhetek,

Ott majd jut egy köny a költő sirjára, Hol megértették dalát az emberek.

MÁGOCSI BÉLA.

n m i o m a,

(Keleti történet.)

—- Vigy engem magaddal. Legyek tied örökké. Szeressük egymást nyíltan boldogan. — Suttogá a szép odaliszk, kihajolva a serailnok vízre néző ablakából, mely alatt kedvese csónakban állott. — Szöktess meg. Követlek bárhova ; ha a Sahara forró homokján kell napokig gyalogolnom, követlek ; ha legveszélyesebb ellenségeink között álruhában halálfélelmek közt kell áthatolnunk, követlek. Követlek veszélybe, elhagyom érted kényelmes életemet, rabnöimet mindenemet, csakhogy boldogok legyünk. Allah nagy, meg fog segíteni bennünket.

— Jól van kedvesem Zuleika. Holnap ily időben, ha megszólal ablakod alatt a bülbül bájos éneke, lépj az ablakra és én csónakomba emellek. Ha Allah segit s a rossz dzsineketelkergeti utünkből, elviszlek mesz- szire, szép pálmaligetbe, hüs forrás tövéhez és ott fogjuk élvezni a hetedik menyország gyönyöreit, melyet Allah minden igazhivö- nek egyaránt juttatott.

Erre Feriz kibontakozott Zuleika ölelő karjaiból, a csónak csendesen tovasiklott a tó sima tükrén, míg végre a sötét éj elnyelte. |

A kert jázmin bokrai közül egy vi- i

1 gyorgó démoni alak emelkedett fel s tűnt el legott. . .

Zuleika még soká nézett a távozó után, majd a lassan előtűnő holdsugarak tánczát nézte a viz fodraival. Mind meg annyi dzsinek, úgy ugráltak, tánczoltak, mintha örvendtek volna, hogy két szerelmes titkát kilesték. A viz csobogása is, a mint a se- rail falán megtört, úgy tűnt fel Zuleiká- nak, mintha a dzsinek kaczagnának örömükben.

*

* *

Még nem hangzott el az imámok egyhangú imája a minaretek magas tornyain, midőn Ali, a hű háremőr mellén keresztbe tett karokkal meghajolt ura előtt.

— Mit hoztál jó szolgám Ali ?

— Allah nagy s megengedi, hogy a szolgák jó szolgálatokat tegyenek uraiknak. Uram! szerelem-berkednek legszebb aranyos madara ki akar repülni. ,

— Zuleika?

Ali meghajtotta magát s megrémült urának elváltozott arczától.

— Jól van Ali szolgám. Ha igaz az, a mit mondottál, száz aranyat kapsz, ha nem, megfőj tatlak. Dióst zárjátok el mig az igazság kiderül.

Az őrök megragadták Alit s börtönbe vezették.

Az ur Zuleikához indult, ki egy gyönyörű nyeregtakarót hímzett piros fejű, zöld hátú, aranyos szárnyú madarakkal behintve.

Az ur Zuleika mellé ült le a szőnyegre.

I — Kedvesem, Zuleikám, ki számára kész ited ezt a nyeregtakarót ?

— A te számodra uram, parancsolom !

— Kern szeretnél te is ilyen madár lenni ? Vigan élni szabadon, árnyas ligetben ?

— Jobb nekem a te szolgálódnak lenni.

— Tudom, hogy előttem azt mondod, de magadban nem ohajtasz-e szabadon élni. A bezárt madár nem oly vig, nem oly szép, mint a szabadon élő. Nem vágyói szabadság után?

Zuleika rémülve nézett urára. Sejt talán valamit ? Az ur nem vette észre Zuleiká- nak rémületét. Azzal volt elfoglalva, hogy a holló fürtökkel terítse be magát. S e fürtök bűvös erővel bírtak. Elfeled tették az úrral, hogy ő vallatni jött. Nem gondolt sem a múlttal, sem a jövővel, csak a jelennek, az édes szerelemnek élt. Átkarolta Zuleika karcsú derekát s epedve nyujtá ajkait ajkai felé, melyek több kéjt leheltek, mint kertjének összes rózsái illatot.

Már-már elérte a szép ajkakat, de egy nyaka köré fonódott hajfürt megakadályozta.

A dzsinek fonták azt oda. Ha, ha ! nem a te ajkad számára nyitják ez ajkak szirmaikat.

De ö nem törődött a figyelmeztetéssel. Elháritá az akadályt s ajkát Zuleikáéhoz szoritá.

Es Zuleika szó nélkül engedelmeskedett az ő ura s párán csalójának.

*

* *

A nap lement s rögtön utána sötétség állott he. A félhold fenragyogott s sugarai len csevegtek a tó vizével.

%