Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 70. szám
]nint hatvanezer forintnyi jövedelemmel gyarapodik a prímás uradalmi pénztára. A vas- és rézöntő-gyár a gazdasághoz szükséges fölszereléseket szolgáltatja. s évenként ötezer kilogramm rezet és százezer kilogramm vasat képes feldo' gozni. Minden adatok együttvéve elég lm képet nyújtanak a prímás gazdaságáról, melyet a hetvennégy esztendős aggastyán meseszerül buzgalommal személyesen vezet. Igen érdekes az a viszony, mely a prímás és gazdatisztjei között fönnáll. Maga a prímás egy Ízben ezt irta gazdatisztjeinek ; «Valamint az által, hogy a kecseg- t e t ő b é raj álltatokat v issza u t a s i to t ta in, gazdatisztjeim és családjaik jövőjét a bizonytalanság nehéz nyomása alól felszabadító, tani ; az önálló, öntudatos működés engedélyezése által önöket a lealázó gépies cselekvés alól fölmentettem ; a sikeres és üdvös működéshez szii kséges eszkőzök megadásá val ez • I- szerű tevékenységüket lehetségessé tettem ; járandóságaik előnyös szabályozása által egyrészt a, tisztességes megélhetést, mársészt a gyanúsítás lehetetlenségét hiz ositottam ; a helyes alapokra fektetett igazságos száztóli jutalmazással érdekeiknek érdekeimhez való kötése által önjavuk előmozdi ásóra bő t rt nyújtottam : szóval, valamint eddig atyai lag gondoskodtam arról, hogy önök szó I gá 1 a tómba n biztosságo t, mól tá in os elbánást, tisztelt állást, működési kedvet és örömet, egyszersmind pedig tevékenységüknek megfelelő jólétet élvezzenek s igy a nemzeti vagyon gyarapításának lényeges közvetítői lehessenek; úgy ezentnl is önök iránt jóakaratomnál fogva lesz gondom, hogy erkölcsös magaviseletük, hűségük és szakér elmük, szorgalmuk és ügyességük kellő mél tá ny 1 ásba n részesül I jön. » A primás gazdaságát, körülbelül nyolezvan tisztviselő látja el, A tisztviselők részint Esztergomban, részint a hét urada'omban mint gazdatisztek erdőtisztek mérnökök és építészek, ügyészek és orvosok vannak alkalmazva. A primás személyes vezetése alatt álló hét uradalom a következő : Esztergom, Érsekújvár, Gut a, Nagysalló, Drégely, Verebély és Pozsony-Nagy- szombat. A tisztviselők fiatalabb nemzedékének valamennyije szakképzett elemekből áll. De a régibb gárdában már igen sokan vannak, a kik több évtizedes szolgálatban őszültek meg s a kiknek sorsáról a herezegprunás már elérkezettnek lát a az időt intézkedni. Nagy érdeklődéssel várják a nagy primási uradalomén, hogy milyen változások fognak legközelebb végbe menni a gazdatiszti karban ; mert annyi 1:izo- nyos, hogy a lierczegprimás a gazdasági tisztviselők közül magas kornál fogva igen sokat nyugdíjazni fog. Beavatott emberek azt is tudják, hogy a lierczegprimás Íróasztalán ép most folynak a munkálatok a régi tisztviselők megérdemelt nyugdíjazása ügyében, a mi nemcsak a fiatalabb gárdában, de sok más kitűnő képzettségű gazdatisztnél is feszült várakozást idéz elő. A primási uradalom tisztviselő karában előforduló nagy változás mindenesetre olyan megfontolt, munkálat gyümölcse lesz, mely az eddig virágzó rendszernek és mintaszerű gazdaság eredményének méltó folytatását, s a tevékenység megújított erejét fogja je'e i- teni. SZÍNHÁZI szemle. (32. Angolosan és Végrehajtó.) Ha az a kiválóan inteligens és szép számú közönség, egy kevéssé hidegebben viselkedett mint az előző estén, ez nem róható fel Feleky Miklósnak, hanem a többi szereplőknek, kiknek nagy része teljesen elejtette szerepét. Hibás volt tehát a választás is, mert bizony az olyan apró szerepeknek mint végrehajtó és az angol, nem is lehet az a nagy hatása, amit a nagy közönség egy olyan elsőrangú művésztől mint Feleki elvár. Nagyon sajnáljuk hogy Feleky első vendégfellépésén kevesebb számmal jött össze városunk java, azaz csakis a távol maradót1 ak sajnálhatják mert Sir Patrik, Felekinek egyik legelső mű- szerepe, oly megrázó és oly hatalmas, hogy talán nincs is más hozzáfogható. (33. Könyves Kálmán.) Hogy a dráma és vígjátéknál a bolió a ledér és üres Operette sokkal kedvesebb, ezt már úgy hozza magával a «modern Ízlés» s annak halvány másolatai a — vidéken Es mindig a valódi művészet rovására de mindig a valódi Ízlés megrovására. Könyves Kálmánt is nagyon közepes közönség nézte végig mert dráma s mert történelmi dráma, tehát nem modern. De azért Könyves Kálmán jellemét sokan nem ismerik s kevesen látták azt szebben alakítva, jobban kidomborítva, mint ezt szerencsénk volt látni Felekitől, attól az elismert nagy művésztől a ki úgy ebben mint egyéb szerepeiben kiváló, utolérhetetlen, nagyszerű és épp ezért mint ilyen felül emelkedik a kicsinyes külső hatásokon. Felfogása teljesen egyéni, alakítása teljesen önálló. Bevégzett művész a kit bírálni nem lehet dicsérni pedig felesleges. Esztergom közönségének egyik lel- kessebb része kiváló tisztelete jeléül egy igen szép babérkoszorút nyújtóit át emlékül a vendégművésznek. A többi szereplők közül mint mindig úgy ezáltal is; csak Búcsúét, Bács Károlyt és Némctnét emelhetem ki. (34. A lelenc/..) Feleki Miklós Bér. ók szerepében vett búcsút az esztergomiaktól, a kiknek jelen volt képviselői ez úttal a legzajosabb tetszés nyilatkozatokban üdvözölték a vendég művészt — és méltán, mert Bertók szerepét senki sem játszhatta el jobban, igazabban s a jellem valóságához megérthetőbben, — mondhatnám majdnem kézzel foghatóbban, mint Feleky Miklós, a kinek a mily kevésbé rokonszenvesek alakításai és szerepköre, ép oly elismeri, oly magas a művészete. Örülünk, hogy szerencsénk volt hozzá s arra kérjük, hogy a mily feledbe:ellen marad ő nekünk, viszont tartsa meg ő is Esztergomot szives visszaemlékezésében. Az előadás elég összevágó volt s a szereplők közül többen hozzájárultak a sikerhez. (35. Ripp van Winkle) Egyike a kiválóbb operetteknek úgy a költőibb gondolat, mint a jelesebb zene tárgyában s ha ezenfelül hozzáadjuk azt, hogy az előadáson, a mely Nagy Linda jutalomjátéka volt, két kis műkedvelőnő is szerepelt, úgy nem csodálkozhatunk, ha ezúttal örömmel jegyezhetjük meg, hogy a színkör majdnem zsúfolásig megtelt s mert a jól mulatott közönség egyenkint tapsolta a jutalmazotíat és a kis műkedvelőket — kifogásainkat inkább elhallgatjuk. A kulisszák mögül. (Nagy Linda.) Másodszor van itt nálunk Esztergomban. Először megjelent kéziratban a boldogult emlékű néhai Pesti társulatánál, másodszor most — fólió kiadásban. Akkor három szál gyertyával vi'á- gitotfc teremben ötödfél szál emberből álló közönség előtt is csak olyan jó kedvvel énekelt, mint most, mikor már csakugyan több ember van odalent, mint a színpadon. Nevéhez teljesen méltó erőteljes alkata, hangja, játéka és humora van. Értelmes színésznő, a kiről színpadi szemléink mindig mint kiváló tehetségű énekesnőről emlékeztek meg. Igazat adott nekünk a népszínház is, mely a derék menyecskét komi kai énekesnőnek szerződtette. * * * Nagy Linda tehát jegyben jár a népszínházzal és igy le kell mondani egyelőre másik jegyeséről, a kit a sors, (ez az ügyetlen operette-rendező) egész másfelé küldött ki szerepelni. Nagy távolság lesz köztük. Na, de vigasztalódjanak, a nagy távolságban egymásért ragyogó csillagok végre is találkoznak. * * * A jó kedvű operett-énekesnő, akinek még az esernyője és napernyője is jóval nagyobb a szokottnál, már sok vidám estét szerzett a komoly esztergomiaknak, akik minden tapsfukarságuk mellett is nem egyszer csinos vihart csattautottak ki a nevetően daloló színésznő tiszteletére. Épen azért igenis megérdemli, hogy néhány sorral beavassuk ót is a mi saját külön szini- al huniunkba. * * * Megtörtént már egyszer vele az az előre várt baleset, hogy néhai direktora adósságaira lefoglalták az összes ruhakészletét valahol a hatodik megyében. Nagy Lindát azonbin nem hozta ki sodrából ez a malheur s egy szerény kreton-ruhában énekelt operettbeli királynőket, herczeguőket, előkelő dámákat, sőt ha kellet volna még férfi szerepeket is. Mosolyogva cselekedte ezt a nagyszerű sokoldalúságot, s jókedve megmentette az előadásokat. * * * Már most a népszínházé. Nagy Lindával az operettek s a népszínművek termő földje szerencsés akvizicziót csípődig mindig önkényt tört elő k Idemből a dal: Fekete s/em éjszakája, Hány csillag ragyog reá ja ; Hány csillagból van a szemed: Mariskám? — Hogy az egész meny országgal Ragyogsz rám ! — * * * Azonban boldogságom perczei meg valá- nak számlálva. Még egy-két nap volt hátra s azután mennem kellő. Mi tévő legyek ? — Elbiröm-e őt ismét felejteni ? — El menjek-e, vagy elvégezzem még a hátralevő egy osztályt s más pályát válasszak ? — De mit csinál szeretett anyám, ki egyik legfőbb vágyát látja majd teljesülve, ha elmegyek s már is kimondhatatlan boldogsággal telik el keble, ha rá gondol, hogy egy év múlva már rcverendá- láthat ? ! Oh, valahányszor visszaemlékezem a té- pelödő perczekre, órákra, mindannyiszor feléled bennem a keserűség s bánkódás kinos érzete. Végre is határoznom kelle s én minden körülményt egybevetve, pályám mellett maradtam s rendelkezési helyemre menendő, fel is készülődtem. Kora reggel volt, midőn a kocsi házunk elé állt. Szeretett anyámtól elbúcsúzván, kedves atyám és nővérem elkísértek az Y-i állomáshoz. Kocsink a major mellett elhaladva, annak kapuajtaja egyszerre kinyílik s az áldott kis teremtés: Mariska fut kocsinkhoz, egy fehér, meleg kendőbe burkolva. Marasztaltam öt, hogy hát ha megfázik, — de ö is elkísért, hon nem volt képes maradni. Az Állomáshoz érkeztünk, a vonat pedig soká magára nem váratott. Elbúcsúztam tehát sorba ölelve, csókolva kedves apámat, édes nővéremet s mi tagadás, szeretett Mariskámat is. Ah ! — ki tudta volna, hogy az utolsó csókot adom neki ! Végre is fel kelle szállnom a vonatra s csengetés : egy . . . kettő . . . három !. . . egy fütty — s a vonat tova robogott. Kihajolva zsebkendőmet lobogtattam s láttam, hogy ő is viszont lobogtatja, köz- ben-közben egyet törülve gyönyörű szemein. Többször érzem az elválás titkos, keserű s szorongató érzelmét, de ily mértékben még soha. — Mintha szivem egyik részétől fosztattam volna meg! * * * A kollégiumba érkezvén, két nap múlva az újonnan érkezett pályatársakkal együtt felöltél« a rend öltönyét s azután iparkodtam szomorú érzelmeimet levetni és szabadulni egy éjjel-nappal előttem lebegő kép hatása alól, de teljesen ezt soha sem lehetett. * * * Egy év múlt el. Rendfőnökünk, kegyes atyánk, engedőimével a novitiatns után három napi szünidőt kaptunk. A legnagyobb örömmel repültem haza, nemcsak azért mert megláthattam újra kedves szilleimet, hanem azért is, mert viszont láthattam öt. Éltem tehát a szabadsággal, haza menteni, — de bárcsak ne éltem volna, ne mentem volna. — Otthon természetesen az első kérdéseim egyike volt: Mariska, kiről már egy év óta nem hallottam hirt, mert a novitiatusban levelezni nem szabad. Kérdezősködtem tehát utána, — de ah! mint semmisültem meg egyszerre, midőn ama hirt haliám, kogy ő már többé a tisztességes emberek részére nem létezik. Alig akartam elhinni, de különben komoly anyám felvilágosító szavainak hinnem kelle. Ledőltem a pamlagra s zsebkendőmbe rejtve arczom, keservesen, igen keservesen sírtam. * * * A felvilágosító részletek közül annyit közölhetek, hogy Mariska, eltávozásom után sokáig szomorú volt, — de egyszerre megváltozva, nem csak hangulata, hanem természete is, a világ zajába kívánkozott, — s szüleit is sürgetve, többször részt vett a tél folyamán tartott városi bálokban. Utóbb már rajongott a bálokért. A farsang végén volt a legutolsó bál ; — szüleit kóré, hogy engedjék őt is el. Szülei, talán anyagi, de mindenesetre egyéb okokból is, nem engedek. ő tehát igen kérte szüleit, hogy engedjék a városban lakó rokonához. Hosszas kérés után végre édes anyja befogatott s elengedé, de azon kikötéssel, ho>_ry estére, midőn a kocsi érte megy, okvetetlenul haza jöjjön. De este kilencz, majd tíz óra, az érte ment kocsi még sem jön ; — tizenegy felé jár az idő, a kocsi vissza jön üresen, — nem találta. Atyja aggodalommal telt szívvel lóra ül s a városba siet, keresi a rokonnál, — nincs; — majd siet a bálba, ott arról értesül, hogy itt volt, de már eltávozott. Nagy keresés után megtalálja két fiatal ur lakásán, — — — de már későn volt. Atyja azonnal kitagadja öt; — azonban ezt később megbánva, mégis haza akará vinni, de ekkor már ö nem akart semmi áron. A szülők levertsége, nagy bánkódása képzelhető. — Elvesztették azt, mi minden ember büszkesége: tekintélyüket, becsületüket, elvesztették egyetlen gonddal nevelt s hőn szeretett gyermeküket. * * * Oh lányok ! — vigyázzatok magatokra — s ti anyák még jobban lányaitokra ! PIUS. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Költő minden szív, mely szeretni tud. Eötvös. * Meghiúsult remények, eredménytelen küzdelmek nem jogosítanak föl, hogy a gondviselés ellen kifakadjunk. Szabó R. * A nő hivatását e három édes érzelmű szó fejezi ki: háziaszony, nö és anya. Szabó R. * Az asszonyi szelíd természet leginkább a beteg ágyánál tűnik ki, akkor minden boszút feledve, ápolja a szenvedőt s megváltó angyalként türelmet s enyhülést varázsol. Kisfaludy K.
