Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 70. szám

KSZTUIÍUOM IX. líVI-’OLYAM

70. SZÁM.

CSCTOlíTÖK, 1887. SZKRTKMl>KT> 1

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZA 8!7. SZÁM,

liotii :i- lap K'/.i'IInmi rés/.ét illutö lui/.lomáiiy ide kiiMmnIíík.

KIADÓHÍV ATAL :

SZÉCHENYI-T’ÉR .331- SZÁM,

hová a lap hivatalos s a. magán liinlofcésui, a nyilUórbe s/.áiM, kö/,- leménvok, elöli/,of ósi pón/.ok és rcidii-málások iulé/,emlők.

|i

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS 1111:hi:TJiSi:IC : ílAUÁN-HM.'liliniSUK

.1 szólni 100 szóig.— frfc .7ő ki< d megállapodás. szerint legjm 100 —200-ig- . 1 írt őO kr. táiiyossblinii kö/.öllulimk. ,

200 —fW)ö-ig . 2 frfc 25 kr.!'! . }

I>élv‘!g<lij ílO kr. NVIliTTKIÍ sora. 2Q kr.

. . ”.—- :l: . .— '' .v;|

" t

Fölös tanítónők.

Esztergom, aug. 31.

A kenyér-pályák közül önállóságra törekedő nőink közül az utóbbi években rendkívül sokan léptek a távírói, postai és tanítónői pályára. Borid idő múlva annyi kész távirónőnk és postamesternőnk támadt, hogy Magyarország nemcsak minden falva, de talán minden pusztája, sőt majorja számára is kifutotta volna.

A kormánynak tehát gondoskodnia kellett az áramlat megfékezéséről, a mi elég ügyes kerülő intézkedések után néhány esztendő alatt sikerült is; úgy hogy most már nem igen ostromolják a közlekedési minisztériumot a szép amazonok századai.

Hanem a tanítónői pálya túltengéso ellenében még mindig nem követ el semmit sem a felsőbb intézkedés. Akárki elvégezheti a tanítónői vagy néptanítói tanfolyamot nőink közül, semmiféle akadály nincs emelve. Mintha csak nyíltan jelezve lenne az állam -részéről, hogy : menjetek csak szép leányaim, tanuljatok csak szorgalmasan, szerezzetek csak diplomát szaporán, majd gondoskodom én azután rólatok !

Pedig az állam nem beszél s nem is cselekszik igy. Száz és száz tanítónő van jelenleg a fővárosban, a ki nem tesz egyebet, mint folytonosan protek- torokat keres, kéflethetetlcnül pályáz és szívtelenül elbukik. Ma-holnap már ezer tanítónő fog konkurálni egy álBukott angyal, — de a ki azelőtt igazi angyal volt.

*-I' f -I»

X en elvégezvén a hetedik osztályt, haza mentem nagy örömmel, mert ezen évvel végzem be diákpályámat, bevétetvén egy elsőrendű tanító-szerzetbe. Egy uj pálya, uj élet áll az ember előtt, ki ne örülne s hozzá még, ha valaki hajlamot is érez annak, hátrányait is, igaz, de mindenesetre előnyeit is, mintegy megizlelni s élvezni.

Lakhelyünkre .való bevonulásom, mely Y-on kívül a szőlők között volt, valóságos kis triumplmst képezett. Hogy is ne ? —- mikor a szülők immár látják, hogy íiuk • pályáját megválasztó, hozzá olyat, mely ő nekik is örömükre szolgált, ellenkezésükre pedig épen nem.

Tehát otthon voltam.

Házunkat, mely mint említem, a szolok között volt, egy kis erdő választá el a közeli majortól, hol X. tiszttartó élvezte az élet boldogságát, kedves nejével és szere- . tett egyetlen leányával: Mariskával.

Egyetlen leányuk lévén, öt illő nevelésben részesítek. Az elemi tanulmányokat

*) Halve lemények elkeniL'se végett: ez éleiből : vett rajz bőse nem Plus volt.

lásra is, ha gyors és okos intézkedés nem jön létre.

Szép és lélekemelő, mikor a szegény hajadon, számot vetve anyagi szellemű korunkban nem igen kecsegtető jövőjével, maga akarja megteremteni önálló jólétét s független boldogulását intel- ligencziájával és iparkodásával.

De leverő és végtelen szomorú, mikor az első reményeket is keserű csalódás követi s mikor az összes szép álmok teljes hajótörést szenvednek. A társadalom napról napra veszt reményekben s nyer megkasonlo.t kedélyekben.

Mi történik az állás nélkül maradt tengernyi tanítónőkkel, a kik számot vetve magukkal s talán már szakítva is körülményeikkel, minden áron önálló tanítónői kenyérhez akarnak jutni ?

Még. ezer szerencséje vau azoknak, a kik elkerülhetnek valahová vidékre nevelőimnek vagy társalgónőnek. Micsoda jövő vár azonban ott reájuk ? Ifjúságuk és szépségük veszedelem, egyedü 1 v alóságuk, pedig 0 rvé 1 \y_.,.._Nem. megrenditő-e, mikor néhány, esztendő múlva keserű tapasztalatokkal, összezúzott szívvel s Ia 1 án már nem is tiszta szívvel újra visszatérnek régi, szerény családi körük igénytelenségébe — lemondani és meghalni ?

Töménytelen példa van előttünk, mely arra kötelez minket, hogy minden ■ esztergomi leányt lebeszéljünk, a ki tanítónőnek készül. Helyes és buzditás- ramóltó, ha nőink komolyabban foglalkoznak bizonyos tankönyvekkel; mindig tiszteletreméltó az a, nő, a ki többet tud, mint a mennyit az iskolákban tanult s mindezt magán szorgalmának köszönheti; de vétek vissza nem tartani azokat, a kik olyan pályára sietnek, a melyen hazánkban ez idő szerint csak minden tizedik nő boldogulhat, mert ha egyetlen egv állás betöltés re szükség van, akkor kilencz pályázó tanít'- nőre bizonyára írnes szükség.

Van a boldogulásnak sok egyéb útja is. Torlaszoljuk cl mielőbb a boldog- ! talanság

A prímás gazdasága.

«Hazafias kötelessége minden magyar embernek nemesük megtartani, de lelkiismeretes műveléssel gyümölcsöztél ni azt a földet, mely elődjeitől reá ja származott. Míg a magyar ember jó gazda, addig nem kell félteni Magyarországot. Nekünk egyházi férfiaknak a jó gazdál- j kodáson ki vili egyéb kötelességünk is jván; be kell ugyanis bizonyítanunk az i ország előtt, bogy a kezünkre bízott 'javak jó kezekre vannak bízva.»

! . Igx^nyilatkozot.t egyszi'r a.prímás az ő gazdaságáról, mely kezelésében busz év alatt kétségkívül az összes magyarországi főpapi birtokok közö.t mintaszerű eredményeket képes, felmutatni.

Kein lesz érdektelen, ha az,«Esztergom és Vidéke» olvasóinak hivatalos adatokban bemutatjuk a herczegprimás gazdaságát és termelését.

Vau összesen buszon hét ezer kát. hold szántóföldé, mely repczévol, búzával, rozszsal, árpával és zabbal van bevetve. Eladásra kerül évonkiut 130—- 200 vaggon búza, 30—50 vaggou

repeze, 24—50 vaggou (rozs, 100 — 175 vaggon árpa és 40-—80 vaggou zab. A repezét és a gabonát az uradalmi gabonaiigyuök (a prímás saját külön zsidaja) értékesíti. A búza-vetőmagvak többnyire tiszavidékiek; az árpa prob- stoi, Oregon, chevalier, liánná és svéd; a rozs és zab nemesített hopetown angol vetőmag; kanadai repcéével tanulságos és .eredményes kísérletek történtek.

A gyapjutermelésre nézve a következő érdekes., adatokat sorolhatjuk fel. A primási uradalomban rendes körülmények között körülbelül hetvenezer birkát gondozna^, A tiszta gyapjnter- melés öreg és tokló birkáról közel ötvenezer kilogramm, bárányról ötezer. A birkászatot. tiz esztendő óta hat törzsjuhászat segítségével a gróf Hunyady- fé.le Taráuyi-iránybau vezetik, a mi évenkint tetemes javulást eredményez. A mosás hideg zuhanyával történik. A legjobb minőségit gyapjút Esztergomból adják el bécsi, budapesti és jägeru- d o rli im őkn e k és. gy á ro so k u ak.

A bortermelés összesen kilenczven- ezer kát. hold szőlőterületre terjed ki, mely. évenkint átlag 10(>2• (>5 (holdanként 110)0 )hekto iter fehér és vörös bort produkál. A termés nagy óbbá ra uradalmi szükségletek fedezésére szolgál. Legkitűnőbb bora a prímásnak a ezé- tényi, melyet nem is felednek el azok, a kik vele megismerkedtek.

A dohánytermelés mindössze is a kincstár számára nyolezvan engedélyezett térkoldon történik. A rétháti, fo- garasi csetneki és véki fajtából évenottbon ily ere egy szellemes nevelőimtől, felsőbb tanulmányait pedig a szülök határozata folytán P-ben a Clarissáknál vógzé, hol tizenhét éves koráig.voll. Akkor jött véglegesén haza, mikor én, — tehát a fentebb jelzett időben.

Két hét óta élveztem a szünidő, szabad levegőjét, midőn egy napon megismertem szomszédunk kis leánykáját. Hozzánk jött látogatóba, jobban .mondva nem is hozzánk lninemy nővéremhez. Nővérem bemutatott neki. 0 ártatlan mosoly kíséretében fejező ki a feletti örömét. Mert lehet-e kaczérság egy oly lányban, ki most került ki a «kedves nővérek» áldó kezei alól, kiknek vezetése alatt szendeségnél, őszinteségnél, más egyebeket bizonyára nem lehet elsajátítani. -—- Két óra hosszáig volt nálunk, de ez idő oly hamar elmúlt, mintha negyed óra lett volna. Megrövklité ezt ugyanis az a kedves társalgás, melynek résztvevő élvezője azelőtt ritkán voltam.

0 azután elment.

De im — mi ez ? Mi lelt engemet, hogy oly nyughatatlan, majd mélázó, szórakozott vagyok. Hol jár az eszem ?

Megvallva, senki máson, mint Mariskán.

En szerzetesjelölt! — és mégis ilyesmiken ? — Igen, ilyesmiken. Mert oh, azok a szemek, azok az ajkak ! — az a szeudoség, gyöngédség ! — Megtestesülve láttam benne egy. tündért, fekete gyémánt szemeivel, sötét hajával s rózsabimbó ajkával, — nyájas hangjával, mely mint Aeol hárfájának gyengéd zöngéi diniének felém.

Talán szükségtelen is mondanom, hogy e naptól fogva Mariska iránt nem köznapi érzelemmel viseltettem, ü többször is el! jött — s mentöl többször jött, annál ben- | sobbé vált az iránta táplált érzelmem, ! mely hova tovább édes szerelemmel érlelődött bennem.

Szeretni kezdtem öt a legforróbb szeretettel, — mert ékesité öt a természettől j nyert szépségeken kívül, kiváló műveltsége

j.is, mely azonban keresettséggé nem fajult. Tudott igen jól németül, francziánl gyönyörűen zongorázott, — szóval meg volt benne mind ama jó tulajdon és kellék, melyeket csak egy fiatal leányban összpontosítani lehet. S én, ha azelőtt gondoltam is leányokra, csak ily eszményi, szellemes nő lehetett az s íme, a mi előttem azelőtt csak mint ideál lebegett, most megtestesülve látom. Öli én boldog! — de mint pálya választott: boldogtalan !

Iránta érzett hajlamom előtte nem maradt titokban, mert viseletemben, szótalan- ságomon, zavarodottságomon, daczára szen- deségének, észrevéve azt — s nem hízelegtem magamnak, midőn egy hónap múlva hasonló érzelmet véltem tapasztalni részéről is irányomba.

*

* *

Egy gyönyörű nyári nap volt, a menynyiben az égboltozaton elterült sztratüsz nem engedé a forró napsugarakat teljes özönével a földre lövélni, igy tikkasztó ! bőséget előidézni. A kis erdő fáinak lombjai között pedig gyöngéd szellőcskék játszanak bujosdit s tárták folytonos derültségben a búvóhelyül szolgáló sudarakat.

| Erdő-mező örült e szép napnak, — képviselvén előbbinek örömét a dalos madarak

seregének élén a bájos hangú fülemüle, — utóbbiét pedig az égbe emelkedő s dicséretet zengő kis pacsirta. — Szóval: igen szép nap volt.

Mariska e nap délutánján különösen jól találván magát nálunk, a szokottnál jóval tovább maradi. Már .lenyugodott a nap, midőn játszi kedvünkből kifolyó mulatozásainkból feleszmélve, ő haza készülődött. Azelőtt nővérem szokta volt őt hazakisérni s még elég világos volt, midőn maga is sétálva visszaérkezett. De ma, már későn lévén az idő, magam bátorkodóm őt félórányira fekvő- lakhelyükhöz visszakisérni. Felajánlani szolgálatom, — ő azt örömmel fogad á.

Utunk a kis erdőn vezetett keresztül.

Útközben egyről is, másról is . beszélgetve, a többi között^ feljött a szó a kéz- csók-nyclvről is, — t. i. mit jelent, - ha a nő kézfejét nyújtja csókólás végett, mit ha ujjait, s. i. t. végre úgymond, ha tenyerét nyújtja a nö, ugy az a legnagyobb közönyt jelenti.

Az erdő közepén voltunk.

En önkényt megragadám bársony kis kezét s megakarám a tenyerét csókolni. (J kikapja azt s a gyengéd megbántódás, de a rögtön beálló megengesztelődés s a legbensőid) érzelem kevert érzetével, szóval az igazi szerelemmel' telt szívvel ö ajkát nyújtja — és én egy igazi forró s édes csókot nyomtam arra. A mennyei érzetet pedig, mely bennem akkor kelt, leírni toliam képtelen.

En liazakisérém őt s nem csak az egyszer, hanem másszor is és mindannyiszor az édc-nben képzelem magamat, visszajöhet