Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 64. szám
KSZTKIÍGOU IX KVI-’OI.YAM (54. SZÁM. OSÜTÖl’TÖK, 1887. AUGUSZTUS II i; MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖI<ÖN. Kl/ll'T/.KTIiKI ÁR : í egész évro .... ................................(5 frt — kr. ; léi évre ...............................................................8 fit — kr. n egyedév re..........................................................I frt RO kr. __ Ejjy szám ára 7 kr._______ V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, Imi;V :i I:ip «/.i‘lI<»m' részét illető lÉöv.leinények kiildemlők. ^•^lADÓHÍVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 33L SZÁM, Imvá ;i I;i.[> hiv;i.t;ilos s ;i. magán hirdetései, n nyilttérbe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reelamáhisok intézendőlc. HIRDETÉSEK 111 V AT A LOS llllil)ETEK10lé : i\| A (IÁN-III líl> 10TIMS 10K I szótól 100 szóig — frt 75 kr. megállapodás szerint legjn- 100 — 200-ig . I frt nO kr. tányosaldian közöltéinek. 1 200—300-ig . 2 frt 25 krJ i ,-----l iélyegdij 80 kr. NVJLTTIOIÍ sora 20 kr. A phylloxera meggátlása. ni A Ripalin sauvago, Jaquoz és Hcr- bomont fajokat a földinivölési m. kir. minisztérium segélye folytéin a lehelő- uég szerint megszerezvén, -- a kir. város állal egyletünknek átengedett szol - löiskolában kiültettük. Ezekkel már oltási kísérleteket is tettünk, különösen a Jnquez és Herbemont ves/.szőknek gyorsabb szaporítása végett, azokat részben riparia alanyokba oltottuk be, minthogy az eldbieknek sima vészéi nehezen gyökereznek. A szőlőnemesités eddig alkalmazott módjainak azonban egy rósz tulajdonsága van és ez abból áll, hogy az ojt- ványok nem tartósak, amennyiben az oltás helyén úgy az alany, valamint a heoltott vessző idő múltával elgombá- sodik és bélszövete elüszögösödik ; minek kövei kéz ében a beoltott venyige 8 —12 évi tenyészet után elhal és igy az oltott tőkék használhatósága 8—10 évre teljed. Ily rövid élettartam mellett az európai .szol lő faj oknak oltás utján való fen tartása, annyi fáradsággal és költséggel jár, hogy a. Iegncmessebb asztali szol lő és csemegebor-fajokat kivéve,— a szol lök jövedelme nem fogja a reájuk fordított költségeket megtéríteni. Minélfogva a hegyi-szőllők fenntartásának ezen módjától kevés eredményt várharni és annak nagymérvű elterjedést jósolni szintén nem lehet. A szol lő nemesítésnek más módjaival: úgymint a zöld-oltással és a tavaszi- és zöldszemzéssel szintén tettünk kísérleteket, melyeknek eredménye felöl (‘/úttal még nem nyilatkozhatunk. A zöld- ojt vány oknak élete, áll i tó lag,' egy pár évvel tertússabb ugyan, de mivel ez által a. v íny égé bélszövete szintén megsértetik és annak össze forradása, sohase lesz tökéletes,— ennélfogva annak jelentékenyen nagyobb sikeréhez kevés reményt táplálhatunk. A tavaszi és a zöld szemzés által a szőlő- vesszőnek érzékeny bélszövete nem sértetik ugyan s ennél fogva attól elméletileg az ojtványnak nagyobb tartósága lenne várható; a nemesítés ezen módjával tett kevésszámú kisőrletek eredménye azonban eddigelé nem volt kielégítő, — minthogy a szemzések közöl igen kevés eredő meg; ha tehát az általunk tett és még folytatandó kísérletek sem vezetnének jobb sikerre,— akkor az európai szol Lő fajoknak nemesítés utján való módban való fen tartásáról is talán minden időre le kell mondanunk. Ezek szerint tehát a hegyi szellők állandó fen tartásának biztos és mindenki által alkalmazható módját egyedül az amerikai közvetlenül termő szőlőfajok elszaporitasa és kiültetése [képezi, melynek gyors keresztülvitele bortermelőinknek legsürgősebb feladata, hinnék előmozdítására van most elsősorban a legfőbb gondunk és törekvésünk irányozva és a megfelelő szol 1 őfa.jok szaporítása és terjesztése által anyagi erőnkhöz képest kitelhetőleg eszközölni is fogjuk. Meggondolva, azonban azt, hogy vidékünkön a szellővel beültetett terület mintegy 10,000 kát. holdat tesz, melyen az ellenálló futóhomok területek kivitelével a szellők megújítására minden négyszög területre egy tőkét számítva,—mintegy 50 millió— ebből Esztergom kir. város 1200 kát. lioldnyi szőllő-hegységére mintegy G millió szellő vessző szükséges. Tekintve továbbá az amerikai közvetlenül termő szőllővesz- szőkiu'k rendkívüli nagy kaposságát, a gyökeres- vesszőknek túlságos magas árát és mind o mellett nehezen megszerezhető ^voltát, a sima vesszőknek pedig nehezen megfogamzó természetét és mindéhez még a szol lő vessző-kereskedők megbízhat lanságát; tekintve végűi azt, hogy az esztergomi szőllő-te- lepünkön akkor, midőn az már életerős anya,tőkékkel egészen ki lesz ültetve, éven kin t logföllebb í/i millió gyökeres és y2 millió sima vessző lesz előállítható mindezeknek figyelembe-vételévol, azonnal szembetűnik, hogy ezen szőllő- telepnek vesszőtennelése az európai •szőllőtőkék pusz ulásával versenyt nem tarthat és hogy ennélfogva az egész vidék szőllőhegysége sokkal hamarabb elfog pusztulni, mintsem a kiveszett szőllöket amerikai vesszőkkel megújítani lehetne. A pusztulás bekövetkezte után a most még viruló sző 11 őtőkék helyén hosszú ideig, töbnyire csak gyümölcsfák, kapásnövények és csekély részben gabna és takarmány-félék lesznek termeszthetők, melyek a kedvezőtlen talajviszonyoknál fogva csekély jövedelmet adnak;—a szöllő-liegység nagy része pedig egészen elhagyatva pari a gon fog heverni mindaddig, inig az ellenálló szül lófajokkal való megújítás lassú folyamata befejezést fog nyerni. Ennek lesújtó anyagi következményei kiszámít, hard unok főleg a kir. városi földművelő lakosságra nézve, mely kevés szántóföldéi bírván, abból megélni nem lesz képes, ha birtokának legértékesebb része a szül lő semmivé válik és ezzel legfőbb jövedelmi forrása végkép elapad. Ily körülmények között nagyon kétséges, hogy a városi lakosság minden szívós kitartása mellett is tog-e annyi erővel bírni, hogy a megújítás nehéz munkáját keresztül .vii.ies- se és elszegényedve, elcsüggedve, kereseti forrása hiányában nem fogja-e', a hontalan kiköltözők vándorbotját kezébe venni és más boldogabb vidékét vagy hazát keresni, mint ez Franczia- országban és hazánk felvidékén tör* télit — ? Ezen tekintetek inul hatjaim! szükségessé teszik az előrelátó intézkedést oly czélszerii módokról, melyek szerint az európai szellők előrehaladó, pusztulásával fokozatosan azok gyorsan hely- repótol ható k és a sző Hők eddigi jövedelmei legalább részben folytonosan te n tarthatók legyenek. Ilyen intézkedés leend az esztergomi szöllő-telepnek megnagyobitása a végből, hogy az amerikai közvetlenül termő szol lő vesszők a kellő mennyiségben gyorsan elszaporithatók legyenek. E fölött azonban a kormány és a törvényhatóság anyagi támogatása lévén a mérvadó, ez iránti javaslatunkat csak akkor A HARAGOS ISTEKHÖ. (Elbeszélés.) Az „Észt. és V"ul.:‘ számára : MARISKA. II. Az öreg ur visszafordulva, megadott leánya mellett és komolyan tekintvén reá szóla : — Megtaláltad-e már ideálodat ? A leány mosolyogva rázta fejét és előre csúszott fürtéit hátrasimitá. Az atya homlokára egy felhő húzódott. Csak gondoltam, mert a múlt bálon nagyon bizalmasan mulattál a századossal. A fiatal hölgy felemelkedett és gyorsan mondá : — Prei'Zdorf Arthur gróf kellemes társalgó, derék ember de ,. . — l)e ? — kérdő szigorúan az apa és újra megállott. — De — szóla a leány és fejét rázta -- do ö — leán y vadász. Az apa félrefordult és miután kimosolyogta magát, újra leányához lépett. — Büszke leány vagy. — Itt van már a kocsi papa — mondá a leány kitekintve az ablakon. — Tehát menjünk a képkiállitást megszemlélni. — Hallod-e leányom, Lajos bácsi is ott lesz ám.- Lajos bácsi ? — mondá a hölgy, — mintha visszliangoztatná ezt a nevet. —- Ne éreztesd vele ellenszenvedet, mert az nagyon fájna neki, légy barátságos irányában és tudd meg, hogy ő mégis a . . . — Lajos bácsi! — mondá a hölgy, mintha egy dal refrainjét énekelné. Az öreg felkaczagott és leányának a karját nyújtotta.-f* Midőn a kocsi gyorsan tova robog, megakarjuk ismertetni röviden Eugénia atyját. Altheim gróf nagyon régi családból származott, már rég a hadsereghez lépett, ott töltötte legszebb férfi éveit, azután elhagyta a katonai pályát, mint mondá azért, mert neki sehogy sem tetszik a háború. 1814 ben ö is ott volt abban a seregben, mely Francziaország ellen vonult. Midőn nyugalomba tért oly féleséget vett magának, kivel nem sokáig élhetett boldogan. Eugénia volt egyetlen gyermeke, a kit mint mi is láttuk, szívesen összekötött volna Barbary Eveline rokona fiával, de a mint Eugénia vélekedett fölötte — azt tudjuk. * íK * A kocsi megái lőtt és atya leányával a pompásan diszitett előcsarnokba lépett. A leányka finom vonásain mosoly vonult végig, mert ott az oszlophoz támaszkodva állt a «Lajos bácsi.» Barbary Lajos magas alkatú, csinosan öltözött fiatal ember, ruháján különös csin látszott. Egy oszlophoz állott támaszkodva, de kifejezéstelen arezvonásain, ma különösen meglátszott, hogy föl van izgatva. u nem sietett a jövők elé, sőt nem is tekintett feléjük, hanem oldalt nézett. — Jó napot Lajos ur’! — mondá barátságosan Altheim gróf, miközben leánya pajkosan a fiatal ember vállára ütött legyezőjével és mondá : — Jó napot, bácsi. A fiatal ember összerezzent, megragadta a leány kezét, arczába nézett, azután elfordult tőle. — Fornarina ! — suttogá ő. A gróf körültekintett és habár nem érté e szavat, nagyon zokon és sértőleg vette a fiatal ember e viseletét. — Mi még beszélünk egymással ifjuúr! — mondá és a lépcsőkön fölfelé ment. Fönn a legutolsó plateaun állott Preisz- dorf Arthur gróf százados. 0 sem ment az érkezők elé, hanem a mellette álló vastag majornak azt mondotta — mintha a parádén volna — keményen : — Nem is hinné el százados ur, bogy milyen áldozatkészek a művészetre azok a nők, a kik bennünket csak legkevésbé sem méltatnak. Ah . . . mondá aztán mintha csak most venné észre az érkezőket; — jó reggelt gróf ur, jó reggelt comtesse. Kegyed is itt van ? Kegyed alkalmasint az összehasonlítás végett jött ide ? Altheim gróf szigorúan végig nézte a beszélőt, azután leányát a karján tovább vezette. — A nagy teremben balra a legelső nagy kép — kiáltá utánuk a százados. Altheim gróf nem bírta megérteni az urak viseletét. A nagy teremben balra V — mit jelentsen ez V — mormogta a gróf — meglehet hogy tán ez felvilágosításul fog szolgáin; ,1 részemre. A két termen gyorsan átsietett leányával. A harmadik teremben az első kép előtt roppant sok néző állott. A mint a grófot és leányát látták belépni, a nézők között halk moraj keletkezek, azután mindnyájan félrementek. Ez a jelenet nagyon feltűnt a gróf előtt. A következő pillanatokban már a kép előtt állott a gróf és leánya. A gróf először a képre tekintett. A festmény alján e szavak állottak : «Dianna a fürdőben» — azután leányára vetette szemeit, ki reszketve, zavarodtan és megsemmisülve szegzé földre szemeit. A leány zavarodottan simitá meg homlokát és fürtjei mind arczára estek. TJgy érezte, mintha letépték volna ruháit és most a nagy nézőközönségnek volna kiállítva botrányul. Ezer meg ezer szemtelen szem fordulna feléje és ezek mind egyes tekintete úgy fáj neki, mintha tűt szúrnának fehér bőrébe. Ijedten kapott ruhája után és midőn érizé, hogy megtapintá a selymet, elpirult ... a vér szivébe, és fejébe tódult. . . védelemre emelé föl karjait... térdei inogtak . . . még egyszer felvillámlottak szemei s'; aztán — sikolylyal roskadt össze a padlón. * Újra Altbeim gróf házában vagyunk, újra abban a kicsiny szalonban, • álig fiú- gyed órával a most elbeszélt esemény után.,- a szalon ajtaja csak be van hajtva, „es a benn levők halkan társalognak a kis szalon-