Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 64. szám
fogjuk a tok in totes képviselő testület elé terjes/-:hetni, midőn az e végre nyújtandó segely iránt az illető helyekről elegendő biz*ositást nyertünk. Hasonló szükséges intézkedést képez továbbá, egyrészt a vízzel elárasztható lapályoknak, másrészt pedig a futó-homokkal borított területeknek európai szol lökkel való beültetése. A tapasztalás ugyanis azt mutatta, hogy oly szöllőkbon, melyek .hosszabb ideig állandóan viz alá voltak helyezve, a, íilloxcra teljesen elpusztult anélkül, hogy a szöllőtökék élete az által megtámad látott, vagy az tenyészetében és termékenységében fogyatkozást szén védett volna. Az elárasztás sikeréhez mulhatlaniü szükséges azonban az, hogy a szöllő-ta- 1 aj mintegy % méter magas vizréteg- gel legalább 30 —40 napig elborítható legyen. Minthogy tíz elárasztásnak a szüret után a téli évszakban kell történnie; ennélfogva az sem a rendes szőllőmiivelést, sem a növény fejlődését és a gyümölcs megérését nem gátolja. Egyszeri elárasztás nem biztosit minden időre a phy 11 oxer átrak az elárasztott szellőben való uj megtelepülése és elszaporodása ellen; minélfogva újabb fertőzés esetében az elárasztást ismételni kell. Esztergom kir. város határában nagy kiterjedésű lapályos területek vannak, melyek a vidék kedvezi* vízrajzi viszonyainál fogva kivált téli esős időben könnyen viz alá boríthatok. Ilyenek a méhesvölgy lapályos feneke, a téglaházi rétek, a lápod, a csont kúti, zsidókúti, dunadiillői és a kis;ői földek legnagyobb része; továbbá a. Strázsahegyi és a Latorkő alatti térés legelők. Előbbiek a sztntléleki, diosvölgyi és csipke völgyi patakok és a téli hó s esővizek; utóbbiak a kenyérmezei folyó felfogásával és esetleg a. Duna. vizének felhajtásával könnyen el áraszthatok, mire nekünk a műveltségben messze mögöttünk mararadt faj- rokonaink, az itt letelepült bolgárok követésre méltó példát szolgáltattak. Ezen vizek kellő csatornázás mellett száraz időben talajöntözésre is felhasználhatók volnának és nem csekély befolyást gyakorolnának a ta'aj termékenységének fokozására és állandóvá tételére. Első tekintetre czélszerüilenek látszik ugyan az, hogy a termékeny lapályok szellővel ül tettessenek be és az a. nélkül is kevés gabna-termőföld még szükebb térre szoritassék, megfontolva azonban azon körülményt, hogy kevés oly terület létezik az országban, mely vízzel elárasztható és amelyben az európai szőllőfajok kevés költséggel állandóan ;feltar|hafók és amelyben mindamellett jó bor termelhető; megfontolva továbbá azt, hogy a phyloxora pusztításai következtében a bor termelés nagy átalakuláson megy keresztül, melynél azon termelők lesznek előnyben. kik az európai 'nemes szőllőfajo- kat állandóan fen tartani és az amerikaiaknál jobb minőségű, kivált fehér faj-borokat, és az asztali szellőt aránylag olcsóbban és nagy mennyiségben lesznek képessek termelni.—Tekintve végül azt, hogy a szellő és bortermelés a gab mi és takarmány termelésnél jövedelmezőbb gazdasági ágat képez, mely az elmaradt gabnalermés értékét bőven kárpótolja és a helyett a tápszerek máshonnan mindenkor könnyen beszerezhetők; mindezek megfontolása után bárki átfogja, látni, hogy a vízzel elárasztható területeknek európai széliével való beültetése nagyon ajánlatos már csak a végből is, hogy az amerikai közvetlenül termő szőllőfajok idegen izű bortermése nemessebb európai borral vegyítve könnyebben értékesíthető legyen. Hátrányos tulajdonságai ugyan a lapályos szellőknek, hogy azok a tavaszi és őszi fagyoknak gyakran kivannak téve és hogy bennük kivált es Is, hűvös időjárású években a késői érésű szőllőfajok kellőkép megnőni érnek, némely fajok pedig hamar megró ml an ak. A tavaszi fagyások és fagykárok azonban okszerű tőkemetszéssel és kevés költségbe kerülő füstöléssel, kivált, ha az tömegessen egyetértőleg végeztetik, tapasztalás szerint nagy részben elháríthatok. A szőllőgyümöles megérése és annak megromlásától való megóvása, pedig a koránéin, tartós szőllőfajok kiválasztása, és a tőkéknek az eddig szokásosnál nagyobb távolságban való ültetése által jelentékenyen előmozdítható, minélfogva okszerű szőllőmü- v elés és borkezelés mellet a lapályos szőriekben is jó minőségű, dús szesztartalmú és t artós borok termel hol ők, miről a francziaországi nagy kiterjedésű szellők kitűnő és drágán fizetett termékei elég tanúságot tesznek. (Vége köv.) Városi közgyűlés, (Augusztus 5-én.) A nem valami népes közgyűlésen Dr. Helcz Antal polgármester elnökölt, ki is a megjeleni,ok üdvözlésével az ülést megnyitván bejelenti hogy Homiczki Ferencz és Paul Sándor viril is képviselők elhunyta következtében a póttagok sorából Obermajer György és Szecskay'Kornél hivatott be. Tudomásul vétetett. Számos felszólalásra adott alkalmat a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak 21350/87. sz. a. kélt kőrrendelete, iparkészitményeknők heti vásárokon a nem helyben lakó iparosok által áruba bocsá hatása iránt al kofa n dó szabályrendelet tárgyában. Ugyanis az ipartörvény 50. §-át, — a mely szerint a hetivásárokon csakis helyben lakó iparos van jogosítva ipar- kószitményoit eladni ; —- az 1887. évi XVIII. t. ez. olykép módosította, hogy a törvényhatóságok, — a vásár: ártó községek meghallgatásával — szabá'y- rendeletileg megengedhetik, hogy valamely község hetivásárján idegen helyen lakó iparosok is árulhatnak. A tanács tekintve azt. hogy Esztergom város ipara oly kifejlődött, miszerint a közönség szükségletét teljesen kielégíti, azt véleményezte, miszerint, oly szabályrendelet alkotására, mely megengedné, hogy a vidéki iparosok Esztergom hetivé sávját látogathassák és iparke s z i tm é 11 y e i k e t á r 111 h assá k, szti k s é g nincs. Marosi József hosszabb beszédben a hetivásárokon megjelenő kasza és gyolcs- árusok ellen óhajtana intézkedéseket tétetni s nagyobb mozgalmat megindítani, miérc is indítványozza, hogy mielőtt a napirendre tűzött tárgy felett érdemi határozat hozatnék egy bízottéig kiil lessék ki, a mely a tárgyat komolyan megvitatná és véleményt alna. llurány János a liáza'ó kereskedés megszüntetésének kérdéséi is a kiküldendő bizottság megvitatása alá kéri bocsújtani egyébként Marosi indítványát pártolja. Dr. Földváry István az előtte szólló beszédjére hivatkozva konstatálja, hogy a házaló kereskedés is más meg a heti vásározás is más. Nem tartja szükségesnek a bizottság kiküldését és pártolja a tanácsi javaslatot, mert a házaló kereskedés szabályrendeletileg úgyis bevan tiltva a város területén, a vidéki iparosok beözönlésének pedig gátat vet a tanácsi javaslat. Dr. Helcz Antal polgármester a kérdés tisztázására nézve felemlíti, hogy itt csupán arról szól, miszerint meg ne engedtessék az, hogy a helybeli hetivásárokra vidéki iparosok bejöhessenek s ott árulhassanak. Hogy a felvidéki gyolcsosok sfb. ellen, kik a hetivásárokat halogatják, mozgalom inditassék, az eredményre nézve kétségét fejezi ki annál is inkább, mert ezek jogai a törvény által is biztosítva van, de máis- részt azok megélhetési alapját is képezvén a hetivásározás, emberiségi, közgazdasági szempontból sem követelhető, hogy ezek a hetivásárokról kitiltassa- nak, egyébként ha a bizottság kiküldése iránt tett indítvány fen tartatnék, úgy legczélirányossabbuak tartaná ha a kérdés a kereskedelmi társulat és ipartestület véleménye alá bocsáttatnék. Nidermann József a tanácsi javaslat pártolásával, Marosi József felszólalása folytán azt indítványozza, miszerint utasitassék a tanács mint I-ső fokú iparhatóság hogy a hetivásárokon megjelenő gyolcs és kasza árusok illetőségét nyomozza ki, miután azon meggyőződésben van, hogy azok egyrésze nem felvidéki. Marosi József fentartja a bizoítság kiküldése iránti indítványát, ellenben Frey Ferencz a szaktestületekhez kéri a tárgyat utalni. Takács Géza főjegyző szintén a tanácsi javaslat mellett foglalva állást, végül a tanácsi javaslat fogadtatott el ellenben a felvidéki s a hetivásárokon megjelenő árusokra nézve a pénzügyi bizottság hivatott fel véleményt adni. A fogadó, vendéglő, korcsma, sörház pálinkamérés, kávéház és kávémérési iparokról alkotott szabály rendé let vita nélkül el fogadtatott. ■' Fogadók éjjeli 2 óráig, vendéglők, korcsmák és sörházak éjjeli 12 óráig tarthatók nyitva, a zenélés éjjeli 12 óráig szabad. A pálinka mérések este 10 órakor bezárandók. Kávéházak éjjeli 12 óráig nyi.va tarthatók ezekben a zenélés éjjeli 11 óráig szabad. Az 50 ezer forintos kölcsönről készített számadásnak a megyebizottsága által történt jóváhagyása tudomásul vétetett. Hozzájárult a képviselő testület ahhoz, hogy az úgynevezett »kutyaszorító« kisdunaág letöltessék. Vándor Józsefné nyugdíj iránti ké_ ban, jelen vannak : a gróf, unokaöcsese Bürberg Lajos és a száizados. Eugénia eszméletlenül tétetett a kocsiba és hozatott haza, midőn magához tért, atyja szigorú arczát látta, az öreg az otto- mánon ült, melyen szép leánya feküdt. — Sohasem kételkedtem benned, leg- alább őszinteségedben nem . . . szója ő. A szegény Eugenia most elbeszélte atyjának, mit mi tudtunk és mit ő tudhatott. Ezzel a gróf a szalonban levő fiatal emberekhez jött vissza és közié velük azt, a mit leányától hallott. — Itt nem lehet mást tennünk — monda hevesen Lajos — mint hogy a szemtelen és vakmerő festék nyálét számadásra követeljük. — Az már az én dolgom lesz, hogy elégtételt követeljek, — szola a gróf. — Nagybátyám ! — kezdé újra hevesen Lajos — igaza van, ha ön“ mint apa az elégtételre joggal bir, de nekem, ki a szegény leány legközelebbi rokona vagyok és a ki becsüli Eugéniát, a kit most a vakmerő gyahízat ilyen aljasan a világ előtt bemocskolt — én ezért halálosan meg vagyok sértve és annyira elkeseredve, hogy én nekem kell kérnem a számadást. A százados karszékével a grófhoz fordult. — Gróf ur — monda ő — mai föllépésem által, kivált a felvilágosítás után ép annyi elégtétellel tartoznám önnek, mint a gaz testész, én másként nem tehetem jóvá az egészet, minthogy a megsértett hölgy becsületét én is segítek visszaszerezni. — Hárman egy ellen ! — monfiá a gróf .fejét rázva. — Hagyja rám nagybátyám. En mindent kiküzdök — mondá Lajos, ki féltékeny pillantást vetett a századosra. — Kérem hallgassanak meg engem — kezdé ez. — Véleményem szerint itt nem egyszerű becsületbeli kérdés forog szóban, hanem morális ; és itt sem kérelem, sem bocsánat nem használ ; az első lehetett valami képmutatás, a második gúny ; itt a gúnyoló nyilvános megbüntetése forog szőnyegen. A szemtelen, lovagiatlan embert minden esetre ki kell hívnunk, hogy mindent jóvá tegyünk, de hárman nem ríhatunk meg vele, liánéin csak egy állhat ki egy ellen, hogy ha pedig mindhárman felszólítjuk az elégtételre, az csak növelni fogja a botrányt. — Ám legyen — mondá a gróf izgatottan — de mi a neve annak a fes- tésznek ? — Nincs könnyebb mint azt megtudni, — szóla a százados és kivette zsebéből a képkiállitás katalógját, azután gyorsan lapozott benne. — 173-ik szám. Diána a fürdőben. Hegeling Róberttól. Hegeling Róbert? Ezer villám! Hiszen ismerem ezt a legényt. . ; díszes rangja van, azután még házzal is bir a harmadik kerületben, a pázsit utozában. — Azonnal felkeresem ezt az embert — mondá Lajos gyorsan felemelkedve — én magam mindent rendbe hozok. A százados mosolyogva nézte a fiatal embert. — Ez a jó indulat tiszteletet biztosit önnek — mondá hozzá a százados — de én nem vettem észre eddig önért legkevésbé sem égő tüzet, mely igazán lelkesíthetné . . . — Eugenia legközelebbi és egyetlen rokonom — mondá Barberg Lajos elfordulva mert arcza pírba borult. — Remélem, hogy mejjegyzésem kevésbé fogja keseríteni mint az, hogy olyan sovány választ adott nekem — folytatá a százados. — Nemde ? De tovább nem akarom a kisasszony békéjét zavarni. — Itt van Barberg ur a névjegyem, ha már az egész ügyet a kezei közé akarja venni. Vigye el az én köszöntetésem is és aztán legyen szives elmondani az eredményt. Hisz ön tudja, hogy hol fogok tartózkodni. Működjék tehát három ököllel, de vigyázzon ama tüzére. Ezennel ajánlom magamat. A százados sarkantyúja pörgése nem sokára a folyosón halt el. — Nagybátyám — mondá Lajos kérő hangon a grófhoz, a ki már visszatért, miután elkísérte a századost — ha beszélni lehetne Eugéniával, úgy sok érdekeset mondhatnék neki. . . — Legott. Ezzel a gróf eltűnt. Néhány pillanat múlva, belépett, a fiatal embert Eugenia szobájába vezette. A gróf megelégedetten tekintett a fiatal emberre, azután a szomszéd szobákba sétált. — Eugénia ! — mondá a fiatal ember a hölgyhöz, ki nyugodtan tekinte föl hozzá az ottománróí. — Önnek valami mondani valója van Lajos bácsi? ugy-e? — kérdő Eugénia és szomorú mosoly lengett végig arczán. — Nagyon-, nagyon sok mondani valóm van, de nem tudom megtalálni az elejét. Nem tudom, hogy hol kezdjem . . . bocsásson meg nekem . . . — Miért ? — Azért a csúnya szóért, melyet kiejteni bátorkodtam . . . A leány válasz helyett közelebb intő a fiatal embert, kinek mellette kellett helyet foglalnia. Eugénia hevesen ragadta meg Lajos kezét s mondá: — Lajos tud-e még csak egy kissé becsülni, miután úgy . .. miután azt a képet látta ? Ő meglepetve tekintett a leányra. — Hogy becsülöm-e cousinomat ? Már milyen kérdés az ? Nem ismerek olyan leányt — vallá be őszintén — a kit úgy mint kegyedet tisztelnék, a ki olyan tiszteletre méltó lenne, mint kegyed. Kegyed anyám után az első, a kit tisztelek és a kit.. . Lajos megakadt. —' Még mindig a szalonban függ az a kép ? — Nem, Altheim nagybátyám megvette. — Égesse el édes Lajos, hacsak egy kissé szeret ! De Lajos, ne maga semmisítse meg, mert fájna, ha csak egy darabkát is (látnék abból a képből, hanem jó anyja Eveline néni. — Ugy-e ő meg fogja tenni? ígérje meg ezt Lajos. (Folyt, köv.)
