Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 51. szám
iísxturuom ix. uvuouyam 51. szám. VASÁRNAP, 1887. JUNIUS 26. ■il _______________________ ______________... i I MRO.IF.LLNIK MRTRNKINT KÉTSZER; I VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. KI.ÖI'T/M'I'KSI A lí : I égés;’ évnj .... ..............................0 Ijt — kr. j j i íel évre............................................ 2 írt — kr. ,, j iiegyeilóvro.........................................................i írt 50 kr. ;| _______________E(iv szám ára 7 kr. i i ll" Városi s megyei érdekeink közíönye. SZERKESZTŐSÉG : SZENT--ANNA-UTCZA A!7. SZÁM, hová íi 1 :i.|j n/.i'lle n’' rés/.et illet"» kő/,leményok kiiMeml/ik. KIADÓHIVATAL : széichenyi-téPs 331- szám, Imvé a lsr|> hivatalos s a magán liinletései, a nyílttérije szánt köz lemenyek, eí/ílizetési utazok és reelamélások inlozomlők. HIRDETÉSEK 1 HIVATALOS HIRDETÉS Elv : ji MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szólói 100. szói»;; — fi t 75 kr. , megái l;i.|>o<lás szőri 111, legjn100-200-ig . 1 írt 50 kr. : táiiyosiiljlinn közöllotiiok. 1 200-300-ig . 2 írt 25 kr.: l!ol,yeg<lij 20 kr. N VI ETTEK so ni. 20 kr. 1 — lí TANÉVZÁRÁS. Esztergom, jun. 25. Néhány nap múlva megválik Esztergomtól a város népességének egyik legkedvesebb része : az örök tavasz, a nemzet reménye, a lanulóifjuság. Oda, haza már nagyban folynak a készülődések, hogy milyen örömekkel és szórakozásokkal lepje meg a visszatérőket a szülői szeretet leleménye. És az utolsó napokon az ifjúság már csak névlegesen van közöttünk. Szellemileg már csakugyan odahaza, a gondtalanság, a, pihenés, a szülői szeretet karjai között. Évtizedeink szelleme végletesen túlterhelő. Lázas igyekezet, mohó munka, emésztő feláldozás és folytonos nyugtalanság jellemzi a törekvést, melynek csak egy jelszava van : exelsior ! A legmodernebb embert már nem elégíti ki az, a mi még néhány évtized elő.t boldoggá tette az emberiséget. A ki most pályát végez s állást foglal, az még nem végezte be küzdelmeit s nem foglal csöndes fészket. A mostani készültség csak bevezetés, csak kezdet, csak néhány fejezet. Korunk szelleme olyan követelő, az újabb ismeretek oly tömegesek, a fölhajszolt tiulományszoinj olyan olthátatlaii s a tanulás,... az előkészülés rendszere olyan túlfeszítő, hogy a szellem organismusa sohasem ér rá többet megpihenni. A legújabb emberek sokat tudnak, sokra készülnek; de sohase készek. Okosabbak és tevékenyebbek a régieknél, de épen azért nem boldogabbak. Felvilágosodottabbak, önállóbbak, de épen azért elégedetlenebbek is önmagukkal és ismereteik kel. A szellem túl feszítését már a középiskolák padjai között kezdi meg korunk iránya. Az ébredező tehetséget még zsenge bimbókorában túllialmozza sokoldalú ismeretekkel. A középiskolák az általános műveltségnek már nem alapjait, hanem több emeletét készítik elő. Innen van az, hogy a legújabb nemzedék felfogása, öröme és egészsége már egészen más, mint az apáké volt ifjúkorukban. A mostani tanuló máskép művelődik, más kúp van megterhelve, ismeretköre nagyobb, de kedélyvilága kisebb. A túlterhelés korán fáradttá, gyakran komorrá teszi s az ifjúság gyerek-örömeiben már nem találja meg azt a gyönyört, a mit az apák. Az egészségtani követelmények talán még sohase tet.ek annyit, mint most a középiskolákban. A test fejlesztésével, az izmok nevelésével se törődtek annyit apáink korában és akkor még se volt annyi sápadt, vézna, beteges és sivár ifjú, mint napjainkban. Nem adtak akkor sokat az iskolai levegő ozontarfal- már.i; a hőség pedáns higany-ellenőrző mérséklésére ; a világosságnak a látás szerveinek legkedvezőbb bevezetésére ; a padok testidomító hivatására; az Írás olvasás és dolgozás tüdővédő és szem- óvó mesterségére ; arra a lelkiösmere- tes tisztaságra, melytől csak úgy csillognak-villognak középiskoláink, mint a gonodsan őrködő és sokat köve lelő főtanhatóságiak szigorú szemüvegei. És mégis milyen huszárokat, milyen daliákat neveltek akkor az iskolák! „ Változtak az idők, változnak az emberek. Sokat követel a kor, sokkal tartozunk a haladásnak. Lázasan kell dolgoznunk, hogy betöltsük hivatásunkat. Az értelem munkásaitól mai napság már összehasonlíthatatlanul többet követel a világ, mint néhány évtized előtt, mikor az egyetemes műveltség még nem volt olyan egyenletes s az emberek nőm hajszolták egymást olvau lázas versenyre. Tíz hónapos munka után két hónapos pihenés. Ez még kevesebb, mint hat napi munka után egy gondtalan vasárnap, melynek élvezetére elő van készülve a vasárnapi ember. Keressen és találjon az örök tavasz, a nemzet reménye, a tanulóifjúság oda haza némi erőt az uj terhek viselésé- séliez. Pihentesse meg elfáradt szellemét mérsékeltebb munkában. De pihenjenek meg az örök tavasz sokat dolgozó kertészei, a nemzet reményének fejlesztői, a tanulóifjúság jóra és nemesre vezérlő jó szellemei: a tanárok is, a kik tiz hónapi nehéz fáradalom után szintén üdülést s némi erőt érdemelnek magasztos muuKajuiv iui y un fisához. A győzök ovácziója. Esztergom, jun. 25. A mérsékelt ellenzék hősei tegnap este a párt legtevékeiiyobb tagjának, (a ki nem azért volt elnök, hogy csak decorumot viseljen) Frey Ferencznek, hálás ovácziót rendeztek. A mozgalomban olyan tömegesen vett részt a polgárság, hogy a bankettből valóságos esemény támadt. Frey Ferencz tagadhatatlan azok közé tartozik, a kik megérdemlik a polgártársak föltétien elismerését s ebben a kérdésben nemcsak a mérsékelt ellenzék csatlakozik melléje. Tevékeny, buzgó, lelkes és előretörő, a ki nem kételkedik pillanatig sem a rászabott lialomgond és hali mm mik a. elfogadásától, mikor kiküzdeni való sikerről van szó. A polgártársak szeretőiében és ragaszkodásában mindig több parázs van, mint a népszerűség magosán lobogó lángjában. Frey Ferencz nem hajszolta sohase az ingatag népszerűséget, épen azért meg is találta polgártársai állandó nagyrabecsülését. Kicsinyes szellemű emberek tagadhatták meg Frey Ferencz tegnapi estéjétől az örömet. Mert a nemes gondolkodásúak, még ha nem is tartoztak Frey Ferenczók győztes lobogója alá, nem irigyelték s nem kicsinyítették a. tegnapi esemény hősének kiJintefcését. Frey Ferencz elvégre is többet tett már pártszolgálatoknáL s a város ügyei IVAML 111 nu/pj Ar ju*—~ .... ..1.^ 1. _ holmi szerepelni vágyó kortesnek, a ki csak a követválasztás világában tűnik ki hangjával s gyakran — igényeivel . A tegnap esti ováczió a győztesek ovácziója volt a generális számára. Volt reá alkalmuk és okuk elegendő. Hanem a párt mozgalomnak már most ezzel teljesen be kell végződnie. Frey Ferencz az ezüst serleget, mint az idei választás diadalmi jelvényét elteheti legszebb emlékei közé. Azután az ő nemes gondolkodásával szintéit VIB'AH FIUK.! A vidámság e szent csarnokában, Nem tűrhetünk egy bús czimborát! Ki ábrándokat hajszol agyában, Az menjen s otthon fújja ki magát. Botor, ki még annál is többre vár, Minthogy mindig telt legyen a pohár. Csak kaczagás, víg tréfa járja itt, Azért fiúk vidáman, dalra fel : Kit e tiszta nektár s víg dal hevít, Attól a bánat félve surran el, Botor, ki ennél is többre vár, Hisz1 kezünkben cseng a telt pohár ! Hogy gonosz a világ, hogy szenvedünk, Nagyon elkopott, régi nóta már ; Utóbb ezen csak nem tűnődhetünk, Mikor lúg aranynyal telt a pohár. Botor, ki még jobb időkre var, Hisz kezünkben cseng a telt pohár ! Vígan czimborák ! Örömre, dalra ! Hadd járjon a serleg gyorsan körül! Ne nézzétek azt, ha e nektárba, Az én szememből egy-egy köny vegyül. Botor voltam, ki boldogságra várt; Hiú ábránd ! Hol az a pohár! ? MÁM ÖCSI BÉLA. (Elbeszélés.) IX. — Minden bizony nyal eljövünk kedves Dina, hisz oly gyönyörű idő van odakünn; azután az én unokaöcsém rajong a természetért, különösen az árnyas lombokért, nemde Albert ? monda Gferőné jelentőség- teljes tekintetet vetve az unokaöcsre. Albert válasz helyett csak egy sokatmondó pillantással felelt, mely kétségkívül elárulá az árnyas lombok iránt való nagy mérvű előszeretetét. Albert a legjobbat remélte, a jövőt máris rózsás színben látta ; azt hitte, hogy győzelme biztos, s ebbeli reményét leplezetlenül Gerőné előtt is kifejező, Gerőné természetesen nem is kételkedett abban. Mily nagy volt azonban a jó asszony és még inkább hősünknek bámulata, midőn egy órával később Diona Mohai kaiján jött elibök. — Hogyan ön itt ? Én azt hittem, hogy kegyed Kassára utazott? Hogyan jött ön ide ? kér dó az inspektoráé szemÄel látható megütődéssel és elpalástolhatlan csodálkozással. — Részint kocsin, részint vasúton — válaszol;! az iró nyugodtan oly hangon, mely az inspektornében egyszerre gyanút keltett. De midőn Mohai ugyanazon nyugodtsággal kijelenté, hogy ő e gyógyhelyet csakis szivbántalmai és szórakozás kedvéért kereste fel, akkor Gerőné egészen meg1 nyugodott és megkönnyebbült szívvel foglalt helyet a vadszőlővel szépen befuttatott árnyas lugasban, a hol ezalatt az egész társaság letelepedett. — Kegyed ajándéka Mohai ur, — az a szép karperecz örökre kedves emlékem marad — mondá Gerőné az élénk beszéd közben, ruhája ujját könnyedén félresimitva, hogy az ékszert láttassa. A karperecz csakugyan karján volt, és a lombok közt átszürödo, zöld levelek által megtört, aranyos napsugárban — Gerőné legnagyobb megelégedésére vakítóan sugárzott. — Eddig még mindig kezemen volt és állandóan viselem és fogom is, míg csak élek. — Én sem fogok tőle megválni soha—■ mondá egy szelíd hang mellette, és Diona pirulva mutatott az arany-karpereezre, mely gömbölyű kis kezeire simult. Szavai leir- hatlan hatással voltak a jelenlevők mindegyikére. Mohai, ki Diona oldalánál ült, igen öntudatosan még közelebb húzódott hozzá, a fiatal hadnagy sarkantyúit pengető össze, avval akarva nemtetszését nyilvánítani, és az inspektoráé egészen meg- ütödve, bámulattal kérdező: — I)e Dina, aranyos, hisz kegyed először az ékszert még elfogadni sem akarta? Mióta hordja azt kegyed? — Tegnap óta inspektoráé asszonyom — sietett Mohai közbeszólni. Tegnap engedő meg Kürti kisasszony, hogy őt ezentúl az én kedves,, kis menyasszonyomnak nevezhessem. — Nagy ég! ez volt az egész, a mit az inspektorué váratlan meglepetésében kimondhatott; az ideggyöngeség szülte felindúltság ezúttal nagyon heves és őszinte lehetett, mert még fokötője is félrocsú.szott majdnem lerántva magával a temérdek, boglyaszerű vendéghajat. Albert azonban csakhamar magához tért. Szép, keresett szavakkal kívánt szerencsét a jegyeseknek, de oly borús tekintettel és oly reszkető melancholiával, a mely benyomását el nem téveszthető. Diona — a fiatal hadnagy véleménye szerint — bizonyára már eddig is nagyon megbánhatta, hogy oly korán, őt elmellőzve tévé meg a komoly választást ! Ezalatt Gerőné is feleszmélt. Azután Diona fürtös fejecskéjét két keze közé vette és szeretetteljesen tekintett a sötét, őszinte szemekbe.- Kegyed — habár öntudatlanul is — az én leghőbb óhajomat hiusitá meg. — mondá remegő hangon — az ilyesmi az én koromban sajgó sebet üt a szivén és sok fájdalmat okoz. De lássa kedves Dionám én kegyedre azért mégse tudok neheztelni ; sokkal inkább szeretem kegyedet.. . Önnek Mohai úr, önnek se akarok szemrehányást tenni, hogy őn itt, Dina körében olyan hamar eltanulta a hallgatást és engemet, az ön régi, hű barátnéját még csak egy szóval sem értesített a dolog meneteléről. Isten áldja meg önöket kedves, gyermekeim! őszinte szivemből kívánom ! Dina valóban kitünően illik önhöz Mohai ur, sokkal jobban, mint máshoz:;: én ezt belátom. Ön Mohai űr Dinárai! egy valódi kincset kap, egy oly asszonyt, ki hallgatni tud ! Negédes büszkeséggel és kimo mlliatlan gyöngédséggel tekintett Mohai menyasszonyára. — 0 tud hallgatni — ismételő az író csöndesen — tudom hogy hallgatni arany.
